DESTINY

-Így ni...kész...-keni be a nyakam épp ahogy tudja Junmyeon-Itt van egy kis gyógyszer a fájdalomra, sajnálom...-adja oda a kis tablettát majd térdemre simít biztatóan, mire csak megrázom a fejem
-Figyelnek minket...mostmár 100%ék...-dől Mingi az ajtó félfának és komoran néz végig rajtunk
-Ezt eddig is tudtuk...de ez már kezd elfajulni...tervelnek valamit...-rázza a fejét Hongjoong a kis fotelben ülve
-Lehet tudnak valamit...-suttogom rekedtesen majd lábamat lerakom a koszos kifakult szőnyegre
-Valaki elárulta?-nyílnak tágra Jongho szemei
-Nem hinném...egy célunk van:szabadnak lenni és ezt senki sem fogja elhalasztani!-szólal meg Wooyoung csöndben mellettem amit csak bólogatva fogadok hogy egyetértek vele hisz ki akarna itt maradni tovább?Szerintem a válasz egyértelmű:senki!
-Baekhyun nem tud valamit kideríteni?Hisz ért az ilyen ketyerékhez nem?-dobom fel az ötletet és nézek végig a társaságon
-Mostmár óvatosabbnak kell lennünk mert úgy tűnik hogy eléggé szemmel tartanak minket...-sóhajt Seonghwa gondterhelten és térdeire könyökölve néz ránk
-Istenem...-sóhajt feszülten San mellettem
-Mi túl feltűnőek lennénk ahoz hogy el menjünk Baekhyunhoz, Junmyeon hyung meg egyértelműen kizárva...-ötletel Yunho
-Ha nem mi akkor ki?-morogja San
-Kuanlin?-kérdezem mire mind értetlenül néznek rám
-Az a Kuanlin?-emeli magasba a szemöldökét Wooyoung értetlenül
-Miért?Van vele valami baj?-értetlenkedek és feljebb ülök a kanapén, mert beleültem egy kiálló rugóba, ami valljuk, be nem kellemes
-Nincs vele baj...csak...-keresi a szavakat Hongjoong
-Félénk és ártatlan...-egészíti ki Seonghwa
-És az baj?-nézek továbbra is értetlenül a csapatra
-Az edzésekre sem jön el mert ő inkább a könyvtárban tengeti az életet...-mondja Jongho vállat vonva
-Lehet csak fél használni az erejét...lehet csak normális szeretne lenni és valamennyire elfelejteni hogy itt van és hogy bármikor meghalhat...-emelem fel a hangom feszülten
-Hoho!!Nyugi!!-int le Seonghwa
-Szólok neki és akkor meglátjuk mi lesz...-csitít el minket és áll fel Yeosang mire mind bólintunk

