DESTINY

Beérve a kapun a bent levők megkönnyebbült mosolyra húzták ajkaikat, mikor megláttak minket, majd átvette a helyüket az értetlenség és a kíváncsiság a többiek iránt.
-Hol van Baekhyun?-érdeklődöm meg az egyik közelembe levő lányt, aki csak meg vonva a vállát küld felém egy szomorú mosolyt
-Csak nem keresel aranyom?-hallom meg a jellegzetes hangot és a hozzá társuló alak is megérkezik, majd fölém magasodva néz le rám
-Beszélnünk kell.-mondom állva a sötét szempárjait
Meglephettem határozott kijelentésemmel, hisz elgondolkodott, de egy bólintás után indultunk meg ki a tömegből, akik inkább a másik táborban levőkel foglalkoztak.
-Segítened kell.-nézek szemeibe számat rágva
-Hallgatlak.-biccent
-Te hozzá tudsz férni az aktákhoz?-ki kerekedett szemekkel néz le rám, majd arca elkomorul
-Miért kéne az neked?-vonja fel a szemöldökét
-Aggódom a szüleim miatt...Baekhyun kérlek!Csak tudni akarom jól vannak-e...-fogom meg kezeit kérlelve, mire mélyet sóhajt
-Destiny....-hunyja be a szemeit-Ahhoz én kevés vagyok...Olyan tűz falak vannak meg kódok, hogy lehetetlenség feltörni...hidd el próbáltam...-szomorú csillogás rejlik meg íriszeiben, amit aggódva nézek
-Mi történt?-érdeklődöm
-Ezt eddig senkinek sem mondtam el...-kémleli a talajt, meg soha nem láttam ilyen elveszettnek Baekhyunt-De úgy érzem megbízhatok benned, így ne játszd el ezt...-meg várva bólintásom, zavartan piszkálja pólója alját, ami nagyon meglepett és mostmár egyre kíváncsibb vagyok a történtekre-Bujkáltam a barátnőmmel és el akartunk utazni, mikor a begyűjtők megtaláltak minket és szét szedtek  egymástól és más-más táborba raktak be.Amint adódott betörtem a rendszerbe hogy megtaláljam, de sikertelennek bizonyult a próbálkozásom, hisz mikor nagy nehezen sikerült kiiktatnom a tűz falat, akkor ütköztem a következő problémába, az aktákba...Le vannak titkosítva és mindegyikhez van egy kód.Több száz ezer vagy megkockáztatom, hogy több millió mappa volt, de hogy mi volt a neve vagy kihez tartozott nem lehetett látni csak pörögtek a számok és a betűk a helyükön.Órákon át próbálkoztam vele, de így csak azt értem el hogy elvittek a kormányba és....-harapta el a mondat végét-Szóval kérlek ne kényszeríts rá, mert lehetetlenség.Bármennyire bírlak és segíteni szeretnék, nem tudom teljesíteni, amit kérsz sajnálom...-ölel meg, így mellkasával nézek farkas szemet és teljesen sokkos állapotban el is felejtem viszonozni, de mikor megérzem, hogy a meleg test rázkódni kezd, rögtön vékony karjaim köré fonódtak, ezzel is még jobban feltört Baekhyunból a sírás, amit nem győztes simogatással nyugtatni
-Ezt ne mond el senkinek!-motyogja nyakhajlatomba, mire csak egy halk okéra volt erőm erős szorítása alatt-Figyelj...megpróbálom.-néz a szemeimbe hirtelen
-De...-kezdeném, ha nem tenné hosszúkás ujjait számra, így elhallgatattva
-Nem ígérek semmit.-húzza a száját kelletlenül
-Rendben.Köszönöm Baekhyun.-küldök felé egy mosolyt, amit kedvesen viszonoz is-A barátnőd....-harapom be ajkaim, hisz nem akarom fel szakítani még jobban a fájó sebeket
-Nem tudom...sajnos nem tudom...-üveges szemekkel mered rám, mire csak egy biztató mosolyt küldök felé
-Biztos vagyok benne hogy ő egy különleges lány, aki a végsőkig küzdeni fog csak, hogy túlélje és meg találjon téged, hisz nagyon szerethettétek egymást.-szipogva törli meg a pirosas szemeit, majd egy reszketeg sóhaj kíséretében kémleli a mögöttem pár méterre levő tömeget, majd kicsit hunyorogva emeli feljebb állát, így én is követve a kiváncsi tekintetét nézem a még mindig össze gyűlt emberek sűrűjét
-Látsz valamit?-nézek félig rá
-Azon kívül hogy San folyamatosan téged kémlel?-nevet fel halványan
-Mi?!-meglepődve nézek én is arra és meglátom a jellegzetes pirosas hajszínt és a sötéten csillogó szempárt, ahogy az enyémekbe férkőzve ejt rabul
-Aranyos...-gyorsan elkapva a fejem teszem kezeim arcomra, ami már biztosan tűz pirosan lángol-És míg elvoltatok volt valami?Vagy nem akarom én azt tudni?-húzogatja a szemöldökét, amire csak fel nevetek
-Van közöttünk valami, de egyikünk sem mer lépni, szerintem...-billentem oldalra a fejem elgondolkodva
-Voltál már együtt valakivel?-kérdezget, mire nemlegesen megrázom a fejem-Az első mindig nehéz és agyon izgulja az ember az egészet, de fölöslegesen hidd el nekem...-nevetgél-Csak rá nézek a srácra és rá van írva, hogy egyszerűen imád téged, szóval szerintem tökéletes melléd már nem azért...
-Nem is tudom mit mondjak...-kapkodom zavartan a tekintetem az elhangzott szavak miatt és az még jobban rá tesz a lapátra, hogy San a téma
-Mondjuk hogy:Szeretlek San?-tárja szét a karját tehetetlenül-Egyszer valakinek be kell indítani a folyamatot.De beszélek Sannal.
-Nem kell kerítőt játszanod...de köszönöm..-mosolyodom el kedvességén
-Huha ma lehet front van, hogy ennyi szívességet ajánlok fel valakinek...-masszírozza meg halántékát, amire csak aprót fel nevetek-Örülök hogy nem utálsz...-vakarja meg a tarkóját kínosan nevetve
-Nem utáltalak...annyira...-túrok a hajamba-azt a stílusod nem szerettem.De megértem miért vagy ilyen mostmár, köszönöm hogy megbíztál bennem és nyugi a titkod biztonságban van nálam.-biztatóan biccentek felé
-Helyes.-simít a vállamra egy fél mosoly kíséretében-Miért hoztátok Yixinget?-szenved hirtelen, mikor a tömegből kitűnik a szőke hajú srác, aki ugyanolyan fejet vágott, mint a mellettem álló, amint megpillantották egymást
-Jól sejtem, hogy nem vagytok jóban?-vonom fel a szemöldököm
-De még milyen jól...-forgatja meg a szemeit és fintorgott egyet, mikor Lay közeledni kezd felénk
-Szia Baekhyun.-motyogja Lay a fekete hajúnak, aki csak elmormol valamit az orra alatt
-Én szerintem megyek, mert úgy érzem van mit megbeszélnetek...-hátrálok a feszült légkörből-De lehetőleg ne tegyetek egymásban kárt, kérlek szépen.-nézek jelentőségteljesen a két srácra, akik kurtán bólintanak, de megbízom bennük, hogy férfiak módjára fognak viselkedni és nem esnek egymásnak
-Ilyen jóban vagy Baekhyunnal?-kapja el a karom Seonghwa kíváncsian és össze ráncolja homlokát értetlenségében
-Nem rossz ember...-vonok vállat
-Ezzel teljes mértékben egyetértek.Ő segített megtalálni titeket.-bólogat hevesen Mingi
-Van egy stílusa, de megvan rá az oka valószínűleg.-nézi a két srácot Hongjoong, akik egész jól elbeszélgetnek, vagyis nem látok egy monoklival gazdagított területet sem

