Hétfő reggel Sirius jókedvűen ébredt. Az este sokat gondolt Ana ötletére, és arra miként hagyhatná el ezt a házat észrevétlenül. Be kell avatnia Remust, nincs más választása. Nem fog örülni neki, de nem áll majd az útjába, ebben biztos volt. Diákkorukban sem tette soha. Boldog volt a tudattól, hogy viszontláthatja keresztfiát, még akkor is, ha ő nem látja. Aggódott érte, el sem tudta mondani mennyire. Neki szánt leveleiben próbálta együttérzéséről biztosítani, hiszen mindketten rabok egy olyan házban, amit gyűlölnek. Ugyanakkor tudta, milyen kemény fából faragták a fiút és ez nyugtatta kicsit. És persze a legjobb varázslók és boszorkányok védik. És Anának köszönhetően egy kis részt ő is kap a védelmezői szerepből. Nem tudta, hogy mivel érdemelte ki ezt a lánynál, de hálás volt érte. Kezére nézett, és felidézte a lány ártatlannak szánt mozdulatát. Nem akarta megijeszteni őt, neki, Siriusnak is meglepő volt a reakció, amit az érintés váltott ki belőle. Szökése óta pár kézfogáson kívül senkivel sem érintkezett, az Azkabanban meg pláne nem. Talán ezért kavarta fel egy csinos és vonzó nő érintése. Csinos és vonzó. El kellett ismernie, hogy a boszorkány valóban fenemód gyönyörű, na és azok a lábak! Rövidek, de formásak, kár, hogy hálóruhája takarta a lényeget. A felismerés, hogy ilyen módon gondol a boszorkányra, aggasztani kezdte. Szemtelenül fiatal lehetett hozzá képest, és még túl naiv. Ráadásul rendtag, és házi nyúlra nem kéne lőni. Pedig a régóta szunnyadó vadászösztöne kezdett feléledni benne. Na, nem mintha mostani kinézte alapján lenne esélye a boszorkánynál. Felrémlett előtte kifejező mélybarna szeme, sötét haja és szemöldöke, amik éles kontrasztban voltak halvány bőrével. Ajkai teltek és... Megrázta a fejét, túlságosan elkalandoztak a gondolatai.

Eszébe jutott, hogy mondott valamit a hétfői Prófétáról. Felöltözött, magára kanyarította talárját és elindult a konyhába. Amint belépett a helyiségbe, Mrs. Weasley rögtön megszólította. Ha megint azzal jön korán reggel, hogy füstöljünk doxikat az étkezőben, Merlinre esküszöm, én felgyújtom ezt a házat.

- Parancsolj, Molly - szólt mégis udvariasan.

- Arra gondoltam, meg kéne próbálni leszedni édesanyád portréját az előszobából. Van ötleted, hogyan kezdjünk hozzá?

- Már milliószor próbáltam, Molly, de nem sikerült. Én lennék a legboldogabb, ha soha többé nem kéne látnom a vén banyát...

- Nos, majd Arthurral mi is nekiesünk, hátha sikerül. A gyerekekkel meg folytatjuk a takarítást és...

- Jött már a mai Reggeli Próféta? - kérdezte gyorsan, mielőtt az asszony őt is be akarná vonni a munkába. Már így is, ha elő akarná hívni pálcája utolsó varázslatait, a suvickus igencsak előkelő helyen szerepelt volna, és a rohadt életbe, ő átkokat akar szórni!

- Igen, ott van az asztalon. Még nem olvastuk mi sem. Nézd át nyugodtan. Arthur is hamarosan lejön.

