Szeptember elseje van! A többség gyereknek a rémálom a mai nap, nekem nem annyira! Otthon nagyon sok a gond! A szüleim állandóan dolgoznak, sosincs rám idejük. Egyedül azt várják el, hogy a jónevű magániskolába, ahova járok, ott jó eredményeket érjek el. A nyár ezért kínszenvedés volt nekem. Nincsen testvérem, a barátnőim többsége meg a családjával vidéken töltötte el a szünidőt. Ma végre találkozhatok velük. Összesen 12-en járunk az osztályba, csak lányok. Eleinte nagyon féltem, hogy ennyien, hogy fogunk kijönni egymással, de kifejezetten szerencsésnek mondhatom magunkat, mert bár megvannak a kialakult körök, senki nincs rosszba senkivel. A mi társaságunk négy emberből áll. Emma, aki a legjobb barátnőm, immáron harmadik éve. Ő a padtársam minden órán. A másik két lány Rosie és Jane. Ők is elválaszthatatlanok egymástól, de legjobban talán négyesbe szeretünk lenni.

- Emily el fogsz késni az iskolából, ha most nem indulsz el! - hallom anyám hangját a földszintről. Öt percre lakom az iskolától és csak 7:55-re kell beérnem, most meg 7 óra 32 perc van, de azért elindulok, mert akkor hamarabb láthatom újra a barátaimat.

-Emi! - kiált a legjobb barátnőm és a nyakamba ugrik. Igen még csak 7:40, de már megérkeztem az iskolába. A 12 főből már heten bent voltak, mire beértem, Lia, Sophie, Betty, Sarah, Rachel, Sandra és persze Emma. Négy emberre vártunk még Rosiera és Janera, akik utánam körülbelül két perccel érkeztek meg és az ikrekre Jessicára (de mindenki csak Jassnek hívja) és Lizre, akik 7 óra 50 percre értek be. A tanévnyitó az udvaron volt, mint mindig. Miss Williams elmondta a szokásos beszédét és megnyitotta a tanévet, utána felmentünk a termünkbe és leültünk a helyünkre. Most vagyunk 15 évesek, három éve van így együtt az osztály. A kezdetek óta megvannak a kialakult párosok miszerint mi Emmával, Rosie és Jane, az ikrek Jess és Liz, Betty és Sandra, akik már az előző iskolájukba is padtársak voltak, Sarah és Sophie, nekik a szüleik munkatársak, így ők se voltak idegenek egymásnak, már az első napon se és Lia és Rachel. Mi Emmával itt ismerkedtünk meg, de az első naptól nagyon jól megtaláltuk a közös hangot. Janenel már ismertük egymást, mert szomszédok vagyunk. Ő Rosieval került nagyon jó barátságba, és gyorsan rájöttünk arra, hogy így négyen is tök jól elvagyunk. Az osztályfőnökünk, egyben az igazgatónő is. Én összességébe szeretek az osztályába járni, bár nagyon szigorú, de értékeli, ha valakin azt látja, hogy igyekszik. Elkezdődött az első nap, ami szokásosan mindig ugyanazzal telik. Megbeszéljük az az évi programtervet, az elvárásokat, lediktálja az órarendet, elmondja, ha új tanárt kapunk. Idén a testnevelés tanárunk lesz új, Miss Helen, annyit tudunk róla, hogy fiatal, ez lesz az első munkahelye.

-Valaki tudja, hogy mi van a mellettünk lévő épületben? - hallom Liz kérdését az egyik szünetben.

-Valami romos épület- jön a válasz Racheltől.

-De nem! – vitatkozik Liz- órási ablakok vannak itt és láthatóan egy tánctermet rejt.

Na erre mindenki felkapja a fejét. A szomszéd épület egy elhagyatott raktár volt, úgy tűnik egészen eddig az évig. Mindenki odaszalad az ablakhoz, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az egyik ikerlány igazat mondott. Erre a jelenetre jön be Miss Williams.

-Khm, khm... Lányok mi történik itt? – kérdezi kicsit idegesen a tanár.

-Azt nézzük Miss Williams, hogy a régi raktárépületet felújították, és arra próbálunk rájönni, hogy mi lehet a helyén- mondja Sarah, aki mindig is a legbátrabb volt köztünk.

-Semmi fontos, a Style Táncművészeti Akadémia költözött mellénk- feleli kimérten a tanárnő.

-Köszönjük a válaszát Tanárnő!

A nap végén egy nagy csoportba verődve beszélgettünk az új iskoláról.

-Szerintem nagyon klassz! – mondja Sandra- én mindig is nagyon szerettem volna táncolni, de sajnos a szüleim sose engedték.

-Vajon Miss Williams, miért beszélt ennyire kimérten erről az iskoláról?

-Nem tudom Emi, én is ezen gondolkodom már egy ideje, bárkinek, bármi ötlet? – kérdi Jane.

- Én úgy hallottam, hogy a Style nem pont balett műfajjal foglalkozik, hanem sokkal modernebbel, és ha ez igaz, akkor nem olyan nehéz rájönni, hogy a konzervatív igazgatónő, akinek az iskolájába kötelező a fehér blúz, kék pulóver, szoknya, fehér térdzokni és az elegáns fekete cipő, miért beszél így az iskoláról.

-Na majd holnap kiderítjük, hogy igazad van e Jess, vagy csak engem izgat?

- Nem Betty, minket is érdekel-vágjuk rá kapásból mindannyian.

-Rendben lányok, akkor majd holnap- köszön el Betty.

Elszóródunk, mi Janenel indulunk haza, együtt tárgyaljuk ki az aznap történteket.

-Mit szólsz ahhoz, hogy új tesi tanárt kapunk? – érdeklődöm.

-Nagyon kíváncsi leszek, hogy milyen lesz, mondjuk az elődjét nem lesz nehéz felül múlnia.

-Az biztos- válaszolom nevetve.

Hazaértünk, elköszönők a szomszédomtól és bemegyek a házba. Szüleim késő estig dolgoznak, addig egyedül vagyok. Gondoltam utána nézek, ennek a Style Táncművészeti Akadémiának. Beírtam googleba, ki is adta a hivatalos oldalát az iskolának. Rákatintottam és ez a szöveg fogadott:

Sziasztok mi vagyunk a Style Táncművészeti Akadémia. Már évek óta működik az iskola, de csak idén sikerült beköltöznünk Londonba. 12 éves kortól egészen diplomáig képezzük a tehetséges fiatalokat. Fő táncstílusunk a hip hop, de fontosnak tartjuk az alapképzéseket is, így minden évben van néhány klasszikus balett óra, de az órarendbe állandó szerepet kap, a modern tánc, a társastánc és a jazz balett is. Természetesen a táncon kívül is kapnak nálunk a gyerekek képzést. Mivel ez egy bentlakásos iskola, így egész nap folyik a tanítás. Csak tehetséges fiatalokat veszünk fel, de belőlük profi táncosokat nevelünk. Figyelünk arra is, hogy egy korosztályban ne legyen túl sok gyerek, de ők szeressék egymást és jó hangulatba teljenek a minden napok.

Ennyit találtam a mellénk költöző iskoláról, nagyon kíváncsi leszek, hogyha holnap kicsit jobban utána nézünk, akkor majd mit fogunk találni róluk, és hogy fognak egymás mellett megférni a Shamrock Collegegal, ami egy nagyon régi módi iskola.