Ana haját szoros kontyba kötötték a feje tetején, arcát közepesen erősre sminkelték, száját azonban jobban kiemelték. Ajkai csak még teltebbnek látszottak a rákent cseresznyepiros rúzstól.

- Igazi díva lett, Miss Drops - nyomakodott arcába három centiről a fiatal, sminkes boszorkány. Ana nem értette, mire fel ez a nagy felhajtás sminkje körül, a fekete-fehér fényképen úgysem látszik, hogy cseresznye, vagy málna árnyalatú a szája.

Felállt, és az egészalakos tükör elé sétált. Valóban úgy festett, mint egy igazi manöken, aki most jött le a kifutóról. Mikor elvállalta ezt a fotózással egybekötött interjút a másnap megjelenő Szombati Boszorkánynak, nem is sejtette, hogy ilyen csodás meglepetéssel készülnek neki. A lap főszerkesztőjének tudomására jutott, hogy szenvedélyesen szereti az egyedi talárokat, így készíttetett neki egyet erre az alkalomra. Az alap fekete színű taláron egy hatalmas főnixmadár rajza ívelt át, mely öt különböző szín, a piros, a narancs, a citromsárga, a zöld és a kék átmenetében pompázott. Az öt szín az öt földrészt jelképezte, mely egy fenséges és egzotikus állatban összpontosult. A fotózásra magával vitte talárgyűjteményének nagy részét, amik egy guruló fogason várakoztak arra, hogy Anát lefotózzák bennük. A pár beállított kép után, Anát alaposan kifaggatták szenvedélye gyökereiről, talárjai eredetéről, illetve azokkal való érzelmi kapcsolatáról. A ruhadarabot Ana megtarthatta fizetségül, aminek a lány szívből örült.

- Köszönjük, Miss Drops, a talárjait hétfő délután visszaszállítjuk önhöz, ha úgy megfelel - tájékoztatta az egyik asszisztens.

- Tökéletes. - Ana már indult is volna haza, mikor egy ismerős, jóképű és csodálkozó arccal találkozott össze a folyosón.

- Ana, te egyszerűen... nem is találok szavakat.

- Ugyan, Marcus, ez nem is én vagyok - mutatott túlzóan kisminkelt ábrázatára. - Csak festettek nekem egy új arcot. Te mit keresel itt?

- Meg kell hagyni elég jól sikerült. - Megfogta a lány állát és alaposan körbenézte. - Interjúra jöttem. A magánéletemről fognak kérdezősködni. Én meg elmondom nekik, hogy nincs semmilyen nő az életemben, mert az egyetlen, aki komolyan érdekel, egy hónapja elutasít.

- Tessék? - kérdezte döbbenten a boszorkány.

- Természetesen nem ezt fogom mondani, de attól még igaz. Egy hónapja nem tudlak rávenni, hogy megigyál velem egy ártatlan italt.

Ana lesütötte a szemét, nem tudta, mit mondjon. Valóban mindig kikosarazta Marcust, akárhányszor próbálkozott. A Rendbe való beszervezését is rég elvetette, hiszen, ha akarta volna, Dumbledore már biztos megtette volna, akkor mikor tanárnak kérte fel a férfit. Hogy ezt mégsem tette meg, annak pedig biztosan jó oka volt.

- Vasárnap ráérsz? - kérdezte végül Marcustól, maga sem tudta, miért. A válasz pedig egy tökéletes hollywoodi mosoly volt.

- Komolyan mondod? - A férfi reménykedve nézett rá, mire Ana bólintott. - Akkor vasárnap ötkor Florean Fortescuenál?

- Rendben. Úgyis imádom a fagyit.

Marcus meg akarta simítani Ana arcát, de a lány eltolta a kezét.

- Vigyázz, mert még tiszta festék lesz a kezed - szólt rá viccesen, de Marcus komolyan válaszolt.

- A legkülönlegesebb nő vagy, akit valaha ismertem. - Azzal még egyszer rámosolygott, mielőtt elment.

Ana csak nézett utána. Mennyivel egyszerűbb lenne őt szeretni. Elveszni a tengerkék szemekben és biztonságos ölelésébe bújni az erős kezeknek. Odáig van értem. Bárcsak viszonozni tudnám!

