Remegtem, mint egy nyárfa levél, a faradságtól és az eddig ért stressztől.Szerencsém volt, hogy San kitartóan fogta közre testemet, mert ha ő nem lett volna biztos ott helyben a padlón maradok.A fegyver kattanás Taeho kezében levő pisztolyhoz tartozott, míg a mélyről jövő ordítás a mellette elterülő Kaihoz.A teremben síri csend uralkodott és a földre kényszerített katonák arcára győzelemittas mosoly terült el.Taeho is elengedett egy mosolyt, majd a másik ökölbe szorított keze elernyedt és a tárgy kiesett a markából a földön landolva.Egy injekció.A szemeim tányér nagyságúak voltak és tekintetem rögtön levezettem a fájdalmasan sziszegő Kaira.
-Állj csak ott meg, ahol vagy szépség!-a fegyver csőve felém irányult, amire nagyot nyeltem és kővé dermedtem, bármennyire nem látott ez a pszichopata, szerintem képes lett volna szitává lőni, ami körülötte van-Attól hogy kiégettétek a szemem nem értetek semmit!Azt hittétek, hogy vége?Idióták!!-ördögi kacaja visszhangot vert a hatalmas terembe, amire a katonák többsége sutyorogni kezdett és kezdtek életre kellni
-Igen Taeho vége!-Yeosang egy laza kézmozdulattal szedi ki Taeho ujjai közül a fegyvert és passzolja tovább Baekhyunnak, aki tapasztalt módon forgatja kezeiben

Kilépve San biztonságot nyújtó karjai közül, szelem a távolságot a szenvedő férfi irányába.Legugolva hozzá, finoman fordítom meg össze kulcsolt karjainál fogva.Arca beesett volt és kiverte a víz, az izzadság cseppek peregtek le a homlokán.Nehezen vette a levegőt és bőrszíne is ijesztően sápadt volt.
-Mi volt benne?!Ha??!!-emeli meg a hangját Baekhyun egyenesen Taehonak rontva, akinek mosolya továbbra is ott ül az arcán, ijesztő látványt nyújtott úgy hogy nem volt szeme világa
-Mégis mi ez...?-érkezik meg a fekvő fiú másik oldalára Suho, aki feltűrte a zavaró ruha anyagát Kai egyik karján, ahol erei furcsa színben virítottak
-Junmyeon...-szólítom meg a férfit, mikor észrevettem hogy Kai ajkai közül vöröses folyadék kezd folyni, vér...
-Csökken a pulzusa!-kezdi tapogatni a nyakánál mutató ujjával
-Utoljára kérdezem, mi volt benne te utolsó rohadék!!!-ragadja meg a nyakát idegesen Baekhyun, de az illető továbbra sem felel, sőt élvezi a helyzetet-Ana!!!-hívja magához párját, aki mielőtt cselekedne a földön fekvő válaszol
-Ez egy ellenszer...-köhögi és kezeit hasára tapasztja fájdalmában-Az erővel rendelkezők erejét veszi el, de túladagolás esetén...
-Halálos lehet, pontosan barátom!Így jár az, aki velem ki kezd!-köpi a szavakat gúnyosan Taeho még úgy is hogy lilás árnyalatú a feje a nyakát körbevevő ujjak miatt, de a csattanásra nem is figyeltem ami ezután következett csak a két fiúra koncentráltam

-Junmyeon mond hogy tudsz segíteni neki...-nézek a férfire könyörgően
-Nem...nem tudom...-arcán pánik ül ki és azt se tudja mit csináljon, mikor a fiú egyre rosszabb állapotba kerül
-Dehogynem!!!-emelem rá a szemeim határozottan és erősen szorítom a szenvedő srác ujjait, amiket időközben apró kezeimbe vettem, Suho döbbenten mered rám és a megemelt hangomra-Ha most nem segítesz rajta, akkor meghal!Érted?!!
-Te meg azt érted, hogy nem vagyok csodatevő?!!-harsan fel mostmár ő is
-Ha nem próbálod meg, akkor nem is!!!-villantom rá dühös szemeim, a férfi már szólt volna vissza, de ehelyett csak indulatosan barna tincseit tépte meg, aztán egy határozott mozdulattal tépte szét a Kai mellkasát fedő anyagot, amin rendesen meglepődtem
-A vérbe jutatta az injekcióval a szert, ami most a szervezetébe került.A keringési rendszer központjában a szív áll, szóval megpróbálom a vérkörökből és az aortából kiszívni, megsemmisíteni mielőtt eljut a szívhez és tovább terjedne.-magyarázza cselekedete miértjét, amire csak zavartan, de bólintottam hisz halántékomba egy pillanatra bele nyílalt a fájdalom-Félek a nyomás különbségek miatt, ha nem jól csinálom, akkor...-hezitál egy pillanatra, mikor tenyerét barátja mellkasára helyezné, de én csak vállára simítok biztatóan, amire nyel egy hatalmasat és lehunyja pilláit, fehéres fény szökik ki tenyere közül, amik érintik Kait, amit tátott szájjal nézek

