~Reader~

A szobámban ébredtem. Furcsa volt újra itt kelni. Teljesen kipihentnek éreztem magam. Lassan kikeltem az ágyból. Még mindig a fekete ruhámban voltam. Cipőm az ágy mellett állt. A lábaimra húztam őket aztán elindultam a földszint felé. Mennyei illatok terjengtek a levegőben. Automatikusan a konyha felé vettem az irányt. Bakugou, Aizawa és Midnight az asztalnál ültek és ettek. 

- Látom felébredtél. -mondta Bakugou

- Nem, nem rosszul látod. Most fekszem vissza aludni. Ez most komolyan kérdezted.

- Oké, oké bocsi. 

- Mit eszünk? 

- Csak egy kis felturbózott omlett. 

Leültem az asztalhoz. Nekem is oda volt készítve egy tányér. Vettem egy adag tojást persze egy olyan részt amiben jó sok zöldség van. Isteni íze volt. Soha életemben nem ettem még ilyen finom omlettet. Én úgy ahogy megsütöttem de az unalmas volt és elég ízetlen. Egynek elment. De ezt egész életemben tudnám enni.

- Amint megettünk mindent visszamegyünk a koliba. Éppen itt az ideje. -mondta Midnight. 

Mikor befejeztük összeszedtem a tányérokat és elmosogattam. Közben Bakugou tekintetét folyamatosan a hátamon éreztem. Biztos nagyon aggódik értem. Érdekes fordulatot vett ez a nap annyi szent. Még mindig remegni kezd a kezem mikor a bátyámra gondolok.

Most egyedül vagyok a házban. Megkértem mindenkit, hogy kint várjanak. Szeretem ezt a házat. Minden részét. Még ha néhány helyhez rossz emlékek is fűznek. Imádom az emeletet ahol a gyerekkoromat töltöttem. Sokat fogócskáztunk itt apával. Szinte hallom a gyerekkacajt ami akkor betöltötte. 

Anya szobája felé veszem az irányt. Olyan volt mint mindig. Sötét és nyomasztó. Leültem az ágyra. Saját tükörképemet bámulhattam. Most, hogy így jobban megnézem magam talán hasonlítok rá egy kicsit. De nem arra a nőre akit megöltem, hanem a régi anyára aki soha nem bántotta volna a gyerekeit. 

Mielőtt kimegyek behúzom a függönyöket, megigazítom az ágytakarót aztán kilépek az ajtón. A kulcsot kétszer elforgatom és az ajtónak döntöm homlokom.

- Ég veled...

Lassan mentem le a lépcsőn. Cipőm kopogása visszhangzott a folyosón. Kitártam a bejárati ajtót. Friss tavaszi szellő simogatta az arcomat. Mindenki rám vár. 

- Ideje menni. Majd még jövök. -mondtam a háznak és becsuktam az ajtót. 

Egész úton csendben voltam. Nem tudom miért. Amikor megérkeztünk az épületünkhöz lekaptam magassarkúmat és futni kezdtem, fel egészen a szobámig. Csak egyedül akartam lenni. Ez a nap teljesen kikészített. 

~Bakugou~

(Név) egész úton csöndben volt. Amúgy sem túl beszédes, de most valahogy más volt. Nem piszkáltam, hagytam hogy gondolkodjon. Mikor a kolihoz értünk kiszállt az autóból és megállt egy pillanatra. Levette cipőit és befutott a szobájába. Nem akartam zavarni szóval én is bementem a saját szobámba. 

Öltönyömet egy vállfára tettem aztán be a szekrénybe. Mindent a helyére raktam és felvettem egy melegítőt. Behuppantam az ágyba aztán a telefonomat böngésztem. Egyszerűen nem tudom, hogy lehet ennyire unatkozni. 

- Át akarok menni (Név)-hoz. 