Hazatérve Anának első dolga volt kilazítani szoros kontyát és lemosni arcáról a sminket, amit nemrég szorgos kezek kentek fel rá. Bár hiúsága miatt szerette kifesteni magát, az ilyen erős smink igencsak zavarta. Beállt a zuhany alá, és csak folyatta magára a forró vizet. Nem sietett. A Grimmauld térre készült, egy hónapon beleül ez lesz a második alkalom, mikor nem a gyűlés miatt megy. Először azért, hogy gratuláljon Harry Potternek, amiért felmentették őt a tárgyaláson, amihez úgy érezte, talán egy kicsit neki is köze volt. Ezúttal pedig a többi lány unszolására ment a főhadiszállásra. Megígérte, hogy az iskolakezdés előtti utolsó hétvégén rendeznek egy kis zenés-táncos mulatságot. Ana már bánta, hogy beleegyezett, de nem akarta az utolsó pillanatban lemondani.

Zuhanyozás után maga rajzolta fel új mosolyát arcára. A Siriusszal történő utolsó magánjellegű beszélgetése óta ugyanis csak megjátszotta, hogy jól van. A valóságban hiányzott neki a férfi, sóvárgott egy kedves szaváért, és mindennél jobban vágyott érintésére, de majd egy hónapja csak kimért udvariassággal beszéltek egymással a Rend dolgairól, ha beszéltek egyáltalán. Sosem mutatta felé összetörtségét, és a férfin sem látta soha, hogy megbánta volna döntését, és Ana legszivesebben a varázslónak esett volna számonkérni rajta hideg távolságtartásának valódi okát.

Miután a sminkeléssel végzett, a talárgyűjteményéből otthon maradt darabok közül kiválasztotta azt, ami legjobban illett az estéhez. A fekete, csillogó flitterekkel kirakott talár eleje térdig ért, hátulja uszály-szerűen hullott alá, de nem lógott a földig, az a lány bokájánál véget ért. Kezére csipkekesztyűt, lábára pedig sötét harisnyát húzott, amihez fekete jazz cipőt vett fel. Fejére egy fekete pántot tűzött, amiből egy hosszú fekete toll állt ki. Belenézett egészalakos tükrébe, úgy érezte, hűen önmagához, adott a megjelenésére. Mégiscsak ő a show felelős. Ana megjelenése általában feltűnést szokott kelteni, ezt mégis igyekezett ízléses keretek között tartani. Nem volt jellemző, hogy öltözéke túl rövid, esetleg sokat mutató lenne.

- A fenébe is, epekedjen csak! - mondta saját tükörképének és egy arasznyival fentebb tűzte talárja szegélyét, ezáltal többet mutatva lábából, mint egyébként. Dekoltázsát elmélyítette, épp csak annyira, hogy sejtetni engedje - saját bevallása szerint - nem létező bájait. Tudta, hogy gyerekesen viselkedik, de szerette volna, ha Siriusnak a lélegzete is elállna tőle. Ha nem utasította volna vissza őt a férfi, akkor az imént szabadabbá varázsolt testrészeit, egyedül csak ő láthatná. Magához vette gitárját, és óriási sóhaj kíséretében kilépett otthonából, hogy a Grimmauld téren bukkanjon fel.

Mikor kinyílt előtte a bejárati ajtó, a számára oly kedves arccal találta szemben magát.

- Oh, Sirius. Szia - köszönt neki, majd gyorsan elvonult mellette, közben egy gombóc kezdett nőni a torkában, de a férfi arckifejezése elégedettséggel töltötte el. Le merte fogadni, hogy az épp a fenekét bámulja. Ellenállva a kísértésnek, hogy visszanézzen, folytatta útját a konyha felé, amikor a Weasley ikrek éppen elé hoppanáltak majdnem feldöntve őt.

- Bocsi, Ana - kezdték az ikrek. - Uhh, azannya - mondták miután jobban szemügyre vették a boszorkányt. Ana kicsit kényelmetlenül kezdte magát érezni, nem is gondolt bele, hogy a Siriusnak szánt viseletét ilyen fiatal fiúk is látni fogják.