Döbbenetemet a fejem felett elsuhanó fémlap zavarja meg, amire halkan fel sikítok és fordítom a fejem az irányba.Hongjoong éppen egy újabb darabot eszkábált ki az ereje segítségével, amit Seonghwa öklével a megfelelő irányba lökve találta el a felénk jövő katonákat.A katonák látva társaik küzdelmét, keltek védelmükre is indultak meg egyszerre puszta kezükkel, ugyanis fegyvereik az egyik sarokban tornyosultak.Egy könnyed csukló mozdulattal hárítottam a felém közeledő katonát, aki méterekkel később csapódott be.Tekintetem mindenfelé cikázott, hol Suhon és Kaion, hol a társaimon, akik ügyesen védekeztek a gyenge férfiakkal szemben, szinte nevetséges volt ahogy az életük árán is követik a kormányzót.

Valami nem stimmelt...érzem.Felálltam az eddigi ülő helyzetemből és szemeimmel a bizonyos személyt kerestem, akit nem volt nehéz észrevenni, ugyanis a sötét aura ami áradt belőle rögtön rátapasztotta az ember tekintetét.Taeho a falnak volt lapulva, miközben Baekhyun előtte állt és minden rezdülését figyelte.Millimétereket csúszott arrébb, ami a fekete hajú figyelmét sem kerülte el, így egy hatalmas pofonnal díjazta tettét, amitől a vak férfi oldalra tántorodott és a falnak kapaszkodva keresett biztonságos kapaszkodót, és ezt meg is találta egy karban, ami a nagy vasajtót működtette, de mivel áram hiányában nem tudott kinyílni, így csak egy kis rés keletkezett az ajtók között nyikorogva, tényleg épp hogy egy légy át tudta magát küszködni.Baekhyun is olyan értetlen volt, mint mindenki a teremben.A katonák a falnak voltak tapasztva, akár mintha egy pók hálózta volna be őket, hála Seonghwanak, aki szinte becsomagolta őket a fém lapokba, hatástalan volt minden mozzanatuk.Szemeim előtt fekete pontok kezdtek ugrálni, amire sűrűn kezdtem pislogni hogy el tűnjenek, de csak egyre furcsábban éreztem magam.

SAN

Olyan egyszerű volt ez az egész...szinte már gyerekjáték.A katonák velünk szembe semmik voltak.Mintha a feszültség is leengedett volna mindenkiből és győzelem fénye csillant meg íriszükben.Szemeim szerelmemen tartottam folyamatosan, aki nem mozdult el Suho hyungék mellől.Láttam az idősebben a küzdelmet, ahogy barátját akarja megmenteni.Kai állapota nem volt ragyogó, ajkai közül a vér erőteljesebben folyt végig egészen éles álla vonalán, amitől össze szorult a gyomrom.A vérszag azonnal orromba kúszott, ami a sérült katonákhoz, Chanyeolhoz, Kaihoz és Destinyhez tartozott.Hevesen kalapált a szívem, ahogy a törékeny lányon végig néztem.Felüdülés volt a karjaim között tartani, felért egy orvossággal.Üresnek éreztem magam bármennyire is legyen pár méterrel odébb tőlem, hiányzott.Őrülten beleszerettem Destinybe ez le tagadhatatlan.A lány bámulásából hangos csattogás rázott vissza, amire nem csak én figyeltem fel.

