Másnap reggel van. A többiekkel azt beszéltük meg, hogy délután fogunk kicsit nyomozni, így nem sietek be. Mikor beértem leültem a szokásos helyemre, Emma mellé. Első óránk irodalom volt, amit az osztályfőnökünk tart.

-Nézzétek teljesen át lehet látni a másik iskolába, olyan mintha balett órájuk lenne, de nem azt mondták, hogy itt nincs klasszikus képzés? – kérdi Sophie, a szünetben, aki ablaknál ül.

- Én azt olvastam, hogy néha azért van alap képzés csak ritka- felelem.

Mindannyian odamentünk az ablakhoz, és akkor megláttam... Nagyjából 12-14 lány lehetett, velünk egyidősek, max 1-2 év eltéréssel. Kontyba volt a hajuk, és fekete és fehér dresszeket viseltek. Épp rúdgyakorlatuk lehetett. A tanáruk egy 25 körül lévő férfi. A lányok nagyon szépen mozogtak, teljesen elbizonytalanodtam abban, hogy jó iskolának néztem e utána.

-Annyira hihetetlen elhinni róluk, hogy nem klasszikus képzést kapnak, Em biztos, hogy jó helynek néztél utána? -kérdi Jess. A többiek is kérdő tekintettel fordulnak felém.

- Nem tudom...-bizonytalanodom el-tényleg nagyon profiknak tűnnek.

- Ahhj legyen már vége a tanításnak, és tudjunk már utána nézni- mondja izgatottan Sandra. Látszik rajta, hogy ő mindig is táncolni szeretett volna.

Ötödik óráig gyorsan eltelt a nap. Minden órán az az évi dolgokról beszélt a tanár, néhány órán már az éveleji ismétlést is elkezdtük. Tesi óra következett ez, azért izgalmas, mert most fogunk megismerkedni Miss Helennel, az új tanárunkkal. Bemutatkozott, elmondta a főbb tudnivalókat saját magáról. Kiderült róla, hogy profi táncos szeretett volna lenni, csak egy csúnya sérülés az útját állta. Ezután kicsit mozogtunk is. Egyenlőre nekem szimpatikus.

-Nektek, hogy tetszik ez a Miss Helen? – kérdi Lia- nekem kicsit furcsa, hogy pont akkor került az iskolába, amikor egy táncművészeti akadémia költözött a szomszédba...

-Szerintem aranyos és nem gondolom, hogy összefüggés van a kettő között, honnan tudhatta volna, hogy mi lesz a szomszéd épületben?

-Jó Sandra te elfogult vagy a táncosokkal...

-Ez gonosz volt Rachel! – védi meg Betty a barátnőjét.

-Visszatérve az eredeti kérdéshez nekem is szimpatikus- mondja Sophie.

-Ja, de nincs magasan a léc, az előző tesi tanárhoz képest csak jobb lehet!

-Igazad van Jane, de nem mindegy, hogy mennyivel lesz jobb az elődjénél, én is bizakodó vagyok- mondja mosolyogva Sarah.

-Emberek már csak két óra és végre kicsit utánanézhetünk a Stylenak!

-Igazad van Liz, de most siessünk, mert mindjárt vége a szünetnek mi meg még nem az egyenruhába vagyunk- sürgettem a többieket.

-Igen igyekeznünk kell, mert öt perc múlva becsengetnek- állapítja meg Rosie is.

Aztán végül csak nem késtünk el óráról, nem múlt sokon, de az utolsó Jess is beért időben. A hatodik óránk matematika volt, ami sose tartozott a kedvenceim közé, elég lassan ment el az a 45 perc. Ha már a tanév első óráján meg akartam halni az unalomtól, akkor nem akarom tudni, hogy a későbbiekben, hogy fogom ezeket az órákat átvészelni... Az utolsó óránk pedig francia volt, az gyorsan elment. Állunk a többiekkel óra után az ablakban, látjuk, hogy folynak még a tánc órák. Még mindig balettoznak, Rachel szerint spicc technikát tanulnak, mi többiek pedig elhisszük neki, mert ő táncolt néhány évig. Utána kimentünk az utcára és elkezdtünk tanakodni arról, hogyan tovább.

-Na akkor menjünk be a kapun és nézzünk kicsit körbe- mondja Sandra, aki a legizgatottabb volt.

-Megtehetjük mi azt, hogy csak random besétálunk egy vadidegen épületbe? – aggodalmaskodom.

-Jaj Em mindig is te voltál a legijedősebb köztünk, miért ne mehetnénk be- biztat a legjobb barátnőm.

-Emmának igaza van Em, nyugodtan menjünk be- és ezzel a lendülettel Sarah be is ment az iskolába. Látszik, hogy mindig is ő volt a legbátrabb az osztályban. Mikor beléptem a szavam is elakadt. Gyönyörű volt odabent. Egy tágas aula fogadott, a padló úgy volt kialakítva, mintha egy színpadon lennénk. A világítást egy csillár adta, de voltak felszerelve olyan lámpák, amiket a színházakba szoktak alkalmazni. A fal fehér volt és kis táncosfigurák voltak felfestve rájuk. Azonnal tudtad, hogy valami tánccal kapcsolatos helyen jársz. Volt egy hirdetőtábla, amin hasznos információkat tudtak olvasni a diákok. Beléptünk és egy kedves nő fogadott minket.

-Szervusztok ti a Shamrock College növendékei vagytok? - kérdi tőlünk.

-Igen hölgyem- válaszoljuk kórusba.