- Semmi baj. Jó is, hogy összefutunk, beszédem van veletek - terelte el gyorsan a témát.

- Nem csináltunk semmit! - mondták egyszerre, és megadóan tették fel a kezüket. Ana pedig nevetett.

- Gyertek - invitálta őket felfelé a lépcsőn egyenesen a szalonba. Hátranézett, és látta, hogy Sirius gyanakvóan méregeti hármasukat, de nem szólt semmit, csak visszament az alagsorba.

- Miről van szó? - kérdezték az ikrek.

- Szeretném, ha elmondanátok, miféle termékeket gyártotok. Lehet vevő lennék pár darabra - suttogta.

- Ez valami beugratás? Anyánk kért meg, hogy tégy minket próbára? - kérdezte Fred gyanakodva.

- Dehogy. Én sem szeretném, hogy Molly megtudja, üzletelek veletek. Komolyan - tette hozzá, mikor látta, a két fiú még mindig bizalmatlan tekintetét. Az ikrek egymásra néztek.

- Ám legyen - mondta George. - Megbízunk benned.

- Felettébb megtisztelő - vigyorgott Ana.

- Szóval, amiken most dolgozunk, azt mi csak Maximuláns termékcsoportnak hívjuk. Kétszínű tablettákkal különböző betegségeket...

- Vagyis tüneteket idézünk elő, és szüntetünk meg.

- Az egyik szín a tünet, a másik a gyógymód. Van például Rókázó Rágcsa, Orrvérzés Ostya, és Tetszhalott Tabletta, Lázrobbantó. Gondolom, ki tudod következtetni, mi micsoda. - Ana bólintott.

- Ezeken kívül van még pár trükkös termékünk. Mint a kanárikuglóf, bokszoló teleszkóp, csalizaj gép, telefül...

- A telefül az, amivel hallgatózni akartatok, igaz?

- Igen - húzta el a száját Fred -, de sajnos a páncélozó bűbájon nem tud átjutni.

- Értem. Azért vennék belőle egyet. Plusz csalizajgép, csalipálca, orrvérzés ostya, és az a lázas izé.

- Lázrobbantó. Azt még nem ajánljuk.

- Rendben. Van még valami más, ami hasznos lehet?

- Egyelőre ennyi.

- Mennyivel tartozom?

- Huszonhárom galleon, hét sarló.

- Húsz galleon, és hallgatok, mint a sír.

- Rendben - mondták az ikrek. Fred dehoppanált a cuccokért.

Ana letette a gitárját, és kicsit rendezkedni kezdett a teremben.

- Rég láttunk, Ana. Régebben többet lógtál itt.

- Régebben több időm volt. - Ez volt a legegyszerűbb válasz, ami magyarázatot adhatott ritka látogatásaira. - De most itt vagyok, és bulizunk egyet, mielőtt kezdődik a suli!

- Az jó lesz, mindenkire ráfér a lazítás. Mi amúgy azt hittük, biztos bepasiztál. Akkor szoktak eltűnni az emberek.

Ana jót nevetett.
- Hát, se pasi, se eltűnés, ideje beszereznem egy macskát.

Ebben a pillanatban jelent meg Fred az áruval. Ana elpakolta őket a táskájába és odaadta a húsz galleont a srácoknak.

- Van kedvetek kicsit segítetek kidekorálni a helyet?

A két fiúval közösen elkezdtek színes lampionokat, girlandokat felragasztgatni mindenfelé. A bútorok nagy részét oldalra tolták, és Ana a zongora mellé varázsolt még hangszereket. Szaxofont, harsonát, dobot és nagybőgőt, majd egy halom papírt kotort elő táskájából.

- Még sosem csináltam ilyet, de elméletben mennie kéne... - motyogta magában

- Mire készülsz? - kérdezték az ikrek.

- Mivel én egyszerre csak egy hangszeren tudok játszani, arra gondoltam, hogy megbűvölöm a hangszereket, hogy maguktól le tudják játszani a kottát. Vagyis inkább a kottát ültetem beléjük. Így elméletileg egy pálcaintéssel el tudom érni, hogy maguktól játsszák a dallamot. - Ezt az ötletet Siriustól vette. - És így tulajdonképpen egy egyszemélyes koncertet tudok adni öt hangszeren. Na lássuk.