Sirius leült az asztalhoz és amint rápillantott a címlapra, meglátta Ana fotóját, alatta pedig a címet: Portré: Anabelle Drops, a Mágiaügyi Minisztérium új üdvöskéje. Sirius a tartalomjegyzékhez lapozott, majd rögtön hajtott is tovább a  29-31. oldalra, ahol az interjú volt  olvasható. Egyből szembetalálta magát Ana fotójával, ami melltől felfelé ábrázolta őt. A lány feltűzött hajjal, széles mosollyal mutatta meg az olvasóknak arcának mindkét oldalát. Fülében apró gyöngyös fülbevaló, nyakán ehhez passzoló gyöngysor lógott. Sirius gyönyörűnek találta a boszorkányt, pedig sohasem voltak az esetei az olyan nők, akik ilyen előkelőséget sugalltak magukból. Tapasztalata szerint az ilyen típusú nők beképzeltek, karót nyeltek és elkényeztetettek voltak, és neki ettől felállt a hátán a szőr. Magában elvetette a gondolatot, hogy ők ketten valószínűleg sosem fognak jól kijönni egymással, és ebben a soron lévő két fotó is megerősítette.

A következő fotó, az előbbi képnek a teljes alakos változata: világos, szintén gyöngyökkel kirakott dísztalárt viselt, melyet derekánál míves csat kötött egybe. Igazán elegánsan festett, ami még inkább erősítette előítéletét.

Az előző melletti két kép régebbi lehetett, azokon a lány pár évvel fiatalabbnak tűnt. Ana egy zongoránál állt, majd leült rá és játszani kezdett. Továbbra is előkelően festett, úgy, ahogy egy arisztokrata lánynak kell, Sirius pedig arra gondolt, hogy milyen kár érte, akár még jóban is lehettek volna.

Tekintete az utolsó képre vetődött, amin már egyáltalán nem nézett ki úgy, mint egy nemesi család sarja, és arra a következtetésre jutott, hogy talán nem veszett el a lány teljesen az arisztokrácia fertőjében. Bár, aki kerékpárokat bűvöl, és programot szervez egy körözött bűnözővel, abban amúgy van némi potenciál, meglehet, nem kéne fényképek alapján ítélkeznie...

Ez a fotó tagadhatatlanul lenyűgözte, és visszaadta neki a reményt, hogy  Ana mégsem illik bele abba a skatulyába, amibe a nemesi családok leánygyermekeit helyezte. A boszorkány két oldalt fonott hajjal, napszemüveggel a fején és gitárral a kezében zenélt és táncolt három másik lány társaságában. Talárja alól kilátszódott pólója, rajta a Witches, not bitches felirat. Sirius hangosan felnevetett mikor meglátta. Erre Mrs. Weasley is odafordult hozzá és közben Arthur is megérkezett.

- Mit írnak abban a lapban, ami ilyen vicces? - Sirius felé fordította az újságot. - Nahát, ez Ana. Igen jól sikerült fotó. De min nevettél? Ó, már látom - mosolygott az asszony. - Ana milyen kis vadócnak néz ki ezen a képen. De hát, mikor az ember fiatal, sok minden belefér - somolygott férjére fülig pirulva az asszony, aki viszonzásként rákacsintott.

- Nem akarom tudni a részleteket - hárított Sirius és elkezdte olvasni a cikket. Arthur és Molly a feje felett szintén a lapot kémlelte, ami zavarta a varázslót, így halk, kutyaszerű morgások kíséretében lemásolta az oldalakat és odaadta a házaspárnak.

Anabelle Drops, a Mágiaügyi Minisztérium, Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályának új vezetője 1988-ban végzett a Roxfort Boszorkány,- és Varázslóképző szakiskolában évfolyama legjobbjaként. Tanulmányait Franciaországban és az Egyesült Államokban folytatta, majd Ausztráliától, Japánon keresztül Belgiumig számos országban élt és dolgozott. Négy nyelven beszél, emelett kiválóan zongorázik. Arról hogy hogyan fért bele az alig huszonöt éves lánynak ennyi helyen megfordulnia, és hogyan sikerült a főosztályvezetői pozíciót megszerezni, őt kérdeztük.

Kedves Ana! Valóban hihetetlen életút, amit ennyi idősen már bejártál. Mi a titkod?

Ha titok lenne, természetesen nem árulnám el (nevet). De erről szó sincs. Azt hiszem szerencsés csillagzat alatt születtem, mivel nagyon könnyen tanulok. Általában elég egyszer olvasnom valamit, hogy rögzüljön, de sokszor az is elég ha csak hallom. A nyelveket például így sikerült megtanulnom. Persze az is sokat segített, hogy hosszabb-rövidebb ideig élhettem az adott nyelvkörnyezetben.

