A párás tükörben szemlélem elmosódott alakomat, majd apró tenyerem rá téve a törékeny tárgyra, csúsztatom el rajta pár centit, így képezve egy csíkot, amin vissza kacsint tükörképem.Tíz nap telt el.Tíz nap azóta, hogy a kórházban elláttak minket és hogy túléltük a tárgyalást, ami ahhoz képest gyorsan le zavartak, bármennyire izgultam az elején, később beláttam hogy tényleg igaza volt a rendőr tisztnek.A bíró döntéshozatalában számunkra semmi rossz sem volt, de ez nem volt elmondható a kormányzó brigádjáról.Taehot öt év börtönre ítélték, mondván a kormányzó akarata alatt állt...láttam az ördögi vigyort ajkain táncolni és még így is tudtam, hogy a géz alatt, amik szemét fedték engem akart megtalálni a tömegben, amire nagyot kellett nyelnem.Baekhyun nem bírt a fenekén megülni és hangot is adott felháborodásának, aminek a vége az lett hogy a bírót pattanásig felhúzta és végső döntése képpen pedig pszichológust nevezett ki Taeho mellé, természetesen ez a fekete hajúnak nem tetszett, hisz örökre rács mögé akarta dugni ezt a férget, amivel teljesen egyetértettem, egyáltalán nem voltam nyugodt.

A kormányzó emberei sorsa közmunka volt, ami nem lepett meg, de annál inkább mikor a kormányzót vezették be.Nem is az hogy megfagyott a levegő, hanem hogy egy hangos csattanás szelte ketté ezt.Döbbent tekintetek százai meredtek az események központjára és ezernyi száj suttogott a másik fülébe.Mi is hasonlóképpen reagáltunk.Össze voltunk zavarodva teljes mértékben, ugyanis Kuanlin elhagyva a helyét, rontott neki az idős férfinek és illette őt egy csípős jobbossal.A férfi csak elejtett egy halvány mosolyt és vérző orral vitték a bíró elé, miközben az indulatos fiút kivezették a teremből.
-Büszke vagyok rád Kuanlin!!!-teszi karba elégedetten kezeit Baekhyun, mire tőlünk csak szúrós pillantást kap-Most már megint mi van?Nektek nem bizsereg a tenyeretek?-mutogatja öklét és felemeli a hangját a nyüzsgés miatt
-Csendet kérek!!Csendet!!!-hallatszik a kalapács hangja, ahogy a falappal találkozik és a bíró érdes orgánuma, ami csendre inti a feldúlt tömeget

A bíró nem bánt kezes bárányként a férfivel.Kíméletlenül sorolta fel bűneit, amit a férfi le sem tagadott.Undorítóan vigyorgott és a bűntudat apró jelei sem jelentek meg arcán.Remélem az emberek végre rájönnek nem mi vagyunk a szörnyetegek, hanem ő.Ő, aki miatt ez az egész történt, az ő felelőtlensége miatt, amit próbált véka alá rejteni és játszani az istent.Egy pénzéhes hatalomra vágyó gyilkos.Az ítélet életfogytiglan és beutaló a közeli pszichiátriára.Megnyugtató volt, hogy többé soha nem fogjuk látni őt.A karma erősen vissza csapott a férfire és most ő fog szenvedni.Elzarva a külvilágtól, úgy ahogy azt velünk is tette.

Chanyeolt és Kait továbbra is a kórházban tartják Suho felügyelete alatt, aki egy tapodtat sem mozdul el társai mellől, ami az ott dolgozóknak nem volt ínyére, de rájöttek hogy a fiú nem csak az erejével tud gyógyítani, hanem igen is magas tudás birtokában van, ezzel nagy segítséget nyújtva nekik a sebesültek ellátásában.Chanyeol nagy valószínűséggel pár hónapon belül erőre fog kapni, míg ez Kairól nem mondható el...Bármennyire igyekezett Junmyeon, már nem tudta megmenteni a menthetőt....Kait az ereje örökre elhagyta, így a szervezete legyengült, lábra sem tud állni.Kegyetlen volt látni, ahogy hullasápadtan, szinte élettelenül fekszik, mert másra nem képes.Megmentettem az őrült fiatalokat, de őt képtelen voltam...mellkasomban a levegő beszorult és össze nyomta tüdőm...bűntudat.A fiú ágya mellett sírtam ki a szemem, aki gyenge mosollyal cserepes-lilás ajkain nyugtatta meg zakatoló szívem és könnyeim, hogy nincs semmi baj ő az ereje nélkül is tud élni és pillanatok alatt fel fog épülni.Bármennyire estek jól biztató szavai, továbbra is aggódtam érte és ezzel nem voltam egyedül.Suho szabadidejében minden tudását és energiáját bevetve kereste a gyógymódot, hogy valamilyen úton-módon, újra a föld elem birtokosává tegye barátját.