Ana böngészni kezdte a kottákat, és minden hangszer felett meglengette pálcáját, miközben varázsigéket mormolt magában.

- Mit gondoltok? Kipróbáljuk? - fordult az ikrekhez, mikor végzett.

- Naná - helyeseltek izgatottan.

Ana fél kézzel elkezdett játszani a zongorán, pálcájával pedig egyesével ráintett a hangszerekre, amik látszólag maguktól megszólaltak. A két srác azonnal mozogni kezdet az ütemre, Ana pedig széles mosollyal nyugtázta, hogy terve működik. Minden hangszer úgy szólt, ahogy kellett.

- Most bűvöld meg a zongorát is! - kérte Fred, és már vonta is magához a lányt, aki egy pálcaintéssel megszólaltatta a zongorát is. Ana pedig, hol az egyik, hol a másik fiúval ropta, kissé el is szédült a sok forgásban, de nagyon élvezte. Az utóbbi egy hónapban, csak ebben a pár percben kapcsolt ki úgy igazán, és jókat nevetett a két fiú tánc közbeni tréfáin.

- Anyátok üzeni, hogy kész a vacsora. - Sirius állt az ajtóban a hármast figyelve. - Gyertek, menjünk enni.

Ana elhallgattatta a hangszereket.
- Én nem vagyok éhes, köszönöm, de ti menjetek csak. Nekem még amúgy is van egy kis dolgom.

- Valami italt hozzak neked? - kérdezte a varázsló.

- Azt elfogadom, igen, köszönöm. - Ana régen látott jókedvét még Sirius látványa sem tudta elvenni, és széles mosolyt küldött felé. - Valami ütősebbet. Rád bízom mit.

Sirius csodálkozva nézett, de csak ennyit mondott:
- Rendben. - Az ikrek előrementek, de Sirius még álldogált ott egy darabig.

- Arra gondolsz, hogy már megint túlzásba vittem, igaz? - kérdezte a boszorkány, miközben öltözékére, és a fejpántjából kiálló hosszú tollra mutatott. Sirius elmosolyodott.

- Másra gondoltam.

Ana meg akarta kérdezni, mégis mire, de mikor újra felnézett, Sirius már köddé vált, így inkább tovább böngészte kottáit. Próbálta úgy belebűvölni a hangszerekbe a dallamot, hogy az adott dalnál a jó ütemet játsszák. Ezt minden egyes dalnál meg kellett csinálnia, nehogy összekeveredjenek a dallamok.

- Tedd csak le oda, köszönöm - mutatott a zongora tetejére, mikor újra meglátta Siriust, kezében egy pohár átlátszó itallal. Sirius úgy tett, ahogy Ana kérte, aki tovább folytatta a bűvölést. - Bocsánat, de nagyon kell koncentrálnom.

- Azt látom. Még a nyelved is kilóg.

Ana felnézett a varázslóra, és kitört belőle a nevetés. Mosolyát Sirius sem tudta elrejteni. Olyan távolinak tűnt mikor utoljára nevettek együtt.

- Lehet fennmaradt pár csecsemőkori primitív reflexem.

- Mid? - értetlenkedett a varázsló.

- Semmi. Nem érdekes - legyintett a lány. - Köszönöm az italt.

- Egészségedre. Egy kis gin.

- Ó, az pont illeni fog ehhez az estéhez - örült meg Ana, és kiitta az italát. Nem volt túl erős, de azért kicsit égette a torkát a szesz. Remélte, hogy az alkohol enyhíti majd a feszültségét, amit amiatt érzett, hogy több hét után először tölti az estét Siriusszal, még ha itt is lesznek a többiek is. - Te nem mész vacsorázni?

- Nem. Inkább hozok még egy kört. - Azzal kiment a szobából.

