"People want it
People dream about it
It can be different to every individual
It can complete us
Or It can destroy us
And It can change the world
People call it 'treasure'
The sound of wind blowing from the horizon
The warmth of the sun hitting the ocean waves
The vibration of sand beating like the hearts of youth
We're at the starting point of this long journey
The freezing winds may make us shiver
The heat of the sun may make us thirsty
The vibrations of the sand may swallow us
But we'll never stop
Gold, eternal life, honor, love, fame
It doesn't matter what you dream for
So Let me ask you
What is your treasure
Will you join us?"

-Ateez

DESTINY

Megtaláltak.Végem!
-Kincsem!!Figyelj fuss ameddig tudsz!!Ne állj meg!!Ne nézz hátra csak fuss!!!-ölel anya magához-Igérd meg!!-néz a könny áztatta szemembe, mire csak remegve, de bólintok.
-Az ajtó nem bírja sokáig!!!-rohan be apa
-Fuss!!-üvölti anya és apa egyszerre, mikor reccsen egyet a fa szerkezet, mire a kapucnit fejemre húzom és az ablakon gyorsan kiugrom

A szél csak úgy süvít a szemembe és fájdalmasan csípi könny áztatta orcám.
Lihegve ugrálok a fák között és nem foglalkozom a kiálló ágakkal amik felsértik a bőröm csak futok az életemért.
-Ne nézz hátra...-suttogom magamnak és egyre gyorsabban futok, lábaim már remegnek a fájdalomtól-Nem!!Nem adhatom fel!!Most nem!!!-bíztatom magam
Hallom a robotok hangját ahogy nyikorogva futnak utánam és az ágak hangos reccsenését ahogy megadják magukat a technológiának.
-Lee Destiny!!-üvöltik nevem de meg sem hallom, ekkor láncok csörgésére leszek figyelmes és a lábamba nyílásó fájdalomra majd hanyatt vágódom a poros talajon

Felrepedt a szám és lehorzsoltam az állam,
de kezeim a lánc után nyúlnak, hogy megszabadítsák a lábaimat a kínzó fogságból.
Egyre közelednek a robotok és én kapkodva rángatom le a láncot magamról.
Az egyik lábam kiszabadult mikor a másikat akartam kihúzni egy erős áramütés ért, mire hangosan felordítottam.A bensőmet csípte szinte már marta az érzés.
Össze görnyedve próbálom enyhíteni, mikor is megragadják a nyakam.
Lábaim a föld felett lebegnek, elzárva ezzel légutam, így levegő után kapkodok.
-Megvan főnök!-szól bele a kis mikrofonba a robot ruhás férfi és már raknának be egy ketrecbe, mikor izzani kezd a tenyerem

Még nem vagyok ura az erőmnek bár inkább nevezném átoknak.Nem tudom mikor jön elő, rosszabb, mint a menzesz...
A kezeim a férfi felé irányítottam és a forró tűz elkezdte perzselni őt, így elejtett.Nyekkenve értem földet és már rohantam volna tovább, de bekerítettek.
-Nincs menekvés kislány!!!-nevet az egyik
A félelem és a tehetetlenség kettős keveréke lett úrrá rajtam.
Mit tegyek?
Kinyújtom a kezem és várok, de az erőm mintha cserben hagyott volna.
-Kérlek ne...-beszélek magamnak és össze szorított szemekkel próbálom előhozni az erőmet, ami úgy tűnik szabadságra ment...isteni...olyan egy szerencsétlen vagyok!!!
-Ne cécozzatok hozzátok!!!-mondja a férfi és pár pillanat alatt már rajtam volt valami nyakörv amit idegesen próbáltam leszedni
-Ez blokkolja az erőd semmi értelme sincs ellen állni!-nevet gúnyosan és mintha csak egy játék lennék bedob a ketrecbe

Fáj mindenem és tehetetlenül ülök a vas rácsok mögött, majd lábaimat magamhoz húzva ölelem át azokat, egy kis biztonság érzetet keltve.Semmi értelme rángatni a rácsokat vagy az erőm használni, ami még mindig csak néha-néha jön elő...de nem akkor mikor kéne.
Már sírni sem tudtam.Csak vártam hogy mi lesz velem.
Féltem nagyon és hiányoztak a szüleim.A közös programok az esti közös tvzések.Ahogy átölelnek és szélesen mosolyognak.Csak ők jártak az eszemben.Ők jól vannak?....élnek még?
A gondolatra keserű érzés fogott el és még jobban öleltem magamhoz a lábaim és húzódtam a ketrec egyik sarkába.
Látom még őket valaha?

Hangos és fájdalmas puffanással értem földet.
Felemeltem a fejem és körbe néztem mégis hova hoztak.
Aprócska házak voltak szétszórva az apró területen.Több vaskapú is volt amik pár nagy épülethez vezettek.De az egész területet egy fal vette körül.Komor,sivár és szívtelen volt a hangulat.Az egyik robot kinyitotta a ketrec ajtaját de én nem mozdultam.Nem foglalkozva ezzel erőszakosan kirántott onnan és már csak egy kis perzselő érzést éreztem a nyakamon majd szó szerint eldobtak és távoztak.
Remegő kezekkel támaszkodtam és próbáltam felkellni.Hajam kocosan omlott szemembe.Fájdalom a testrészeimben elviselhetetlenek voltak.
Léptek hangját hallottam meg.Majd óvatosan fel segített az illető, akit nem láttam teljesen tisztán a fejembe nyilaló fájdalom végett.
-Vigyük Jun-myeonhoz gyorsan!-mondja valaki de én homályosan látok és az érzekelőszerveim is későn fogják fel hogy mi is történik velem

Fény csóvát látok ami ide oda mozog de szemeimet alig bírom meg mozdítani és koncentrálni.
-Hallasz?-kérdezi valaki de mintha kilométerekről jönne és visszhangzik a fejemben
Nem bírom nyitva tartani a szemem és átadom magam a sötétségnek.
_______________________________

ÚJ AKTA LÉTREHOZVA

Lee Destiny

Szerver tölt...
frissül

~^^~

Sziasztok^^Íme az első rész😊Kicsit unalmas lett, de hát innen jönnek csak az igazi izgalmak!!!😌😉Jó olvasást és szép hétvégét!Mindenkinek fighting!!!!🙌🏻❤️Remélem várjátok már ti is az Ateez comebackjét, mert én már nagyon😍

💖:_YU_97