-Japán kisebb szigetcsoportjára.-mondja tömören, mire nekünk ki kerekedik a szemünk
-És azt hiszed nem találnának meg ott minket?!-néz rá megvetéstől csillogó szemekkel Baekhyun
-Hidd el nem fognak egy jó darabig.Fedezni foglak titeket!-nem is tudom hova tűnt az a Kai, akivel én először találkoztam, de most rendesen ledöbbentem és valamiért úgy érzem hinnem kell neki
-Nagysz...-kezdené Baekhyun, mikor karján az órája hangosan pittyegni nem kezd-Oké figyeljetek!-emeli meg a hangját, hogy mindenki rá figyeljen-Nincs sok időnk, de kérek mindenkit, hogy ne fejvesztve rohanjon bele a teleport kapuba!-ez után kezeit lassan elkezdi szét nyitni egymástól, így egy villódzó sötétkékes és lila keverékű fény kezd egyre jobban egy ovális formára hasonlítani, miként a fekete hajú egyre távolabb húzza kezeit egymástól és szemeit össze szorítva próbálja nagyobbra és nagyobbra formálni, mígnem a túloldalon zöldes terület halvány képe jelenik meg
-Most!-ordítja Ana, miközben egyesével terelgeti be az embereket

Mi a srácokkal hátrébb húzódtunk és előlrébb hoztuk a kisgyerekeket meg a sérülteket, hogy minél hamarabb biztonságban legyenek, Kai utánuk ment, hogy nehogy szét széledjenek és őt követte Junmyeon, hogy a sebesültekkel vagy betegekkel lehessen.
Már a fél tábor eltűnt a portálon át, mikor a mennyezetről elkezdett a por és kisebb darabkák hullani fejünkre.
-Jönnek...-teszi kezeit a falra Seonghwa és szemei azonnal kipattannak, amint realizálódik benne hogy megtalálnak minket lassan
-Hogy az a...-akar káromkodni Baekhyun, de már remegnek a kezei, ahogy már egy jó ideje tartja az átjárót
-Bírd ki még egy kicsit szívem!!Kérlek!!!-pillant Ana aggódva párjára, mikor már az utolsók is átlépték a lilás fény kaput-Gyertek...-int nekünk is, mikor újra beleremeg az egész hely és mintha egyre hangosabb és erőteljesebb lenne a hang és az érzés
-Nem lesz időnk átmenni sértetlenül...-rágom a számat, mikor fénycsóvák kezdenek villódzani
-Azt hiszem én tudok segíteni...-szólal meg egy hang mögülünk
-Kuanlin menj át!!-szól rá Seonghwa erélyesen, de a fiú nem hallgatva rá elszántan nézett a lépcső irányába, ahonnan egyre jobban közeledtek a hangok, majd remegve felemelte a kezét
-Ne csináld!!!-mordul fel Seonghwa látva, mire készül a fiú-Hongjoong mondj már valamit!!!-néz segítség kérően a mellette állóra, aki csak megrázta a fejét
-Nem tudjuk az erőnk használni vagy be omlik az egész hely, de ő talán igen....-adja válaszát, amit az idősebb nehezen, de elfogadta
-Akkor Kuanlin megcsinálod?-érdeklődöm kíváncsian a fiútól, akin látszik mennyire nincs ínyére a dolog, hisz tudom hogy gyűlöli az erejét használni
-Igen.Menjetek...-pillant át válla fölött, miközben kezeiből fehér fény villan meg és a levegő hőmérséklete egyre csak hűl, mi pedig elindulunk Baekhyun irányába, ahol már szegény kezeiben levő fény egyre csak csökken

