SAN

A düh túlfűtött és eluralkodott rajtam ebben pár napba, ami lassan alakult át egy hétté.Tartásom feszült volt és szemeimmel szikrát szórtam a körülöttem lévőkre.Erőm, ha lehet még jobban felül kerekedett rajtam és semmit sem figyelembe véve pusztított.Leromboltam egy nagyobb ordításommal az erdő kisebb részét, így most sivár, vihart dúlt tereppé változott.Fájdalmas könnyeim marták a szemem és a torkomban levő mára már ismerős gombóc nőtt egyre nagyobbra, hogy még lenyelni se tudjam és végleg eltüntetni.Általában nyugodt természetem zavarodottá és borússá vált, mint mielőtt megismertem volna, ezt a csodás lányt.Az emlékek tornádóként röpültek körülöttem és nem engedtek kiszabadulni belőle csak felkaptak magukkal, bekebeleztek és kínoztak, míg végül kárörvendően lecsaptak a földre és még jól meg is tapostak.Gondolataimat a morajló víz nyugtatta és a hűvös szikla darab, amin eddig mindig kellemes érzés fogott el és melegség, de ujjaim most fagyosan terültek el a barázdákba, magányosan.

Reszketegen engedtem ki egy mélyről jövő sóhajt és egyik kezemmel meg töröltem fátyolossá váló szemem, így ki tisztult a látásom, ami remegő ujjaimon meg is állapodott.A sírás lavinaként terített maga alá és térdeimre hajtva rászkodó lényem, engedem ki fájdalmam.Nem érdekel, ha más hallja, bár reménykedtem benne, hogy az erős hullámok elnyomják a szenvedésem.Ökölbe szorítottam a ujjaim, amik között egy apró emlék lapult, egy vékony piros fonalból font karkötő, ami a lányhoz tartozott, amit nekem adott, mikor fent a gyönyörű virágos réten a karjaim között tartottam.Szipogva egyet próbálom csillapítani sírásom, de csak szabálytalan lihegés szökik ki kiszáradt ajkaimon.Képtelen voltam megnyugodni.Ha elveszítesz egy fontos személyt, annak hiányát nem pótolhatod semmivel, akár legyen egy fénylő kristály, akár több millió dollárt érő autó.Egy kép róla, amin önfeledtül mosolyog vagy régi közös vicces videók vagy az én esetemben egy karkötő, kívülállóknak jelentéktelen értek, de számodra felbecsülhetetlen.Tudtam, hogy még élt...élnie kell!Nem veszíthetem el!Már így is a saját démonjaimmal vívok harcot, tovább már nem bírom.Kell az érintése, a törékeny teste és ahogy szíve hevesen ver a közelemben, majd eggyé olvad az enyémmel.Betegesen hangzik, de kötődöm hozzá, jobban mint kellene.

A főhadi szállás egyenlő volt a halállal számunkra fiataloknak.Nem láttunk még olyat, aki élve jött volna ki onnan, sőt azt se hogy egyáltalán kijön.De a rémtörténetek ezrei reppentek szárnyra.Főleg az EXO történetének hallatán, jogosan féltünk a kormányzótól, hisz bármennyire nem a saját kezei által öl meg valakit, azért rendesen tapad vér a kezéhez és ódák zengenek arról, hogy milyen kínzásokkal áll elő.A hideg is végig cikázik a hátamon, már ha csak a férfire gondolkodom.Elmebeteg.

A gondolatmenetemből felemelkedő testem hozott vissza.Meghökkenve kapkodom a fejem és már csak két erős kart érzek testem körül.
-Beszélünk.-mormogja a fülembe Seonghwa idegesen, amire csak megforgatom a szemem
Yeosang fejével a házunk felé bök határozottan, miközben ujjai között a picit átlátszó és szürkés árnyalatban úszó eleme kavarog.Csak halkan motyogok magamban, látszik hogy nem találtak más megoldást arra, hogy kommunikáljunk, hisz makacsul csöndben maradtam előttük és magamba fojtottam az összes negatív érzelmem, hogy őket ne sebezzem, de gondolom Seonghwának elege lett hallgatásomból és cselekedett, Yeosanggal az oldalán.

