Ez egy különleges fejezet lesz. Egy új szereplőnek a szemszögéből is olvashattok. Remélem tetszeni fog! (Őszintén nem tudom mennyire illeszkedik ez a fejezet a történetbe, nagyon rég volt kedvem ezt a történetet folytatni)

~Bakugou~

Reggel fájdalmas volt az ébredés. A szemem nagyon fájt a tegnap elhullajtott rengeteg könnytől. Bementem a fürdőbe, megmostam az arcom és a fogam. Magamra rángattam valamit aztán lementem a konyhába. Töltöttem magamnak egy kis kávét és csináltam két szelet vajas pirítóst. Leültem az asztalhoz es benyomtam a TV-t. A hírek mentek. (Név)-ról beszéltek. Senki nem akadt még  a nyomára. 

Megborzongtam. Vajon valaha megtaláljuk élve? Nem akartam belegondolni mi lesz ha már csak a holt testét találjuk meg, de ez is benne volt a pakliban. Miután elnyammogtam a reggelimet visszamentem a szombámba. Elővettem az egyenruhámat. Kicsit rendbe szedtem magam aztán átmentem a suliba és egyenesen a tanári felé vettem az irányt. Találnom kellett egy hivatásos hőst akiket a tanáraim szemében meg is találhatok. Nem bíro  ezt a tétlen várakozást. Keresni akarom (Név)-át, de egyedülnem tehetem.

Bekopogtam az ajtón.
- Gyere!-kiáltott ki egy igen csak fáradt hangú személy. Beléptem a tanáriba.
- Jó reggelt sensei!- üdvözöltem osztályfőnökömet aki az imént beinvitált.
- Mit szeretnél Bakugou?
- Ez egy teljesen felesleges kérdés mert pontosan tudja mit szeretnék. Megtalálni (Név)-át. Ebben szeretnék segítséget kérni. Nem nyelhette el a föld.
- Technikailag bármi lehetséges. Szuperképességek emlékszel? Neked is van és valószínűleg az elrablójának is.
- Oké megértettem, de most nem ez a lényeg. Meg kell szervezni egy kereső csoportot. Hivatásos hősökkel és diákokkal. Nem elég az esti járőrözés. Nappal is keresnünk kell.
- A diákok miért kellenek?
- Hogy többen legyünk. Nem mellesleg elég jó tapasztalat szerzés lehet -utáltam ezt kimondani de tudtam hogy csak így vehetem rá Aizawát arra, hogy diákok is részt vegyenek a mentő akcióban.
- Ebben van valami. Még ki kell kérnem pár hős véleményét. Legkorábban délután indulhatunk.
- Köszönöm, reméljük még nem lesz késő.

Az osztályterem felé vettem az irányt mert hamarosan kezdődött az első órám. Őszintén magasról szartam az egészre, csak (Név) érdekelt. Végig szenvedtem az órát aztán szünetben felmentem a tetőre. Szerettem ott ücsörögni.

Viszont most nem voltam egyedül. Mikor felértem Kirishimába botlottam. Nem akartam vele beszélgetni ezért a tető másik oldala felé vettem az irányt. Megálltam és csak a várost néztem. Aztán valaki hozzáért a vállamhoz.

~Kirishima~

Meglepődtem mikor hallottam, hogy kinyílik az ajtó. Megvártam míg elhalkultak a léptek és csak utána néztem meg ki is van a tetőn, rajtam kívül. Bakugou volt. Magamban elkáromkodtam magam és inkább a látkép felé fordítottam a fejem. Éreztem, hogy egyre forróbb lesz az arcom. Egy ideje már elnyomom magamban az érzést, ami Bakugouval kapcsolatban egyre gyakrabban tört fel bennem. 

Nem tudom miként és hogyan alakult ki ez bennem, de tudtam hogy ennek az érzésnek nincs helye bennem. A legjobb barátom és nem mellesleg barátnője van. De most még, ha fájó is hogy (Név) eltűnt, de itt vagyok egyedül Bakugouval a tetőn és dübörög bennem a vágy. Megakarom érinteni, megszeretném csókolni.

Felé fordultam és elindultam. Lassú léptekkel mentem, de még így is gyorsan átszeltem a köztünk lévő távolságot. A vállára tettem a kezem és magam felé fordítottam. Csak egy pillanatra néztem bele döbbent tekintetébe, aztán becsuktam a szemem és ajkamat az övére tapasztottam. Egy darabig nem ellenkezett, de utána ellökött magától és az ökle csapódott az arcomba. 

~Bakugou~

Kirishima maga felé fordított. Arca piros volt és szaporán vette a levegőt. Döbbenten néztem rá, de nem volt időm megszólalni, mert ajka máris a számra tapadt. Egy percig fel sem fogtam mi történik. Aztán gyorsan ellöktem magamtól. Az öklöm már ösztönösen csapódott az arcába. Ő csak a földön ült és a fejét fogta. 

- Sajnálom, sajnálom. -motyogta

Megragadtam a pólóját és a kerítéshez nyomtam.

- Nem tudom mi volt ez, nem is érdekel. Ezt most elfelejtem és reménykedj hogy ha (Név) meglesz ő is megbocsátson neked. De ha még egyszer bepróbálkozol ezzel lerobbantom a fejed. 

Aztán elengedtem és lementem a tetőről.