DESTINY

A fejem szét akarta szakítani a fájdalom és a hideg csontomig hatolva marcangolt.Hirtelen pattantak ki a szemeim, de ezzel a lendülettel is csukódtak vissza, ugyanis a hasogató érzés villámként hasított bele halántékomba.Végtagjaimat ólomsúlyúnak éreztem, mintha egy hétig űztem volna valami kardió edzést.Lassan pislogva nyitottam ki a szemem újból és a látottaktól megrökönyödtem.Ez a jégverem, ahova bezártak még régebben.Az egész hely ugyanolyan kellemetlen érzést keltett, mint legutóbb is, lelógó jégcsapok, amikről a vízcseppek hangosan koppanva értek földet a csúszós befagyott talajon.Fogaim ritmusosan koccantak, miközben a meleg levegő ajkaim közül gomolyogva tűnt el és olvadt egybe a velőtrázó hőmérséklettel.Felülve fekvő helyzetemből, csilingelő hang verődik vissza a jeges falról, amik a kezeimen és bokáimon levő láncokhoz tartoztak.
-Hogy kerülök ide?!-értetlenül forgatom körbe a fejem, amitől szőke vizes tincseim ide-oda csapódnak arcom különböző részeire-Aish...-szisszenek fel a pillanatnyi fejfájásra-Taeho...hogy rohadna meg a....-szűröm ki összepréselt, valószínűleg fehér ajkaim közül, emlékszem pár pillanatra, amit a testemmel művelt, akár egy marionett babával-Saját magam jutattam a kormány markába...istenem...-esek pánikba és szívem hevesen kezd verni, miközben fülemben dübörög a vér, a félelem érzet egy pillanat alatt kerített hatalmába és rángatva húzott be a sötét vermébe-Vajon bántottam valakit?-vacogok és összébb kuporodva motyogom térdeimbe és légzésem is egyenetlenné válik, mikor tudatosult bennem hogy az az őrült bármit tehetett az én testembe bújva, szinte hányni tudtam volna magamtól, annyira undorodtam a lényemtől

Könnyáztatta orcámat marta a hideg és úgy éreztem, hogy fedetlen karjaimon és mezítelen láb fejemen a dér fokozatosan kúszik feljebb a ruhával fedett részeimhez.Szipogok egy halkat, amihez egy köhögés is társul.A megfázás érdekelt jelenleg a legkevésbé, inkább a kijutás mámorító érzése foglalkoztatott.Felnézek a vasajtóra, aminek a közepén egy domború kör ablak foglal helyet, de csak sárgás fény szökik be kintről hozzám.Le nézve fagyott ujjaimra, mozdítom meg őket.Világos bőrömön megjelennek a halvány pirosas erek és lesznek erőteljesebb vörössé, amitől egy megkönnyebbült sóhaj szökik ki belőlem, de azzal a lendülettel csuklik sikollyá, mikor ütőeremnél erőteljes áramütés ér és meg bénítva terít el a földön.Erősen zihálva nézek farkasszemet remegő kezeimmel, mikor a nagy súlyú ajtó nyikorogva nyílik ki, ezzel is egy kis meleg levegő szökik be a hűvös helyiségbe.

Egy fekete bakancsot vélek felfedezni orrom előtt és egy katona zöld nadrágba bújtatott lábat, ahogy leguggol elém és úgy méri végig tehetetlen átfagyott testem.
-Szia Destiny...-mondja a mély orgánumú hang, amit azonnal be tudtam azonosítani és szemeim tányér nagyságúvá váltak-Élőben sokkal gyengébbnek tűnsz.-fogja meg az állam, így undorító sötét szemeivel párbajozom-Ne nézz rám így, nem félek tőled.-nevet egy jót ábrázatomon-Állj fel.-utasít, de én továbbra is fekvő helyzetbe maradok és a cipőjét vizslatom-Oké, játszhatjuk ezt is...-és ezzel a lendülettel nyomott meg egy gombot a nyakperecen, ami újabb áramütést küldött belém, fogaim össze szorítva nyomom el a feltörő ordításomat-Velem nem érdemes engedetlennek lenned, remélem világos voltam.-rángat fel a nyakperecet megfogva és őrült vigyor terül el ajkain
-Eressz el te pszichopata állat!-morgom mérgesen és lebilincselt kezeimmel rászorítok vasmarkaira, amik még mindig az elektronikai eszközön feszülnek, erre csak halkan felnevet és sóhajt
-Makacs és idegesítő, akár az összes többi ellenálló.De annál izgalmasabb, ha megtör...-egyik oldalon az ajkát felfelé húzza és egy erős rántással vonszol ki a jégveremből, ami megváltásként ért és képtelen voltam nem elengedni egy megkönnyebbült légvételt

