Kiléptünk a Style kapuján.

-Annyira szimpatikusak ezek a lányok- lelkendezett Sophie.

-Igen nekem is- értett egyet vele Lia.

-Alig várom, hogy újra találkozzunk, pedig csak most váltunk el egymástól- mondta Rosie.

-Szerintetek egyszer egy tánc órájukra is beállhatnánk?

-Jaj Sandra ez a táncolás a te mániád. Ha igazán jóba leszünk akkor igazából nem elképzelhetetlen- tűnődött el Rachel.

-Ki kell használni az évelejét amíg nincs sok dolgunk, évközben a tanulás mellett valószínűleg sokkal kevesebb időnk lesz- lomboztam le a társaságot.

-Jaj Em ne legyél ünneprontó, senki nem gondol még a tanulásra- mondta Jess és a többiek is szúrós szemmel néztek rám.

-Jó jó bocsánat, majd, ha itt az ideje foglalkozunk ezzel a kérdéssel is- kértem elnézést a többiektől.

-Tudjuk, hogy neked nagyon fontos az iskola, de ne rágódj ezen idő előtt rendben, csak magadat kergetgeted az őrületbe- mondta aggódva Liz.

-Oké megértettem, de nem ígérek semmit.

-Na lányok menjünk haza, én már nagyon éhes vagyok- szólalt Betty.

-Oké akkor holnap tali- köszönnek el az ikrek.

-Em, Emma nincs kedvetek átjönni? – kérdi Rosie- Jane is jön.

-De, szívesen megyünk- válaszol a legjobb barátnőm, így mi négyen megindulunk Rosiék felé.

Egy nagyon jó délutánt töltöttünk együtt. Sokat beszélgettünk a nyárról, ami a többieknek nagyon jól telt, a sajátomat inkább hanyagoljuk, énekeltünk és rengeteget nevettünk, mint mindig, amikor együtt vagyunk.

-Nézzünk valami filmet? – kérdi Rosie.

-Hány óra van, nem kéne már hazamenni? -aggodalmaskodik Emma.

-6 óra lesz pár perc múlva- felelem- egy 1,5 órás film még simán belefér.

-Fiatal még az este- mondja Jane röhögve.

-Na, de mit nézzünk? – kérdi a házi gazda.

-Valami romantikusat, de vicceset

-Okés Emma, esetleg a Sztárom a párom? -kérdezem.

-Jaj, ne már, legalább 4-szer láttuk már együtt. Szó szerint tudjuk a filmet mindannyian. Esetleg Mamma Mia? -ajánlja fel Jane.

-Az egyet rengetegszer láttuk, de a második részben benne vagyok, ti mit szóltok hozzá? -teszi fel a kérdést Rosie.

-Oké-vágjuk rá kapásból egyszerre mindhárman.

-Hány perc a film? -idegeskedik a legjobb barátnőm.

- 114 perc hivatalosan, de abból körülbelül 15 perc a végén és az elején a feliratok, szóval szerintem nagyjából 100 perc, ami azt jelenti, hogy negyed 8-ig tart, akkor fél 8 és háromnegyed 8 között otthon vagy, ami egyáltalán nem késő- győzködi Jane Emmát.

-Jól van, nézzük- adta be a derekát.

Elkezdtük nézni a filmet, nagyon jól szórakoztunk közbe. Az ABBA dalokat kívülről fújjuk mindannyian, így rengeteg énekléssel telt el ez a 100 perc. Vége lett a filmnek, megköszöntük Rosienak a vendéglátást, elköszöntünk Emmától is és Janenel elindultunk haza. 20 percig sétáltunk kettesben és kicsit beszélgettünk, aztán hazaértünk és elköszöntünk egymástól. Otthon beléptem a házba és a szüleim fogadtak nagyon idegesen.

-Hol voltál kislányom, már 7 óra 40 perc van, te meg eddig nem voltál itthon- kezd el apám üvölteni velem.

-Nyugi apa csak az egyik barátnőmnél voltam.

-Tanultál ma? -vont felelőségre az anyám.

-Nem anya az első nap még nincs mit tanulni- próbálom csitítani.

-Dehogy nincs Emily Davis, el kell kezdeni már most előre tanulni, hogy az órákon te már tudj mindent és te legyél a legokosabb. Értve vagyok kishölgy. És innentől egészen szeptember végégig itthon dolgozom, nehogy el tudj menni bárhova is és minden este ki foglak kérdezni.

-Igenis apa- mondom durcásan.

Felmegyek a szobámba és bevágom magam mögött az ajtót.

Én ezt nem hiszem el. Milyen börtönben élek már könyörgöm. Azért, hogy már az első tanítási napon azt várják el, hogy tanuljak, álljon már meg a menet. És mi az, hogy nem mehettek el teljes szeptemberben sehova és minden este ki fog kérdezni, abból a dologból, amit ő felad. Azért járok iskolába, hogy ott ezeket megtanítsák nekem. Ennyi erővel magántanuló is lehetnék. Csak azért, mert ők hú, de befolyásos emberek, nem kéne azt várni tőlem, hogy mindig mindenből én legyek a legjobb, hogy a tanulás mindennél és mindenkinél fontosabb legyen. Szeretnék egy rendes kamaszkort, de azt hiszem ilyen idióta szülők mellett erre sose lesz alkalmam. Legalább apám azt nem tudja, hogy egy nap hány órám van és a tanítás meddig tart, így legalább a táncosokkal töltött 20 perctől nem fog tudni majd megfosztani... Holnaptól kezdődik otthon a pokol, meg fogok őrülni, nem mintha ez lenne az első alkalom erre a szigorra, mondjuk akkor nem tartották be végig, csak két hétig, hátha most is lesz ekkora szerencsém. Mondjuk akkor még sokkal kisebb voltam, és akkor az egy félévben szerzett harmadik 4-es miatt kaptam büntetést, nem azért, mert szeptember 2-án este 7 óra 40 percre értem haza. Muszáj leszek megnyugodni, egy hónapról van szó, ha a szüleim azt látják, hogy megbántam, amit tettem, akkor hátha megúszom kevesebbel is. Lemegyek bocsánatot kérni, bár nincs miért...

-Apa, anya szeretnék bocsánatot kérni, az előző viselkedésemért. Belátom, hogyha valamit akarok kezdeni az életemmel, akkor az első naptól fogva hajtanom kell majd kőkeményen.

-Jól van Emily okos lány vagy te, de nehogy azt hidd, hogy emiatt megúszod a büntetést, de ha jól tanulsz, akkor lehet majd két hétre módosítom, de azért rengeteget kell majd tenned- mondja apám.

-Rendben apa, tudjátok jól, hogy én megteszem mindig a lehető legtöbbet a cél érdekében. Most megyek lefekszem. Jó éjt!

-Jó éjszakát! -mondják kórusba a szüleim.

Jaj, de utálom eljátszani a kisangyalt, de most két hétig muszáj leszek, ha le akarom rövidíteni a büntit. Na most lefekszem, holnaptól nem lesz olyan perc, amit ne tanulással töltenék.