Emelett voltak boldog pillanatok is.Az EXO majdnem teljes volt, a hiányzó három tag közül kettő boldogította Kai mindennapjait, amit öröm volt nézni.És ahogy egyre jobban szabadulnak fel és alkotnak újra egy bandát.Na meg az az apró mosoly a gyenge fiú arcán, mindenki szívét meg olvasztotta.
Bár egy valaki számomra még mindig homály...DO...mégis hol van?Miért nincs itt?

Az Ateez is újra a családjuk ölelő karjai között lehettek.Ezt a pillanatot könnyek nélkül ki sem lehetett volna bírni...megható volt, ahogy mind a nyolc srác családjukhoz rohannak és túláradó szeretettel és édes szavakkal halmozzák el őket.Az egyik szemem sírt a másik nevetett.Utáltam ezt a kettősséget, önzőnek gondoltam magam, amiért azt akarom, hogy örökre velem maradjon ez a bagázs, de ezt nem tehettem meg, nem lett volna fair velük szemben.Emelett boldog voltam, hogy végre minden a régi kerékvágásba látszott vissza állni.Mindig is utáltam búcsúzkodni a szeretteimtől és ez most sem volt másképp.Keserű volt és a könnyeim újfent marták szemeim, amiket a fiúk mellkasába próbáltam elrejteni.Az én nyolc csodám.
-Hiányozni fogtok!-szipogok, miközben próbálok mindenkit jól megszorongatni és kitörölhetetlenné téve egész lényüket
-Te is nekünk...-borzolja össze a hajam Hongjoong és széles mosolyra húzza ajkait-De nem örökre megyünk el!
-Bizony!-helyesel Yunho is könny fátyolos tekintettel-Találkozni fogunk!Jajj hyung...-vonja hóna alá a remegő szőkeséget, aki teljes mértékben a szívemhez nőtt, mégha az elején ki nem állhatott és akadtak köztünk nagyobb bökkenők
-Összeköltözünk!-visítja fel a semmiből Mingi, amit Wooyoung hevesen bólogató feje követ
-Még csak az kéne Song Mingi!Az atya isten is fogná a fejét, ha ti együtt laknátok!-csattan fel anyukája, de nem tudja elrejteni boldogságtól felfelé gördülő ajkait
-De anyaaaa!!!!-könyörög a magas srác leguggolva a nő elé, ami igazán viccesen hatott, hisz az édes anyukája is legalább akkora lehetett, mint én
-Ígérem visszajövök érted!-suttogja San a fülembe, elvonva a figyelmem a vitatkozó anya-fiú párosról, miközben könnyei elkezdik bevizezni pulcsim vállát-I...Igh...ígérem!-kapkodja a levegőt, amitől össze szorul a szívem és csak jobban ölelem át karjaimmal párom
-Szeretlek nagyon, de nagyon Choi San!Érted?!-túrok hosszú piros tincseibe, amire jobban megremegnek ajkai és azokba harapva tartja vissza a sírást, de szavak nem jönnek ki rajta csak egy bólintás, utána újra nyakamba borul

Este képtelen voltam elaludni és üresség járt át a fiú hiánya miatt.Folyamatosan az ő arca ugrott be és a közös emlékek.Ez őrjítő!Egyszer a szüleim hiányába roskadok bele, most meg a párom hiányába...Ez már nevetséges, mint egy rosszul megírt dráma, amit néha anya néz főzés közben.Meghallom a sorozat zenéjét és már feláll a hátamon a szőr!Esküszöm a vállamon levő kisördög most azt dúdolja, miközben felvillantja elmémbe a fiú mosolyát és érintését, na meg a puha párnácskáit, amikre ha rágondolok rögtön pipacs virág színű leszek.