Nagyon szerénynek tűnsz. Gondolom azért szorgalom is társult az alap képességeidhez.

Ez így van. A szorgalom nem hiányozhat az emberből, ha céljai vannak. Az, hogy valaki alapjáraton jó képességű, még nem teszi pótolhatatlanná, vagy kivételessé . Az élet számos területére igaz, hogy a szorgalom az, ami által elérhetünk oda, ahová szeretnénk.

És te most ott vagy, ahol szeretnél? Ezt az utat álmodtad meg magadnak, mikor végeztél a Roxfortban?

Bár tizenhét évesen megfordult a fejemben, hogy a zenei pályát választom, de a tudásszomjam és a bennem megszólaló belső hang azt súgta, hogy próbáljam ki magam az élet többi területén is. Így keveredtem a Roxfort után a Beauxbatons, majd az Ilvermorny iskolák felnőtt továbbképzéseire, ahol egy-egy évet töltöttem. Franciaországban nemzetközi jogot és kereskedelmet tanultam, az Egyesült államokban pedig kommunikációt és kultúrát. Ezek a területek érdekeltek, na meg persze mindig szerettem emberek között lenni. Ha ezeket összegyúrjuk, máris megkapjuk azt az elméleti tudást, ami egy hasonló pozíció betöltéséhez szükséges. A gyakorlati tudás, pedig a tapasztalatszerzéssel alakul ki. De hogy válaszoljak a kérdésedre: az, hogy jó helyen vagyok-e? Nos, ez idővel kiderül. Ha csak az lenne a lényeg, hogy minél magasabb pozíciót töltsek be, akkor a válasz igen lenne. De én nem a pozíció fokát nézem. A magam részéről, azt a munkát végzem, amiért tanultam és a legjobb tudásom szerint szeretném képviselni a hazámat a nemzetközi vizeken.

Ez egy igen szép elképzelés, és tetszik, hogy ilyen határozott vagy. Ha jól értesültem, a közeljövőben egy nagyobb szabású projektbe kezd a Minisztérium, több másik európai országgal karöltve, amit te kezdeményeztél. Mesélnél erről?

Így van. Nem sokan tudják a mágusvilágban - miért is tudnák - de a brit mugli kormány, illetve a nyugat-európai országok egy olyan közösséget hoztak létre, melyben érvényesülnek olyan elképzelések, mint a szabad kereskedelem, szabad munkaerő-áramlás, közös pénzügyi alap, vagy egy olyan egészségügyi szervezet, mely a határokon túl is lehetővé teszi az emberek gyógykezelését. De baj esetére a katonai átirányítás is lehetséges az országok között (katona, hasonló mint nálunk az auror. A szerk.). Erre a mintára alapozva alkotnánk meg a saját, a varázslótársadalomra átvetített országok közötti szövetséget. Ezzel kapcsolatban már elkezdődtek a tárgyalások és az ősszel több, mint egy hónapos nemzetközi kongresszuson vitatjuk át a részleteket, a többi ország vezetőivel és képviselőivel.

Elárulod a laikusoknak, hogy ez miért lesz jó számunkra? Honnan jött az ötlet?

Megpróbálom röviden összefoglalni a lényeget. Gazdaságunknak számos és jelentős erősségei vannak. Csak, hogy egy példát említsek: a textilgyártás. Nálunk készülnek a világon a legjobb minőségű gyapjúból készült talárok és egyéb ruhaneműk. Talán csak Új-Zéland veheti fel velünk a versenyt. A textilgyártásból származó bevétünk az össz bevétel majdnem 8%-a, ami igencsak magas számnak minősül. Ha megnyílnak az európai vámmentes piacok ez a szám, akár a duplája is lehet. És ez csak egy példa a sok közül. De ott van például a munkaerő szabad áramlása. Míg diákként a 'migráció' viszonylag egyszerűen megvalósítható, úgy dolgozóként már sokkal bonyolultabb. Ezt törekszünk majd leegyszerűsíteni, hogy honfitársaink egyszerűbben vállalhassanak munkát külföldön és ide is könnyebben eljussanak azok, akik meg szeretnék ismerni országunkat. A közös pénzügyi alap segítséget nyújt az arra érdemesek, de anyagilag kevésbé tehetős varázslók és boszorkányok megsegítésére. Azt, hogy az országokon átívelő egészségügyi hálózat kiépítése miért jó, azt hiszem nem kell magyaráznom. A mozgósítható auror állomány pedig egy esetleges háború, vagy komolyabb zavargások, veszélyhelyzet esetén nyújthat segítséget.

