DESTINY

A szabad időm többnyire a kis raktárban töltöm és bújom Y tanácsait a könyvben.Kezdem azt érezni, hogy valamennyire kapizsgálom már a dolgot és egyre magabiztosabban használom az erőm.Tudom hogy Seonghwa úgymond "szabad utat" adott de mégis van bennem valami fura motoszkáló érzés ami nem hagy nyugodni.Sannal tökéletesebb férfit még sosem láttam és talán ez a probléma...túl tökéletes, nem vagyunk egymás mellé valók.És az még ráadás hogy tűz és víz vagyunk szó szerint.
Sóhajtva teszem vissza a könyvet a gödörbe majd hangos sikoltozás csapja meg a fülem.Rögtön megijedek a hirtelen hanghullámoktól, így be is verem a könyököm a mellettem levő szekrénybe, ami össze is esik a tettem miatt.
-Basszus...-próbálom aktiválni az erőm, de a nyakperec megráz, így agyamban kisebb zsibbadás keletkezik így rögtön a fájó ponthoz nyúlok-Mégis mi folyik itt?-botorkálok ki a raktárból, mikor meg is torpanok tettemben a sok robot miatt akik észre vesznek és hirtelen megragadva a karom kezdenek el vonszolni, kihasználva döbbenetem
Idegesen morgok és rugkapálok de nem nagyon hatja meg őket majd közelebb érve az ember kupachoz dobnak le a földre a többiek közé.
-Bántottak?-szorítja meg a kezem mellettem ülő San aggódva
-Nem....-körzök egyik csuklómmal, hisz azért eléggé erőszakosak voltak-Mi folyik itt?-nézek körbe érdeklődve a többieken, akik teljes pánikban vannak, majd, ezt a nyüzsgést megzavarja egy cipő hangja, ami a poros talajban súrolódik a kis szemcsék miatt.Az érkező robotok takarásában feltűnik egy ötvenes éveiben járó férfi, akinek ősz haja igényesen hátra van fésülve feje búbján és testét sötét kék zakóba bújtatta.Kimérten néz végig rajtunk és ajkai sarkában egy fél oldalas mosoly jelenik meg, amitől furcsa görcs lesz úrrá rajtam.
-Lám-lám mik ezek az ijedt szempárok?-vezeti rajtunk végig tekintetét-Hisz ha jól viselkedtek, akkor nincs mitől félnetek, nem?-nevet fel rekedtes hangján és hitetlenül megcsóválja fejét-De mik nem jutnak a fülembe?-szinte vicsorogva köpi a szavakat-Engedetlenség?Pedig én mindent megadtam nektek...és ez a hála?!!!!-zengi be az egész tábort ijesztő hangja ami az üres házakról verődik vissza-Meg akartok halni?!!!Higgyétek el nekem nem dől össze a világ, ha a korcs fajtátokból valaki eltávozik!-a mellettem térdelő lány remegve szorongatja ujjait, miközben halkan elkezd szipogni-Gyengéknek helye nincs itt...-pillant felénk és végig méri a lányt-Hogy fogtok segíteni a kormánynak, ha még ezt se bírjátok ki?A ti fajtátok a legerősebb, mégis puhányakat látok, akik krokodil könnyeket hullajtanak anyuciért...szánalmas!!-horkant fel szemrehányóan és fejével int, amire a robotok félre lökve az útjukba ülő társaim közelednek felénk
Ijedten nézek Sanra, aki lehajtott fejjel tekint maga elé.
-San...-suttogom, mire félig felém fordul és mintha tudná mit szeretnék rázza meg a fejét aprót-De...-mocorgok idegesen és idegesen nézek a lányra aki a könnyeivel küszködik éppen
-Destiny nem!-szorít a testem mellett levő kezemre-Ne csinálj semmit vagy különben te is arra a sorsra jutsz és azt nem szeretném...kérlek hallgass rám.
-Meg fogják ölni...semmi rosszat nem tett...-motyogom
-Tudom...de ha élve akarunk kijutni meg kell húznunk magunk és nem közbe avatkozni bármennyire is igazságtalan.-sóhajtja feszülten és látom rajta, hogy teste megfeszül, hisz ő is tudja és látja mi fog történni
-És ha a srácok kerülnének bajba?Akkor is üljek nyugodtan?!-kezén kidagadnak az erek és kicsit erősebben szorítja apró kezeim az övé fogságában
-Az...
-Az más?-vonom fel a szemöldököm
-Ők a családom Destiny...míg...ő csak egy lány...
-Én is csak egy idegen lány vagyok.-érvelek értetlenül
-De te más vagy...-hajtja le a fejét suttogva
-Ugyanúgy a tábor tagja és ti mondtátok, hogy össze kell tartanunk!-San szótlanul vizslatja a földet, mikor hirtelen megrezdül és oldalra pillant, de azonnal vissza kapja a tekintetét és össze préselte rózsaszínes ajkait
-Kérlek ne!!!!-sikít a lány mellőlem amint a robotok felemelik a nyakánál fogva
Azt sem tudtam mit cselekszem csak remegő lábakkal felálltam és megragadtam a fémes kezet ami a lány nyaka köré szorult.
