~Bakugou~

Mikor megláttam (név)-t egy pillanatra nem tudtam megszólalni. Egyáltalán nem volt kiöltözve, hanem egy teljesen laza szettet vett fel. A haját lazán felfogta. Azt hittem hogy szabadkozva vissza kell mennem a szobámba mert újra feláll. Csak egy pillanatra néztem le és nyugodtan konstatáltam, hogy nem kell faképnél hagynom szerelmemet.

-Szia (név).

-Hali

-Na mehetünk?

-Igen, ha nem gond bemegyünk pár boltba? Szükségem van egy ruhára a holnapi temetésre.

-Persze, de utána eszünk valami finomat.

Kezén fogva indultunk ki az épületből és léptünk ki az utcára.

-Tudom, hogy nem most kéne ezzel jönnöm, de eddig nem volt időnk beszélgetni és ha most elengedem ezt a pillanatot akkor lehet örökre bennem ragad.

-Ezen ne idegeskedj mond nyugodtan. Velem bármikor megbeszélhetsz mindent. -Csak (név)-vel foglalkoztam. Meg szeretném könnyíteni a lelkét.

-Nem tudod pontosan, hogy mi történt velem de most nem is az élettörténetemről szeretnék beszélni. Tegnap úgy éreztem, hogy megtörtem egy kicsit. Még, ha ez nem is úgy tűnt. Sikerült ellenállnom, de éreztem az ostromot ami az elmémet és a lelkemet is megtörte. Fájdalmas volt minden amit anya közben hozzam vágott. Ti nem hallottatok semmit, de én kegyetlenül szenvedtem. 

Éreztem ahogy megremeg. Csendben szipogott. Megálltam és még jobban szorítottam a kezét. 

-Nézz rám! 

Rám emelte könnyes szemeit. Csak néztük egymást. Egyre több könny folyt le az arcán aztán karjaimba borult és a nyakamba zokogott. Erősnek kell lennem. Összefogom forrasztani a lelkéét ami most darabokban van. 

egy darabig még álltunk aztán (név) újra megfogta a kezem és ismét elindultunk.

-Erről ma már ne beszéljünk. Élvezzük a kimenőnket.

Csak arra gondoltam, hogy ma fel kell vidítanom.

Imádtam nézni ahogy próbálgatja a ruhákat. Mindig megkérdezte, hogy nekem hogy tetszik. Végül egész gyorsan kiválasztottuk a megfelelőt. Innentől enyém volt az irányítás. A kedvenc burgerezőmbe szeretném elvinni. Minden féléről beszélgettünk. 

Leültünk egy asztalhoz és mindkettőnknek rendeltem a világ legjobb hamburgeréből. Imádtam nézni ahogy mindig magaelé emeli a hatalmas burgert és egy jó nagyot harapott bele.

-Ez nagyon finom! Mostantól mindig idejövünk.

Mikor tele volt a hasunk már csak sétálgattunk. Mire visszaértünk a koliba már besötétedett ezért fel kellett hívnunk Aizawát, hogy kinyissa nekünk a kaput.

-Csak hogy itt vagytok már! (név) azt mondta hogy csak pár órára mentek el.

-Elszaladt az idő.

Kuncogva mentünk el Aizawa mellett és rohantunk fel egészen a szobáinkhoz. De itt sem váltak el útjaink. Az én szobámba mentünk. (név) elejtette a szatyrait és nevetve dőltünk be az ágyba. Heves csókcsata alakult ki köztünk de itt nem tudtunk megállni......

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Bocsi hogy ilyen rövid fejezettel lógva hagylak titeket.