~Reader~

Nagyon nehezen keltem fel. Valószínűleg a tegnap történtek miatt. Bakugou mellettem feküdt. Még békésen szuszogott. Nem akartam felkelteni, de közben mégis. Ma van anya temetése. Még mindig kísért a kép ahogy félig öntudatlan állapotban rárontok és megölöm. Mindig megborzongok tőle.

Puszit nyomtam Bakugou arcára aki rögtön viszonozta is.

-Jó reggelt szerelmem! -simogattam meg arcát.

-Bocsánat, hogy felkeltettelek de nem tudom mi lenne ha egyedül kéne elmennem a volt otthonomba.

-Ne kérj bocsánatot ez természetes. Örülök hogy nem haboztál rám támaszkodni. Amúgy is elkísértelek volna. Na menj készülődni. Egy óra múlva találkozunk.

Még egy csókkal búcsúztunk aztán kilibbentem az ajtón. Furcsa volt újra a szobámban lenni. Egyedül a néma csendben, a hűvösnek tűnő szobában. Mint ha minden megfagyott volna. A fürdő felé vettem az irányt, ahol tudtam hogy felmelegedhetek a zuhany alatt.

Szerencsére nem kellett csalódnom és rögtön meleg víz zúdult a nyakamba. Hamar letusoltam. Nem volt időm sokáig ezzel foglalkozni. Előkaptam a hajszárítóm és megszárítottam a hajam.

Felvettem egy fekete fehérnemű szettet. Kinyitottam a szekrényemet. Csak akkor szembesültem azzal hogy minden megvásárolt holmit Bakugounál hagytam. Felkaptam a köntösömet. Már indultam volna hozzá de a küszöb előtt megtorpantam. Minden szatyrom az ajtó előtt volt egy cetlivel a tetején.

"Ezt itt hagytad"

Áldottam az eget azért hogy nem kellett így átmennem hozzá. Behurcoltam mindent. Óvatosan vettem elő a ruhámat. Nem akartam felvenni. Félreértés ne essék. Nagyon tetszik és imádom ahogy kinézek benne. De ez az alkalom mindent elront.

Akármennyire nem volt kedvem az egészhez felvettem a ruhát. A cipő szerencsére tökéletesen passzolt a lábamra. Utálom a magassarkú cipőket de ez szerencsére egész kényelmes volt. 

Még megfésülködtem feldobtam egy kis szempilla spirált aztán kiléptem az ajtón. Bakugou már várt rám. Haján látszódott, hogy sokat foglalkozott vele. Öltönye tökéletesen passzolt rá.

~Bakugou~

Egész hamar elkészültem. Szerencsére mindenem ki volt vasalva így nem kellett ezzel foglalkoznom. A hajammal sokat szenvedtem mégis mindig visszapattant. Sokkal jobban elaludtam mint általában szoktam. Végül úgy hagytam ahogy van. Nem álltam túl sokáig az ajtó előtt.

Mikor elkezdett kinyílni hatalmasat dobbant a szívem. Gyönyörűen festett. Sajnáltam hogy egy temetés miatt öltözött így ki. Szorosan átöleltem. Tudtam hogy ez a nap nagyon megterhelő lesz. Kézen fogva indultunk le a lépcsőn.

~Reader~

jól esett hogy megölelt. Adott egy kis bátorságot. A lépcső alján Midnight és Aizawa várt bennünket. Mind a ketten teljesen feketében voltak hiába nem nagyon ismerték ugyan úgy megadták a tiszteletet az alkalomnak. Egy kocsi várt ránk a koli előtt.

-Ezzel fogunk elmenni hozzátok. Ott van jelenleg a koporsó. Mivel közel laktok a temetőhöz ezért tőletek fog  indulni a menet. Ne izgulj nem lesz semmi baj. -simogatta meg Midnight a hátamat. 

Ez után csendben utaztunk. A ház már tele volt emberekkel. De egyrokonom sem tartózkodott a lakásban mert mind meghaltam vagy csak hallomásból ismerem őket. 

Az összes osztálytársam és az egész tanári kar ott volt. nem is értettem. Mindenki részvétét fejezte ki. Én viszont nem nagyon éreztem semmit. Nem bántam hogy meghalt. Mostantól senki nem tarthat sakkban. Az viszont nagyon is nyomasztó hogy én öltem meg.....

-----------------------------------------------------------------------------------------------------

Sziasztok ez egy rövidebb fejezet lett. Remélem tetszett. Hamarosan jön a következő. Megfáztam szóval kicsit kevesebb energiám van írni mint úgy általánosan.