-Dejavu?-lépünk be a nekünk kiosztott házba, ahol egy várandós anyuka és férje lakott
-Újra együtt az Ateez!-vigyorog Wooyoung ránk nézve, mire elnevetjük magunkat aranyosságán
-Remélem kényelmesen el fogtok férni itt!-mosolyog Hikaru pocakját simogatva
-Nagyon szépen köszönjük...-szólal meg japánul esedezve Hongjoong
-Ugyan!Nem tesz semmit!-legyint kedvesen a fiatal lány-Nyugodtan beszéljetek az anyanyelveteken, ha az könnyebb!-mondja mostmár koreaiul
-Élünk akkor a lehetőséggel!-vakarja meg a tarkóját Hongjoong zavartan
-Huhhh hál istennek!-vigyorog Mingi zavartan, amit Hikaru kuncogva reagál le
-Drágám kérlek ülj le rossz nézni, ahogy ott ácsorogsz!!!-hüledezik a férje, Akihiko és feleségét egy óvatos mozdulattal terelgeti egy szék felé
-Akihiko, nem vagyok egy törékeny kis váza!-szól rá meg játszott dühvel a nő fel nézve a férfi csillogó szemeibe
-De nekem az vagy...-hajol közelebb hozzá a férfi, mire Mingi szinte a hátam mögé bújt
-Ne a srácok előtt...-mutató ujjával tolja hátrébb az erőszakos és vigyorgó férfit, amint felénk tekint és mindenki arcán egy kínos vigyor lapul
-Ohhh khmm...-vakarja meg a férfi a tarkóját kínosan nevetve-Gyertek megmutatom a szobáitokat addig is!Szívem te pedig ott maradsz!!-fordul vissza még feleségéhez, aki csak hessegető mozdulatokkal zavarja el a férfit kuncogva, igazán szívet melengető látvány ez az aranyos házaspár számomra, kicsit hasonlítanak anyáékra...
-Remélem megfelelő...bocsánat, hogy ilyen kis helyre vagytok szorítva...csak tudjátok jön majd a kisbaba és neki már ki van alakítva egy szoba...de hozunk paravánokat, hogy legyen egy kis személyes teretek.-húz el egy függönyt, ami mögött a volt közös szobáinkhoz képest jóvolta nagyobb és otthonosabb, gyönyörű kilátás a zölden virító fákra és a hatalmas ablak által a nap sugarai is beszöknek
-Köszönjük szépen ez több, mint amit várhatunk....-hajol meg Hongjoong, így mi is illedelmesen és mosolyogva fejezzük ki tiszteletünket a fiatal férfinek
-Nem is tudom elképzelni, hogy mik folynak a táborokban...-sóhajt fájdalmasan végig nézve megnyúzott lényeinken-Ha bármi kell nyugodtan kiáltsatok!-borzolja meg a hozzá közel álló Jongho haját kedvesen, majd magunkra hagy
-Enyém a saroooookkk!!!-visít Wooyoung beterpeszkedve az adott helyre, mire Yunho azonnal a fiú hátára veti magát
-Én iiiissss!!!-harsogja túl Wooyoung ordítását Mingi, amin én személy szerint nagyon jól szórakozom
-Akkor enyém az ablaaaaak!!!-jelenti ki Jongho, amire persze mindenki felkapja a fejét
-Enyééém!!!!-vetődnek rá a fiúk egytől-egyig és vigyorogva figyelik a kisebb reakcióit a szenvedő maknaenak

Sose láttam még ilyennek őket.A mosolyuk egyszerűen felér a nap sugaraival és ahogy önfeledten nevetnek egyszerűen szívet gyönyörködtető látvány, főleg Sané...