Remélem ez alatt, nem a mostani, egyesek által képzelt veszélyhezetre gondolsz.

Azt gondolom, hogy az emberek biztonságát nem lehet elég komolyan venni. Gonosztevők, bűnözők, sötét varázslók voltak és lesznek. Ez vitán felül áll, a történelem a legjobb bizonyíték, hogy időnként felbukkannak. Az, hogy a jövőben más országok is védelmeznek bennünket, - és természetesen mi is őket- segíthet visszaszorítani ezek felemelkedését, és ha a probléma már jelen van, akkor annak legyőzését. És nem kell, hogy ez ma történjen, vagy holnap. Tíz, vagy húsz év múlva is jöhet olyan sötét varázsló, aki a társadalmunkat fenyegeti. Akkor jó lesz, ha nem leszünk egyedül.

- Teljesen világos. Arra kérdésre, hogy honnan jött az ötlet, még nem válaszoltál...

Kicsit több, mint másfél évvel ezelőtt, egy fél évet töltöttem el a muglik világában. Recepciósként dolgoztam egy orvosi klinikán. Akkoriban a muglik között nagy hír volt, hogy, főleg a nyugat-európai országok a már a fent említett gazdasági lépések közül jó párat megvalósítottak és további országokkal szeretnék bővíteni közösségüket. Akkor gondolkodtam el azon, hogy hogyan lehetne ezt a varázslótársadalomra is átültetni. Kutatásokat végeztem, statisztikákat készítettem, amikből megírtam egy tanulmányt, amit publikáltam is. Ez a tanulmányom keltette fel az érdeklődését, pár minisztériumi munkatárs, köztük megboldogult Barty Kupor és Joffrey Adams minisztériumi főjogász érdeklődését, akik további szakértőknek mutatták meg publikációm, és magának Cornelius Caramel miniszterelnök úrnak. Ennek a vége lett az, hogy most ebben a székben ülök. Azóta pedig felvettük a kapcsolatot más országok képviselőivel is, akiknek szintén tetszett az ötlet és összehívták a Mágusok Nemzetközi Kongresszusát október 1-jére.

Engedd meg, hogy gratuláljak, ehhez a hihetetlen karrierhez és sok sikert kívánjak a tervek megvalósításához.

Köszönöm.

Most pedig, ha nem bánod, egy kicsit személyesebb vizekre eveznénk. Említetted a zenei pályát. Mennyire maradt ez az életed része annak ellenére, hogy nem ezt választottad hivatásnak.

A zene az életem szerves része a mai napig. Kikapcsol, feltölt. Rendszeresen írok dalokat, főképp zongorára és gitárra. A gitárom és a kottafüzetem az, ami mindenhová elkísér a mai napig.

Mit jelent neked a zene pontosan?

A biztonságot és a szabadságot. A zenéhez mindig lehet nyúlni. Minden érzelmet ki lehet általa fejezni. Ha hivatalosan akarnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy egy indirekt kommunikációs forma. Mindig más. Mindig megújuló és megújítható. Ha rossz kedved van, írj róla egy dalt. Ha csalódtál, írj egy dalt. Ha szárnyalsz a boldogságtól, akkor...

Írj egy dalt.

Írj kettőt. Aki nem tud írni, hallgasson. Hallgasson, és hagyja hogy magával vigye, elragadja. A lelki betegségekre gyógyír lehet a zene. Létezik zeneterápia is, mint olyan.

