Anabelle nyújtózott egy nagyot, majd a másik oldalára fordult. Teljesen kipihenten ébredt, de az ágy puha melege még nem engedte el magától. Érezte a napsugarat az arcán, ami arra késztette szemét, hogy összehúzza azt, és visszaforduljon a hátára. Lassan nyitotta ki szemeit, és mikor rádöbbent, hogy nem az otthonában van, hirtelen felugrott. Elméjébe betörtek az előző este emlékei. Emlékezett rá, hogy hazaindult, hogy Sirius elkapta őt, mikor lábai megrogytak, utána pedig minden elsötétült. Derengett neki a felismerés, hogy valószínűleg elaludt, mert olyan fáradt volt. Körbenézett a tágas szobán, és a dekorációt látva mosolyognia kellett. Úgy érezte, a Griffendél ház klubhelyiségébe került, ahol Roxfortos évei alatt párszor megfordult. A falakon arany és piros színű, valamint oroszlánfejes zászlók lógtak, amik elrejtették az eredeti ezüstös tapéta nagy részét. A Griffendéles zászlókon kívül egyéb poszterek is kiragasztásra kerültek. Volt ott különböző féle mugli motorkerékpárt és csinos, bikinis, mugli lányokat ábrázoló poszter is. Egyértelműen Sirius szobájában volt. A hatalmas ablak, amin keresztül a nap milliónyi sugara ontotta a meleget a szobára, a londoni utcára nézett. Ana rápillantott az óriási ágyra, amiben ült, és a másik oldal érintetlenségéből kiderült, Sirius nem töltötte ott az éjszakát. Ana az ágy azon oldala felől észrevett egy komódot, aminek tetején egy tárolóban megannyi lemez, és egy hozzá tartozó lejátszó állt. Ana nem bírt ellenállni kíváncsiságának, kikelt az ágyból, megkerülte azt, és a lemezeket kezdte el nézegetni. Számos mugli rockbanda albuma sorakozott a tárolóban: The Doors, Kiss, Guns 'n' Roses, AC/DC, Beatles. Ana mind kivette és egyesével megnézte őket. Volt köztük sok válogatás album, némelyiken látszott, hogy elég régi, de volt, ami egészen újnak tűnt. Keze most egy régebbi Queen albumot emelt ki a többi közül, The Game címmel. Anának is az egyik kedvence volt ebben a stílusban. A borító kopottas külseje árulkodott róla, hogy nem épp mai példány, és észrevett rajta négy, pennával ráírt nevet is.

Abban a pillanatban nyitott be az ajtón Sirius egy tálcával a kezében.

- Jó reggelt, Sirius, ne haragudj, hogy turkáltam, de idenézz mit találtam - hadarta Ana, és a hatalmas ágyon átszökkenve a varázsló mellett termett. - Egy 1980-as Queen lemez dedikált példánya - mutatta a varázslónak a saját lemezét egy boldog vigyor kíséretében.

- Tudom, Ana, én vettem - nevetett Sirius és lerakta a tálcát az ágyra.

- Hát ez szuper! És hogy sikerült dedikáltatni? El sem hiszem, hogy ilyened van. A Queen az egyik legnagyszerűbb valaha volt brit banda. Hiába muglik, valamit nagyon tudtak. Sokat veszített a világ azzal, hogy Mercury meghalt, óriási tehetség volt, egy géniusz.

Sirius zsebre dugott kézzel nézte a lányt, hogy milyen odaadóan beszélt a bandáról, és olyan természetesen viselkedett, mintha nem is az előbb ébredt volna egy idegen férfi ágyában.

- Egyetértek - mondta. - Látom kipihented magad.

- Igen - szólt Ana és visszafutott a lejátszóhoz. - Feltehetem?

- Persze. - Sirius itta szemeivel a látványt, ahogy a lány izgatottan áll a komódnál egy szál pólóban és passzos nadrágban, hátrasöpri hosszú, kócos haját az arcából, majd felteszi a lemezt a lejátszóra.

Miután elindult a zene, Ana akkor jött csak rá, hogy tulajdonképpen hol van és mit csinál. Odalépett a varázslóhoz, aki még mindig zsebre dugott kézzel állt és nézte őt.

- Köszönöm, hogy ilyen kedves vagy hozzám. Nem akartam elaludni tegnap, nem is tudom, hogy történt, ilyen még sosem fordult elő velem.

- Ne szabadkozz, Ana. Örülök, hogy itt vagy, szebbé teszed a napom. Egyél valamit.

- Ó, a reggeli - mondta és leült az ágyra.

- Reggeli? - húzta fel szemöldökét a varázsló. - Hisz mindjárt dél.

- Szentséges Merlin, komolyan? - hitetlenkedett a boszorkány, és beleharapott egy szelet vajas pirítósba.

- Molly még nincs kész az ebéddel, ezért hoztam reggelinek valót neked.

- Ohh, és mit szólt, hogy itt vagyok?

- Semmit, mert nem tudja, hogy itt vagy. És amúgy sem számítana. Azt mondtam, hogy magamnak hozom, mert itt akarok reggelizni.

- Értem. Köszi. Jó, hogy nem mondtad el. Nem lenne kedvem magyarázkodni... Hmm... ez nagyon jól esik most. Nem tudok elég hálás lenni. Teljesen kipihentem magam. Te hol aludtál?

- Csikócsőrrel - felelte egyszerűen.

- Tessék?

Sirius elnevette magát a lány arckifejezését látva.
- Szoktam ott aludni vele, jó puhák a tollai, nagyon kényelmes. Szívemhez nőtt az az állat.

Ana meghatódva nézett rá.
- Megmutatod majd?

- Ha szeretnéd, hogyha befejezted az evést, utána bemutathatlak neki.

- Hol van? Csak mert nem szeretnék összefutni senkivel...

- Kellemetlennek éreznéd, hogy itt töltötted az estét a szobámban?

- Nem, nem erről van szó, csak tudod milyenek az emberek. Még kombinálnának.

- Miért foglalkozol ennyire mások véleményével? Senkinek sem tartozol magyarázattal, hogy épp mit csinálsz, vagy kivel vagy.

- Ha ennyire nem számít, akkor te miért nem mondtad el, hogy kinek hozod a reggelit?

- Mert gondoltam, hogy te nem szeretnéd.

- Én csak nem szeretném, hogy olyat lássanak, ami nincs...

- Igaz - mondta egykedvűen Sirius. - Akkor majd máskor mutatom be Csikócsőrt. Pedig ahhoz, hogy kimenj a házból, végig is kell menned rajta.

- Arra gondoltam, a kandallót használnám, ha szabad.

- Hogyne - biccentett a férfi.

- Várod már a hétfőt? Harry végre itt lesz veled.

- Persze, hogy várom. Szegény Harry, még nem is tud semmiről. Be van zárva ő is a muglikhoz.

- Neki sem jutott ki a felhőtlen gyermekkor osztályrészül - sóhajtott Ana. - Én is várom, hogy megismerjem.

- Kedvelni fog téged.

- Remélem, így lesz. Köszönöm a reggelit. Használhatom a fürdőt?

- Persze. Addig kimegyek.

- Ja, nem szükséges - mondta Ana, és épp befejezte a reggelit. - Mármint kimenned. Csak gyors rendbeszedem magam, pár perc az egész. A többit majd otthon elintézem.

- Ahogy gondolod. Akkor itt megvárlak. Itt a talárod.

Ana elvette a talárját a férfitól, magához vette táskáját és bement a fürdőbe. A helyiség hatalmas volt, pont olyan, mint amilyen az a régi, nemesi családokban lenni szokott. Óriási, ezeréves öntöttvas kád cikornyás arany csapokkal. De a kád mellett zuhanykabin is kialakításra került a fürdőben, ha valaki a tusolást részesítené előnyben. A sötét színű márvány padló és márvány mosdókagyló igazán tükrözte az egész ház hangulatát.

Ana megmosta az arcát hideg vízzel, majd előkotorta a szájvizét a táskájából, hogy öblögessen vele, ha már fogat mosni nem tudott. Elvett egy törölközőt a mosdó mellett álló szekrényről és beletörölte arcát. Kifésülte hosszú haját, majd felvette a talárját. Nem érezte túl komfortosan magát a két napja viselt ruháiban, de majd otthon lezuhanyozik és átöltözik. Elkezdte befonni a haját, úgy lépett ki a fürdőből. Sirius az ablakban állt, és most figyelte.

- Gyönyörű vagy - mondta halkan egy halvány mosoly kíséretében.

- Köszönöm - viszonozta Ana a mosolyt. Talán senki szájából nem estek még ilyen jól neki ezek a szavak.

- Nem bíztad a véletlenre a szüleid bosszantását, igaz? - mutatott körbe a lány.

- Jól látod.

Ana ezt a hamiskás, kisfiús mosolyt is nagyon szerette a férfin. Igazából minden mosoly jól állt neki.

- Bömbölt a rock a házban, ha itthon voltál?

- Azt el sem tudod képzelni - nevetett. - Nem is értem, anyám miért nem dobta ki a mugli lemezeimet miután elmentem.