Anának a torkában dobogott a szíve, nem tudta, hogy örüljön- e, vagy sem. Próbálta magát nyugtatni, hogy nem lesz semmi baj. Ő csak Sirius, Ana, tudod, ismered őt, nem most fogsz vele először kettesben lenni. Igen, ő Sirius..., aki ahhh, akit szeretek, és akivel majd egy hónapja nem beszéltem. Akire annyira vágyom, de menekülnék is előle. Jajj, drága Merlin, rosszat sejtek. Tipródásából a visszaérkező Sirius zökkentette ki, aki egy egész üveg gint hozott magával.

- Ennyit azért nem tudok meginni.

- Nem is neked hoztam mind - mosolygott rá, és Ana szíve vadul kezdett el kalapálni. - Leülhetek ide melléd? - Ana bólintott, Sirius pedig töltött mindkettejüknek. - És mit terveztél mára? Bár az öltözéked sokmindent elárul.

- Egy kis swinges estét. Tudod, olyan pip-pá-páráppa-piriri pip-pá-páráppa, pip-pá,pip-pá, pirippa... - nevetett Ana, majd lehúzta a második poharat is. Érezte, hogy a feszültség valóban kezd oldódni a pia hatására.

- Jól hangzik. És mi újság veled mostanában? - kérdezte, ujjaival hátrasöpört egy kósza tincset a boszorkány hátára.

Ana egyből felpattant helyéről, és inkább sétálni kezdett a helyiségben. Vágyott Sirius érintésére, de ha azt egy újabb visszautasítása követné, azt nem tudná elviselni.

- Hát, igazából semmi érdekes. Vagyis, képzeld, pont ma volt egy interjúm a Szombati Boszorkánynál. Tudod, mi volt a téma? Mindegy, téged ez úgysem érdekel.

- Miért ne érdekelne?

- Na jó - adta be végül a derekát. A varázsló kérdőn nézett rá. - Talárok.

Sirius nevetett, ahogy arra Ana számított is.

- Tudtam, hogy kinevetsz - mondta, de azért ő is mosolygott.

- Hiányoztál.

Ana szeme a varázslóra villant, megjegyzése egyszerre simogatta és bosszantotta lelkét. Hátat fordított Siriusnak, és kibámult az ablakon.
- Ne mondd ezt - kérte csendesen.

- Csak azért mondtam, mert ez az igazság. - Ana hallotta, hogy a férfi alatt megnyikordul a szék, jelezve, hogy felállt a zongora elől. Szíve vadul kalapált, biztosan összeeseik, ha Sirius újra hozzáér. Meg kellett előznie a bajt.

- Az igazság az - kezdte legkeményebb stílusát elővéve -, hogy te egy hónappal ezelőtt elutasítottál engem, ezért nincs jogod most ilyeneket mondani.

- Ez fájt neked? - Sirius lágy hangja Ana lelke köré úszott. Félt, el fog gyengülni, és ő nem engedheti, hogy valaki, aki nemrég még lerázta, azt gondolja, hogy egy-két kedves szóval elsimítható a dolog.

Nem volt ideje válaszolni, mert szerencséjére ekkor sorban megjelentek a többiek, ők Siriusszal pedig nem váltottak több szót.

- Hűha, hogy fel lett dobva ez a szoba - jegyezte meg Bill.

Mindenki megnézegette a hangszereket, volt aki ki is próbálta őket: megpengette a nagybőgőt, vagy belefújt a harsonába. Hermione előadott egy szép részletet a Kék Duna keringőből, Ana pedig gratulált nekik prefektusi kinevezésükhöz. Mordon egy fényképet mutogatott körbe mindenkinek, amiken a régi Rend tagjai voltak, Harry Pottert látszólag fel is kavarta a dolog, de Mordon ezt szemmel láthatólag észre sem vette. Ana úgy döntött, itt az ideje elkezdeni a bulit. Pálcájával intett a hangszerek felé. A szaxofon és a harsona a levegőbe emelkedtek, a nagybőgő vigyázállásba állt, a dobverők pedig szintén a levegőbe emelkedve várták, hogy a nóta elkezdődjön.

