~Kirishima~

Csak a földön ültem. Zihálva vettem a levegőt. Tulajdonképpen erre számítottam. Mégis más gondolatban megélni és a való életben szembesülni. Kielégülést jelentett ez a csók, azok után, hogy már egy ideje visszafojtottam az érzéseimet. Most viszont nem maradt bennem semmi pozitív érzés. Szomorú és csalódott voltam mert Bakugou határozottan tudtomra adta, hogy ebből soha nem lesz semmi. Bűntudatot éreztem mert Bakugounak barátnője van aki ráadásul kitudja hol van most. És gyűlöltem magam, mert kihasználtam ezt a borzalmas helyzetet.

Undorító...undorító.....borzalmas ember vagyok. Az eddig viszonylag halk sírásom most átváltott ordítással párosított zokogásba. Hogy tudtam ennyire rosszul időzíteni. Máskor szépen nyugodt körülmények között elmondhattam volna neki, a helyett hogy most amikor mindenki érzései rottyon vannak egy váratlan csókkal tudatom vele az érzéseimet. 

Bekéne mennem az órára. De nem fogok. Itt maradok inkább a tetőn és várok. Nézem a várost és, hogy mi történik lent az utcákon.

~Bakugou~

Zaklatottan futottam le a lépcsőn. Rengeteg gondolat zakatolt a fejemben. Egyszerre voltam dühös és futotta el az agyamat rengeteg kérdés. Hogy merte ezt tenni és miért most? Hogy nem vettem észre a legjobb barátomon, hogy szerelmes belém? Akkor talán megbeszélhettük volna. Most viszont rettentően megfenyegettem, ami nem egy baráthoz méltó. És nem tudom, hogy ezt valaha is rendbe tudom majd hozni.

És bármennyire is fontos nekem a legjobb barátom, most (Név) megtalálására kell fókuszálnom és azon kell gondolkodnom, hogy a mai járőrözés alatt miben tudok majd segíteni a profi hősöknek. 

~Reader~

Ismét mint már jól megszoktam fájdalommal ébredtem. Noru szétvagdosta a testem. Nem is értem, hogy nem haltam még meg a vérveszteségtől. A testvéremnek nevezett szörnyeteg nem volt sehol, viszont egy fénycsíkot láttam a padlón. Megpróbáltam megkeresni honnan jön. 

Nyitva hagyta az ajtót. Megakartam mozdulni, elakartam szaladni. De több okból sem tudtam. Egyrészt biztos vagyok abban, hogy képtelen vagyok felállni. Másrészt levagyok láncolva szóval nincs értelme még próbálkozni sem. 

De eszembe jutott valami. Használhatnám a képességemet. De jól  meg kell fontolnom hogyan és valószínűleg csak egyszer próbálhatom meg. Nem fogja még egyszer nyitva hagyni az ajtót. Viszont most éles helyzetben kell fejlesztenem a képességem Eddig a pillangóimnak csak egyszerű utasításokat tudtam adni. Most viszont nagyon komplikáltat kell ezért biztos vagyok benne, hogy eszméletemet fogom veszteni, amint szélnek eresztettem a pillangómat. 

Átgondoltam mindent amit meg kell adnom neki és létrehoztam a pillangót. Aztán sorrendben elsuttodtam a parancsokat. Repül ki a házból és repülj a UA iskolába, ahogy repül az iskolához jegyezze meg az utat és majd adja át ezt az információt annak akire rá száll. Mikor talált valakit az iskolában azonnal irányítsa őt Aizawa sensei-hez vagy Midnight-hoz és mondjon el neki mindent amit látott út közben. 

És a pillangóm már el is repült. Reméltem, hogy tényleg sikerült minden utasítást megfelelően átadnom a pillangónak. Még annyit hallottam, hogy Noru elkiáltja magát:

- Átokverte pillangó!-majd elsötétült minden. 

~Kirishima~  

Még mindig a tetőn voltam. A földön ültem és csak magam elé meredtem. Aztán valami rá szállt a kezemre. Egy kék pillangó. 

-(Név) -gondoltam és ettől a pillanattól elvesztettem a kontrolt a testem felett. 

~Bakugou~

Éppen a tanáriban voltam. Próbáltuk megvitatni Aizawával, hogy fogunk haladni a mai járőrözés során. Aztán valaki feltépte az ajtót. Kirishima rohant be a tanáriba egyenesen felém és Aizawa felé. Egyikünk sem tudott megszólalni mert Kirishima rögtön elkezdett beszélni.

- Noru háza a város másik felében van. 2 utcányira attól a háztól ahol a temetés volt. Csak egyenesen kellett jönni az iskolához. - és ezután Kirishima összerogyott. 

- Mi volt ez?-kérdeztem.

- Bakugou nézd! -szólt Aizawa.

Kirishima jobb kezéről egy kék pillangó repült el. 

- (Név)...