KUANLIN

Épp keresek egy új könyvet amit kiolvashatok hisz elmém már szomjazik a fantázia dús világra ami egy-egy régies lapon megbújik, így nagy gondolkodás közepette nézegetem a különféle borítású könyveket, amikben más és más világ lapul meg.Lassacskán nem lesz olyan könyv amit ne olvastam volna ki, ezért kezdtem el írni.Először hobbiként és unalom elterelés végett ragadtam tollat, majd egyre jobban fogott meg az írás és a saját világom, gondolkodásmódom papírra vetése.Mindig névtelenül írtam hisz nem gondoltam hogy valaki elolvassa.Sosem az volt a célom hogy megosszam a többiekkel, ezeket csak magamnak írtam le, hogy a bennem rejlő érzelmek ne emésszenek fel.Egy finom vállkocogtatást éreztem meg pulcsiba bújtatott lényemen, mire ijedten fordultam az illető felé.
-Segíthetek valamiben?-kérdezem megilletődve, hisz nem nagyon beszélgetek az itteniekkel, nem mintha bajom lenne velük hisz mind kedvesek, csak a helyzet, hogy itt vagyok rányomja a bélyeget
-Yeosang vagyok, és a segítségedet szeretném kérni ha nem baj.-mosolyog, ismertem őt látásból, igazán szimpatikus, tudtommal szélmanipulációval bír és az Ateez oszlopos tagja
-Én?Nem hiszem hogy tudnék segíteni...-ellenkezek zavartan és hátrálok egy lépést a fiútól
-Kérlek...lehet ezen múlik, hogy...-kérlel majd sóhajtva hajol közelebb hozzám amit értetlenül nézek-Hogy szabadok legyünk...-ki kerekedett szemekkel mérem végig, hallottam, hogy az Ateez kieszelt egy tervet amivel sikeresen kijutunk innen és tisztelem is őket, de túlságosan gyávának tartom magam ahoz hogy részt vegyek benne, de én is ki szeretnék innen jutni az tény és való, de az erő ami bennem lakozik túlságosan taszít engem és gyűlölöm hogy ilyenné váltam
-El kell hogy szomorítsalak, de én nem tudok segíteni, biztos akad nálam érdemesebb ember erre a feladatra...-suttogom és kelletlenül pásztázom a fekete bakancsom amiről a cipőfűzők most hanyagul lógnak szerte szét
-Kérlek!-teszi vállamra a kezeit és összekapcsolja a tekintetünk-Destiny bízik benned...-amint meghallom a nevét a szívem kétszeresére gyorsul
-Destiny?Miért?-hebegek szerencsétlenül
-Számít rád.Kérlek!Benne vagy?-teszi rám a súlyokat
-Attól függ...-mondom félénken, a lánnyal való beszélgetésünk hatása még mindig bennem van, hisz annyira megfogott az aranyos angyali tekintete, hogy már fejembe ötlött egy jó kis történet aminek a főszereplője a lány lenne
-Le kell menned a katakombákba...-a szívem megállt egy pillanatra és szemeim kitágulnak
-Oda már évek óta nem mentek...nem soha!-mondom egy fokkal hangosabban majd feleszmélve erre húzom össze magam a figyelő szempárak miatt
-Kuanlin tudom hogy vagy elég férfi ahoz hogy lemenj és szólj ott egy fekete hajú srácnak arról hogy Destiny nyakperece be lett aktiválva és majdnem agyon rázta őt...-sóhajt gondterhelten
-Én...nem...-ellenkezek-Hogy mi történt?!!-jut el a tudatomig a hallottak amibe belegondolni is borzalmas-És ti nem tudtok szólni annak a fekete hajú srácnak?-kérdezem kurtán és pulcsim zsebébe bújtatott kezeimmel játszok
-Nem, az feltűnő lenne...figyelj nem mondhatok többet.Kérlek tedd meg ezt nekünk...Destinyért, mindenkiért!Számítunk rád!-teszi vállamra a kezeit-Köszönjük...hidd el bátor vagy te...-mosolyog majd szorít egy kicsit vállamon amit fog és lassan kisétál az épületből

Először is fel kell fognom ezt az egészet.Miért én?-forgott a fejemben ez a kérdés és még kis millió de ezt gondoltam a legfőbbnek.
Nem okozhatsz csalódást nekik!Számítanak rád!Gyerünk Kuanlin!!!-bíztatom magam így egy utolsót vissza pillantok a könyvekre majd sóhajtva megyek egy rozoga, lakatlan házba.
Bátorság Kuanlin, bátorság!!-és ezzel a gondolattal nyitottam be bátortalanul a házba

