~Bakugou~

Már délután van és (Név) még sehol. Aggasztó, de az is furcsa, hogy senkinek nem tűnt fel. Nem írt, nem hívott. És oké nem vagyok az apja, de általában már csak megszokásból szokott szólni, ha  valami történik. 

Nem akartam vészmadár lenni. De még is tennem kellett valamit. Elindultam megkeresni Midnight-ot. Mégis csak ő a gyámja.  Hamar megtaláltam. Éppen Aizawa-val beszélt. 

- Tanárnő elnézést, hogy zavarok. Kicsit aggódom. (Név)-át egész nap nem látta senki. Tudom nem kéne ennyire felfújnom csak általában szokott írni, ha valami közbejön. 

- Ez tényleg furcsa. Bár még nem tehetünk túl sok mindent. Viszont, ha estig nem jön haza komolyan el kell gondolkodnunk mi lehet vele és körözést kell kiadnunk rá. 

- Értem akkor én most megyek. 

~Reader~

Oké kijelenthetem, hogy Noru nem szivatott. Tényleg egy ostorral akart megbüntetni. Közelebb lépett. Vigyor terült el az arcán. 

- Most akkor játszunk egy kicsit. 

Meglendítette a kezét és csapott. Felsikítottam. Nem akartam mégis megtettem. Borzalmasan fájt. Azon a helyen szétszakadt a ruhám. A bőröm széthasadt és a húsomig hatolt. Rögtön kicsordult a vérem. Aztán újra lecsapott, majd ezt ismételte. Mindenem sajgott. A vérem beterített mindent. Ő pedig csak vigyorgott és röhögött. 

Nem éreztem semmit csak a fájdalmat. Egy idő után mert nem tudtam sikítani. Teljesen elment a hangom. Szóval csak csendben tűrtem. Forró könnyek folytak az arcomon, de lassan az is elapadt. Már csak az ostor hangját hallottam és a földre csöpögő vérem visszhangját.

Már csak azt kívántam, hogy verjen halálra. Legyen vége a szenvedésemnek. Azt hittem erősebb vagyok testileg és lelkileg is. Lassan minden homályos lett. Aztán egyre sötétebb. Végül minden megszűnt.

~Bakugou~

Már este van és még mindig semmi. Midnight és Aizawa összehívta az osztályt. Most mindenki az étkező asztalnál ült. Végig kérdeztek mindenkit hát ha tudunk valamit.  De egyikünk sem tudott semmit sem felmutatni. Most csak csendben ültünk. Mindenki gondolkodott. Reménykedtünk, hogy valami eszünkbe jut. És megjelent az a bizonyos villanykörte a fejem tetején. 

- És ha a testvérének van valami köze hozzá? Nem nagyon repesett az örömtől mikor újra találkoztak. Akik ott voltak látták mennyire zaklatott volt. 

- Igazad lehet. Utána nézünk ki is pontosan. Bár nehéz lesz hiszen nem tudunk róla semmit csak azt, hogy (Név) testvére. Emlékeim szerint pedig már évek óta halott. Szóval nem nagyon lesz róla semmi a nyilvántartásban. 

- Oké gyerekek mára ennyi, mindenki menjen fel a szobájába. Ma már ne nagyon mászkáljatok. Amíg nem lesz meg (Név) addig senki nem hagyhatja el az iskola területét beleértve a kollégiumot sem. Mostantól a tanárok fogják intézni a bevásárlást. Minden este leadhattok egy listát, hogy mire van szükségetek. -mondta Midnight

Mindenki elindult a szobájába. 

- Bakugou te maradj. Meg kell beszélnünk néhány dolgot. -szólt utánam Aizawa

- Igen sensei?

- A tanárnővel arra gondoltunk, hogy segíthetnél nekünk (Név) megtalálásában. Semmi többen. Esténként járőrözni fogsz velünk. Te jól ismered őt, tudod mik a kedvenc helyei és hol szokott lenni. Ezeket a helyeket is befogjuk járni. 

- Amiben csak tudok segítek. Meg fogjuk találni.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! Új fejezet! Pattanásig feszülnek az idegek és ez egyre csak fokozódni fog. Remélem tetszett. Most azért van rögtön ennyi fejezet, mert a jövőhét húzós lesz így nem lenne időm írni. És ha megírom előre akkor nem bírom ki, hogy ne posztoljam. <3