-Zárd be a rést az ajtón!-kiált Ana kétségbeesetten, ő eszmélt fel először közülünk-A vérszagra jönnek!!-Seonghwa azonnal cselekszik és egy újabb lapot hánt le az épületből, hogy betapassza az ajtók közötti apró rést
-Bassza meg!!Te rohadék!!!-csattan fel Baekhyun és akkorát küld Taeho arcába, hogy amaz csak világáról sem fog tudni
Az őrült fiatalok gondolom, amint keletkezett ez a kis lyuk a vasajtók között, rögtön megérezték a sebesültek vérét.Mindenki meg feszült, hisz talán ettől féltünk a legjobban.Én nem is gondolkodva, rohanok Destinyhez és húzom magam mögé védelmezően, amire ő csak pulcsim anyagába kapaszkodik, így megérzem reszkető lényét és nehezedő légvételeit.
-Jól vagy?-nyúlok hátra kezeimmel meg érintve derekát, miközben oldalra fordítom a fejem hogy lássam szőke hajzuhatagát, ami most kuszán terül el kobakján
-Szédülök....-adja a választ halk hang színnel és lapockáim közé dönti fejét
Ijedten néztem az elfoglalt Suhot és számat rágtam idegességemben.
-Gyere üljünk le egy kicsit rendben?-fordulok meg mostmár teljesen felé és óvatosan helyezem kezem a térdhajlata alá és hátára amit szó nélkül tűr, majd Chanyeol mellé lerakom és aggódó tekintettel vizslatom a lányt, miközben egy kósza tincset tűrők el füle mögé
-San...-suttogja a nevem elhaló hangon
-Semmi baj.-teszem hideg ujjaim puha bőrére, ezzel is nyugtatva inkább saját magam-Nincs semmi baj.Itt vagyok...
-San...-szólít meg újra, amire egy újabbat fordul a gyomrom-Jönnek...-már kérdeztem volna, hogy kicsodák, mikor a vasajtó túloldalát valaki örültek módjára csapkodni kezdte

-Tartsd azt a rohadt ajtót!-ordítja túl a recsegést Suho feszülten, de eközben le sem veszi a szemét barátjáról
-Könnyű azt mondani!-válaszolja Seonghwa meg dagadt erekkel a karján, miközben lábai egyre jobban csúsznak hátra-Rengetegen vannak!!!
-Ha bejönnek, nekünk végünk!-kel az idősebb segítségére Hongjoong, aki erejét bevetve erősíti a szőke által kreált fémlap tartósságát
-Van egy szellőző nyílás felettünk.-lép előre a tömegből az egyik beépített katona és fejünk fölé mutat-Ott ki juthatunk és nem leszünk eledelek.
-De rettenetesen szűk és a sebesültek nem biztos hogy bírnák magukat saját erőből vinni.-mutat rá a tényre Ana
-Hagyjatok itt minket.-érkezik a válasz mellőlem, ami Chanyeol száját hagyta el
-Erről szó sem lehet!-mondjuk szinkronba többen is, ezzel is elcsendesítve az ötlet gyárost
-Megmenteni jöttünk titeket, nem pedig uzsonnának hagyni a fiataloknak.És erről nem nyitok vitát hyung!-intézi a szavait a fekete hajú a Pirokinézissel rendelkező felé, aki inkább csak a falnak dönti a fejét, mélyet sóhajtva
-És akkor...-a mondat nem lett befejezve, mert hangos nyikorgással szakadt le a vas szerkezet a helyéről egyenesen felénk repülve, amit azonnal le reagáltam és vízből védő falat képeztem, amin megállt az érkező tárgy és nagyot koccanva ért földet

Elszakadt vezetékek lógtak az ajtó helyén, ahol most fiatalok serege merészkedett be minket méregetve, akár egy svédasztalos ebéd lennénk számukra.Egyszerre mozdultak meg és özönlöttek be, le támadva minket.Wooyoung egy szempillantás alatt termett Suho háta mögé és védte őket az erejével.Hyungjaim igyekeztek elénk kerülni, ezzel is megakadályozva hogy a tűz elem birtokosaihoz érjenek, de mivel ők voltak túlerőben, ezért egy srác sikeresen át szökött közöttük.Fogait csattogtatta és nyelvével megnyalta ajkait, mintha éhes lenne.
Kezeim széttártam, hogy mutassam felé, hogy az én védelmem alatt állnak, amire csak gúnyosan elmosolyodott.Lénye remegni kezdett és vált ki belőle kettő hasonmása, amik leutánozták minden mozdulatát.Kihívóan mért végig, mintha azt üzente volna, hogy versenyezzünk, amit nem utasítottam vissza, bármennyire éreztem a meleg kicsiny tiltakozó ujjakat a kézfejemen.Eléjük léptem, amire csak vicsorogtak elijesztés képpen, de mégis pár perces eltéréssel.Nem rezeltem be, fűtött a tudat hogy rajtam múlik két ember sorsa.Az ígéretemet nem szegem meg soha...az életem árán is megvédem, aki fontos nekem.
Az első ütést ügyetlenségemben bekaptam a vállamba, de ez sem tántorított el, sőt jobban feltüzelt.Tudtam, hogy melyik az igazi, a többi csak a látszat.Ők csak por és semmi más...nem fáj az ütésük, bármennyire szúr az előbb kapott ütés.