Komótosan battyogva, hyungjaim szorítása között tesszük meg a házig vezető poros utat és szinte az építmény recsegve hívja fel a figyelmet jelenlétünkre.Meglepődtem az EXO láttán, így egyik szemöldököm fel vonom, miközben Seonghwa belepasszíroz a fotelbe, ezzel is maradásra bírva engem.
-Van egy tervem.-vág a közepébe rögtön Mingi és ujjait össze kulcsolva teszi azokat térdére
-Nem Mingi, nem rontunk csak úgy neki a főhadiszállásnak.-inti le őt Hongjoong hanyag kézmozdulattal, de testtartása feszültségről árulkodik
-Új fegyvereket vetettek be, esélytelen.-magyarázza Kai, csípőjét a konyha pultnak döntve-És eléggé sokan vannak.
-Szóval semmi esélyünk, nagyszerű!-nevetek fel keserűen
-Ne ilyen negatívan vizes fiú!-húzza fél mosolyra ajkait Baekhyun, amire csak fel sóhajtok, hisz poénnak szánt megnevezésem egyáltalán nem nyerte el a tetszésem-Nem depresszió klubra akartunk invitálni.
-A fegyverek csak a képességekkel rendelkezőkre hatnak.-folytatja-Szóval arra gondoltunk, hogy bevetjük azt, amire nem számítanak, mégpedig a szülőket.-e hallatán nem tudom, hogy nevessek, sírjak vagy kételkedjek, de végül a harmadik mellett döntöttem
-Hogy mivan?!!!-ad hangot értetlenségének Jongho, amivel teljes mértékben egyetértek-Ezt mégis hogy gondoltátok?!Ez...
-Őrültség?Ömm Ja, az.-von vállat lezserül Baekhyun és hajába túr, ami kócosan terül el feje tetején
-Tudtok olyan szülőt, akinek nagy az ismeretségi köre?-kérdezi Suho nyugodt hangon és végig vezette tekintetét rajtunk
-Destiny...-motyogom magam elé
-Tes..-szavába vágva fejtem ki a válaszom
-Destiny anyukája a médiában dolgozik.-kiejtve a lány nevét kicsit össze rándul a gyomrom, de kontrollálva magam döntöm a fejem a puha fotel anyagára
-Azt mondod őt betudjuk vonni?-teszi karba a kezeit Sehun hezitálva
-Nem tudom, de a lánya mindennél fontosabb számára, szerintem fog segíteni.-mondom határozottan, állva a kételkedő íriszek hadát
-Akkor meglátogatjuk Destiny anyut szuper.-csettint nyelvével vidáman Baekhyun, egyszerűen nem tudom hova tenni a pozitivitását, ahhoz képest, ami azon a napon történt, mikor eltűnt a lány, szinte madarat lehet vele most fogatni, de lehet csak így vezeti le a stresszt
-Taeho számít ránk?-intézem szavaim Kainak, akinek izmai meg feszülnek
-Fogalmam sincs San, az az ember maga a ravaszság.-hajtja a le a fejét komoran-Ráadásul őt osztották be Destiny...-harap ajkaira és az utána levő szót csak halkan ejti ki közöttük-kínzására...
-És te nem teszel semmit?!!-állok fel ökölbe szorított kezekkel eddigi ülő helyzetemből és vérnyomásom az egekbe szökik
-Nem gondolod hogy eléggé gyanús lenne, hogyha egyetlen egy karcolás se lenne rajta?Már így is úgy érzem, hogy tud mindent az a pszichopata!-emeli meg a hangját, de mielőtt én is szítottam volna a feszültséget, Lay állított le minket, amire csak ingerülten fújtatok
-Mindenki higgadjon már le és végre vessünk véget ennek az egésznek!-szavaira mindenki el gondolkodóan és bűnbánóan fordul magába, így csend keletkezik
-A katonákat nem tudnánk egy helyre csődíteni és bezárni oda?-szólal meg Wooyoung megtámaszkodva a fotel karfáján
-Van egy nagy gyakorló terem.-adja a választ Kai és teljes figyelmét rá szenteli-De még mindig ott van Taeho a fő probléma forrás.