Gyorsan át mentek a srácok, így mi Anaval maradtunk és Kuanlinnal, aki lassan hátrált, miközben egyre csak fagyott be körülöttünk minden.
-Most...-suttogja Kuanlin halkan, de épp elég volt, ahhoz hogy meghalljam a jég recsegése között, így megragadva Ana karját, húztam be magam után, majd vissza nézve hunyom le megnyugodva szemeim, amint megpillantom Kuanlint és a földön fekvő és nagyban lihegő Baekhyunt
-Úristen!!Ügyes vagy!Nagyon szeretlek!!-borul a nyakába Ana Baekhyunnak, aki a lány hátára simít óvatosan-Meg csináltad!!Megcsináltuk!!!-harsogja boldog mosoly kíséretében
-Szép munka...-biccent elismerően Seonghwa Kuanlin felé, aki meglepődöttségében csak egy halvány meghajlást sikerült produkálnia
-Miért nem mentél előttem?!!-teremt le azonnal San, amint elkapta a derekam, így sötét íriszeivel nézek farkasszemet-Aggódtam!!!Mi lett volna, ha nem érsz át?!!És, ha bajod esik?!Elkapnak a begyűjtők?!!!És, ha...-akadékoskodik, ha mosolyogva nem hallgatatom el egy lágy csókkal, amivel puha ajkait pecsételtem meg
-De minden rendben van látod?-billentem oldalra fejem fel nézve rá, csillogó tekintettel, amit egy hitetlenkedő kuncogással zár le
-Azta mindenit!!!!-ámuldozik mellettünk Wooyoung, így mindneki figyelmét felkeltve
-Üdvözöllek titeket Japán egzotikus szigetén!-veszem ki Kai hangját a tömegből, miközben a sziklára csapódnak a hullámok a közelünkben
-Ez meseszép!!!-ugrandozik Mingi édesen, ezzel is fel lökve néhány nála jóval alacsonyabb embert
-Jongin Oppa...-hallatszik egy halk csilingelő hang a hátam mögül, mire azonnal megpördülök a tengelyem körül és tágra nyílt szemekkel nézek az előttem levő csöppségre és szinte az ájulás határán voltam és szerencse, hogy San szorosan tartott izmos karjaiban, mert a látvány szerintem mindenkit némaságra ítélt
-Byul mondtam hogy fogadj szót Moon néninek!!!-gugol le a kislány elé és szoros ölelésbe vonja őt
-B...Byul?-remeg meg a nővére hangja a tömeg közepén, mire a kislány rögtön elengedi a fekete hajút és áttörve az embereken ugrik nővére nyakába
-Unniieeeee!!!-sikkant aprót örömében
-Élsz!!!Úristen!!!Élsz!!!!-simogatja haját, hogy elhiggye tényleg a húgát tartja a karjai között
-Ez...lehetetlen!!!-ámuldozik Jongho, miközben félig Yunho tartja, hisz teljesen le van sokkolodva
-Kai...mégis....hogyan?!-fordulok az illető felé, mikor sikerül felocsúdnom a történtek után-Hisz...te...mármint....-hadoválom össze-vissza a szavakat, miközben az előttem álló csak aprót mosolyog
-Nem öltem meg.-rázza a fejét-Eltalálta egy nagyobb kő tömb és elájult, rengeteg vért vesztett...először azt hittem tényleg megöltem...de mikor a történtek után vissza jöttem a temetésre, akkor hallottam valami kopogást és rugdosást és mint kiderült élt, ezért elhoztam magammal ide...-mutat körbe a gyönyörű zöld területen
-Élve temettük el?!!!!-hitetlenkedik Mingi egy nem messze levő Pálma fának dőlve
-Igazából halál közeli állapotban volt...de az itteni sámánok segítettek neki, még pont időben.-bólogat hevesen elgondolkodva az emlékeken
-Megmentetted...köszönöm!!!!köszönöm!!!!-ugrik az idősebbik lány Kai nyakába, aki megdöbben és kicsit mereven meglapogatja a lányt, amit én mosolyogva nézek végig
-Akkor nem...nem neheztelsz rám?-pislog nagyokat a fekete hajú a vigyorgó könny áztatta szemű lányra
-Picit igen az igazat megvallva, de számomra maga vagy a meglepetés és hiszem, hogy mutatsz még nekünk olyat, ami megdöbbent minket, de rettenetesen hálás vagyok, amiért segítettél a húgomon és ezt soha nem fogom elfelejteni!
-Pontosan hol is vagyunk?-nézelődik San érdeklődve megtörve a pár perces csendet, amit eddig a szél uralt
-Okinavában, Japánhoz tartozik egy kicsi sziget egyik része, természetesen ez nem a gazdagok játszótere.-szólal meg Baekhyun, mielőtt Kai szólásra nyitná a száját, így csak helyeslően bólogat-De rengeteg amerikai van a háborúk miatt.
-Körbe vezetlek titeket, ha szeretnétek.-mosolyog halványan Kai
-Sokat jársz errefelé?-biccentem félre a fejem kíváncsian szemeibe nézve, mire csak meg vakarja a tarkóját
-Hát...mondhatni?-ránt vállat kínosan nevetve, amit egy bólintással le rendezek-Gyertek.-int kezével az egyik kitaposott ösvény felé, amit kérés nélkül teszünk, így szemünk elé tárul egy kisebb kolónia, ahol fából és bambuszból készült házikók helyezkednek el, gyerekek futkosnak, miközben idős hölgyek, nagymamák, anyukák teregetnek, szőnek vagy csak mosolyogva figyelik az apróságokat
-Ide még nem nagyon terjedt el a technológia borzalmai...-magyarázza Kai meglátva egyesek döbbent arcait-Csak kérek mindenkit, hogy óvatosan haladjunk, nincsenek a tömeghez és az ismeretlenekhez szokva.Barátságosak nyugodjatok meg csak bizonytalanok.-helyeslően bólogatok Kai mindenegyes szavára, hisz teljes mértékben megértem