Megalázottnak éreztem magam, ahogy a hosszú folyosókat szeltük.Taeho ujjai egy pillanatra se engedték el nyakamat szorító eszközt és úgy húzott maga után, mint egy rossz ebet, aki nevelésre szorul.Az sem zavarta, hogy a földön elterülő rácsokba lábam be akadt, hisz mezítláb voltam és a láncok fogták össze két bokám, sőt inkább jót szórakozott rajta.A pánik mellé egy jó adag düh is társult, amiket megfeszül izmokkal hárítottam, nehogy az erőm elő jöjjön és beaktiválódjon a nyakperec.Görcsbe rándul a gyomrom, ahogy a csípő és maró fájdalomra gondolok, ami szét áradt testemben, de az még borzalmasabb volt, mikor el haladtunk a plekszi lap mögé bezárt fiatalokat előtt, akik neki vetődve az átlátszó anyagnak morogtak és verték azt a kijutás érdekében.
-Nyugi te VIP vendég leszel nálunk, nem ilyen helyed lesz..-néz le rám hátra, széles vállai felett és gúnyosan gördülnek fel rózsaszín ajkai

Ajkaimba haraptam, mielőtt kicsúszott volna valami illetéktelen szó rajta.Jobb ha csöndben maradok, hisz értelmetlen a harciaskodás, ő irányít, ő van előnyben.Mégis a szavai pofonként értek, amitől legszívesebben lefejeltem volna a hátát, hogy koppanjon a földön egész lénye.Undorodtam tőle, ahogy felsőbb rendűnek titulálta magát és játékszerként tekint mindenki másra.
-Hoztam egy kis cellatársat, hogy ne unatkozz.-lép be egy eléggé modern technikával védett vasajtón, ami előtt két megtermett őr hajolt meg a férfiak és engedte be őt, amint az ajtó kinyílt egy lézerfal is társult hozzá a biztonság érdekében

Meghökkentem, mikor megpillantottam egy vézna fiút láncokra verve.Beesett arccal vizslatott és karikás szemeiben kétségbeesés fénye csillant meg.Ruhája szakadt volt és néhol vér folt is beszínezte azt.Nyakán a már jól ismert nyakperec szorult, míg csuklóin számomra ismeretlen elektronika ölelte körbe.Tovább vizslatva találom szembe magam félig fedetlen mellkasával, amin egy fekete minta díszeleg.
-Chanyeol?-suttogom fakult barna szemeibe, amire az illető megszakítja a szemkontaktust és kobakját le ejtve pásztázza a fényes talajt
-Gyere szépségem, ugyanis várnak a véredre!-Taeho hangja szinte örömteli volt, ahogy belökdösött a láncok közé, erőszakosan csatolta át az ott levő láncokat végtagjaimra , míg a régieket csak eldobva valamerre fütyörészet-És...-nyújtja el a hangját, miközben csuklóimnál matatva helyezi rá a már Chanyeolnál látott elektronikát, a zár hangosan kattant rajta és egy kisebb szúrást éreztem ereimnél, amire csak felszisszentem-Kész is van!-mosolyog rám fekete íriszeivel-Üdv nálunk...-fogja meg az állam, majd kacagva egyet löki balra, amitől fejem a láncoknak csapódik-Jó mulatást.-halkul el hangja és balancsa trappolása, mikor becsukódik a kijutást jelentő ajtó
-Sajnálom...-rekedtesen szólalok meg a néma csendet megtörve, úgy éreztem muszáj volt bocsánatot kérnem tőle, de válasz nem érkezik rá és szemeivel sem keresi az enyémeket, amitől torkomba gombóc keletkezik-Chanyeol...én...
-Ide fognak jönni.-szakít félbe és végre rám néz, furcsa érzés így élőben látni, hús-vér emberként és nem egy fekete füstként-Oh anyám...-sóhajt gondterhelten, ami átmegy egy erőteljes köhögésbe
-Chanyeol jól vagy...?!-ijedek meg, mikor ajkai szélén vércsík jelenik meg
-Megvagyok...ez már a szokásos...-köpi ki a vért a szájából és a plafon felé fordítva fejét lélegzik mélyeket
Aggódó szempárral nézem őt és ösztönösen indulnék meg hozzá, ha a láncok nem rántanának vissza és a tű az ereimben nem hatolna mélyebbre.Nyelvemre harapva fojtom vissza a kellemetlen érzést kiváltó hangokat.
-Próbálj nyugton maradni és pihenj, amíg még lehet.-hatalmasat nyelek szavaira, de a hevesen dobogó ketyegőmet nem hatják meg a szavai, sőt hevesebben kalapál, főleg ha az előttem levő Chanyeolra nézek, aki rettenetes állapotban van

