BAEKHYUN

Folyamatosan, ahogy ránéztem Destinyre elkapott a bűntudat, amit próbáltam elnyomni magamban, hisz erős ígéret volt, amit neki ígértem, de mint már mondtam a drága agyam nem hagyott nyugodni...Így ujjaim már hajnalok hajnalán a billentyűn jártak.Szemeim cikáztak a számok és betűk halmazán, amit a felugrott ablakok hoztak be.Idegesen túrtam a hajamba, mikor a tűz falak százai akarták elzárni előlem az utat.Egyszerűen el tudtam volna dobni a gépemet, ki az ablakon annyira mérhetetlenül dühös voltam, hogy nem sikerül és nem jutok be egy nyamvadt rendszerbe.Bár ez a nyamvadt rendszer, történetesen az ország legjobban védett, legmocskosabb adatainak melegágya volt.A titokzatos akták, amikhez csak maga a kormányzó férhetett hozzá, a készítője kiléte homály volt és az is, hogy hogy frissül olyan gyorsan, mint egy rossz horror filmbe.Próbáltam találni össze függéseket, amik segítenek a kódot kitalálni, de még a nevet sem láttam az aktákon, csak pörgő össze visszásságokat.Már tini koromban is a képernyő előtt éltem a világom, de akkor csak béna játékokkal ütöttem el az időm, míg mire átléptem a kamasz koromba, platformokat, szoftvereket törtem fel a pénz érdekében, hisz családom anyagilag eléggé a mínusz alatt volt.Tudom, hogy nem jogosít fel hogy illegális dolgokba keveredjek, de már akkor is makacs és önfejű voltam, na meg az önbizalmam jócskán kilyukasztotta a mellényemet.Ez az időszakom vissza gondolva nem volt a kedvencem, sőt...undorodtam tőle, ahogy magam elé képzeltem az önelégülten vigyorgó Baekhyunt, de mint mindennek ennek is vége szakadt, mikor felrobbant a közeli gyár, ezzel is kezdetét véve ennek az őrülhetnek.

Aznap éppen a jól megérdemelt pénzzel a zsebembe ballagtam haza, fülesem társaságában.Minden nyugodt volt és kihalt, főleg ebben a kerületben, ahol az éhezés magasiskolája volt.Nyomornegyed.

A lámpák pislákolva aludtak ki mögöttem, mire felvont szemöldökkel figyelem a sötétségbe borult részt.Elmormogok magamba egy gyönyörű kötő szavakkal illetett mondatot a szerelőknek, akik szerintem utoljára három hónapja szereltek be újat, mert a helyi csövesek részegen dobálták meg, mondván jönnek az ufók, mondhatom nagyszerű, hogy pont nálam alszik ki a rohadt fény, hogy még véletlenül se lássam hol van előttem valami akadály és essek pofára egy ismeretlen eredetű tárgyba.

Nem félek, miért tenném?Hisz a nevem minden ember tudatában benne van és nem azért, mert éltanuló lennék a legelitebb suliban.A mellettem levő kuka hirtelen eldől és utána dominó szerűen a többi is követi.Megállok és unottan nézem az eldőlt tárgyakat a Hold fényében, majd lazán átlépem.Itt több a kóbor állat, mint a házi kis kedvenc, de azért nem ártana lefedni a fémdobozokat, mert utána meg a ház tulajdonosai pampognak, hogy az éjszaka közepén felébresztette őket a macska.Lépteim bizonytalanná válnak és a közeli falnak támasztom kezeim.

-Mégis mia...?!!-guggolok le az ide-oda pattogó apró kavicsokhoz, kivéve fülemből az ordító zenét, fordulok körbe, így hallom ahogy velőtrázó sikolyok visszhangzanak és ahogy a talaj megállíthatatlanul remeg alattunk-Földrengés?-értetlenkedek, de a közeli gyár keményeinél nem a megszokott fekete pöfékelő füst szállingózik, hanem egy egyre nagyobb ívű fény sugár

Észbe kapva kezdek el rohanni házunk felé és igyekszem egy irányba haladni, de eléggé megnehezíti az alattam nem szűnni akaró rengés és az egyre erősödő morgás és ropogás, ami a gyár felől jön.Szívem őrült tempóban dobog mellkasomban és úgy tűnik nem akar le nyugodni.Rögtön eltűnik a színről a "ÉnvagyokavagányByun"énem.