-Ana nem tudja őt össze zavarni?-vetem fel az ötletet, amire az eddig csöndben hajával játszó lány rám emeli tekintetét
-Taeho rettenetesen erős, nem tudom meddig sikerül össze zavarnom.-hümmög elgondolkodva-Lehet két percig, de, ha én leszek nyeregben, akkor talán fél óráig is.
-A biztonsági rendszer?-térek rá a következő megvitatni váró kérdésre
-Hatástalanítani tudjuk, ha lekapcsoljuk az egész rendszert, de akkor minden kikapcsol és ebbe beleértem a bekattant fiatalokat is.-fészkelődik Kai álló helyzetében és testsúlyát egyik lábáról a másikra helyezi
-Betudsz csempészni oda?-fordul Baekhyun a sötét hajú felé, aki hezitálva, de bólint
-Talán.-von vállat-Mondom rengeteg katona van.
-Esetleg mi nem tudunk segíteni?-ül az ablak párkányon Hikaru párja, Akihiko és egy laza mozdulattal terem bent a helyiségben
-Ti?!-nevet fel hitetlenkedve Lay és farkas szemet néz a férfivel
-Igen mi.Ez olyan hihetetlen lenne?-nevet fel halványan, de választ nem kapva, köhint egyet-Mi leszünk a csali.
-Komolyan?-vonom fel a szemöldököm érdeklődve
-Ha Jongin megmutatja az alaprajzot simán eltudunk találni a nagy gyakorló terembe, ahova becsalogatjuk őket külön utakon.Utána a fegyverek hatástalanítása piskóta lenne, főleg ha a hibridek is segítenek.Vannak ám különleges csirkefogók, akik imádnak az ember idegeire menni.-húzza ajkait fél mosolyra, gondolom az emlékek előjöttére
-Ez még akár be is válhat.-bólogat helyeslően Suho
-Nem tudnád Taehot palira venni?-billentem oldalra a fejem Kaira nézve, aki csak a fejét a plafon felé fordítja kínjában
-Nehezet kérsz tőlem...-vezeti rám sötét íriszeit, amikben félelem csillan meg-De megpróbálom...-ajkaim el nyílnak egymástól a döbbenet miatt, de egy apróbb mosollyá alakulnak, ami már szokatlan volt arcomon-Még ne örülj, nehéz menet lesz.
-San meglátogatjuk a jövendőbeli anyósod!-veregeti meg a vállam Baekhyun, amire a szemeim kitágulnak és a szavak a torkomon akadnak-Te is jössz Ana?-pillant párjára, aki félre billenti a kobakját-Ha nem hinne nekünk Destiny anyukája.
-Persze, számíthattok rám fiúk.-mosolyog szélesen felénk
-Akkor elkezdődött az őrület.-sóhajt gondterhelten Seonghwa és megdörzsöli az orrnyergét
-Az már rég hyung.-nevet Yunho megbökve az idősebb vállát-A végső játszma!-csillannak fel a szemei
-Ezt a klissét.-morogja az idősebb leseperve a piszkáló ujjakat magáról
-Naaa ne már!-biggyeszti le ajkait a szőkénél jóval magasabb barátunk

A továbbiakban nem is nagyon tudtam koncentrálni a társalgásra, mert agyam fogaskerekeit Destiny kötötte le és a szülei.Mégis hogy fognak reagálni?A mi oldalunkra állnak?Hívják a begyűjtőket?

Izzadt tenyeremet lelógattam lábaim közé és csak behunytam a pilláim, miközben pirosas tincseim finoman végig szántottak arcomon a fekvő helyzetem miatt.
-Tarts ki Destiny.-mantráztam magamban-Szeretlek.

~^^~
Sziasztok itt lennék a résszel❤️Remélem tetszik~Mindenkinek kitartást az online sulihoz!Fighting!!🙌🏻💕Nemsokára nyári szünet!!!!😱Bocsánat, hogy későn hozom a részeket, de annyira elhavaznak minket a tanárok, hogy alig kapok levegőt, de nem akartalak titeket rész nélkül hagyni😊💕❤️Mindenkinek szép estét🌟Jó olvasást~❤️💕

💖:_YU_97