-Destiny!!!Ülj le!!!!-utasít Seonghwa ijedten, de mind hiába nem hallgatok rá, nem arról vagyok híres, hogyha valaki bajban van tétlenül nézzem végig
-Kérlek!!!-húzza meg a pólóm alját San, így megfordul a fejemben hogy jobb lenne tenni azt amit mond és egy pillanatra el is veszek szemeibe, de hamar észbe kapok és el fordítom a fejem majd farkas szemet nézek az értetlenül álló robotra aki főnökéhez fordul, majd vissza rám
-Ülj le!!!!!-ordít egy robot ruhás egyén, de meg sem mozdulok és próbálom kizárni a körülöttem levőket, a lány könny áztatta szemmel néz rám és egyenletlenül veszi a levegőt
-Mégis ki vagy, hogy közbe avatkozz?-áll meg előttem az idősödő férfi és undorítóan mosolyog rám miközben kezét fenntartja meg állítva a cselekvő robotokat, aki egy egyszerű mozdulattal engedi ki vasmarkai közül a fuldokló lányt, aki csak levegőért küszködve hátrál tőle
-Hogy bánhat így velünk?!!!-sziszegem mérgesen és biztos vagyok benne hogy szemeim sárgásan rikítanak rá
-Neked aztán fel vágták a nyelved!!-nevet fel majd indulatosan megragadja a pólóm és így nyakán kidüllednek az erei ráncos bőre alól-Hogy mersz így beszélni velem?!!!-köpi a szavakat de én csak semmitmondóan nézek vérben forgó szemeibe-Gyengéknek nincs helye itt és lehet te kaptál most lehetőséget arra, hogy megszabadulj minden érzéstől...
-Hagyja békén...-hallom meg San hangját mögülem, mire a mellkasom össze szorul Ne...San kérlek...ülj le...-könyörgöm magamban imádkozva
-Oooo Choi San...csak nem...?-néz rám hol a vöröses hajú srácra majd felnevet-Milyen...undorító!!!!-lök el így a földön csattanok a kifejtett erő hatására, össze szorítom szemeimet a hirtelen fájdalom miatt, ami gerincem vonalán keletkezett
-Destiny...-rohannak hozzám a srácok és szorosan megölelnek
-Fáj?-emel meg óvatosan Yunho nehogy fájdalmat okozzon nekem
-Minden rendben van...-biztosítom őket, amit nem nagyon akarnak elhinni vagyis az arcuk ezt mutatja, hogy nem tudom őket átverni szavaimmal
Taps hangja csapja meg a fülünk, így értetlenül nézünk az idős férfire, aki mintha csak egy színdarabot látott volna a színházban, fejezi ki tetszését a színpadon szereplő színészeknek.
-Milyen megható....-tapsol egyre lassabban és úgy komorul el tekintete-Hányok...-hagyja abba és idegesen néz végig rajtam-Szóval ők lennének az új családod Destiny?-gúnyos hangnemje füleimnek sértően hat
-Igen, ők a családom.-modnom határozottan tartva a szemkontaktust rideg fekete szempárjával
-Milyen kár....pedig Donghae és Rosalie milyen jó munkaerők voltak...-sóhajt fel  és mosolyától arcán a ráncok megjelennek, mire bennem megáll az ütő
-Mit csinált velük?!!!!-állok fel és remegő végtagokkal, miközben torkomat el állja az a bizonyos szorító érzés, ahogy meghallom szüleim nevét, amit már hónapok óta nem hallottam
-Destiny...Destiny...-csóválja a fejét és mosolya egyre csak szélesedik, amit legszívesebben letörölnék az undorító arcáról!A düh egyre jobban szántott végig ezzel is elvesztve józan eszem és tűrő képességem határát-Azt hiszed hogy ők majd kijutatnak innen?!-mutogat körbe majd újra csak felnevet, szinte bántja már a fülem, ez a sok nevetés-Nagyon tévedsz...Semmi esélyetek.Előbb haltok meg minthogy vennétek levegőt a kinti levegőből!