A fa amiből a ház készült már látszott az évek alatti megviseltség ezt a hangjából is meg lehetett ítélni hisz egy lélegzet vételtől is nyikorogva recsegett lépteim alatt.Kinyitva egy másik rozoga ajtót csapott most meg a dohos, hideg levegő amire kirázott a hideg.Remegő lénnyel baktattam le a csúszós lépcsőn.Csodálkozom hogy van itt fény...érdekes mindenesetre.Megváltásként  ért mikor leertem a bizonytalan fokokról így szemem elé tárult egy hatalmas beltér amit csodálkozva néztem.
-Te meg mégis ki vagy?!-termett előttem egy fekete hajú kicsit sem biztató arckifejezésű srác
-Én...-hebegem
-Ki vagy?!!-magasodik fölém szúrós pillantásokkal megdobálva engem
-Yeosang hyung küldött hogy szóljak...-nyeltem egyet hisz sötét lénye eléggé megrémisztett
-Hogy??!-vonja fel a szemöldökét
-Destiny nyakperece aktiválva lett és majdnem agyonrázta őt...-szorítom össze a szemeim mikor egyre közelebb jön
-És ezt miért nem ők jöttek el és mondják el?!-nevet fel de még mindig képtelen vagyok ránézni
-Többet nem mondott...-motyogom
-Ahhh...hogy az a...-emeli fel a hangját így megjobban össze húzom magam-Gyűlölök itt lenni...-sóhajt majd szép óvatosan kinyitom a szemem és már egy kanapén pillantom meg őt
-Szerintem mindenki...-suttogom de úgy tűnik meghallotta így lesütöm a tekintetem hogy véletlenül se találkozzak az ideges, sötét szempárjaival
-Ahhh...nyugi nem bántalak...-mondja egy fokkal nyugodtabb hangnemben mire csak aprót bólintok-Jó?-hümmögve válaszolok mire hirtelen felemeli állam így megteremtve a szemkontaktust kettőnk között-Jó?-rémülten bólintok, mégis hogy került ide?-Mond meg a kis csipet csapatnak hogy barátaink újítottak a szerveren...-nevet fel cinikusan majd mintha itt sem lett volna pötyög tovább a gépen amit megint ki kerekedett szemekkel nézek
-Te...mégis...hogy?-hitetlenkedek, hisz nyakperec sincs rajta
-Nem ide valósi vagyok legyen ennyi elég...-morog mire úgy döntök hogy ideje menni elég volt nekem mára ennyi kaland oh de meg mennyire!!!

Lábaimat szedve rohanok a házhoz ahol az Ateez lakik és szó szerint berontok hozzájuk.
-Itt vagyok...-lihegek térdeimre támaszkodva
-Látom...-halad el előttem San és egyet morog amit nem tudok hova tenni
-Jól vagy?-kérdezi Destiny és hátamra teszi tenyerét mire gyorsan hátrálok hisz teljesen zavarban vagyok
-P...persze...-zavaromban el is felejtem miért is jöttem ide-A fekete hajú srác üzeni, idézem:"Mond meg a kis csipet csapatnak hogy barátaink újítottak a szerveren..."-idézem fel szavait magamban mire megborzongok
-Ez mégis mit jelent?-morfondírozik a lány előttem állva
-Azt hogy úgy tűnik előttünk járnak egy lépéssel...-szólal meg Seonghwa és mérgesen csap a kanapé előtti asztalra mire össze rezzenek

_______________________________

AKTA FRISSÜLT

Byun Baekhyun

Képesség:Teleportáció

Hozzá férés engedélyezve...további adat betöltésénél hiba történt...

~^^~
Sziasztooooook😊Íme a folytatás^^Remélem tetszik❤️Sajnos vége a nyárnak😭Kezdődik a suli...mindenkinek fighting és kitartást!!!!💖💖💖Nem tudom a továbbiakban hogyan fogom hozni a részeket, de igyekszem velük ígérem.Próbálok nem csúszni a határidővel(a szokásos vasárnap)ha mégis előlre is elnézést, de mindenképp mikor az időm engedi publikálom a folytatást💓Köszönöm a megértéseteket🙏🏻❤️😊Mindenkinek hatalmas hajrá és fighting a sulihoz!!!🙌🏻Küldöm az energiát😊❤️További szép napot és jó olvasást💕💕💕

UI.:Hálásan köszönöm szépen a voteokat és a megtekintéseket mindenkinek❤️🙏🏻

~~~
A "Pillanatok alatt"c.könyvem elérte a 4K...uram isten hát...leírni is elképeztő na de látni mikor belépsz Wattpadra...soha nem gondoltam hogy ilyen irdatlan mennyiségű számú megtekintést fogok elérni, mikor publikálom.(Nem tudom mennyire érdemlem meg ezt...😶)Nagyon szépen köszönöm mindenkinek aki elolvasta és voteolt❤️🙏🏻És csak ismételni tudom magam...eszméletlenek vagytok!!!Köszönöm!!!Igyekszem a továbbiakban is, hogy elfogadható részeket és könyveket hozzak a jövőben🙏🏻💖
~~~

💖:_YU_97