Ahogy kérte mindenki higgadtan és tőlünk a leghalkabban telhetően lépkedtünk mögötte.Érdekes módon Baekhyunon nem láttam meglepődöttséget vagy az újdonság bármi nemű apró szikráját, ami bökte a csőröm, de főleg az hogy Junmyeonon sem láttam ezt.
-Kérlek várjatok itt...-állít meg minket egy központban elhelyezkedő kunyhónál, ahol bekopogtat és egy halk hang szólal meg a falap mögül
Kai valamit japánul motyog az ajtó takarásában, mígnem kijebb nem nyílik a falap, így felfedve egy idős japán hölgyet, akinek Kai udvariasan segít.
-Ő itt Yoko-sama.Az itteni kolónia vezetője.-mutatja be a hölgyet Kai, mire a név hallatán észbe kapva meghajolunk előtte, hisz mégis idősebb és bölcsebb nálunk és ezt a szemében levő csillogás és határozottság tükrözi
-Hyun...Suho...Lay...-suttogja és remegő ujjaival Baekhyun, Junmyeon és Yixing felé mutat és szája sarkában apró görbület jelenik meg-Hát elhoztad őket Kai...-lesz mosolya egyre nagyobb fel nézve a nála jóval magasabb fiúra, aki szintén viszonozza a gesztust, megható volt
-Mindenkit elszállásolunk nyugodjatok meg.Szűkösen ugyan, de mindenki megtalálja a maga helyét.Az okinava törzs szívesen lát benneteket!-vezeti tekintét végig rajtunk, mire mindenkiből egy megkönnyebbült sóhaj szakad fel és mélyen meghajolva köszönjük meg kedvességét-Üdvözlünk titeket itt Okinavában az otthonunkban, ami mostmár a tiétek is.

~^^~
Sziasztok, íme a kövi rész❤️Remélem elnyeri a tetszéseteket!😊Fighting a sulihoz!!!🙌🏻💓Vigyázzatok magatokra!💓Mindenkinek kellemes hétvégét és jó olvasást a részhez!💕Köszönöm a kedves kommenteket~❤️
(Az előző részben bejelentett Sanos ff. készülőben van.😶😊)

💖:_YU_97

~Kihívás~
Köszönöm szépen a kihívást WritingbyAnki ❤️

2.)Csokis Latte

3.)Egy kicsit

4.)Fogszabályzóm van és szemüveges is vagyok(de azt ritkán hordom)

5.)Rengeteg kedvenc énekesem van

6.)11.-es

7.)Nincs kifejezetten, én inkább sorozat függő vagyok

8.)Na mire azokat felsorolom eltelik két év😂

9.)Én ezt inkább kihagyom, ha nem haragudtok meg🙏🏻

10.)Nagyon érzékeny személyiség vagyok.Mindig zenét hallgatok.Nincs olyan nap, hogy ne beszéljek a legjobb barátnőmmel😊

11.)Park Hyungsik, Nam Joohyuk, Lee JongSuk, Park Chanyeol

12.)Most nem hívok ki annyi embert, ne haragudjatok🙏🏻lovedogsandwolves , NikolettMici , victoriathoth , Phoenix61__ ,Annajzmin ,@kpop_mania_4848