A csillagok fénye lepte be az egész égboltot, ezzel is fényt adva a számunkra és az előttünk levő pattogó tűz meg, át fagyott testünket melegítette a hideg éjszakán a fenyők alatt.Mindenki vérfagyasztó csendben ült a földön és maga elé meredve vizslatott minden egyes fűszálat.Én sem tettem másképp, mint a többség csak azzal a különbséggel, hogy én inkább félszemmel mások reakcióját néztem.Baekhyun fegyverét tisztogatta mérnöki precizitással, de le sem tagadhatta, hogy mennyire feszült, hisz ujjain az erek táncoltak és a rongyot is görcsösen szorította.Meg érezhette, hogy őt nézem, mert lomhán fel pillantott rám és egy jelentőségteljes bólintással már fegyverére figyelt.Talán akin a legjobban meglátszott, hogy ideges az Jongin és Sehun voltak a társaságból, akik minden neszre felkapták a fejüket és feszülten helyezkedtek helyükön.
-Lassan itt az idő.-töri meg a csendet végül Junmyeon ránk nézve, amire többen meg merevednek, de csak egyet biccentenek-Nem ronthatjuk el.Rajtunk áll vagy bukik a dolog.A mi kezünkben van a jövő, mások és a mi számunkra is.
-Mi van ha elbukunk?-szólal meg Taeho félre döntve a fejét és fekete íriszeiben megcsillan a tűz pirosas fénye, míg arcát sárgás fény övezi, amitől kísérteties borzongás fog el bármikor, mikor ránézek a srácra, de mindig elkönyvelem magamnak, hogy a katonaságban szolgált

-Ne legyél pesszimista Taeho!-csapja meg a vállát az illetőnek Chanyeol
-Te ennyire biztos vagy abban, hogy nyerünk?-emeli meg a fél szemöldökét Taeho és kezeit térdén pihentette
-Miért te nem?-illetődik meg a colos barátom, mire a mellette ülőtől csak egy hitetlen nevetést kapott
-Majd meglátjuk.-mormogja orra alatt és ezzel lezártnak tekinti a beszélgetésüket a colossal, aki értetlenül néz körbe, de a szempárak inkább elnéznek egy másik irányba, csak velem találta meg a szemkontaktust és bizakodva kapcsolja össze íriszeink, mire csak egy erőltetett mosolyra futja tőlem
-Valaki?-kérdezi hyungunk, Xiumin felénk tartva a nikotin rudat
-Képtelen lennék el szívni egy slukkot bocs, de kidobnám a taccsot az biztos!-utasítja el Kai és egy nemleges fejrázással erősíti meg
-Chan meg gyújtanád?Eltűnt a gyújtóm.-teszi a szájába hyungom a káros anyagot és Chan fele hajol
-Dehogy gyújtom meg!Szóval inkább ezt add ide!-tépi ki ajkai közül mérgesen Chan, amit a másik egy nem tetsző morgással fogad
-Ya!!!Ez volt az utolsó amit találtam!Yoko-sama betiltotta, hogy elszívjak, akár egy cigit is!-csap a combjára indulatosan
-Helyes!-bólogat egyetértően Suho-Szokj le, én amondó vagyok hyung.-pillant az idősebbre, aki mérgesen tépkedi a zöld gyepet
-Elvisz a tüdőrák, aztán nézhetsz.-löki oda Baekhyun egy tipikus fél mosoly kíséretében, mire több felől kap egy horkantást
-Mintha rád ez nem lenne igaz Baekhyun.-ül fel törökülésbe az addig fekvő Chen is, aki a csillagos eget pásztázza
-Előbb visz el kormány, mint a rák.-cisszeg Taeho, de hamar elhallgat, mikor Kai egy jobb egyenest küld vállába, így csak eltátja a száját és dörzsöli a fájó pontot, ahol Kai betalált
-Minden oké Hunnie?-telepszek le mellé feltűnés nélkül, mire egyik kezét mellkasához teszi a hirtelen megjelenésem miatt
-Mindig megijesztesz.-vigyorog, de látom, hogy a görbületek mögött hatalmas fájdalom lapul, amit ez az egész mizéria okoz
-Ne haragudj.-simítok a hátára egy mosoly kíséretében-Ne aggódj Hunnie, vigyázunk rád.-biztatom afelől, hogy nem esik bántódása
-Nem vagyok már gyerek hyung!-fújja fel az arcát, amire csak hitetlenül fel nevetek-Majd én megmentelek titeket.-csillog fehér bőre a Hold fénye alatt, miközben apró fuvallat száguld át közöttünk
-Hahhhhj kölyök...-borzolom meg a fiatalabb hajkoronáját széles mosollyal, hisz olyan kis ártatlan-Csak tartsd kordában magad és minden rendben lesz.-utalok az előbbi művére, amire csak kelletlenül elhúzza ajkait és meg vakarja tarkóját
-Indulunk!-leszek figyelmes erre az egy szóra és megfeszül a testem e hallatán, de próbálom fenntartani az áttörhetetlen maszkomat, nem szeretném generálni a feszkót, mert akkor hibázunk és a kicsiből mindig egy óriási nagy baklövés lesz