Az orromba ismerős illatok kúsztak be és családi nyugalom vett körül, ami valamennyire elűzte a szomorúságom és bánatom.Na meg nem akartam, hogy anyáék lássák, hogy valami baj van, hisz végre teljes a családunk!Destiny térj észhez és légy boldog!De mint mindenki tudja a szülők jobban ismernek minket, akár a rossz pénzt és minden gyanús feltűnik nekik...
-Szia Júlia!-huppan le mellém vigyorogva anya és mutató ujjával letörli az elkóricált könny cseppet orcámról, amiről azt sem tudom hogy mikor szökött el csatornáimból, végül csak végig szántok nyelvemmel kiszáradt ajkaimon, hogy felfrissítsem azokat-Van kedved találkozni a te Rómeóddal?-vonja fel a szemöldökét játékosan, amire halkan fel nevetek
-Anya mik ezek a nevek?-csóválom a kobakom hitetlenkedve szülőm szavain
-Na de most tényleg...-paskolja meg törökülésbe levő combjaimat, imádtam hogy ő nem csak az anyukám volt hanem a legjobb barátnőm is, akivel bármit megoszthattam bármi nemű féle ódzkodás nélkül-Ez neked jött.-dug az orrom alá egy fehér borítékot, aminek a szegélyén arany indák cikáztak
-Kitől?-ráncolom a homlokom, hisz semmi név, feladó nem volt feltüntetve rajta, csak a nevem és a lakcímem
-Én aztán nem tudom!-emeli fel a kezeit védekezően és sokat sejtően elvigyorodik, ami enyhén gyanús volt, hogy tudja mégis kitől származik a levél-Ooo anyám!!A süti!!!-csap a homlokára egy hatalmasat, amire el húztam a számat, de szülőmnek már se híre se hamva nem volt, hisz a konyhába menekült és biztos vagyok benne, hogy szándékosan, nehogy válaszolhasson a kérdésre

Érdeklődve vezetem le szemeim a díszes papírra, majd mutató ujjamat berakva a kis résbe, ami a tetején volt, szakítom szét, ezzel is felfedve tartalmát, ami egy lap volt, ami követte a boríték stílusát.Ízléses és elegáns volt, mégis egyszerű, ami elnyerte a tetszésem.Az ívelt betűkkel írt sorokat fekete tintával kanyarították:

Kedves Lee Destiny.

Örömmel értesítjük önt, hogy meghívást kapott a Szabadság Angyalai ceremóniájára és egyben felavatására, ahol az ön bátorságát is értékelni fogjuk, sőt mi több hivatalos tagjává válik a csoportunknak!

Ez egy különleges alkalom, mivel eddig csak felnőttek voltak a tagjai, de a ceremónia után esélyetek lesz arra, hogy ti, fiatalok is részesei lehessetek!A megrendezése jövő hét elején esedékes az esti órákban.Itt lehetősége nyílik találkozni az eddigi Angyalokkal és társaival, emellett velem, a szervezet alapítójával is.Ez a csoport azért működik, hogy az erővel rendelkező fiatalokat támogassa és segítse.Büszkék vagyunk, amiért a gyerekeink ilyen különlegesek és hogy véget vetettek ennek a borzalomnak.Tartsuk fent ezt az összetartó közösséget, hogy mindig leküzdjük a rosszat!

Annyi mindent írnék még neked, de személyesen remélem lehetőségünk lesz rá!

Kíváncsian várom a találkozást!
Mrs Lai

És most ezért állok a fürdőszobába, amiből kész szaunát kreáltam a bent töltött óraim miatt.Végre levágattam a túlnőtt frufrumat, ami most normális méretben fedte a homlokom és csikizte meg néha azt.Szemeim alatt a karikák halványodtak a nyugodt környezet miatt és íriszeimbe izgatottság fénye csillant meg, ahogy arra gondoltam újra együtt lehetünk a srácokkal.Kevés időnek tűnik külső szemlélőnek, de nekem...mintha egy évezred telt volna el.Soha nem voltam a kiöltözés híve, így most se vittem túlzásba, egy egyszerű fehér ruhát vettem fel, aminek szív alakú kivágása volt, de mellkastól fölfelé csipke takarta el a kívánatos szemek elől a bőröm, ami egészen a karomig folytatódott, hosszú ujjúként szolgálva.A szoknya része elől térdemet verdeste, miközben hátsó része bokám körül lebegett.Egyszerű, de mégis nőies.Szőke tincseimet természetes formájában hagytam, amik szétterültek a hátamon, akar egy vízesés.