Csönd telepszik hirtelen a kis körzetre, amikor épp hogy be fordulnék az ismerős sarkon, meglátva a szokásos piros függönyt, amit a kellemes szél magával rángat ablakunkból és megkönnyebbülnék, egy dobhártyaszaggató sípolás blokkolja le a józan eszem és egy erős taszító erő, ami a falnak présel.

Kicsit vicces vissza gondolnom, arra hogy mekkora szemekkel néztem, mikor nem haltam meg, de be tudtam magam egy csoda gyereknek, csak azzal nem számoltam, hogy másnap nem az ágyamba ébredtem, hanem a konyha pulton.Anya döbbent tekintetével megspékelve, aki egy olcsó rámenes dobozzal a kezében indult volna meg melegíteni a tűz helyen az ételt, de váratlan jelenlétem őt is le sokkolta.Azt hittem alvajárók, de mikor nyitott szemmel is kerültem olyan helyekre, ahova csak gondolatomba emlékeztem, na az volt a nagy döbbenet.Tényleg megvolt a nagy Baekhyun győződve róla, hogy valamit beadtak neki vagy nagyon csúnyán be van baszva szépen mondva.Hál'istennek nem csak velem történtek ilyenek, hanem jó barátommal, Yeollal is, aki felgyújtotta a körülötte levő összes dolgot, mikor tüsszentett.Szórakozató volt, mikor mantrázta magába hogy:"nem kell!"és allergiagyógyszer szedett.Az utána következő eseménysorozatok igazán nem voltak viccesek...az emlék hatására nyakamhoz nyúltam, de gyorsan el is kaptam ujjaimat onnan, mikor be villant a kép előttem, ahogy mi is feszült ütőereimnek folyton.Kirázott a hideg a gondolatától is és mérhetetlen düh szikrázott most szemeimben, ha csak rá gondoltam azokra, akik földre kényszerítettek minket.

-Pusztuljatok mind...-suttogtam magam elé a jellegzetes mondatot, amit mindig a táborban alkalmaztam, mikor kínoztak, megfeszültem teljes testemben, így muszáj voltam egy mély levegővel elűzni a múlt emlékeit és a jelenre koncentrálni-Egytől egyig...-vezetem szemeim újra a kijelzője és ujjaim a billentyűkre, torkomat megköszörülve tartom vissza a bennem felgyülemlő stresszt, majd egy fél mosoly jelenik meg ajkaimon-Megvagytok...-kattintok győztesen egy mappára, amin végre megjelentek a nevek és érdeklődve húzom össze a szemeim, mikor egy videó bukkan benne fel, amire rögtön kettőt kattintok az elindítás érdekében, szinte tányér nagyságúvá vált a szemem a látottak miatt és nyelni is elfelejtettem
-Baek...mi a fészkes fene...?!!-morog mellettem egy álmos Ana, akit nagy valószínűséggel felébresztettem
-Semmi szerelmem!Aludj tovább!-simítok a hátára finoman, de tudhattam volna, hogy nem hagyja ezt annyiban
-Mégis milyen horror filmet nézel te?!!!-akad ki teljesen és beletúr dús hajkoronájába, miközben fel ül az ágyon-Vagy ha csak játszani akarsz akkor fülhallgató?-dörzsöli meg a szemeit egy ásítás kíséretében
-Bocsánat legközelebb jobban figyelek rá.-remeg meg a hangom, mikor újra rápillantok a megállított felvételre
-Semmi szemforgatás?Semmi dühöngés, beszólás?Ennyi?!-teszi karba a kezeit számonkérően
-Ennyi.-adom a tömör választ
-Na mutasd mit nézel, amitől ennyire szótlan vagy.-sóhajt egy nagyot és közelebb csúszik hozzám, amire rögtön kapcsolok és elfordítom a kijelzőt-Mit rejtegetsz előlem?-vonja fel a szemöldökét mérgesen
-Semmit.-mondom a szó kincsem legszebb gyönyöreit neki, amire szerintem jobban bedühödött, mint máskor
-Ne csináld Baekhyun!Hidd el kezdek besokkalni a titkolózásaidtól!-nagyot nyeltem a szavaira, hisz tudtam hogy mérhetetlen fájdalmat okozok neki, pedig én vagyok az aki mindig mondja hogy az őszinteség a legfontosabb-Baekhyun!-mondja nevem erőteljesen kihangsúlyozva
-Jagi én...-nézek rá, mire szemei fehérre váltanak-Ne csináld...
-Tudod hogy nem tenném meg, de már nem tudom mihez folyamodjak!-épp hogy behunytam a szemem, hogy valamit válaszoljak, abban a pillanatban tűnik el kezemből a laptop
-Ana!!!!
-Baek!!!-utánozza hang színem, mire megforgatom a szemem, Oh igen az emlegetett szemforgatásom...
-Kérlek add vissza...-nyújtom a kezem felé, de ő csak sunyin elvigyorodik-Ana!!!-hajolok előre azzal a szándékkal, hogy elvegyem tőle, de ő villám gyorsan felhajtja a tetejét és elindítja a videót