KAI/JONGIN

Idegesen dobolok lábammal, miközben a forgós székbe ültem a kisebb konferencia teremnek kialakított helyiségbe.Tegnap önként jelent meg Destiny a főhadi szálláson és már majdnem oda rohantam volna hozzá, hogy leteremtsem ittléte miatt, de fehér szempárjait meglátva, inkább vissza vonulót fújtam.Gondolhattam volna, hogy nem önszántából került ide, hanem Taeho kezei vannak a dologban.Legszívesebben két szikla közé szorítanám, annyira gyűlölöm és nem csak a múltban történtek miatt.A kormányzó főpincsije, aki csaholva követi minden kívánságát az ipsének.Gyanús fény csillog fekete szemeiben és néha olyan érzésem van, hogy tudja, hogy én nem a kormány pártján állok, de ezt mindig megcáfolja valamivel.Ravasz, ez tagadhatatlan, de szeretnék én nevetni a végén.
-Izgatott vagyok!-nyújtózkodik a mellettem levő székben és arcán teljes boldogság uralkodik, amit szívesen letörölnék mondjuk az öklömmel
-Miért is?!-fordulok felé kicsit, miközben egyik kezembe ejtem a fejem és úgy mérem végig a sugárzó arcmimikáját
-Csak gondolj bele!Végre itt van egy másik főnix vérű, hála nekem!-küld felém egy győztes vigyort, mire csak halkan fel nevetek-Kim Jongin már nem olyan aktív mostanság...ennek vajon mi lehet az oka?-billenti fejét oldalra és kutakodóan vizslat
-Istenem, hagyjál már.-rugók bele székébe, ami pár millimétert arrébb gurult, örüljön neki, hogy nem repítettem neki a falnak
-Kár, hogy nem te kaptad meg a kiscsajt, de nem panaszkodom.-von vállat lezserül, állkapcsom kicsit megfeszül, de egy mosollyal enyhítem le-Kiváncsi lettem volna, mit tesz vele a nagy Kim Jongin, hisz tudtommal volt néhány össze tűzésetek.Az egyiknél még sikeresen mintát is szereztél tőle.-biccent el ismerősen, amire csak fél mosolyra húzom számat, de legbelül elásom magam, amiért képes voltam bántani Destinyt, az elején azt se sejtettem hogy ki, de tudtam, hogy figyelnek, ezért kellett kegyetlennek lennem vele-Aaa ez a tipikus mosoly!Ahh Haver...-csóválja a kobakját hitetlenkedve-Basszus, de hiányzik a közös munka!-csap egyet a karfára-Esetleg...?-pillant rám cinkos vigyorát elő véve
-Nem kell a fejfájás...-ellenkezek-Nem szeretek egy embernél leragadni.
-Ünneprontó.-forgatja meg a szemeit és inkább a kormányzó monoton hangjára szenteli további figyelmét, aki épp magát dicsőíti, hogy sikerült a gyűjteménye részesévé tennie Destinyt, hát én már kevésbé repestem az örömtől

Régen Taeho egy igazában jó ember volt, de valami bekattant nála vagy az is lehet, hogy mindvégig ilyen önző dög volt.Bárcsak ne történt volna meg ez az egész gyárrobbanás, akkor nem ülnék az ellenségnél, nem félteném a megmaradt szeretteim és nem kéne olyan dolgokat tennem, amiket nem akarok.Szabad akarok lenni.A vérszerinti családommal lenni.

Komótosan sétálok ki a nyüzsgő teremből, miközben fél szemem rajta tartom a társalgó kormányzón és a pincsijén.Zsebre tett kezekkel baktatok a már kiismert folyosók hadán, mikor a jellegzetes vasajtón megakad a tekintetem.Plusz őröket osztottak be, új technikával ellátott fegyverekkel karöltve.Biztos itt lesz Destiny is, de annak örülök, hogy nem egyedül van.Aggódom mindkettőjükért, főleg Chan miatt, akinek az állapota a kritikus pontot súrolja.Ereje nem sokáig védi már meg, főleg úgy hogy folyamatosan szipolyozzák ki belőle.

Dühösen igyekszem tovább a hálószobámba, ami nem messze van Chanyeoléktól, és mikor megbizonyosodtam arról, hogy jól bezártam magam után, öklöm beleverem a fém falba, ami recsegve horpad be erőm alatt.Neki támasztva kezem, veszek mély levegőket.Kell egy terv.Beszélnem kell Baekhyunnal, biztos vagyok benne, hogy ő hozta ide Destinyt és hogy készül valamivel, de most össze kell dolgoznunk, ha már annyi fájdalmat okoztam nekik.Segíteni fogok, bármilyen áron.
-Baekhyun...-suttogom össze szorított szemekkel

~^^~
Sziasztok itt lenne a folytatás~❤️Remélem tetszik!!😊Végre elérkeztünk a könyv 50.részéhez yeeeyy😍😱🙌🏻Mindenkinek további szép napot!Vigyázzatok magatokra!💓Fighting az online sulihoz!Kitartást már nincs sok!!!!🙌🏻😊Jó olvasást a részhez💕

💖:_YU_97

~Kihívás ~
Köszönöm szépen a kihívást  Phoenix61__ ❤️

1.)Mikor születtél?
2002.11.27.

2.)Hány éves vagy?
17

3.)Kedvenc énekesed?
Rengeteg van😅❤️Lehetetlen lenne felsorolni az összeset😅😊

4.)Van/Volt párkapcsolatod?
Igen, volt.

5.)Ismered Lewis Capaldi-t?
Igen, ismerem.

6.)Van kedvenc színed?
Pasztel színek, piros, fekete, fehér, szürke, kék.

7.)Csaltak már meg?
Hál'istennek nem.🙏🏻

8.)Hívj ki hat ember!(természetesen nem kötelező~😊❤️)
WritingbyAnki
Annajzmin
_sweet_liar_
your_wings
NikolettHs
lovedogsandwolves