Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

2.fejezet

~Bakugou~
Nyugodtan sétáltam az iskola épülete felé mikor egy rendőrautó állt meg a kapu előtt. Szokatlan jelenség volt ez itt.
A hősök általánosságban mindent kézben tertottak és rájuk a bűnözők elszállítása és örzése véget volt szükség. De ez most más volt.

Rohantak egyik ajtótól a másikig. Midnight szált ki a kocsiból, majd megállt az út szélén. Pár pillanat múlva megérkezett egy fekete rabszállító kisbusz.

Kinyitották a csomagtartó kétszárnyú ajtajait és egy hordágyat vettek ki.

-Innentől átveszem.-szólt Midnight.

A rendőrök visszajelzés gyanánt biccentettek egyet aztán amilyen gyorsan érkeztek olyan gyorsan távoztak. A tanárnő elkezdte az iskola felé tolni a hordágyat. Közben fél kézzel vadul pötyögött valamit a telefonján, majd a füléhez emelte. Láttam, hogy nem bírja kordában tartani az ágy irányítását.

Így hát odamentem hozzá. Viszont mikor megláttam kinfekszik az ágyban megtorpantam. Én őt ismertem. (Teljes név) egy ideig velem együtt járt óvodába, de hamar el is tűnt még a képességeink felbukanása előtt.

Családi okokra hivatkozva az anyja kivette és többé nem is hallottam felőle.

Most pedig itt fekszik egy hordágyra kötözve. Haja ugyan olyan gyönyörű (haj szín) volt. Nem mozdult meg csak egy aprócska lélegzetvétel erejéig.

Végül csak észbe kaptam.

-Elnézést ne segítsek?
-Nem kell köszönöm. Nyomás órára.

Ennyit mondott és el is viharzott. Megvontam a vállam és folytattam utam az 1A osztály felé.

~Reader~
Egy darabig nem éreztem semmit. Aztán még is. Sajgott minden porcikám, de a legjobban az fájt, hogy nem bírtam ellenállni a pillanatnyi nyugalom varázsának ezért önként és dalolva hagytam, hogy elfogjanak. 'Most mindennek vége'-gondoltam

Lassan alig észrevehetően kinyitottam a szemem éppen csak annyira, hogy lássak valamit. A fény fájdalmasan vakított el, de örömmel konstatáltam: nem egy sötét cellába kerültem.

Megpróbáltam felülni, de a testem megfeszült. Leszíjaztak. 'Na szuper ez rosszabb, mint egy cella'

Mozgást érzékeltem. Midnight hajolt fölém.

-Ó hát felébredtél. Hogy érzed magad rendesen ki lettél ütve.

-Muszáj lekötözve lennem?

-Jaj bocsánat! Nem tudtam, hogy fogsz reagálni a jelenlegu helyzetre mikor magadhoz térsz így inkább biztosra mentem. Viszont a kezedet az ágyhoz kell kötnöm.

Miután befejezte hosszúra sikerült magyarázkodását végre eloldozott így fel tudtam ülni. A bilincs egyáltalán nem volt zavaró.

-Hol vagyok?

-A UA. Hősképzőben.-válaszolt Midnight.

-És minek hozott ide? Nem egy sötét, dohos cellában kéne most csücsülnöm?

-Hamarosan megtudod viszont előtte lenne egy kérdésem. Miért tetted? Jelen pillanatban nem tűnsz ellenségesnek sőt nagyon barátságosnak hatsz. A piros vonalak is eltűntek rólad.

-Elnézést Midnight, ha szólíthatom így...
-Csak nyugodtan.
-Nem áll módomban bármit is megosztanom önnel. Higgye el ez az ön javát szolgálja. Gondolom nem szeretne meghalni.

-Rendben van. Egy pillanat és jövök.

Kisétált a korteremből és bevágta az ajtót. Kintről halk, de heves beszélgetés szűrődött be viszont nem nyert értelmet egyik elhangzott mondat sem.

Végül 10 perc múlva visszajött levette a pilincset az ágyról, hátraszorította a kezeimet majd kivezetett a szobából.

Egy hosszú folyosón mentünk végig. Ahoz képest, hogy egy iskola elég üresen állt legalább is az épület ezen szakasza. Három kanyar után egy terembe vezetett.

Körben mindenhol székek voltak egy pedig középen. A páhojban rengeteg hős foglalt helyet. A középső székre ültettek, majd egy kis hörcsög vagy tudom is én mi felszólalt:

-Kedves kollégák köszönöm hogy eljöttek. Ez a tárgyalás azért jött létre, mert a jelen lévő hölgy nem volt hajlandó együttműködni így másképp kell kiderítenünk indítékát. Segítségünkre lesz Hinomi Nanami akinek a képessége, hogy mások elmélyébe tud belenézni, ha az indíték alapján a tanári kar úgy dönt, hogy nem küldenek börtönbe itt maradsz és Aizawa Shota osztályában megkezded hősi tanulmányaidat.

Köpni-nyelni nem tudtam Hinomi már előttem állt és a homlokomra tette a kezét. Halvány fájdálmat éreztem, de nem tartott sokáig, mert Hinomi hátra esett. Egy sálas fekete ruhát viselő férfi rohant oda hozzá. Ő lehet Aizawa.

-Jól vagy Hinomi?

-Ez egyszerűen nem lehet...-felnézett rám-Te ezt, hogy bírod ki?

-Mi történt?- kédezte a hörcsög az emelvényéről.
-Várjon egy pillanatott Nezu igazgató.
'Á szóval ő az igazgató. Érdekes meg kell hagyni.'

Hinomi lassan feltápászkodott, majd beszélni kezdett: -Ez a lány eddig egy borzalomban élt. Az anyja egy szörnyeteg. Valahogyan tudja irányítani és ebből kifolyólag követi el a bűncselekményeket. De ő belül SZENVED.

Ekkor vettem a bátorságot és megszólaltam: -Látja Midnight ezért figyelmeztettem.

--------------------------------------------------------------
Sziasztok!
Itt is lennék a következő fejezettel. Köszönök minden visszajelzést❤
Hamarosan jövök😘

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro