DESTINY

Ma mindenki gyakorol így egy árva lélek sincs sehol.Én majd Sannal fogok edzeni holnap vagy picit később.Nem kockáztatom meg azt, hogy valakinek baja essen az erőm miatt.Így feltaláltam magam és neki vágtam a kísérteties házikó soroknak.Mintha Yunho mondta volna hogy itt valahol van egy pici könyvtár szerűség szóval miért is ne látogathatnám meg?

Kopogással jelzem itt létem de választ nem kapok így belépek a kis helyiségbe ahol egy árva lélek sincs.Érdeklődve nézek körbe, mikor csak egy kis cetlit vélek felfedezni az asztalra ragasztva:Írd fel a kis könyvbe, ha elvittél egy könyvet mellé a címet és a nevedet.Jó olvasást!Köszönettel:Hwang testvérek
-Aranyos...-mosolyodom el és már indulok is meg a polcok között keresve valami jó kis könyvet

A külső nem tükrözi a belsőt, hisz igazán rendezett és a falon lévő festett kezek igazán édes hatást keltenek, egy pillanatra el is feledkeztem hogy mégis hol vagyok.
Érdekesebbnél-érdekesebb könyveket találok de egyik sem nyeri el tetszésem.Rengeteg gyerekkönyvet is találtam amin csak aprót elmosolyodom.Ujjammat a könyv gerinceken végig futattom majd megakad a tekintetem egy éjkék borítású darabon amit azonnal leemelek helyéről majd néhány oldalt fellapozok és egyből elnyerte a tetszésem.
-Rövid történetek...-olvasom le a címét, de szerzőt sehol sem találok így gyorsan lefirkantom az adatokat a kis cetlire és már ki is lépek a rozoga festett ajtón

Keresek egy nyugodt kis zúgot a kis házikóban majd belevetem magam a könyve.
-Az óceán...-futattom a sorok között a szemeim és teljesen beleéltem magam az adott történetbe
Egy öreg matrózról szól akinek a mindene az óceán volt és a hajózás.Mindig is szeretett kimenni a mólóra és nézni a tajtékzó, össze csapó hullámokat.Vad volt és megszelídithetetlen, olykor óvatos és lágy.Ez a kettősség jellemzi az embereket is.Csodálattal hallgatta a hullámok dallamos összecsapódását ahogy a partot elérik.Szabadnak érezte magát amint kiment a nyílt vízre és csak nézte a naplementét ahogy szinte lebukik a víz fenekére és utána már csak egy narancsos meleg szint hagyva.Szerete volna ha örökké látná ezt a csodát, de az idő vasfoga nem így akarta.Mérhetetlen fájdalom lett úrrá rajta ahogy a betegség és a kor kezdi felemészteni őt, de ő látni akarta a vizet, ami bárhova eljut és mérhetetlen szabadságot nyújt a hajózók számára.Egy utolsó boldog mosoly a most csendes hullámokra és a lemenő napra ami melegen simogatta ráncos arcát és végleg minden elsötétült.
Szomorú de ez az élet rendje...-lapozok tovább majd kiesik egy lap belőle amit érdeklődve szedek fel
-Mi ez?-nézem értetlenül a lapot amire franciául van írva gyönyörű ívelt betűkkel-Huhh na nagyi most segíts...-sóhajtok mélyet ugyanis valahol az emlékeimben rémlik hogy nagymamám tanította nekem a nyelvet de már az nagyon rég volt-Második felvonás?-olvasom akadozva a címet-Érdekes...-morfondírozok
-Mi van ha azt modnom hogy az öreg matróz nem csak kedvtelésből szerette az óceánt?Hanem teljes szívből?Szerelemből?-kerek szemekkel olvasom a szavakat-Csak ő tudta a titkot, ugyanis a tenger egy nő volt, aki kiszámíthatatlan volt, de az ő szívébe egyből belopta magát.Egy bizonyos nyári napon valamit megláttak a másikban és onnan már nem volt kiút.Hogy ezt miért is mondom így?A szerelemért áldozatot kell hoznia az egyik félnek.Míg a hölgy a halhatatlanság erejét is birtokolta és minden szépséggel fel volt ruházva ami a napnál is fényesebben tündökölt az égen, de egy valami nem adatott meg neki...a szárazföldre lepni.Tehetetlenül nézte ahogy szerelmét lassan felemészti az idő.Cselekednie kellett, így feláldozzva mágikus mivoltát lett emberré, így érhette lábait a forró homok.Minden olyan boldog nem?Túl álomszerű?Sajnos igen.Az élet nem úgy működik ahogy szeretnénk, ezt a nő is tudta.Késő volt, hiába a fáradozása?Bánatában a partra ült szerelmével az ülében aki nyugodtan lebegett már a csillagos égbolton.Túl nagy dolog lenne a boldogság két ember között?A vad hullámok a sziklák éles vájataikba csapódtak, majd egy pillanat alatt enyhültek meg.Vajon mi is történt hogy nyugovóra tért?A móló üres és már csak a csillagok világítják meg a nedves fa deszkákat.A pár végre boldog, együtt.Az óceán örökké tartó táncában.-halkulok el majd csak nézem a sötét tintával irt betűket
-Vajon ki írhatta ezt?-forgatom kezeimben a vékony lapu könyvet hisz tényleg érdekelt hogy kinek fogalmazódtak meg ilyenek a fejében
Személy szerint nagyon megfogott és a kíváncsiság hajtotta elmém.Az utolsó oldalak frissen vannak írva látom, így mégjobban gyanút adva arra hogy valaki itt a táborban írhatta ezt.Kezemben a könyvvel rohanok a könyvtárhoz ahol már szállingoztak be a többiek, gondolom vége az edzésnek.