A nyikorgó kapu szinte a levegőbe hasított és ezzel csendre intve a nyüzsgő tömeget.
-Yunho engedd be!-eszmélek fel, mire a magas srác is értetlenül néz, de teszi amire kértem, így szabad utat adva a lihegő barna hajú lánynak
-Destiny...-borul vállamra Ana
-Hogy találtál ide?-lepődök meg
-Ömm....-torpan meg hirtelen-csak tudom hogy hol van Szöul, nem?-nevet fel kínosan
-A többiek?-leskelődik a lány mögé San, így én is átnézek a lány válla fölött, ahol egy lélek sincs
-A tábor megsemmisült.-nézi a poros talajt a lány
-Micsoda?!!!!!-trappol a lány elé Lay-Ana!!!Mi történt?!!!Mond már!!!-rázza a lány vállát, de az csak csendben tűri
-Nem érted Yixing?!!!Meghaltak!!!-ordítja hulló könnyekkel Ana
-Nem-nem....-hátrál Lay üveges és összezavarodott tekintettel
-Yixing....-nyúlna a keze után Ana, de Lay erő teret képez maga körül így elzárva minket tőle-Ne csináld...kérlek...-szipog a lány folyamatosan törölve könnyeit
-Sajnálom...-néz ránk megtörten és elindul a tábor házai között
-Én is Yixing...-suttogja alig hallhatóan
-Gyere pihenj le...nagy utat tettél meg...-fogom meg finoman remegő kezeit és kezdem húzni a szállásunk felé
Ana hirtelen megtoppan és szemei fehérré váltanak.