Ana csak játszotta a számokat egymás után, és egy hónap után először igazán felszabadultnak érezte magát. A számok között és közben lecsúszott még pár deci gin, valahogy a pohara sosem fogyott ki. Élvezte, hogy egyedül irányítja az összes hangszert, ilyet még sosem csinált azelőtt. A jelen lévők hol táncoltak, hol egymással beszélgettek, a legaktívabbak természetesen a Weasley ikrek voltak Tonksszal egyetemben. Őket le sem lehetett állítani. Siriust hiába kérték, nem akart csatlakozni a táncolókhoz, helyette a szalon ajtajának támaszkodva figyelte a történéseket, és Ana többször érezte magán hideg tekintetét. Később aztán jó időre el is tűnt, pár másik rendtag társaságában. Mordon néha kopácsolt fa lábával, így adva az ütemet. Ana bevonta többieket is a számokba, vagy tapssal, vagy csettintéssel, ő maga pedig állva játszott a zongorán, fel kézzel ütve a billentyűket, míg másikban pálcáját forgatta. Ahogy fogytak a ginek, úgy lett Ana is egyre bátrabb.

Még csak este tíz körül járt az idő, mikor hivatalosan vége lett a bulinak, a kisírt szemű Mrs. Weasley ágyba parancsolta csemetéit. Elment Bill, Mordon és Kingsley is, a helyszínen csak Remus, Sirius, Tonks és Ana négyese maradt.
- Játsz még valamit, légyszi! Csak halkan - kérte az egész kótyagos állapotú Tonks, így Ana belekezdett még egy számba, amiről Sirius jutott eszébe.

You're ain't happy, you're feelin' glad
You got sunshine in a bag
You feel useless, but not for long
Your future is coming on, its coming on..*

A szám végére Tonks olyan rosszul lett a sok alkoholtól, hogy ki kellett őt vinni, mert egyre zöldülő arcszíne és haja semmi jóról nem árulkodott.

- Majd én megyek vele - ajánlkozott Ana, de Remus határozottan elutasította.

- Nem. Őt csak bízd rám.

- De...

- Mondom, bízd csak rám.

Ana homlokráncolva nézett utánuk, majd Siriusra.

- Ezek...? - mutatott utánuk, de Sirius csak megvonta a vállát és hamiskásan mosolygott. - Akkor összepakolok. - Ana hozzákezdett a dekoráció eltüntetéséhez.

- Te jól vagy? - kérdezte tőle a varázsló.

- Meglepően jól. - Anát tényleg meglepte, hogy egyáltalán nincs rosszul, csak enyhe bizsergést érzett a fejében. - Pedig elég sokat ittam.

- Szuper hangulatot csinált, remek este volt. Leszámítva ezt a kis mumus dolgot.

- Mumus?

- Igen, a szekreterben. Molly szegény nem tudott elbánni vele.

- Ó, hát ezért - jutott eszébe Mrs. Weasly sírástól kipirult arca. Ana leemelte kótyagos fejéről a fejpántot. - Mit látott?

- A halott családját.

Ana hátán a hideg kezdett futkosni. Megértette Molly félelmét. Hiszen az egész családja a Rend tagja. Bármikor elveszítheti őket...

- Ana - hallotta meg a varázsló hangját egészen közelről, kiűzve fejéből minden más gondolatot. - Ne aggódj, Molly erős asszony. Rendben lesz. - Sirius kivette Ana kezéből a fejpántot, amit még mindig szorongatott, és visszahelyezte a fejére. - Tetszik, hogy ilyen eredeti vagy. Nem maradnál még egy kicsit?

A kérdés felért Anának egy arculcsapással.
- Miért? Mit akarsz? - kérdezte elutasítóan. Dacosan újra levette fejdíszt, hogy táskájába rejtse.

- Miért vagy ilyen barátságtalan?

- Szerinted miért? - Ana folytatta a dekoráció és hangszerek eltüntetését. - Majd egy hónappal ezelőtt leráztál, és még egy épkézláb magyarázatot sem adtál, hogy miért. Most meg úgy viselkedsz, mintha mi sem történt volna, olyanokat mondasz, hogy... - akadt el a szava egy pillanatra -, és azt akarod, hogy itt maradjak veled kettesben.

- Talán félsz valamitől?