Még egy utolsót vissza néztem magamra a tükörben, majd ki engedtem egy jó nagy adag levegőt és kiléptem a helyiségből, amitől a gőz gomolyogva szállt szét a lakásban, majd tűnt el és olvadt egybe a levegővel.Úgy éreztem magam, akár egy tini az első randin, pedig ez közel sem volt az.A szüleim ott toporogtak a küszöbön és egymáson igazgatták a ruhát, de mikor észre vették jelenlétem, rögtön rám terelődött minden tekintet, amire zavartan raktam keresztbe karjaim, ezzel egyfajta biztonságot adva a bámuló szemektől.
-Mehetünk?-köszörülöm meg a torkom elűzve a kínos csendet, ami hatásos volt, mert végre elindultunk ki az ajtón egészen a feljárón parkoló kocsiig
-Olyan gyönyörű!-suttogja anya apának, ami nem sikeredett épp halkra, hiszen tisztán kivettem, de a szüleim mit sem törődve felvont szemöldökömmel és értetlen fejemmel, szállnak be a járműbe, amit én is követek, bár tenyereim izzadnak, ahogy a kocsi kerekei elkezdenek gurulni alattunk

Az állam a padlót verdeste, mikor megálltunk egy palota méretű építmény előtt, ami fényesebben ragyogott, akár egy csillag, köszönhető csillároknak, amikről csiszolt kristályok lógtak le, ezzel is megtörve a vakító fényt és eljuttatva mindenhova.Márvány padló a lábunk alatt és fehér zongora a sarokban, amiből gyönyörű dallam szólalt meg az előtte helyet foglaló zongorista férfi fürge ujjai miatt.Különleges, antik bútorok elszórva, hogyha a vendégek elfáradnának helyet tudjanak rajta foglalni.Egyszerűen az ember tényleg úgy érezte, hogy tényleg egy hercegnő és ez az ő rezidenciája.

SAN

Kuncogva néztem a gyermeki ámulattal lézengő szőkeséget, amint felméri a terepet, így észre sem véve lényemet, ami már szinte orra előtt volt.Nem lepődtem meg a becsapódásán csak kezeimmel tartottam meg összeeső lényét, majd fogadtam döbbent kék, csillogó íriszeit, amik újra és újra rabul tudnak ejteni.Meseszép volt.
-A hajad...-kap a szája elé aprócska ujjaival
-Igen igen...kicsit megváltoztattam.-nevetek fel döbbenetén, hisz valóban a lenőtt piros tincseimet átfestettem világos barnára, míg a megnőtt részt szürkére, és hatalmas megkönnyebbülés, hogy a páromnak is tetszik
-Nagyon tetszik!-ereszt el egy aranyos mosolyt rózsaszín ajkai közül-Jól áll!És milyen fess vagy...-méri végig vörös öltönybe bújtatott testem, amire egy pillanatra zavarba jövök, de csak köhintek egyet
-Te meg akár egy gyönyörű hercegnő...-kijelentésemre csak nevetve megforgatja a szemeit-Felség megengedi, hogy ellopjak valamit?-félre billenti a fejét várva, hogy folytassam, de szavak helyett csak párnácskáinkat érintem össze, ami felér egy áramütéssel-Hiányoztál...-lehelem két csók között
-Fúj!!!Ne itt a tömeg közepén fiatalok!Komolyan!!!Az embernek kedve támad szivárványt hányni!-morogva válok el a selyem puhaságú ajkaitól és fordulok Lay felé szikrákat szóró szemekkel
-Rég láttalak Lay...-küld egy cuki mosolyt az idősebb felé a karjaimba levő lány
-Esetleg én nem kapok egy csókot?-csücsörít egyet, amire most rajtam a sor hogy morgolódva forgassam meg a szemem-Jól van na!De tudd hogy jóból maradtál ki kislány!-kacsint barátnőm felé, de reagálni már nem volt időnk, hisz egy nő lépett oda mellénk és finoman megkocogtatta a vállamat

