Ana fel-alá járkált hálószobájában, és Siriushoz hasonlóan, azzal győzködte magát, hogy jól teszik, hogy nem bonyolódnak komolyabb kapcsolatba egymással. A lány már rég nem tagadta maga előtt, hogy vonzalma a férfi iránt egyre erősebb, de hogy ez szerelem lenne, abban egyáltalán nem volt biztos. Nem is ismerte túl régóta, hogy el tudja dönteni, és az érzés is merőben más volt, mint amit egykor Jacob iránt érzett. Szerette Siriusszal tölteni az idejét, szerette megnyugtató közelségét, a bátorságát, az egyediségét. Azt, hogy amikor jó passzban volt, ő volt a legviccesebb ember a világon, na és a mosolya... Ana önkéntelenül vigyorodott el, ahogy hirtelen maga előtt látta a mosolyától megszépült férfi arcát. Mindene azt súgta, a varázsló is hasonlóan érez iránta valamit, mégis ott bujkált benne a kétség, hogy vajon Sirius a nőt látja-e benne, vagy csak egy csinos valakit, aki néha kiszabadítja őt fogságából. Őt, Anát kedveli vajon, vagy csak a lehetőséget a szabadulásra.

Abbahagyta a járkálást, mellkasa összeszorult, ahogy kétszemélyes ágyára pillantott. Fájdalmasan üresnek látta abban a percben, és ő már olyan szívesen megosztotta volna azt valakivel. Vagyis, nem pusztán egy valakivel, hanem... És nem csak az ágyát. Az egész életéből hiányzott valami.

Megrázta a fejét, már oly' sokszor volt kénytelen elhesegetni a gondolatot, hogy Sirius és ő... Talán őt magát sem a férfi személye vonzza, hanem az elérhetetlensége. És különben sem lenne ideje egy kapcsolatra a munkája és a Rend mellett. Hiszen Merlin szerelmére, még aludni is alig van sokszor ideje!

Leült fésülködő asztalához, és tovább tépázta magát. Nem hitte, hogy hosszútávon Sirius el tudná fogadni, hogy amíg a varázsló bezárva kénytelen élni abban a házban, addig ő, Ana szabad. Ez talán állandó feszültségforrás lenne köztük. Abban meg pláne nem volt biztos, hogy tudná-e kezelni egy, az élet által sokszorosan megsebzett férfi különös természetét.

A rengeteg kérdés úgy zakatolt a fejében, mint a Roxfort Expressz, a válaszok azonban a mozdony füstjének homályába veszve kavarogtak tovább. Megfoghatatlanul csúsztak ki ujjai közül, és Ana jobb ötlet híján kész volt, hogy csak úgy sodródjon a füsttel a szélben.

☆☆☆

Sirius és Ana pontban fél tízkor találkoztak a Black ház bejárati ajtajában. A férfi komolyan gondolhatta azt a fürdőt, ugyanis, kellemes füstös menta illat lengte körül, Anának pedig el kellett nyomnia magában a késztetést, hogy mellkasának simuljon. Rövidre nyírt körszakálla különös karizmát kölcsönzött neki, ami roppantmód tetszett a boszorkánynak.

- Remus fedez? - kérdezte suttogva, titkon pedig mélyen magába szívta a varázsló illatát.

- Igen, mint mindig.

- Akkor, ha készen állsz, mehetünk. - Kissé bátortalanul kapaszkodott a varázsló két karjába. Csodálkozással vegyes elégedettséggel figyelte, hogyan fut végig a libabőr Sirius meztelen karján.

Egy kicsi, roskadozó házikó mellett bukkantak fel, betört ablakain a zsalut csak egy-egy csavar rögzítette, félig leszakadva lengedezett nyikorogva a szélben. A viskó két oldalából alacsony, fehér kerítés indult, és míg a szem ellátott szelte keresztül-kasul a vidéket. Az előttük elterülő, alacsony dombokkal tarkított tájon juhok százai legeltek békésen, látszólag felügyelet nélkül. Pedig a mögöttük  elterülő hatalmas Drops kastély, mintha csak jó pásztorként őket őrizte volna.

- Hogy tetszik? Gondoltam kicsit messzebb hoppanálok, mert amúgy közelebb szoktam, de most...

- Fogd be, Ana. - A boszorkány először értetlenül nézett fel a varázslóra, de amikor meglátta a férfi arckifejezését, nem tudott rá megsértődni.

Sirius a viskó melletti egyetlen fához lépett, nekitámaszkodott, zsebre dugta kezét, és körbenézett. Mikor a látvány beitta magát a szemébe, lehunyta azt, és mélyen beszívta tüdejébe a tiszta levegőt. A finom nyári szellő lágyan meglibbentette fekete haját, amibe utána ő maga túrt bele, hogy jobban érezhesse arcán a fuvallatot.

Ana elképedve nézte, milyen hatást vált ki a táj Siriusból, nem is értette, hogyan gondolhatta őt csúnyának egykor. Hiszen ahogy ott állt előtte, már biztos volt benne, Sirius a legvonzóbb férfi, akivel valaha találkozott. Nem számított barázdákkal és ráncokkal átszőtt, megviselt arca, nem számított, hogy szeme alá sötét karikákat festett az Azkaban. A férfi egész lénye volt, ami igazán fontos volt.

Nem akarta megzavarni őt, csak állt ott némán mellette, és míg a varázsló a vidékben, addig ő a férfiban gyönyörködött.

- Ana, ez gyönyörű - fordult végül hozzá. Ana szíve majdnem kiugrott helyéről, ahogy a varázsló magához vonta őt. Átkarolta a vállát, a boszorkány pedig óvatosan a férfi dereka köré fonta sajátját.

- Igen, az. Szólj, ha mehetünk.

Ana lehunyta szemét, őt a látványnál sokkal jobban izgatta Sirius közelsége. Egyre hevesebb szívverése tükrözte az ő egyre növekvő vonzalmát. Egyszerre volt békés és nyugtalanító ez a fajta meghitt közelség, és Ana érezte, nem sokáig fogja tudni rejtegetni a szívébe gyűrűző érzelmeit. Oldalának hajtva fejét élvezte a férfi ujjainak gyengéd simogatását a vállán, a szédítő illatot, amit a varázsló árasztott magából, valamint a hűsítő szellőt vágytól kipirult arcán.

- Jó lehetett ilyen helyen felnőni. - Sirius hangját egészen távolinak hallotta, ahogy belefeledkezett érzéseibe, azt viszont érzékelte, hogy a varázsló szembefordult vele. Kezei Ana nyakára csúsztak, mire a lány térdei összekoccantak, gyomra pedig dupla szaltót ugrott hasában. - Csodálatos. Hol vagyunk?

- Berdfordshire dél-keleti részén.

Egymás tekintetébe gabalyodva álldogáltak ebben a fesői környezetben, és Ana nem tudott másra gondolni, csak arra, hogy csókolja meg őt végre a férfi. De csalódnia kellett. Sirius elengedte, hátrált pár lépést, és utoljára végigszántott tekintetével a tájon. Ana pedig legszivesebben felpofozta volna magát, hogy térjen végre észhez, és ne álmodozzon folyton az előtte ácsorgó elérhetetlennek tűnő férfiról.

- Akkor most átváltozom. Mennyire sietünk?

- Van még egy kis időnk. Miért? - De Sirius már nem válaszolt, átváltozott egy medve méretű fekete kutyává, és a bárányok felé iramodott. Ana nevetett, ahogy ott ugrált, szaladgált és ugatot a legelésző állatok között, próbálva őket egy kupacba terelni. Többé-kevésbé sikerült is neki, majd visszafutott a lányhoz és megállt előtte. Ana előbb suhintott a pálcájával, ezüst pillangója sebesen szárnyalva kelt útra a kastély felé.

- Nos, Tapmancs, remélem, kijátszottad magad a birkákkal, most pedig letesztelem, milyen szófogadó kutyus vagy. Ül! - adta ki Ana a parancsot, de Sirius nem ült le, helyette vakkantott egyet. - Aha, hát ez most nem sikerült, de próbáljuk meg még egyszer. Ül! - Sirius azonban most sem ült le, csak vakkantott, mint az előbb. - Akkor még egyszer utoljára. Ugat! - Sirius vakkantott, Ana pedig hangosan felnevetett. - Most megvoltál!