- Ugyan mitől félnék? - nevetett fel, pedig nagyon is félt. Félt, hogy a férfi újra közel kerül hozzá, aztán megint elutasítja.

Sirius a boszorkány fölé magasodott. Az álla alá nyúlt, hogy a szemébe nézhessen, de Ana hátrált egy lépést. A varázsló nem tágított, addig követte a lányt, míg Ana háta neki nem ütközött a falnak.

- Egy hónapja próbállak kiverni a fejemből - szólalt meg. Ana nagyot nyelt, szája olyan száraz volt, mintha egy marék homokot evett volna. Mellkasa vadul járt fel-le, pulzusa pedig valahol a csillagok közt lehetett. Sirius fél kézzel a falnak támaszkodott, másik kezével pedig a boszorkány haját piszkálta. - Nem sikerült. Egy percre sem. Erre ma megjelensz itt, így...

- Nem állt szándékomban összezavarni - hazudta, és kínosan érezte magát megkurtított viselete miatt.

- Tudom - tekergette tovább Ana haját ujjai között. - Ha földig érő csadorban jössz, akkor is elérted volna, hogy elveszítsem a józan eszem.

- Azt gondolom, ebben az alkohol is jelentős szerepet játszik - próbált viccelni Ana, és Sirius halványan el is mosolyodott. Közelebb hajolt hozzá.

- Hidd el, hogy az alkohol ezen semmit sem befolyásol. Ha egy kortyot sem ittam volna... - Nem fejeztebe a mondatot, mert ekkor hangos dübörgés hallatszott odafentről. - Ez Csikócsőr - mondta, és mint aki valamiféle hipnózisból ébredt, karon ragadva Anát, már indult is, hogy megnézze mi történt vele.

Felszaladtak a lépcsőn, és Sirius benyitott abba a szobába, ahol a hippogriff lakott. Az állat épp az egyik szekrényt ostromolta. Óriási karmos lábával, és hegyes csőrével próbált beférkőzni a szekrény alá, de nem fért hozzá, ezért csak döngette a bútort a falnak.

- Biztos egy egér, vagy egy patkány van a szekrény alatt - tippelt Sirius és rögtön lehajolt, hogy pálcája segítségével megbizonyosodjon igazáról. A patkány irdatlan sebességgel futott ki a bútor alól, de Csikócsőr nála is gyorsabb volt. Csőrének hangos csattanása, és csontok ropogása jelezte, hogy a vadász elejtette zsákmányát. Sirius elismerően csapkodta meg a hippogriff nyakát. - Szép munka, Csikó! Jó csapat vagyunk mi együtt.

- Szentséges Merlin! - kapott a szívéhez a lány, mikor körülnézett a szobában. Az egyik sarokban mindenféle apróbb emlős csontjai hevertek, a másik sarokban a leterített szalma ürüléktől bűzlött. Ha arra gondolt, hogy a férfi néha itt alszik az állattal... - Sirius, ez rettenetes.

- Ugyan, Ana, ez csak egy patkány volt.

- Nem az, ez - mutatott körbe a lány a szobán. - Ez a szerencsétlen állat... hogy élhet itt, így. Sosem gondoltál rá, hogy szabadon engedd?

Sirius elkomorodott.
- Csikócsőr ugyanolyan szökevény, mint én. Ha neszét veszik, hogy él, lefejezik. Egyedül Hagridra bíznám, de ő meg úton van az óriásokhoz. Minden nap takarítunk nála, vagy én, vagy Sipor. De inkább én. De hát mégiscsak egy állat, nem ismeri az angol wc-t.

Ana szomorúan nézett a furcsa párosra. Tudta, hogy sokat jelent az állat a varázslónak, és mivel sorstársak a bujkálásban és a bezártságban, így még nehezebben engedi el.

- Sirius, de így mégsem élhet. Egy ekkora állat egy kicsi szobában. Még a szárnyait sem tudja rendesen kinyújtani. Mikor repült utoljára?

- Amikor idehoztuk - suttogta, miközben Csikócsőr nyakát simogatta. - Van kedved elvinni egy körre?

☆☆☆

* A részlet a Gorillaz, Clint Eastwood számából való, ám kicsit átírt változat.