SEONGHWA

-Hol van Destiny?-nyöszörög San az ágyamon, mire csak halványan rá mosolygok
-Nyugi San...pihenj inkább...-takarom be nyakig a sápadt vörös hajút
-De mi van ha elviszik...-próbál felkelni, de elhúzza a száját a sok zúzódás miatt, így finoman vissza tessékelem fekvő pozícióba
-Choi San!!!Maradj fekve!!!-emelem meg a hangom, mire csak duzzogva forgatja a szemét, milyen gyerekes...
-De már itt fekszem lassan 3 napja...-morogja akar egy kis ovis
-Ami 2 nap...-forgatom a szemem-Eléggé megsérültél, szóval itt maradsz az ágyban és alszol világos?-fenyítem meg mert különben nem maradna itt
-Értettem apa...-morog durcásan
-És ne aggódj Destiny miatt, nagy lány tud vigyázni magára...-igazából nem tudom hol van, napok óta nem látom csak egy szempillantásra, de el is tűnik
-Sajnálom hyung...a múltkorit...tudom hogy csak védeni akarsz engem, de engedd, hogy szeressem.Kiakarom élvezni amíg lehet...sosem voltam szerelmes...-néz szemeimbe bűnbánóan, tudja hogy ezzel a lelkemig tud hatolni így csak megadóan sóhajtok
-Jó...de nem akarok hallani semmi féle veszekedést...-rázom a fejem, de San szorosan megölel és visít-San!!San!!!Te normális vagy?!!Azonnal feküdj le!!!-lököm vissza a vigyorgó lököttet
-Köszönöm hyung!!!Köszönöm!!!-dalolássza, amire csak mosolyogni tudok hogy ennyitől is boldog
-Na alvás Rómeó!!-kapcsolom le a villanyt és már csak a feszkelődést hallom és egy halk nyugodt sóhajt mikor kiléptem a szobából
-Hogy van?-érdeklődik Mingi az ajtó felé pillantva
-Jobban nem is lehetne...csak lökött...-csóválom a fejem nevetve
-Ennek örülök, majd benézek hozzá.-vigyorog majd csak megveregetem a vállat és elindulok a konyha felé hogy töltsek egy hideg vizet magamnak
-Hyung!!!!-ér mellém Jongho így lerakom a poharat az asztalra és érdeklődve nézek a legfiatalabbra
-Megyünk gyakorolni?!-néz rám vigyorogva és csillogó szemekkel
-Menjünk...-eresztek el egy sóhajt mire csak mosolyogva ront ki az ajtón
-Ugye tudod hogy az erőd nélkül is szép a hangod?-nézek rá miközben lassan sétálunk a katakombákhoz
-Sajnos nem...-hajtja le a fejét
-Jongho...hány féle képpen mondjam még el neked vagy milyen nyelven hogy igen is tehetséges vagy?!-fordítom magammal szembe a kételkedő fiút
-Bocsáss meg hyung...-mondja szomorúan mire csak megrázom a fejem
-Nem értelek titeket...De többen is igazat adnának nekem...-mosolygok rá így vissza kapok egy halványabbik verziót
-Baekhyun itt mégis mi történt?-érünk le a helyiségbe ahol a kanapé mintha nem olyan állapotban lenne mint amilyenben volt
-Rá fingottam...-forgatja meg a szemeit-Szerinted???-csap a combjára
-Destiny?-lepődök meg teljesen
-Még szép...-nevet fel-Most mégis min fogok aludni?!!!-terül el rajta
-Hol van?-nézelődöm körbe figyelmen kívül hagyva a szenvedését
-Fene tudja...-rántja meg a vállát-Nem vagyok nyomkövető...
-Milyen arrogáns...-morgom dühösen majd Jonghora nézek-Maradj itt én megkeresem ezt a lányt...-azzal felsprintelek a lépcsőn és a szemeim csak úgy ugrálnak hátha megpillantom
-Mégis hova mehetett ez a lány?-futkosok össze vissza mint egy őrült-San megöl engem ha valami baja esik...-húzom a szám és egyre idegesebb vagyok, mert igen megkedveltem a lányt de természetesen nem abban az értelemben csak mint a húgom úgy gondolok rá , nem olyan rég ismerem mint a srácokat, de lehet azért mert velünk lakik vagy fene se tudja