A kutya két első lábával nekirugaszkodott a guggoló lánynak, és végignyalta az arcát. Ana hátraesett az állat lökésétől, és tekintve, hogy a hátán volt a gitárja, a földet érés nem volt túl kellemes. De ez sem akadályozta meg abban, hogy hasát fogva nevessen.

- Fúj, nyálas! - kacagott, és talárjával dörgölte arcát. - Ha emberként is ilyen nyálasan csókolsz, jobb is, hogy nem történt meg! - Mikor kinyitotta a szemét, azt látta, hogy Sirius újra emberi alakban hajol fölé, arca csak pár centire van az övétől.

- A bolondját járatod velem, Ana Drops? - Egészen közel hajolt a boszorkányhoz, lehelete a fülét cirógatta, haja pedig csiklandozta az arcát, és a lány ereiben meghűlt a vér. - Provokálni próbálsz?

- Sirius! Meg-megőrültél!? - dadogta elhaló hangon. - Azonnal változz vissza! Már üzentem, hogy jövünk, bárki felbukkanhat, hogy elénk jöjjön!

- Ezért még számolunk - mondta, és visszaváltozott kutyává.

Ana feltápászkodott, leporolta ruháját, gyorsan elnyomta előbbi zavarát, és már indultak is tovább. Sirius ott lépkedett mellette.

- Remélem, azért szófogadóbb kutya leszel - mondta jókedvűen. - Akarod, hogy meséljek kicsit a hely történelméről? - Sirius nyüszített, és azzal a lendülettel eliramodott előre. Ana nevetett, és utána kiáltott. - Jól van, vettem az adást.

Sirius csakhamar visszakanyarodott mellé, és csendben sétáltak tovább. A távolból Ana unokanővére, Meredith alakja kezdett kibontakozni. A boszorkány futhatott, mert gyorsan közeledett, és mikor odaért szoros ölelésébe zárta a lányt.

- Ó, Ana, de jó, hogy végre itt vagy! Úgy hiányoztál!

- Te is hiányoztál, Mer - ölelte vissza unokatestvérét. - De kicsit lazíts, mindjárt megfulladok.

A két boszorkány nevetett, majd Meredith elengedte Anát.

- Ana, ki ez a kutya? - kérdezte csodálkozva Meredith, aki nagy örömében eddig nem is látott a szemétől, és csak most fogta fel, hogy egy hatalmas fekete kutya ül mellettük.

- Meredith, bemutatom neked Tapmancsot, a világ legokosabb kutyáját! Tapmancs, ő pedig a világ legjobb unokatestvére, Meredith - mondta, és megpaskolta a kutya fejét. Sirius egyik lábát Meredith felé tartotta.

- Ó! - lepődött meg a boszorkány a mozdulattól, de ő is odatartotta a kezét az állatnak. - Tényleg nagyon okos kutyának tűnik. Szia, Tapmancs. - Sirius vakkantott és elkezdte csóválni a farkát.

- Ó, de még mennyire okos! - mosolygott Ana büszkén. - Egy barátom elutazott a hétvégén, és kérte, hogy vigyázzak addig a kutyájára. Tapmancs nagyon szereti a gyerekeket, jól ellesz velük.

- Hát, rendben - mondta Meredith kissé bizonytalanul, miközben a kutyát nézte. Ana mögötte felmutatta a hüvelykujját Siriusnak, kacsintott egyet, majd továbbindultak.

- Ana, figyelj, tulajdonképpen azért is jöttem eléd, hogy figyelmeztesselek - kezdte. Ana kérdőn nézett rá. - A szüleid meghívtak egy férfit, valami auror, aki most tért haza külföldről. Állítólag családi barát. És hát tulajdonképpen azért hívták, hogy összehozzanak benneteket...

- Micsoda? - kelt ki Ana magából. - Ezt nem mondod komolyan?

- Tudtam, hogy így fogsz reagálni. És mondtam is nekik, hogy ez nem jó ötlet.

- Borzalmas ötlet! Hogy gondolják? Az apámnak sincs jobb dolga a szülinapján, mint kerítősdit játszani? És a pasi? Tudja, hogy mi a helyzet?

- Azt hiszem, igen - mondta bizonytalanul. - Az apád tippeket is adott, hogy mivel próbáljon levenni a lábadról...