-Zavarok?-kukkant be egy fekete hajzuhatag a fehér drapériát elhúzva, így felfedve az illetőt
-Szia Baekhyun!-intek egy apró mosoly kíséretében-Nem zavarsz, nyugi.-bíztatom róla, mire csak bólint egyet válaszként, de az arca egyáltalán nem adott megnyugvást nekem, afelől, hogy minden rendben van-Baj van?-billentem oldalra a fejem így frufrum belelóg a szemembe, amit egy fújás kíséretében el is távolítok
-Yoko-sama meginvitált téged és az Ateezt egy beszélgetésre, egy kellemes kis tea társaságában.-mondja udvariasan, ami a mögöttem levő bagázst is kezdte érdekelni, így csöndben vizslatták a jövevényt, aki a válasz hiányában felvonta egyik szemöldökét
-Nagyon megtisztelő, elfogadjuk a meghívást!-térek észhez először én a kis csapatból, hisz gondolom őket is meglepte ez a hirtelen meg invitálás, Yoko-sama egy igazán tiszteletre méltó nő itt Okinava szigetén és ez nem csak a tekintetéből olvasható ki, hanem a körülötte levő csillogó szempárakból, hogy a nő minden szavát csak úgy szívják magába, sőt ahol megjelenik, már az egész lényét csodálják, ami nem meglepő, hisz biztos vagyok benne, hogy rengeteg tudás birtokában áll
-Gyertek velem akkor.-tűnik el a fehér lepel mögött és már csak bakancsának koppanásait lehetett hallani, ahogy a faparkettán egyre távolabb ér tőlünk
-Mintha kicsit feszült lenne, nem?-bök a fejével Wooyoung a távozó hűlt helyére
-Biztos oka van rá.-von vállat Hongjoong, majd elhúzva a kijáratot takaró anyagot int a kezével, hogy indulnunk kéne a fekete hajú után
-Kicsit izgulok...vajon mit akarhat tőlünk Yoko-sama?-tördeli ujjait Mingi idegesen, miközben ki léptünk a kedves házaspár és mostmár a mi ideiglenes otthonunkból
-Nem kell félni Yoko-samatól.-küld felénk egy biztató mosolyt Baekhyun, fél vállról-Újak vagytok itt és hallott már rólatok egy s mást, gondolom szeretne veletek megismerkedni.
-Egy kis beszélgetéstől nem lesz semmi bajunk, nyugalom srácok!-borzolja össze a haját San a fiatalabbnak, aki csak nemtetszését kifejezve mormog egyet, majd heves kézmozdulatokkal rendezgeti vissza a szétzilált tincseit eredeti helyükre
-Itt lennénk.-állít meg minket egy központi fekvésű háznál, aminek ablakában egzotikus növények sorakoznak fel, jellegzetes színeikkel kivívva minden szempár figyelmet, az egyik ablak fölött egy fából készült szél csengő függött, a lágy szél miatt, ami most körbe vett minket, halk megnyugtató koppanásokat hallatott a virágok fölött, amitől nem messze egy madár etető is helyet foglalt, igazán letisztult és harmónikus hatást keltve az erre járónak-Cipőt vegyétek le itt, kérlek.-mutat az ő fekete bakancsa mellé, ami az ajtó sarkában gubbasztott, így mi is gyorsan követve példáját helyezzük le a megfelelő helyre, majd ezt követően Baekhyun megfogva a kilincset tárja ki a falapot, így rögtön megcsap minket a jellegzetes teafű illata és a különféle gyógynövények elegye, ami borzasztó mód emlékeztetett a nagymamámnál töltött kellemes ottlétekre, mikor egy klasszikus zöld teával a kezében, amit kizáróan csak a fehér cseresznyefa virág motívumos festett kerámia bögréjéből ivott, foglalt helyet szokásos foteljában és olvasott fel nekem a mellette levő puffra helyezett könyvek hadából
-Örülök, hogy eljöttek!-fogad minket a nő meleg mosollyal az arcán, így szemei teljesen eltűntek és néhol ráncai is megjelentek, de még így is egy bájos külsőt adva az idős hölgynek-Foglaljanak helyet!-mutat az előtte körbe gondosan elrendezett színes párnákra, amin helyetfoglalunk mindahányan

Érdeklődve tekintek körbe, hisz rajtunk kívül társaságunk erősíti Baekhyun, Lay, Junmyeon és Kai, jelenlétük eléggé meglepett és kíváncsian vártam, miért is ülünk a színes párnákon a kedves nő előtt.
-Remélem megfelel Hikaru és Akihiko háza mind a kilenceteknek.-kezdeményez beszélgetést Yoko-sama
-Természetesen.-biccent Hongjoong ránk nézve
-Ennek örülök.-mosolyodik el az idős nő-Ne ijedjetek meg a hibridektől, ha össze futtok velük.
-Hibridek?-kérdezem értetlenül, hisz soha nem hallottam efféléről vagy akar hasonlóról sem a táborban töltött idők alatt
-Igen.A homlokukon van kettő festett csík, ami az adott képesség színe, míg gyerekek, de ha felnőnek kapnak egy tetoválást.-szólal meg Baekhyun halkan, miközben a kerámia poharát kezében apró csukló mozdulatokkal lötyögteti
-A hibridek kettő különböző erejű féltől vannak, így az újszülött megkapja mindkettő szülője képességét.-magyarázza Kai is, amint Baekhyunt úgy tűnik jobban érdekelte a zöld lötty kezében
-De nem minden esetben lesz hibrid a gyermek.Kevés százalék van rá.Erősnek kell lennie vagy a képességek ereje megsemmisíti.Túlnyomórészt csak az egyik képességet kapja meg, de egyre több az egészséges hibrid, akik túlélik, aminek kifejezetten örülünk.-iszik teájába Yoko-sama, miközben reakciónk kémleli
-Akkor, ha jól értem ez nem mellékképesség, ami fejlesztés és gyakorlás által hozható felszínre, hanem kettő főképessége van, ami vele születik.-fogalmazom meg a gondolataimat hangosan, amire a nő csak helyeslően bólint, hogy rátapintottam
-Majd bemutatok önöknek néhány nagyon kedves kisgyermek hibridet.Higgyék el, imádnivalóak tudnak lenni!-áradozik a nő csillogó szemekkel
-Én kíváncsian várom a találkozást.-szólal meg mellettem San-Szeretem a gyerekeket.-vigyorodik el, így szokásos aranyos gödröcskéi megjelennek szája sarkában, amik a fiú védjegyei voltak
-Hyunnal kicsit beszélgettem és nagy körvonalakban elmondott magukról néhány dolgot.-pillant Baekhyunra, majd ránk néz érdeklődő tekintettel-Csak nem egy új főnix vérűt köszönthetek?-fordul felém, mire az ajkaimhoz emelt fehér bögre kezeim között megáll-Annyira boldog vagyok, hogy találkozhattam veled.