Micsoda szenvedéllyel beszélsz róla. Régen hangversenyeket adtál, valamint zenekarokban énekeltél és gitároztál. Nem vágysz vissza a színpadra?

Nem voltak ezek olyan nagyon komoly dolgok. Fiatalkori szárnypróbálgatásnak nevezném inkább. Imádtam, de az, hogy ma már csak a barátaimat és magamat szórakoztatom vele, éppúgy kielégít.

Engedj meg egy utolsó kérdést. Ahogy elnézem a képeidet az jut eszembe, hogy a fotók felén egy magabiztos, felelősségteljes fiatal nőt látunk, a többi pedig egy laza és kissé vadóc lány benyomását kelti. Melyik az igazi Anabelle Drops?

Ne haragudj, hogy kérdéssel válaszolok, de a kettő kizárja egymást? Az élet tán fekete és fehér? Vagy egy ember személyisége csak ilyen, vagy olyan lehet? Szerintem nem. Összetettek és bonyolultak vagyunk. Mindkettő én vagyok, de a viselkedésemet - úgy, mint bárki másét - a szituáció határozza meg. Nyilván a munkám komolyan veszem, mert felelősséggel tartozom. De a magánemberként megőrülhetek egy kicsit, nem igaz? (nevet)

- Milyen okos, érett lány ez az Ana. És még csinos is. Bill fiunknak is valaki hasonlót tudnék elképzelni - adott hangot álmodozásának Mrs. Weasley, miközben visszalépett a tűzhelyhez, és a tojásrántottát kezdte kavargatni a serpenyőben. - Bill olyan jóképű fiú, illenének egymáshoz. Ó, bárcsak összemelegednének!

- Molly, ne kezd - szólt feleségére Mr. Weasley, aki az asztalra könyökölve fáradtan dörgölte meg orrnyergét. - Éreztétek milyen szépen vágta ki magát az újságíró azon feltételezése alól, hogy Ana talán hisz a Dumbledore-féle szóbeszédnek?

- Igen, nagyon diplomatikus választ adott, egyszerűen zseniális - mondta Sirius még mindig az Anáról készült fotókat nézve. Nem csak csinos, ráadásul okos is, a rohadt életbe! - tette hozzá magában.

Ekkor megérkeztek a Weasley gyerekek, akik máris a reggelit követelték édesanyjuktól, aki viszont ráérősen forgatta tovább pálcáját a tűzhely felett.

- Az ott Ana? - kérdezte Ginny Siriustól az újságra mutatva. - megnézhetem?

- Igen, ő - válaszolta a varázsló és átadta az újságot.

- Wow, de jól néz ki! - füttyentett George.

- És gitározni is tud, de menő - tódította Fred.

- Na, drágám, úgy látom válogathatsz melyik fiadnak szánod őt - nevetett fel Mr. Weasley.

- Nem egy trófeáról beszéltek - morgott Sirius.

- Hát persze, hogy nem. Viccelek, Sirius, ne vegyél komolyan.

Sirius megvonta a vállát és nem szólt többet a reggeli végéig, csak hallgatta a Weasley gyerekek soha véget nem érő vitáját, anyjuk zsörtölődését és apjuk csendes, nevelő szándékú megjegyzéseit. Szerette, hogy van élet a házban, és nincs egyedül, de a jóból is megárt a sok. Unottan kezdett hintázni a széken, egészen addig, amíg az asszony elő nem hozakodott újabb takarítási tervével, és ellentmondást nem tűrő hangon kiosztotta az aznapi feladatokat.

Mrs. Weasley egész nap Bill és Ana képzeletbeli párosáról beszélt, ami egy idő után igencsak dühíteni kezdte. Siriusnak akkor lett végleg elege, mikor az első emeleti folyosó pókhálózása közben, valami diadémról kezdett beszélni, amit valami néni biztosan kölcsön ad a lánynak az esküvőre. Ekkor fejfájásra hivatkozva faképnél hagyta az asszonyt. Reggeli jókedve a múlté lett, borús hangulata a nap további részében kitartott.