-Jónapot.-hajolunk meg mindketten a nő előtt, aki kedves mosollyal fogadja az udvarias gesztusunk
-Sziasztok, hadd mutatkozzak be én Mrs Lai vagyok, a Szabadság Angyalainak a létrehozója.-mutatkozik be nekünk Mrs Lai-Öröm látni, hogy eljöttetek!
-Mi köszönjük a meghívást!-biccentek felé görbülettel ajkaimon
-Csak megszerettem volna köszönni gyorsan, így személyesen, mielőtt elmondanám a beszédem, hogy megszabadítottátok az országot a volt férjem uralma alól.-a szemeim, ha lehetnek tányér nagyságúvá váltak a hallottak miatt, ő a kormányzó felesége?az nem lehet...de mégis...!-Gondolom most lesokkoltalak titeket...-nevet fel kínosan-Mikor férjhez mentem hozzá nem volt ilyen...csak mikor megkapta a közeli gyár vezetésének pozícióját.Történt egy balesete...elcsúszott és súlyosan beverte a fejét, azóta vált ilyenné...kicsit röstellem magam, hisz mégis csak a férjem, volt.-nyel egy hatalmasat, miközben mélyet sóhajt
-Ez nem az ön hibája Mrs Lai!-nyugtatja meg kedvesen Destiny a nőt, aki mintha engedett volna a feszültségből
-Köszönöm, ez igazán jól esik.Ugyanakkor mégis az én hibám, hisz nem vettem észre időben és emiatt a lányom bánta meg...Őt érte először a sugárzás, ő változott át először.Mérges voltam a férjemre, tudtam hogy miatta volt, az ő felelőtlensége miatt!Mégis...aggódó anyuka voltam, terhesen...nem tudtam mit csinálni...segítséget kértem tőle, hogy gyógyítsa meg a lányunkat és hozza rendbe a hibáját...de...-kap levegő után és hevesen kezd pislogni, könnyeit elűzve
-Jézusom...sajnálom...részvétem a lánya miatt.-mondom halk hang színnel és rá simítok a nő vállára kinyilvánítva a részvétem, nem akartam hogy kimondja a nyilvánvalót, tudtam milyen nehéz lehet egy édes anyának a saját gyermeke haláláról beszélni, borzalmas...sajnáltam a nőt, amiért a saját férje ölte meg a közös lányukat...
-Köszönöm...de ez ébresztett rá mindenre!-törli meg belső szemzugait gyorsan, mielőtt egy könnycsepp is kiszaladna ott-Visszakaptam az egyetlen fiam...hála nektek!-fordítja a fejét a tömeg felé, amit mi is követünk
-Maga...maga Kuanlin édes anyukája?-oké ez a döbbenet tárháza, akkor ez mindent megmagyaráz...a pofon, amit kiosztott a kissrác...
-Igen!Lebuktam...-nevet fel szórakozottan-Bocsánat, hogy belekevertelek most titeket a családi bonyodalmak sűrűjébe...de ezt el szerettem volna mondani nektek.
-Köszönjük szépen, amiért megosztotta ezt velünk!-hajol meg újra Destiny, ezzel is kimutatva mennyire megtisztelő számunkra, a bizalom a legfőbb és a legértékesebb ezt már megtanultuk mindketten

-Ne haragudjatok mennem kell...-kér sűrű elnézést, mikor egy öltönyös férfi motyogott valamit a fülébe-Örülök, hogy tudtunk beszélgetni!Találkozunk az emelvényen jövendőbeli Angyalok!-kacsint egyet és egy rövid, de annál szorongatósabb ölelésbe von minket
-Erős nő.-mondja az elsuhanó nőt nézve, aki kecses léptekkel indul meg a közeli emelvény szerűség felé és ezüst flitteres egybe ruhája lazán hullik vissza lábaira
-Szóval ő volt anyukád barátnője!Tőle vannak a beépített katonák!-csap fejbe a felismerés
-Elhiszed, hogy vége?-kérdezi hirtelen Destiny, miközben összefűzi az ujjainkat, majd tesz egy lépést előre a meg indulás érdekében, hisz Kuanlin anyukája a mikrofonhoz lépett, amit megkocogtatott, hogy elkezdje az eseményt
-Mostmár igen.De van egy új fejezet, amit mi írhatunk meg...ketten.-nézek le rá szerelmesen, soha életemben nem éreztem ezt, amit e mellett a lány mellett érzek, a szívem száguldozott, miközben folyamatosan ajkait bámultam, amiket az örökké valóságig ízlelgetnék
-Igen, ketten.-villant egy mosolyt felém, ezzel nem is sejtve, hogy mégjobban az ájulás szélére sodorva és a szerelem euforikus hullámaiba

~^^~
Sziasztok és igen...elérkeztünk az utolsó előtti részhez...fáj a szívem rendesen🥺Hisz már egy éve írom ezt a könyvet.De muszáj lesz elengednem😔💕De aggodalomra semmi ok!Ha még nem untatok meg, készülök könyvekkel nektek😌❤️Remélem tetszett ez a rész😊🙏🏻Nagyon vigyázzatok magatokra!További szép napot mindenkinek!❤️💕Jó olvasást a részhez!~❤️

💖:_YU_97