Teljesen be vagyok sózva. Hiányzik és nem tudom mi van vele. Elég irritáló. Csak hánykolódok az ágyban, sétálgatok a szobámban, lefekszem a földre és a plafonon futó repedéseket lesem. 

- Oké feladom, átmegyek.

Az ajtó előtt álltam. Csak egy percig hezitáltam aztán kiléptem az ajtón. Kopogtam egyet és lenyomtam a kilincset. De zárva volt. Halk dobogást hallottam majd kattant a zár és kinyílt az ajtó. 

(Név) nézett rám. Mikor meglátott rögtön elmosolyodott. Beléptem mellette az ajtón közben megfogtam a kezét és magam után húztam. Ő becsapta az ajtót és készségesen jött utánam.

Leültem az ágyra, kényelmesen elhelyezkedtem aztán átöleltem (név)-át és együtt ültünk. Csak mi ketten. Puszikkal halmoztam el haját, ő pedig egyre jobban hozzam bújt.

Aztán felém fordult. Szemei gyönyörűen csillogtak. Tekintetem ajkaira tévedtek. Lassan közeledtem felé. Pontosan értette, hogy mit szeretnék ezért ő is közeledni kezdett felém. Lehelletét az arcomon éreztem. 

Csókunk édes volt és eper ízű. Imádom. Csak ennyire volt szükségem. 

- Minden rendben? Nagyon összezuhantál. Láttam rajtad.

- Most már minden rendben. - és puszit nyomott az arcomra. 

- Szeretnél valamit csinálni? Elmehetünk sétálni, ha szeretnél. 

- Nekem most tökéletes így. 

Egymás karjaiban pihentünk. Most semmi másra nem vágytunk csak egy kis lazításra együtt. És így aludtunk el. 

~Reader~

Mikor felébredtem Bakugou még mindig aludt. Lassan kikeltem a karjai közül. Felvettem egy utcára is hordható ruhát aztán lementem az emeletről. Nagyon éhes voltam ezért rögtön a hűtő felé vettem az irányt. Ami szinte üres volt. 

Megnéztem, hogy ki van mára felírva bevásárló embernek. Megdöbbenve álltam a parafatáblára feltűzött lapot. Én voltam mára felírva. Felkaptam az egyik székre akasztott vászontáskát és elindultam a közeli kisboltba. 

Lassan lépkedtem. Élveztem a napsütést. Már majdnem a boltnál voltam mikor egy ismerős hangot hallottam meg.

- Szia hugi. 

A lábam rögtön lefékezett. Megállt a szívem egy pillanatra. Lassan fordultam meg. Nem gondoltam, hogy az utcán találkozom vele. Főleg nem ilyen korán reggel és ilyen hamar. 

- Azt hittem világosan megmondtam, hogy nem akarlak látni. De ezek szerint az évek alatt nem csak az agyad halt el hanem meg is süketültél. Mondjam hangosabban?!

- Ezt most nagyon megfogod bánni. Nincs itt senki aki megvédhetne! - arca teljesen eltorzult. Szeméből csak az őrület sugárzott. 

Hátrálni kezdtem. Tudtam, hogy nem ér semmit most viszont nem jutott eszembe jobb megoldás. A képességem aktiválásához még sok idő kell, ezt még nem tudtam fejleszteni. A veszély pedig vészesen gyorsan közeledett. 

- Üdv a pokolban! Most MINDENT megkeserülsz! -aztán minden elsötétült. 

------------------------------------------------------------------------

Sziasztok! Nagyon rég volt már új fejezet. Sajnálom, hogy így elhanyagoltalak titeket. Megpróbálok visszatérni, viszont nem szeretném, ha ez csak egy kósza ígéret lenne. Elég nehéz visszarázódni, mert már nem nézek animét, de ezt a sztorit nem szeretném lógva hagyni. 

Remélem tetszett a fejezet és még itt vagytok <3

( kép: https://sh3lbyj0.tumblr.com/post/630529021475749888/kiri-and-bakugou-sleeping )