Ekkor halk recsegésre lettem figyelmes és megálltam egy pillanatra.A nyakperec nincs aktíválva..., lehajoltam és kezem a földre tettem majd behunytam a szemeim.Nem halucináltam, mikor hallottam a zajt.A régi raktár épületből jön, de mégis mi a fenét keres ott?!Esküszöm ha magában kárt tett....Nyugi Seonghwa nem történt vele semmi!
Érdeklődve nyitom ki az ajtót mikor is majdnem eltalál egy tűzcsóva, így reflexszerűen emelek ki a földből egy kisebb darabot azzal védve magam.Köhögnöm kell párat ahogy a két elem össze csapódott ezzel is nagy porfelhőt alkotva a helyiségbe.Döbbenten nézem a lányt aki ijedten áll előttem pár méterre.
-Mit keresel itt?-kérdezi és hangja megremegett és nem mert a szemembe nézni
-Ezt én is kérdezhetném...-vonom fel a szemöldököm és előlrébb lépek
-Én....-pásztázza a földet és ujjaival játszik a tűzzel
-Várj...-állok elé szinte már a mellkasába-Ezt mégis honnan tanultad meg?-emelem meg a kezét óvatosan hisz nem akartam meg égni
-Magamtól...-suttogja mígnem eltűnik a tűz kezeiből
-Legalább ne hazudj a képembe kérlek...-utálom hogy ha hazudnak nekem, a hülye is tudja hogy nem magától tanulta meg ezt, tudni akarom!
-Nem hazudok...-néz rám szikrázó tekintettel mire csak megadóan bólintok, de ezzel egyáltalán nem győzött meg
-Akkor mostmár elő tudod hívni bármilyen esetben az erőd?-pillantok végig rajta érdeklődve
-Talán...-húzza el a száját mire hátrébb lépek és biccentek hogy mutassa
Ő mélyet sóhajt és lehunyja szemeit, kezeit össze teszi amik izzani kezdenek, majd maga mellé helyezi mostmár tűzben lobogó kezeit és rám emeli sárgásan csillogó szemeit mire ajkaim el nyílnak.Ilyet nem láttam még soha...
-Mostmár hiszel nekem?-pillantgat rám félénken mire aprót de bólintok hisz még mindig le vagyok sokkolódva
-Mégis...hogy?-keresem a szavakat
-Sok gyakorlás...-mosolyog szélesen és behunyja szemeit újból majd mostmár kék íríszeivel ejti rabul az enyémeket
-Miért nem jössz haza?-kérdezem nem köntörfalazva mire megfeszül teste-San miatt?-a neve hallatán elkezdte a száját harapdálni és idegesen pillantgatni össze-vissza kivéve rám
-Nem akarom hogy megjobban meg sérüljön miattam...-halkul el hangja
-Neki az nagyobb csapás hogy nem vagy ott...-csóválom a fejem
-T...tényleg?-pislog nagyokat akár egy kis elveszett őzike
-Tényleg.-biztosítom és csak mosolyogni tudok kislányosságán-Akkor mostmár haza is fogsz jönni?-nevetek fel mire halkan felkuncog
-Igen...-mondja mosolyogva
-Na azért!-fenyítem meg játékosan-Éljetek én nem szólok bele!-tartom fel a kezeim mondván szabad utat adok nekik
-Köszi Seonghwa...-mosolyog szégyenlősen de én csak morcosan nézek rá
-Oppa...-javítom ki halál komolyan mire szemei kikerekednek
-Ommm...köszönöm Se...akarok mondani Oppa...-el kellett mosolyodnom zavarán majd egy biccentéssel után távoztam a kis helyiségből magára hagyva

Teljesen komolyan gondoltam, hogy így hívjon.Mostmár úgy érzek, hogy teljesen közénk tartozik.Nem tudtam az érzéseim ellen mit tenni...ha bajban lenne biztos elpattana valami nálam, ezt érzem a többieknél is, hisz mindért én felelek.Vigyázni fogok rájuk és nem engedem, hogy valaki akar csak rossz indulatból is rájuk nézzen, mert az megtapasztalja a haragom.

~^^~
Sziasztok!Itt lennék a folytatással!!❤️Mindenkinek köszönöm a voteokat és a pozitív visszajelzéseket!❤️🙏🏻Nagyon hálás vagyok érte💕Remélem tetszik a rész😶😊További  szép napot és kitartást!!Fighting!!Jó olvasást!❤️💕😍

💖:_YU_97

~Kihívás~
Köszönöm szépen a kihívást NikolettMici -nek❤️❤️❤️❤️🙏🏻

1.)Melyik a kedvenc csoport képed?

2.)Ki a biasod?
San❤️

3.)Melyik a kedvenc képed a biasodról?
Fhuuuuu...rengeteg van😅😍😭

(De ezen olyan édes...😭😍)

4.)Kedvenc dalod tőlük?

(Bár őszintén az összes számukat imádom😅😶...)

5.)Kedvenc vokalistád a bandában?
Az egész bandát szeretem, de nem meglepő, ha azt mondanám, hogy San😅💕

6.)Kedvenc OTP?
Szerintem nincs...😶

7.)Melyik tagot akarod barátodnak?
Ha legjobb barát, akkor:
Hongjoong

Ha pedig páromnak, akkor:
San

8.)Kedvenc shippes pillanatod?

9.)Kedvenc fellépésed?

10.)Melyik a kedvenc nyomi pillanatod?

Nem tudom mennyire számít ez annak, de ez a videó magáért beszél😂😂😂❤️❤️❤️

11.)Kedvenc részed egy dalból?
Grow Up
쉽진 않겠지만 멈출 순 없어 난 오우예
Row Up
숨 가쁘게 Row up Row up Row up
Go faster
No matter what I'm going my way
매일 밤 꿈꾸던 그곳으로
Don't worry we just going our way
잊지 마 We can do Everything
잊지 마 We can do Everything
Don't be afraid
Dreams are everywhere
그냥 가던 대로 가 이게 My way
Don't be afraid
Dreams are everywhere
그냥 가던 대로 가 이게 My way
이게 My way, 이게 My way, 이게 Our way

12.)Kedvenc pre-debütös kép?

13.)Kedvenc aranyos gif-eid a tagokról?
Hongjoong:

Seonghwa:

Yunho:

Yeosang:

San:

Mingi:

Wooyoung:

Jongho:

14.)Mióta vagy a fanjuk?
Fhuu hát én már nagyon régóta követem őket😱😅😍Szerintem amióta ki jött a Pick it up performancejuk😊💓2018❤️

Kihívottam:
WritingbyAnki (Stray Kids)
Hajrá Unnie😂❤️💕💓

Köszönöm, hogy velem tartottatok^^Remélem nem volt unalmas😖😔🙏🏻