-Jól vagy?!-mérem végig aggódva
-Igen huh bocsánat...-rázza meg a fejét és szemei újra gyönyörű zölden villognak rám-Akkor...-mosolyog, de nem folytatja, hanem elnyíló ajkakkal néz mögém
-Oooo...bemutatom neked...-kezdeném a bemutatást, hisz társaságunkba Baekhyun toppant be, mikor engem félre löknek és egymás karjaiba vetődnek

Nagyokat pislogva emésztem az előbbit, miközben lehámozom magam az egyik kunyhó faláról.Aztán realizálódik bennem mi is történt.Meghatódva nézem őket, ahogy a kemény, arrogáns Baekhyun egy angyali mosollyal és könny áztatta orcával ad lágy csókokat a lánynak, ahova ér, miközben Ana szorosan fonja karjait Baekhyun derekára és szipogva kuncog a fiú apró érintéseire.
Nem tűnt fel mennyire elkalandoztam, csak mikor egy puha kéz ragadta meg a csuklóm és egyre távolabb húzva a szerelmes pártól, akik már régóta keresték egymást és most végre együtt lehetnek.Ez tényleg csoda.
-Hagyjuk őket.-suttogja mély orgánumán a fülembe San, ezzel is libabőrt eredményezve a fehér bőrömön-Van kedved valamit csinálni?-érdeklődik, miközben beléptünk a kis rozoga házba

Rajtunk kívül nem hinném, hogy lenne itt valaki, hisz semmi mozgást nem észleltem.Kezeimet szorongatva nézem, ahogy San háttal áll nekem és laza mozdulattal leveszi a fekete pulcsiját ezzel is felfedve, hogy egy fehér trikó van rakta.

Hátán az izmok táncolnak, ahogy leengedi a vállát és leteszi a székre a pulcsit.Szemeim le sem tudom venni testéről és biztos vagyok benne, hogy hatalmasat nyeltem, amit remélem nem hallott meg San.Nem hiszem el, hogy ennyire vágyom rá...Soha nem voltam senkivel az eddigi életem során és így van bennem egy kis tartás az új dolgoktól, mint például az apró érintkezesek.De a kíváncsiság mindig is kézen fogva vezetett mindenhova.
-Van kedved UNOzni?-ránt vissza San a gondolataim kavalkádjából
-Tessék?-pislogok nagyokat
-UNOzni.-mutatja fel a paklit hatalmas mosoly kíséretében, így aranyos gödröcskéi megjelennek makulátlan arcán
-Miért is ne?-vigyorodom el én is, mire a piros hajú már osztja is a lapokat kettőnk között

A lapok mögé bújva kukkantok a gondolkodó fiúra, aki e közben picit kinyújtja nyelvét és néha végig szánt pirosas ajkain, így gonosz módon el terelve a figyelmem a játékról.Ami valjuk be nem fer.Vigyorogva rakja le a lapot és kíváncsian pillant szemeimbe.
-Te jössz.-bök felém, mire számat kezdem rágni
-Ömm...-szemeim cikáznak a kezemben tartott két lapra, amiből az egyik +2es
-Na?-nyújtogatja sunyi módon a nyakát, mire csak halkan felkuncogok tettén-Nem rakod?-vonja fel a szemöldökét
-Ígérd meg, hogy nem fogsz utálni.
-Na rakd le nyugodtan!Nem lesz semmi!!!-mosolyog szélesen fehér fogsorát kivillantva, így kínzó lassúsággal teszem le a +2est, ezzel is meglepve a piros hajút, aki nagyon nem számolt ezzel, de felhúzott kettőt, így lesütött szemekkel rakom le az utolsó lapom és egy halk UNOt el suttogva helyezkedem el a széken
-Haragszol?-nézek Sanra, aki vigyorogva gubbaszt a széken
-Dehogy is!!!Ez csak egy játék!!-legyint-Aranyos vagy...-nevet zavartan, így engem is meglepve és ezzel is a pirulás szélére sodorva-És ha azt mondom haragszom?-fújja fel arcát és karba tett kezekkel pillant fel rám
-Mit tegyek hogy ne haragudj?-mosolyodom el aranyos durcás ábrázatán
-Hmmm...-gondolkodik el felhuzva nóziját-Mondjuk egy puszi?-a szó hallatán nagyokat pislogtam és teljesen zavarban voltam, így frufrum alól nem is mertem kikukucskálni az előttem ülőre-De nem erőltetem ha...-kezd el mentegetőzni, ha nem pattanok fel a helyemről ezzel rendesen meglepve őt
-Ha ez az ára hogy ne haragudj meg rám, akkor legyen...-suttogom alig hallhatóan és közelebb merészkedem Sanhoz, aki le sem veszi rólam csillogó szemeit

Hevesen kalapáló szívvel közeledem puha arcához és egy pillanatra megállok, mikor orromba bekúszik a kellemes illata.Behunyt szemekkel, adok egy leheletnyi puszit, ami visszhangzik a konyha néhány csempéin.Lángoló arccal rágom a szám szélét, ami az előbb San arcán pihent.Döbbenetem tetőzve lett, mikor San piros tincsei csiklandozni kezdték arcom, majd egy lágy csókot ad elnyíló párnácskáimra.
-Így kvittek vagyunk.-életemben nem voltam ilyen zavarban és testem csak úgy lángolt

Nagyokat pislogva nézek San után, aki hátra fordult egy fél mosolyt küldve felém hagyta el a konyhát.
Reszketeg levegő vétellel támaszkodom meg a rozoga asztalon, így kezeimre ragadnak San lapjai.Megfordítva őket döbbenek rá, hogy milyen aranyos is ez a srác velem.A felhúzott lapok ellenére is volt több +4ese és mégsem rakta le.Lehet valakinek nem jelent ez semmit, de az én szívem most a négyszeresére is felgyorsult a fiú tettei miatt.

~^^~
Sziasztok!😊Na hogy tetszik a rész?❤️Ezzel kívánok mindenkinek kellemes ünnepeket!Boldog karácsonyt!💕🎄🌟Remélem nem zavar titeket, ha néhol beillesztettem egy kis képet a történésekhez, hogy kicsit vizuálisabbá tegyem nektek😶😊Következő részben találkozunk!Mindenki pihenje ki magát, hisz végre itt van a várva várt téli szünet!!Yey!!❄️❄️❄️❄️🙌🏻😱😍Jó olvasást!😊💕💓❤️

💖:_YU_97