Szemeimmel gyorsan feltérképeztem az itt lévőket és próbáltam megállapítani hátha megtalálom a tulajdonosát a könyvnek.Hirtelen megáll a tekintetem egy magányosan ülő fiún aki nagyon bele van mélyülve a vaskos kötetbe, így azt sem veszi észre hogy előtte állok csak mikor köhintek egyet.Ijedten néz rám és köztem és kezemben tartott könyvön jár a tekintete.
-Szia...-mosolyodom el halványan-Nem tudod esetleg ki írta ezt?-mutatom fel az eddig kezembe tartott könyvet mire vonásai meg enyhülnek
-Miért olyan fontos ez neked?-vonja fel a szemöldökét
-Csak kiváncsi vagyok, hisz nagyon megragadja az embert...de nem is zavarok akkor...-húzom a szám lemondóan majd hátat fordítok neki de utánam szól
-Mit segítene ha megtudnád ki írta?-állít meg így testemmel felé fordulok
-Nem is tudom...de szimpatikusnak tűnik...de hagyjuk én most megyek és bocsánat hogy zavartam szia...-mosolygok rá halványan
-A neved legalább meg tudhatom?-kiált utánam újra de többen lecsititják így feláll eddigi helyéről és kivezet az épületből
-Destiny vagyok...-mosolygok rá és aprót meghajolok-És te?
-Lai Kuan-lin...-vakarja meg a tarkóját halvány mosollyal
-Thai vagy?-lepődök meg
-Igen...a szüleimmel ide költöztünk pár éve Koreába azért vagyok itt...-sóhajt zavartan
-Ooo sajnálom...-biggyesztem le ajkaim szomorúan
-Ne haragudj lehet én vagyok tudatlan és nem akarlak megbántani de a Destiny sem koreai név...-aranyosan pillantgat rám közben a földet nézi
-Anyukám amerikai igen...de itt születtem Koreában...-bólogatok
-Destiny!!!-hallom meg a nevem gondolom ideje edzésre mennem
-Bocsáss meg Kuanlin de mennem kell...-mutogatok magam mögé és a közeledő társaságra
-Sem...semmi baj...-motyogja
-Szia!Remélem még találkozunk!!-intek majd elindulok a hangos társaság felé

_______________________________
ÚJ AKTA ELÉRHETŐ

Lai Kuan-lin/Lai Guan Lin

Megnyitja?

Igen Nem

Kor:17
Születési hely:Tajvan, Taipei
Családi állapot:Lai család legfiatalabb fiú gyermeke, idősebb lány testvér:?
Képesség:Fagy
Azonosító:20010923
Bejegyzés:2040.08.08.-Szöuli fegyenc tábor
Jelenlegi veszélyességi státusz:ismeretlen

~^^~
Sziasztok itt lennék a kövi résszel😊Remélem tetszik❤️Szép hétvégét.Pihenjetek sokat!💕Jó olvasást a részhez😊❤️

💖:_YU_97