-Gondolja?-az ismerős férfi hangra meglepődve fordulok meg és szinte az állam a földet súrolja az alak láttán
-Baekhyun?!!-tátom el a számat hitetlenül
-Rég láttalak Baekhyun...-szólal meg a férfi izzó szemekkel, mire a fekete hajú csak rezzenéstelen arccal nyomja meg a kezében tartott laptopja egyik gombját és enged el egy hátborzongató kacajt, amitől még a vérem is megfagyott
-Remélem szenvedni fogsz seggfej...és teszek róla, hogy könyörögve hagyja el ezt a világot-morogja miközben már számomra ismerős kattanás csapja meg a fülem, ami megindítja a meggátolt adrenalin löketet, amit ez a nyomorék okozott az eltelt percekben
-Egyedül akarsz megküzdeni, hisz a csapatod, már rég nincs veled.Nélkülük önmagában vesztes vagy.Nevetséges vagy Byun...-nevet fel de Baekhyun csak sejtelmesen ránk mosolyog
-Miből gondolod hogy egyedül viszem véghez?-húzza fel a szemöldökét, amire az idős férfi arcáról eltűnik a mosoly, amint a földön ülök sorban állnak fel eszelős vigyorral a fejükön
-Mégis mi...-értetlenkedik a férfi és össze ráncolja homlokát
-Üljetek le!!!-üvöltik a robotok de nekünk eszünk ágában sincs bármennyire is ijesztően tartják kezeikben a fegyvert és szegezik ránk-Uram nem működik a kapcsoló...-nyomogat valami gombot az egyik és kétségbe esetten pillant főnökére akinek gondolom leesik mi történt és elkezd hátrálni
-Intézzétek el őket!!!!-üvölti és erre a mondatára a csatlósai elkezdenek körbe venni minket de ő csak ijedten eliszkol és csak úgy porzik a talaj utána
-Hagyd!-fogja le Baekhyunt Seonghwa gondolom utána akart menni de előbb a robotokat kell elintézni, bármennyire is vágyom arra hogy behúzzak neki egy jobb egyenest tönkre téve gyomorforgató mosolyát
-Hmmmm...-pillant körbe elismerően Mingi miközben vállával köröz egyet

Talán ma vívjuk meg azt a filmbe illő nagy harcot?-nyalom meg a számat izgatottan, de a hirtelen ért széllökés felébreszt álmodozásomból
-Mi az isten?!!!-pillant fel az égre Jongho ugyanis egy hatalmas helikopter vészesen közeledik a tábor fölé
-Nekem valami bűzlik...-morogja mellettem Baekhyun majd valamit pötyög a számítógépen és felnevet-Rohadék bagázs!!!!!-rúg egyet a poros talajba-Meg ne közelítsétek őket!!!!-ordítja túl a propeller hangját, így minden szem rá szegeződik-Ezt nézd...-mutatja felém a képernyőt amin a gépezet körül érdekes áramkörök futnak, személy szerint nem nagyon értek az ilyenekhez, de a hülye is megtudja állapítani, hogy ez a technika amit alkalmaznak egy pillanat alatt az erőnk martalékává válhatunk, ha használjuk
-Mégis mi....-keresem a szavakat mikor is a robotokat elkezdik felemelni a talajról így egyre feljebb és feljebb kerülve tőlünk
-Meg szöknek!!!!!-ordítják sokan és látom, hogy a pánik miatt sokan akarják az erejükkel megfékezni őket
-A vesztetekbe rohantok ha tüzeltek!!!!-ordítja a mellettem álló így bal fülemre tuti megsüketültem, de mindenki leállt és mint akik szoborrá lettek, nézzük ahogy a nagy gépezet elmegy és már csak a piros fénye villog vissza ránk
-A rohadt életbe!!!!-dühöng Seonghwa és Mingi is mérgesen
-Itt volt az alkalom hogy megsemmisítsük őket!!!Erre?!!!-csapkod indulatosan Seonghwa
-Ez csak pár robot volt hyung, sehol sem lettünk volna, ha megöljük őket.-rázza a fejét Yeosang és nyugtatólag vállára helyezi kezét
-Szabadok vagyunk?-kérdezi mindenki egymástól mire én is végig nézek magamon-Nem hiszem el!!!-lelkesülnek fel így egyre nő a morajlás és a megkönnyebbült sóhajok áradata
-Nekem ez akkor is gyanús...-suttog Baekhyun
-Egyetértek....túl....-keresi a szavakat Seonghwa az idősebb mellé állva és osztva feltevését
-Egyszerű?Túl álomszerű?-találgat Yunho
-Baekhyun le tudod szedni ezeket?-érkezik Hongjoong a fekete hajú elé és rá mutat a nyakán levő kütyüre, mire én is jobban koncentrálok mit is fog mondani ebben a zsivajban
-Ahhoz a vezérlő térbe kell mennem...-von vállat lezserül
-Akkor?Mire várunk?-mosolyog szélesen Wooyoung majd megragadja Sant és elkezdi húzni maga után amit apró mosollyal nézek
-Destiny jössz?-vigyorog rám Yeosang akinek az arcán az öröm összes fajtája leolvasható volt és az igazat megvallva eszméletlenül jól állt neki sőt!Mindenkinek.Az a megkönnyebbülés...mosolyra ösztönöz engem.Kivéve a morgó Seonghwa és a gyanakvó Baekhyun, de teljesen megtudtam őket érteni, hisz ez túl egyszerű volt.Gyanús.Ez kicsit sem a vége a dolognak.
Talán van esély hogy újra láthatom a szüleim?
-Jövök anya és apa ne aggódjatok...sietek hozzátok!-mosolygok a narancssárgásra festett égboltra és lehunyom a szemem-Megyek...-vezetem a tekintetem a fiúra aki szorosan mellettem halad a tömeg után

~^^~
Sziasztooook❤️Itt lennék a folytatással!Eléggé nyomi lett és béna...😔sajnálom🙏🏻...Remélem azért élvezhető😶További szép napot és jó pihenést!❤️Lassan őszi szünet!!Kitartást mindenkinek addig is!!Fighting!!!💕💕💕Jó olvasást!💓

💖:_YU_97