-Üdvözöllek titeket a Style Táncművészeti Akadémián, én Miss Traynor vagyok az iskola igazgatónője. Miben segíthetek?

Mindannyian kicsit döbbenten álltunk, hogy azonnal sikerült a vezetővel összefutnunk. Végül szokás szerint Sarah szólalt meg:

-Csak szeretnénk kicsit körbenézni, mert az egyik ablakunk majdnem közös és felkeltette az érdeklődésünket.

-Hány évesek vagytok? – kérdi Miss Traynor

-Tizenöt- feleljük újra egyszerre.

-Gyertek megmutatom a veletek egy idős lányok óráját. Az első nap, még mindenkinek csak klasszikus balett órája van- magyarázza az iskola feje- holnaptól indul be az órarend szerinti tantás, de az első héten lesz még a diákoknak néhány plusz balett órájuk. Utána úgy lesz nálunk, hogy napi nyolc órájuk van átlagba a diákoknak, kinek kicsit több, kinek kevesebb. Négy táncóra és négy rendes tanítási óra például matematika vagy történelem. Azok az órák rendes tantermekbe vannak, fent az emeleten, de amúgy minden korosztálynak megvan a saját táncterme és osztályterme is. Nézzétek megérkeztünk a veletek egy idős korosztályhoz- és bement az egyik terembe.

-Jó napot gyerekek!

-Jó napot Miss Traynor- köszönnek vissza a tanulók.

-Szeretném nektek bemutatni a Shamrock College harmadéves diákjait. Gyertek csak beljebb- integett nekünk kedvesen.

Mi félénken belépünk és köszönünk. A táncos lányok is így tesznek. Gyorsan körbenézek. Abba a terembe vagyunk, akikkel közös az ablakunk... Az osztályban tizenketten vannak, pont, mint mi. Kinézetre vékonyak, táncos testalkatúak.

-A tanáruk pedig Mr. Lesley- mutat be nekünk egy 25-30 év közötti pasast. – Ugye most éppen szünetük van? – kérdi az igazgatónő.

-Igen asszonyom- feleli Mr. Lesley.

-Mit szólna hozzá, ha most 20 percig magukra hagynánk a hölgyeket, hogy kicsit ismerkedhessenek, utána visszatérhet a spicc technikához.

-Rendben van. Lányok hallottátok 20 perc szünet, hogy ismerkedjetek a Shamrockos növendékekkel, utána folytatjuk. Addig is viszontlátásra! -mondja Mr. Lesley.

-Viszontlátásra- köszön el, a gyereksereg is.

-Sziasztok mi a Shamrock College harmadéves tanulói vagyunk, én Sarah vagyok, ők pedig az osztálytársaim.

-Sziasztok- kezdi az egyik Style-os lány- én Heather vagyok, mit szólnátok ahhoz, ha mindenki elmondaná a nevét, a korát és néhány tudnivalót magáról?

-Rendben csináljuk ezt- válaszolja Sarah. Elkezded vagy kezdjem én?

-Enyém volt az ötlet, így vállalom, hogy elkezdem. Sziasztok Heather vagyok, 15 éves. Öt éves korom óta táncolok, a főstílusom a jazz balett, de igazából az összes műfajt szeretem. Nincs testvérem. Nyitott személyiségnek tartom magamat (erre a többi Style-os lány hevesen bólogatott). Csináljuk úgy, hogy most tőletek jön valaki, és így felváltva beszél a két iskola. Az úgy jó?

-Igen- jön mindenfelől a válasz.

-Én Sarah vagyok, 16 éves. A kedvenc tantárgyam a matematika. Van egy bátyám, aki már egyetemista. Az osztályba én vagyok, a legbátrabb (ezzel a kijelentésével mi értünk egyet).

Újabb Style-os lány következik.

-Üdv mindenkinek Lily vagyok, 15 éves. A szüleim elváltak anyukámmal élek. 10 éves koromban kezdtem el táncolni, a tanáraim küldtek el ebbe az iskolába, én azelőtt soha nem is gondolkodtam táncos pályafutásban.

És így tovább mindenki bemutatkozott. A többi táncos lány neve: Bella, Hannah, Lucy, Sam (aki amúgy Samantha), Natalie, Shannon, Paige, Penny (Penelopenak hívják a lányt, de utálja, ha a teljes nevén szólítják), Maddie (ő pedig Medison, de ő is a becézett formát szereti) és Taylor.

A 24 lányból én maradtam a legutolsó...

-Sziasztok Emily vagyok, de a többség Emnek vagy Eminek szólít. – kezdek bele bátortalanul-16 éves vagyok, kedvenc tantárgyam az irodalom és a francia. Egyke vagyok, a szüleim állandóan dolgoznak, szinte sosincsenek otthon. Nagyon félénk vagyok.

A többiek kedvesen rám mosolyogtak, hogy nincs mitől félnem, nagyon szimpatikusak voltak. Ezek után még kicsit beszélgettünk. Kiderült, hogy tényleg ők azok, akiket napközben figyeltünk és ők is figyeltek minket. Ilyenkor mindig van 20 perc szünetük, megbeszéltük, hogyha időnk engedi, akkor majd átjárunk hozzájuk beszélgetni, mert már első alkalomkor is nagyon jól elvoltunk. Letelt a szünet visszajött Mr. Lesley, hogy ideje elköszönni egymástól, mert a tanításnak folytatódnia kell. A két iskola növendékei elbúcsúztak egymástól, de biztosak voltunk benne, hogy hamarosan újra találkozni fogunk.