Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

16. fejezet

Figyelem:  Ez a fejezet felkavaró részt tartalmazhat ami kínzást és erőszakos cselekvést takar. Akit mind ennek olvasása felkavar vagy rosszul érint az kérem hagyja ki ennek a résznek az olvasását. + trágár kifejezést tartalmaz.

~Bakugou~

Nehezen ébredtem. Ilyenkor mindig nagyon fáradt vagyok pedig kb. 8 órát aludtam ami bőven elég. Egy valami viszont rögtön feltűnt. (Név) nincs az ágyban. Sem a fürdőben. Furcsa volt hiszen általában én vagyok az aki korábban felkel. Átmentem a saját szobámba, letusoltam, felvettem valamit és lementem a földszintre. 

Kirishima ült a kanapén. Éppen TV-t nézett és egy bögre kávét iszogatott. Lehuppantam mellé.

- Szia! Nem láttad (Név)-át? Nincs a szobájában. 

- Ma még nem láttam, biztos el ment vásárolni. Mára ő van felírva. Lassan jöhetne már mert a hűtő kong az ürességtől és kezdek éhes lenni. 

- Annyira nem lehet üres. Biztos van benne valami.

- Igen van csak én nem tudok mit kezdeni. Nem éppen a főző tudományomról vagyok híres. 

- Akkor majd én csinálok valamit.-és a hűtő felé vettem az irányt. 

Tényleg nem volt benne túl sok minden. Egy darab tojás, egy negyed paprika, néhány újhagyma és egy csomag sajt. Egy percig gondolkodtam mégis mit lehetne csinálni ezekből végül arra jutottam, hogy mindent összesütök. Felvágtam a zöldségeket, felvertem a tojást és lereszeltem a sajtot. Először a hagymát aztán a paprikát kezdtem el pirítani majd hozzáöntöttem a tojást. Legvégül belekevertem a sajtot és egy fedővel lefedtem, hogy jól megolvadjon. 

Pirítottam pár szelet pirítóst aztán egy tányérra raktam mindkettőnknek egy adag tojást. (Név) még mindig nem tért vissza. Furcsa, szerintem nem tart ennyi ideig, hogy megvegyen pár dolgot.

~Reader~

A fejem szörnyen fáj. Mikor kinyitottam a szemem nem láttam semmit csak sötétséget. Aztán egy idő után megszoktam a félhomályt. Egy cella szerűségben csücsültem. A kezem és a lábam meg volt kötözve. Nem volt körülöttem semmi. 

A zsebemben nem éreztem a telefonom. Hol lehetek most és mit kéne tennem?  Lépteket hallottam. Aztán kinyílt a cellaajtó.  

A bátyám állt előttem. Noru ( megjegyzés: nem tudom mennyire létezik ez a név, de ez jutott eszembe. Ha van jobb ötlet nyugodtan írjatok )

Az arca szánalmat tükrözött. A szeme csak őrületet sugárzott. 

- Látom felébredtél. Ideje volt már. Van néhány meglepetésem ami remélem tetszeni fog. 

- Milyen meglepetések? - nem tetszett amit mondott. Furcsa volt. Bár nem nagyon tudom mihez hasonlítani. Rég nem láttam és már nem is emlékszem arra milyen volt. 

Végig néztem rajta. Nem láttam nála semmit. Mondjuk nehezítő körülmény, hogy a kezét a háta mögé rejtette. Nem sokáig kellett azon gondolkodnom, hogy mi van nála. Egy fekete sporttáskát rejtegetett. De nem csinált vele semmit csak letette a földre. 

- Nem ezzel fogunk kezdeni. Hagyom, hogy még gondolkozz  egy kicsit mi lehet benne. 

Lassan közelebb lépett. Leguggolt, hogy belenézhessen a szemembe. Csak egy másodpercig nézett. Aztán egy hatalmas pofont kaptam. A fejem oldalra csuklott. Ha nem lett volna összekötve a kezem biztos odakapom az arcomhoz. Visszafordultam felé. 

Csak vigyorgott. Aztán jött egy újabb pofon aztán a következő és így tovább. Minden alkalommal visszanéztem rá. Egyszer sem voltam hajlandó kiáltani vagy sikítani, sírni pedig pláne nem. Pár pofon nem fog megtörni, szenvedésre késztetni. 

Aztán felállt. 

- Úgy látom szívós kis dög lett belőled az évek alatt. Látszik, hogy már nem az a kis nyafogós picsa vagy.  - lassan felnéztem rá a legkegyetlenebb nézésemmel. 

- Miért hívsz így? Mit tettem ellened? 11 voltam mikor állítólag meghaltál. 5 év eltelt mióta nem láttalak. Mégis mi a faszt tud csinálni egy 11 éves gyerek amiért ezt kapja 16 évesen! Csak magyarázd meg nekem, mert kezd kibaszottul elegem lenni! 

Elkezdett vihogni. 

- Nevetséges vagy. Csak nem gondoltad, hogy azért mert kicsit dühös lettél elmondom majd neked? 

A táskájában turkált. Valamit elővett belőle. Szembe fordult velem. Ugye ezt most csak szivat?  Egy ostor volt a kezében. Kicsit kezdtem félni, de ő ezt nem láthatja. Erősebb vagyok mint gondolná.

-------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! Itt az új fejezet. Igyekszem rendszeresen legalább hetente egy fejezetet posztolni, de továbbra is mondom, hogy nem ígérek semmit.

Még valami! Mint már említettem már nem nagyon animézek így e-miatt nem valószínű, hogy ez után lesz több fanfict. Helyette sima sztorikat szeretnék írni. Nem tudom mennyire érdekelne titeket. Kérlek ebben a kérdéskörben is írjatok kommentet, ha szeretnétek <3

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro