Másnap reggel a suliban, azonnal elmeséltem a barátnőimnek az előző este történteket.

-Nem hiszem el a szüleimet! - kezdtem el kifakadni.

-Miért, mi történt? – kérdezte Rosie.

-Hazaértem gyanútlanul, azt hittem még otthon se lesznek. Apám elkezd velem üvölteni, hogy hol voltam eddig. Azt anyám megkérdezi, hogy tanultam e. Mondom nekik, hogy az első nap nem csináltunk semmit, akkor mire készüljek. Na és itt meghallgattam egy szent beszédet, hogy milyen link vagyok és nem lesz belőlem semmi. Ezek után kitalálták, hogy apa egész szeptemberben otthon dolgozik és minden nap fel fog adni megtanulandó dolgokat és ki is fogja kérdezni, és nem mehetek el sehova. Ezek után felmentem durcizni a szobámba, utána elnézést kértem tőlük a semmiért, így hátha enyhítenek a büntetésemen. Végül azt sikerült elérnem, hogyha nagyon keményen dolgozom, akkor lehet, hogy lerövidítik ezt az időszakot- hadartam el az egész történetet.

-Úristen ez borzasztó, hogy lehetnek ennyire szigorúak?! – akadt ki Emma.

-Jézusom ez nem normális, ezeket az embereket kezeltetni kéne! – fröcsögött Jane.

-Annyira sajnálom, hogy miattam kerültél bajba- szabadkozott Rosie.

-Jaj, nem a te hibád, ezért ne vádold magad! – szóltam rá a tegnapi házi gazdára- te csak gondoltad kiélvezed azt az időszakot, ami még laza.

-De akkor is annyira rémes, ami történt! -mondta Rosie.

Ezek után becsengettek. Az első óránk francia volt. Ma már egy nagyon kicsit tanultunk, és házit is kaptunk. Gondoltam magamba milyen jó apának lesz mit számonkérnie rajtam.... Ezután egy nyelvtan következett az igazgatóval. Mondjuk nekem ez a kedvenc órám, meg a tanárt is szeretem, de akkor is nagyon furcsa volt, hogy ma már egy tollbamondást íratott. A többiek a szünetben teljesen ki is akadtak.

-Mit képzel ez a nő, hogy már a második nap dolgozatot irat? – hisztizik Liz.

-Még időnk se volt megszokni az iskolát, ez szerintem nekem brutál rosszul sikerült, pedig jó vagyok nyelvtanból.

-Hidd el Sophie nem te leszel az egyetlen, akinek ez nem élete legjobban sikerült tollbamondása lesz- próbálja vigasztalni Sarah a barátnőjét.

-Nézzétek megjöttek a Style-os lányok az első táncórájukra- vált témát Sandra- most már nem balett dresszekben vannak.

-Nézzétek integetnek- mondja Rachel.

Erre mindannyian odafutunk az ablakhoz és rájuk mosolyogtunk. Nekik elkezdődött az óra. Kicsit néztük őket, arra tippeltünk, hogy hip hop órájuk lehet. Főleg a ruhájukból következtettünk erre. A többség trikót viselt, a maradék ejtett vállú pólót és vagy pamut sort volt a lányokon vagy pedig melegítő nadrág.

-Annyira jó lehet nekik, hogy egy nap ilyen sokat táncolnak- áradozott Sandra.

-De rémesen fárasztó is egyben, én egy tesi óra után meg akarok halni- válaszolja Lia.

-Annyira szívesen kipróbálnék egyszer egy jazz balett órát.

-Mi van Jess elkaptad Sandrától a tánckort? – kérdi Liz az ikrétől röhögve.

-Azt gondolom, ha minden nap őket fogjuk nézni, akkor évvégére nem fog olyan ember maradni, akinek a száját legalább egyszer nem hagyta el ez a mondat- jegyzi meg mosolyogva Jane.

- Reméljük nem lesz igazad- mondja röhögve Emma.