DESTINY

Szemeim cikáztak a harcoló társaimon.A termet az elemek összecsapásának hangja töltötték be és az ordítások.Nagyokat pislogtam, hogy végre el tűnjenek a szemeimet takaró feketeség.Lelassult minden körülöttem...az ütések lassan mentek végbe.A fájdalmas arckifejezések jobban a szemem elé tárultak.Kezeimmel segítve gyenge lábaimon tápászkodok fel és kétségbeesetten figyelem a küzdő párom, aki hajthatatlan módon véd.A vérem felpezsdült, mikor nem gondolkodva húzok be a férfinak, aki Sannal küzd.Mindketten meglepődtek hirtelen megjelenésemen, de ez nem sokáig tartott, mivel ökle újra lendült, amit könnyű szerrel tenyerembe zártam és égettem meg bütykeit.Az ordítás elmaradt, mivel a férfi elporladt és így már csak kettő maradt belőle.Hátra néztem Sanra, amit szavak nélkül is értett, így kezében egy jó nagy adag víz örvény gomolygott.Az egyik vigyorgó srác felém közeledett és furán kezdett el remegni, majd mögém bökött a fejével, amire ostoba módon megfordultam és szembe találtam magam a hasonmásával.Hátamba kaptam egy hatalmas ütést, így elcsúsztam a padlón át a hasonmáson egészen Chanyeol térdéig.Felszisszentem, ahogy felkaromon a bőr feljött.Dühöm sokszorozódott és nem törődve a nyílt sebbel, szedem össze magam, de mielőtt teljesen megfordulnék a nyakam körül erős ujjak kulcsolódnak elzárva a levegőt előlem.Ujjaim ösztönösen nyúlnának az illető markához, hogy leválasszam onnan őket, ha helyette nem Chanyeol hosszúkás ujjaival találkozna az enyém.
-Ügyesen...-küld egy fáradt mosolyt felém még mielőtt testem teljesen fel nem kezd élénkülni

Éreztem, ahogy a forróság átjárja az ereimet, amik eljutnak a szívembe, ami erősen kezd kalapálni az érzésre.Torkomból egy hangos sikoly szökik ki, amitől a marok eltűnik a nyakamról és fekete porként száll el a levegőben.Ujjaim között a tűz táncot járt és az egész lényemet körül vette a halálos láva hőmérsékletű erő.Biztos voltam benne, hogy szemeim sárgásan villognak, hisz amint rá néztem a döbbenten álló Sanra, sötét íriszeiben megpillantottam villódzó tekintetem.Legyőzhetetlennek éreztem magam.A két főnix bennem harcot vívott és tombolt.
Nyakamat megropogtatva emelem magasba a kezem és ujjaimat egyenként behajtottam izzó tenyerembe, aminek következtében lángok csaptak fel testemből két madarat ábrázolva.Ennek hatására az egész teremben vakító világosság lett, de másodpercekkel később az eddig harciaskodó őrült fiatalok mind felém fordultak és térdükre estek és szemükből eltűnt a sárga fényt, helyét eredeti szem színűk vette át és értetlen arckifejezésük.
-Hol...mégis...mi?!-kapkodja a fejét az egyik és őzike szemeivel felméri a terepet

-Itt a rendőrség!Senki se mozduljon!-harsan fel egy mely férfi orgánum, ami terem bejáratától jött

~^^~
Sziasztok ééés igeeeen elérkeztünk a végső küzdelemhez😊Tudom hogy nem a legtökéletesebb harc jelenetek vannak benne, de rettenetesen igyekeztem❤️Remélem elnyeri a tetszéseteket💕Nagyon szépen köszönöm WritingbyAnki -nak, aki át olvasta és bíztatott afelől, hogy publikálható a rész💖(Hisz tényleg nagyon féltem, hogy nagyon nagyon gagyi lett...)Tényleg hálás vagyok neked Unnie🙏🏻🥺❤️És mindenkinek, aki örömmel olvassa a könyvet😊Remélem jól telik a nyaratok💞További szép hétvégét és jó olvasást a részhez!~

💖:_YU_97