Lemondóan fújom ki a levegőt számom, majd nézem, ahogy arcizmai görcsbe rándulnak.
-Ez...ez mi...mi ez Baek?-rebegi alig hallhatóan-Milyen film ez?Baek?!Mondj már valamit az isten szerelmére!!!Mi ez!!!!-fakad ki, miközben szemeiből csak úgy ömlik a könny
-Ez nem film.-mondom rekedtesen, hisz torkomban az a bizonyos gombóc fájdalmasan növekszik
-Nem...az nem lehet...-néz felváltva a képernyőre és rám ijedten-Feltörted...-jelenti ki kérdés helyett, amire csak biccentek-Kik vannak a videón?Ismered őket?Ők felnőtteknek néznek ki...-fürkészi a tekintetem zavarosan
-Nem, nem ismerem őket.Ez egy szívesség.
-Mégis kinek?-teszi közénk a gépet és kezeimet közre fogja
-Destiny...-suttogom egy erős nyelés után 
-Ezek...-néz a képernyőre-A szülei?...Jézusom...-csuklik el a hangja
-Nem mondhatom el...ezt...-rázom a fejem nemlegesen
-Én...én nem tudom Baek...tanácstalan lettem.-dönti homlokát az enyémnek és nyugtatólag hint egy csókot ajkaimra vagy lehet csak magát nyugtatta, de elterelni a témát sajnos nem tudta
-Meg kell dögleniük ezeknek a szemeteknek, akik ezt teszik velük...ez már a végső határ.-szűröm fogaim között egyre csak növekvő pulzus számmal
-Nem Baek.-kérdőn nézek rá-Ez már a határon túl van!-villódzanak szemei dühösen

Nem tudtam már vissza aludni és Ana sem, így egész idő alatt egymást nyugtatgattuk és percenként jártunk ki hideg vízért a konyhába.Nehéz döntés volt ez...ha nem mondom el, akkor megszegem az ígéretem, de talán megmenhetem a lányt attól, hogy idegileg összeomoljon vagy beavatom, de akkor a bosszúvágy kesernyés ízétől elvesztené a józan eszét és a halálába sétálna bele.Most mit tegyek?Szinte lecsapom a laptopom tetejét, hisz képtelen vagyok tovább nézni a rajta levő kép kockákat, amik Destiny szüleinek kínzását tartalmazzák minden cenzúra és kegyelem nélkül.

~^^~
Sziasztok!Itt lennék a következő résszel😊Remélem elnyeri a tetszéseteket!🙏🏻Mindenkinek kellemes szünetet❤️Pihenjetek sokat és vigyázzatok magatokra!!!További szép napot és jó olvasást a részhez💕

💖:_YU_97