Ezután a mondat után becsengettek és gyorsan a helyünkre kellett menni, mert Miss Brown, a matematika tanárunknál nem jó kihúzni s gyufát, pedig olyan szívesen néztem volna még a Style-os lányokat. Ez az óra nekem kínszenvedés volt, éveleji ismétlés, nagyjából tudtam, hogy miről beszél a tanár, de akkor is. A matek sose volt az erősségem. Nem vagyok egy gyors számoló és a logikai késségem se a világon a legjobb. Aztán valamikor csak kicsengettek valahára. Utána rohantunk le az öltözőbe, mert tesi következett. Ez már keményebb volt, mint a bemutatkozó órája. Futottunk körülbelül negyedórát. Ezek után lenyomott egy kőkemény gimnasztikát. Ekkor úgy 20 perc lehetett még vissza az órából, és szabad foglalkozást kaptunk. Annyi volt a kritérium, hogy komoly mozgás legyen. Kidobosoztunk, ami a kedvenc játékunk. Mindig annyira véresen komolyan vesszük, hogy aki kidobott minket, azon többszörös bosszút kell állni. Átlagba csapatosan szoktuk játszani. Mindannyian csalódottak voltunk, amikor kicsengettek. Én főleg azért, mert fizika következett. A másik legutáltabb tantárgyam. Ugyanúgy Miss Brown tanítja, mint a matekot. Valahogy ezt órát is átvészeltem, de csak azért nem akartam felkötni magamat, mert a szünetben nézhettem a táncos lányokat, ami már a második tanítási napon osztályszintű programmá vált. Ezután rajz következett. Bár nagyon kétbalkezes vagyok, szerencsére minden évben sok az elmélet, így mindig meglesz valahogy az ötös. Mondjuk ehhez az is kell, hogy a tanár (Mr. Davis) szeret engem. Az utolsó óránk földrajz volt. Ezzel a tantárggyal sose volt semmi bajom. Eleve humán érdeklődésű vagyok és a föci nekem még nem számít reál tudománynak.

Ezek után vége volt a napnak és rohantunk át a mellettünk lévő épületbe, hogy a táncosok 20 perc szünetét maximálisan kitudjuk használni.

-Sziasztok! – köszönünk kórusba.

-Hali- jön vissza a válasz.

-Milyen óráitok volt és mi történt veletek ma? – kérdi Betty.

-Volt két tánc óránk, mindkettő hip hop volt és a waacking nevű stílussal foglalkoztunk. Volt még ezen kívül egy matematika és egy irodalom óránk eddig- mondja Taylor.

-Délután pedig lesz még- veszi át a szót Bella- két jazz balett óránk és egy nyelvtan meg egy biológia.

-Veletek mi történt ma? -kérdi Sam.

-Írtunk ma egy tollbamondást- fakadt ki Lia.

-A második napon, ez nagyon gonosz- szörnyülködik Meddie.

-Ezen kívül volt még egy franciánk, matekunk, tesink, fizikánk, rajzunk és földrajzunk.

-Matek és fizika egy nap én ott halnék meg, ez valami borzasztó- akadt ki Shannon.

-Hidd el Shan én is meghaltam- mondtam neki röhögve.

A maradék időben még próbáltunk ismerkedni. Én eddig talán Paigevel találtam meg legjobban a közös hangot, de mindenki szimpatikus. Utána letelt a 20 perc és el kellett köszönnünk egymástól, ami nekem még, azért is volt rémes, mert haza kellett mennem.

Otthon apám fogadott, hogy kifaggasson az aznap történtekről. A nyelvtanról egyenlőre nem beszéltem neki és nem azért, mert attól félek, hogy rosszul sikerült, hanem amiatt, mert nem akarom egy hétig azt hallgatni, hogy mit kapok akkor, ha mégse lett olyan jó. Ezután feladta, hogy mit kell megtanulnom. Brr már most több órás anyagot kaptam. Négy óra körül álltam neki tanulni és olyan fél 8 magasságába jutottam el odáig, hogy felmondjam a dolgokat. Ezután még kicsit olvastam, de lefeküdtem időben. Ha már az első nap, ennyi mindent adott fel, akkor nagyon dolgos szeptembernek nézek elébe...