- Tessék!? A saját apám kiárusít? Valami idegennek? Az meg idejön, hogy majd talál egy jó partit magának!? Jobb lesz, ha inkább hazamegyek. Gyere, Tapmancs. - Azzal már fordult is meg, de Meredith megragadta Ana karját.

- Ne! Ana, ne! Kérlek, nyugodj meg. Mindenki számít rád. Anyádnak is már nagyon hiányzol, meg a gyerekeknek is. Szóba sem kell állnod vele, ha nem akarsz.

Ana a tenyerébe temette az arcát.
- Miért csinálják ezt?

- Csak jót akarnak neked.

- Majd én tudom, mi a jó nekem.

- Persze, Ana. Na, gyere, nem lesz semmi baj. De ha tudni akarod, a pasi irtó szexi! - nevetett rá Meredith.

- Meredith, te házas asszony vagy! De ha így ráizgultál, akkor átpasszolom neked.

- Szó sincs róla - nevetett. - Csak közöltem, hogy legalább jól néz ki. Gilderiy Lockhart elbújhat mögötte.

- Figyelj csak, Mer - fogta suttogóra Ana a hangját, és közelebb húzódott unakestvéréhez -, azért sem érdekel ez a.. ez az akárki, mert nagyon tetszik valaki.

- Nem mondod komolyan! Ez nagyszerű! - kiáltott fel Meredith.

- Csss, halkabban - csitította őt Ana.

- De hisz' nincs itt senki...

- Nem baj - legyintett Ana, és lopva Siriusra nézett, aki Meredith ujjongására kíváncsi tekintettel méregette őket.

- Nem akarsz futni egyet, Tapmancs?

Sirius felvonyított, mint aki tudja, hogy épp le akarják rázni, de azért előre ügetett, a két boszorkány pedig kettesben maradt. Meredith homlokráncolva nézett a kutya után, már épp szóvá akarta tenni Ana különös viselkedését, de az megelőzte.

- Nem történt még semmi olyan, és nem értem, miért.

- Mióta ismered?

- Úgy egy hónapja.

- Az még igazán nem sok idő. Talán...

- Te első látásra beleszerettél Gideonba, egy hétre rá meg már ágyba is bújtatok!

Meredith felnevetett.
- Komolyan az a bajod, hogy még nem akart az ágyába cipelni?

- Nem. Az a bajom, hogy tudom, hogy tetszem neki, és még csak meg sem csókolt! - toppantott idegesen. - Egy helyben toporgunk, és ez engem kikészít. Nekem ő komolyan tetszik.

- Hát csókold meg te őt.

- Jaj, Mer, nem vagyok előrébb veled - sopánkodott. - Én biztosan nem fogok kezdeményezni, ő a férfi, neki kell.

- Akkor, biztos csak nem akarja elsietni a dolgot.

- Vagy mégsem tetszem neki. Lehet, csak kedves akar lenni, én meg félreértem.

- Kinek ne tetszenél, te bolond fruska! - karolt bele Anába, miután játékosan meghúzta annak feltűzött haját.

- Lehet, csak külsőre tart vonzónak neki, egyébként meg... - Ana lenyelte a gombócot a torkában, és szomorúan gondolt arra, hogy Sirius talán mást keres egy nőben, mint ami benne van.

- Nézd, Ana. Van, akinek idő kell az ilyesmihez. Lehet, magában bizonytalan, vagy a te jelzéseid nem egyértelműek felé, esetleg ő nem érzi annak. Az is lehet, ugyan úgy őrlődik, mint te.

Ana elgondolkodott Meredith szavain. Úgy vélte, ő nagyon is egyértelműen kifejezte előző nap, mennyire vonzódik Siriushoz. Aztán eszébe jutott a délután, amikor együtt őrizték Harry Pottert. Akkor tulajdonképpen megbeszélték, egyikőjük életébe sem férne bele egy kapcsolat. De hát azóta annyi minden történt!

- Lehet, hogy igazad van - zárta le a témát végül. - Majd... majd alakul valahogy. Most viszont meg kell leckéztetnem a szüleim. Ezt még meg fogják bánni...

- Miben töröd a fejed? - fordult felé rémült tekintettel Meredith.

- Majd meglátod, Mer, majd meglátod.

- Ana...

- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj - mondta, miközben ördögi mosolyra húzta a száját.