-Főnix vérű?-pislogok nagyokat értetlenségemben
-Igen, vannak a Pirokinézissel rendelkezők között sokkalta erősebbek, ők a főnix vérűek, vagyis te Destiny.-válaszol Kai teljes testével felém fordulva és lerakva a kerámiát maga mellé-Jelenleg csak te tudsz segíteni!
-Mégis miben?-vonom össze a szemöldököm a hirtelen ért segítségkérésére
-Mondtam én hogy csapda!!!-mordul fel Seonghwa mérgesen
-Kérlek maradjatok higgadtak!-csitítja a kedélyeket Yoko-sama-Destiny tényleg csak te tudsz segíteni.Te vagy jelenleg az egyik legerősebb szabadon levő főnix vérű.
-Most nem egészen értem...-zavarodom össze-Miben kéne segítenem?A többi ilyen vérűt bezárva tartják?!
-Csak egyről tudjuk, hogy életben van.-mondja Junmyeon a padlót fixírozva
-Y?-kérdezek rá suttogva, amit igazából magamnak szántam, de úgy tűnik Lay tisztán hallotta és kezéből kiesik a pohár, ami ezernyi darabra hullik és hangos reccsenéssel szakítja meg a csendet
-Azt mondtad Y?-remeg meg a hangja
-I...igen...de...-próbálok magamból normális választ kicsikarni, ha a fiú hevessége nem akadályozna meg benne
-Ti is tudtatok róla!!!-méri végig Junmyeont, Baekhyunt és Kait, akik inkább a csendbe burkolóznak és hallgatnak-Ezt nem hiszem el!!!-csattan fel mérgesen-Értem én, hogy szétvaltak az útjaink, de azért nem gondoljátok, hogy szólhattatok volna róla?!!Nekem is ugyanolyan fontos!!
-Yixing nyugodj le kérlek, ne itt!-inti le Kai finoman a kezével
-Nem!Nem nyugszom le!A kis triumvirátus össze fogott és titkolóznak, hogy még véletlenül se tudja meg valaki, hogy a legjobb barátja él?!!Hát ez kész röhej-köpi a szavakat a szőke hajú
-Mégis miről beszélsz?!-emeli meg a hangját Baekhyun is, így növelve a haragot Layben
-Ez mind a terv része volt, hogy ide hozzatok minket?!-szólal meg mély orgánumán Seonghwa gyilkos tekintettel pasztázva a veszekedőket
-Elég!!Semmilyen terv nincs!!!Igen volt egy kis hátsó szándékom azzal, hogy Destinyt ide hoztam, de most csak ő segíthet ebben!Egy ember élete függ tőle!-szeli át Kai hangja a nagy kialakult zsivajt, amitől mindenki megdermed
-Mégis kié?-érkezik a válasz a mellettem ülő Santól, de választ nem kap csak Lay szúrós pillantását, amit kitartóan tűr
-Hogy tudnék pont én segíteni?Nem vagyok orvos...-túrok a hajamba zavartan
-Úgy érzem valamennyire lecsillapodtak a kedélyek, akkor én is megszólalnék.-ránézek az idős higgadt hölgyre, aki nyugodtan kortyol egy utolsót a teájából, majd a kiürült csészét elhelyezi a mellette levő fa tálcára-Remélem később rendezitek soraitok, de egymásra fölösleges haragudni.-mosolyodik el halványan-Ez nem igényel semmi orvosi képzettséget Destiny.Ez sokkal inkább belülről jön, a véredben van.-bök a fejével rám

~^^~
Sziasztok!😊Íme a folytatás~Remélem elnyeri a tetszésetek❤️Mindenkinek kitartást a sulihoz!Fighting!!!💕Kellemes hétvégét!Pihenjetek sokat😊Jó olvasást a részhez🙏🏻💓

💖:_YU_97