Suho int a kezével és neki vetjük magunkat a fák által nyújtott sötétségbe.Lopakodva szlalomozunk a törzsek között és lelassítunk, ha egy eléggé el korhadt részen megyünk, ahol töménytelen mennyiségű avar és recsegő ágak vannak.Nem akarunk kockáztatni.Mindenkit be várunk, nem sietünk.Eddig minden simán ment, még levegőt se mert venni senki, mígnem egy hangos durranásra és erős fényre nem leszünk figyelmesek, így egyszerre kapjuk a tekintetünk hátra.

-Mégis mi folyik itt?!!!-emeli meg kissé a hangját Suho, hisz a jelző fény ropogva durran szét a csillagok között, amitől a fülem sípolni kezd
-A kurva élet!!Társaságunk akadt!!!-emeli fel fegyverét Baekhyun mellettem és fejével az érkező páncélos katonákra bök, akik rohanva közelítenek meg minket a bázis különböző pontjáról és még a fák takarásából is
-T..Tae...Taeho?-motyogja döbbenten Chanyeol és az említett csak egy gúnyos mosolyra húzza ajkait, félre lökve minket dobja le a földre a jelző fényt tartó fegyvert, ami az avarba süllyed, majd a csoport előtt áll meg, így találkozik gyilkos tekintetemmel

-Te kis rohadt...-cisszegi Xiumin felháborodottan
-Áruló.-mondom ki ezt az egy szót, szinte köpve a nálam jóval magasabb fiúra, aki csak felnevet
-Inkább túlélő.-von vállat lezserül és ördögien elmosolyodik, amit legszívesebben egy jobb egyenessel letörölnék arcáról

-Az összeset vigyék a cellákba...-löki oda a megérkező katonának, aki meghajolva int kezével felénk, amitől a többi is megindul, így minket hátrálásra késztetve

-Hyung...-szorítja meg a kezem Hunnie és aggódó szemeit rám vezeti, amitől szívem megremeg
-Ne!!!Kyungsoo, nehogy csináld!!!-ragadja meg a pulcsimat Yixing, ezzel is megakadályozva, hogy vissza pörgessem az időt
-Megvesztél?Csináld!!-ordítja valaki a kisebb csoportból
-Ne!!-ránt meg Lay, így újra rá nézek, majd Sehun is egyre jobban szorítja el a vérkeringésem
-Én...-hezitálok, amikor Baekhyun le nem ad egy lövést, amivel vissza rángat a valóságba

Hirtelen elkezd dörögni az ég és a csillagok is eltűnnek, helyüket fekete felhők veszik át és villódzó fények.A katonák nem állnak meg, mikor az eső elered és sisakjuknak verődik, helyette vészesen közelednek, amíg egy eget rengető dörgés rázza meg a földet és egy fehér villám cikázik le közéjük, amitől fel üvöltenek és hörögve esnek össze.Döbbenten és remegő végtagokkal fordulok hátra, Chenre nézve, akinek tenyéren még tisztán látom a lilás fényeket.
-Futás befelé!!!Most!!!!Gyerünk!!!-ordítja Junmyeon megindítva minket
Sehunt magam után húzva indulunk be a nagy erődítménybe, ahol eldől a végjatszma, egy pillanatra kaptam vissza a fejem, amit elég rosszul tettem, hisz Taeho dühösen csillogó szemeivel találom szembe magam, amint fekete tincsei alól elvetemülten vigyorogva néz utánunk
-Végetek van...-olvasom le szájáról, miközben újabb mennydörgés szakítja szét a dobhártyám

Sikítva tépem le magamról a takarót és borulok le a fapadlóra, remegve.
-Destiny!!!Úristen!Destiny!!!Mi történt?-próbál elszakítani a földről San, de én keservesen nézek aggódó szempárjába, majd kitör belőlem a sírás-Destiny...megijesztesz...
-Sahhhaaann...-szorítom pólóját és a levegő is megreked bennem, mikor kintről egy hangos dörgés után egy villám megvilágítja az egész szobát és egy alacsony fekete hajú srác figyel engem üveges tekintettel

-Kérlek ments meg!!San!!!Kérlhhhlleekkk!!-bújok hozzá jobban és alig tudok kapaszkodni az anyagba, hisz ujjaimból teljesen kifutott már a vér is
-Nem eresztelek shhh....-suttogja fülembe és hajamba túrva kezd el dúdolni

~^^~
Sziasztok itt lennék a folytatással❤️Remélem tetszik és elnyeri a tetszéseteket😶🙏🏻Nagyon igyekeztem😊❤️💕Mindenki nagyon vigyázzon magára és egymásra is!~💓Pihenjetek sokat^^További szép hétvégét!💕Jó olvasást a részhez!❤️😍

💖:_YU_97