- Lehet, titokban ő is ezt hallgatta - találgatott Ana.

- Kizárt - eresztett meg egy gúnyos mosolyt Sirius.

- Vagy nem lehet, hogy a szíve mélyén azért mégiscsak szeretett?

A varázsló egy pillanatra elgondolkodott.
- Nem. Walburga Black soha, senkit sem tudott szeretni. Pláne a különc fiát.

Anának a szíve szakadt meg a mondat után.
- Ezt még mindig nehezen tudom elhinni egy anyáról.

- Pedig hidd csak el. Magad is láthattad már, milyen kedves tud lenni.

Ana Mrs. Black rikácsoló portréjára gondolt, és el kellett ismernie, az asszony valóban hátborzongató volt. A boszorkány inkább elfordult, hogy Sirius ne lássa fájdalmas arckifejezését.

- Na és mi a helyzet a motorkerékpárokkal? - bökött fejével az egyik poszterre. - A múltkor említetted, hogy jobban szereted, mint a mugli autókat. Volt is ilyened?

- Több is volt. Megvettem egyet, használtam egy darabig, aztán lecseréltem. Volt egy kedvencem, egy chopper, azt megbűvöltem, hogy repülni tudjon.

- Micsoda? - ámuldozott a lány. - Megőrültél?

- Mondja ezt egy kerékpárbűvölő? De igen, akkoriban elég őrült voltam.

- És megvan még?

- Jönnél egy kört vele?

- Egy repülő motorbiciklin? Soha. De a talajon kipróbálnám.

- Soha ne mond, hogy soha, Ana Drops - kacsintott rá a férfi. - Hagridnál van a járgány. Odaadtam neki, mikor Harryért jött, hogy elvigye a muglikhoz. Azóta is nála van.

- Másik nincs? - kérdezte csillogó szemekkel a lány.

- Nincs. Miért? Mit forgatsz a fejedben?

- Semmit. Én csak... Mindegy. Nem érdekes.

- Engem érdekel. - Lépett közelebb Sirius. - Motorozni akarsz, igaz? Ki akarsz csalni engem innen újra, hogy veszélybe sodorj. A rosszba akarsz belevinni.

Ana próbálta visszatartani mosolyát.
- Igen - ismerte be. - Azt akarom, hogy Sirius Black levesse láncait, és elszáguldjon velem a naplementébe a nem repülő motorbicikilijén, hogy aztán együtt ugathassuk a Holdat. Milyen kár, hogy Sirius Black soha nem menne bele ilyesmibe - biggyesztette le ajkát.

- Úgy látom, te is elég őrült egy boszorkány vagy. - Sirius ellökte magát az ablakpárkánytól. - Mikor menjünk?

- Amint beszerzel egy új járgányt.

- Rendben. Értesítelek, amint sikerült.

Ana bólintott, és hamiskás mosollyal nézett fel rá. Szerette, hogy a férfi ilyen magas. Talán a kelleténél tovább bámulta őt, mert Sirius elkapta a fejét, újra az ablak felé fordult, és kibámult rajta. Ana nem tudta mire vélni a zavartnak tűnő mozdulatot, ezért próbálta oldani a feszültséget.

- A holnapi kiruccanásra készen állsz, Tapmancs?

- Hát persze - pillantott rá újra. - Ma még veszek egy illatos kutyafürdőt, hogy beleilljek a burzsoá miliőbe.

- Nagyon helyes. A Drops birtokra nem teheti be a lábát olyan állat, ami nem pompázik úgy, mint egy fenséges szvinx.

- El lesznek tőlem ájulva, ezt megígérhetem.

Ana most a fürdőruhás lányok felé mutatott.

- Melyik az eseted? A szőke? Vagy a barna? Esetleg a kis vörös?

Sirius nem nézett rá a lányokra, és nem is a kérdésre válaszolt.

- Ha lenne egy példányom abból a pikáns képsorozatból, amit a múltkor említettél, leszedném az összes lányt, hogy a te fotód legyen kint inkább.

- Sirius, shhh, halkabban még meghallják - viccelt vele Ana, és Sirius is mosolygott. Olyan szép volt, az ablakpárkánynak támaszkodva, hogy Ana csak nehezen tudta levenni róla a tekintetét.

Amikor mégis megtette, észrevett a falon egy képet, ami négy Roxfortos diákot ábrázolt. Közelebb lépett, hozzá, hogy jobban szemügyre vegye. Jobban nem is csodálkozhatott volna.

- Ez te vagy?

Sirius mögé lépett.
- Igen. És James, Remus és Peter. Elég jóképű srác voltam, nem gondolod? - kérdezte, mire Ana felnevetett. Sosem látott nála jobbképűbb fiatal fiút.

- Az voltál. És most is az vagy.

Sirius keserűen nevetett fel.
- Ugyan, Ana. Árnyéka vagyok csak az akkori önmagamnak.

- Ne mondd ezt. - Ana megfordult és ott állt pár centire csak a férfitól. Sirius fáradtan fordította tekintetét a fotóról a lányra, aki kisimított egy hajtincset az arcából. - Tudod, mit látok, ha rád nézek? Ha egészen közelről nézlek? Itt - mutatott a varázsló szeme sarkához. - Itt, ezek az apró ráncok mutatják, hogy egykor sokat nevettél. Nevettél és nevettettél, igaz? És itt - simított keresztül Sirius homlokán. - Ezek a ráncok pedig azt mutatják, mennyire aggódtál a szeretteidért. Ahogy aggódsz most Harryért. Itt pedig az látszik, hogy gondolkodni is szoktál - mutatott nevetve a két szemöldöke közé. - És itt - húzta el hüvelykujját a férfi szeme alatt -, itt látszik az élet igazságtalansága. Bármelyik emberen nyomot hagyna az Azkaban, de ne gondold, hogy ettől nem lehet szép. Pont ez teszi még különlegesebbé. - Végigsimított tenyerével Sirius arcán. - Én egy érett, férfias és vonzó arcot látok.

El akart lépni a férfitól, de Sirius nem engedte. Hosszú ujjai a boszorkány csuklója köré fonódtak, hüvelykujjával éppen arra a pontra tapantott, ami árulkodott Ana heves szívdobogásáról.

- Veszélyes vizekre evezel, Ana Drops. - suttogta. Ana látta a szenvedélyt fellobbanni a szemeiben.

- És mióta fél Sirius Black egy kis veszélytől?

- Te veszélyesebb vagy, mint ezer dementor. És az tesz még veszélyesebbé, hogy még csak nem is tudsz róla. Könnyebb volt kijátszani az Azkaban őreit, mint most nem megcsókolni téged.

- Akkor most elég erős jellemről tettél tanúbizonyságot.

- Tartanom kell magam ahhoz, amit mondtam. Ha mások lennének a körülmények...

- Ne magyarázkodj, Sirius. Nem azért mondtam, amit mondtam, mert vártam valamit cserébe. Egyszerűen csak nem szeretem, ha az emberek nem látják magukat tisztán. Részemről marad minden a régiben.

Sirius biccentett, és elengedte a lányt.
- Kedvellek, Ana és jól érzem magam veled. Nagyon is. Nem akarom ezt tönkretenni.

- Rendben - biccentett ő is, és elmosolyodott. - Akkor én most elmegyek, és holnap fél tíz és tíz között idejövök érted.

- Alig várom.

Ana fogott egy marék hop-port és bedobta a kandallóba, ahol egyből felcsaptak a zöld lángok.
- Korallszirt! - kiáltotta és elnyelte a zöld forgatag.

Sirius egyedül maradt. Teljesen összezavarodva roskadt le a székre, és próbálta meggyőzni magát arról, hogy helyesen döntött.

Ana egyre inkább a hatalmába keríti. Azt állítja, vonzónak tartja őt, és ő ezt el akarja hinni. Hiszen látja a szemében, ott van az érintéseiben, és a kísértés, hogy leteperje a boszorkányt, egyre hatalmasabb mérteket ölt benne. Már alig tudott másra gondolni rajta kívül, már nem aggódott egész nap Harryért, nem akarta örökösen italba fojtani bánatát a bezártság miatt, mert inkább a nőről ábrándozott.

Két kezével mart bele idegesen hajába, majd felpattant a székről. Neki nem jár boldogság. Lily és James miatta haltak meg, neki pedig vezekelnie kell tovább. Nem hagyhatta cserben az emléküket. Rá bízták Harryt, és ő meg is tesz mindent érte, amit tud, nem hagyhatja, hogy egy nő eltérítse feladatáról. Talán nem kéne vele mennie másnap sem, de túlságosan gyűlölt a házban gubbasztani.

Tekintete a régi fotóra meredt.
- Te mit csinálnál, haver? - kérdezte az évek alatt megfakult fénykép-Jamestől, aki csak vigyorgott rá a fotóról. - Kösz, ezzel igazán sokra megyek - morogta felé, majd sarkon fordult, hogy Csikócsőr szobájába siessen. Kutyává vált, hogy elnyomja érzéseit, és összegömbölyödve pihent tovább a hippogriff szárnyának tövében.