Az elkövetkező napokat, majd heteket a hektikusság jellemezte. Ana elég sok időt töltött az egyre emberibb körülményeket mutató főhadiszálláson, és bár kimondatlanul abban maradtak Siriusszal, hogy nem bonyolódnak semmilyen kapcsolatba, mégis sokszor kerültek félreérthető szituációba. Ha kettesben maradtak, flörtöltek egymással, a férfi bókolt neki, és néha teljesen elbizonytalanította Anát, hogy most mit is akar tőle a varázsló tulajdonképpen. Élvezte ezeket a lopott pillanatokat, amikor közel érezhette őt magához, ha a kezéhez ért, a férfi már nem húzta el azt. Máskor Sirius mogorva volt, igazán lehetetlenül viselkedett. Ezt a lány a bezártság számlájára írta és nem is tudott igazán haragudni a varázslóra undok viselkedése miatt. Néha pedig úgy ugratta a férfi Anát, mint a kishúgával teszi azt az ember. De volt egy határ, amit sohasem léptek át. Egy kis flörtölés még igazán nem jelent semmit, senkinek sem okoz fájdalmat, az egész olyan... kis semmiség. Nem egy férfival flörtölt már életében, amiből aztán nem lett semmi. Meg olyan is előfordult, hogy csak azért flörtölt, mert előrébb akart jutni a sorban, vagy hamarabb szerette volna megkapni rendelését, esetleg egy ingyen ital reményében. Ártalmatlan dolgok ezek, mindenki csinálja. Ehhez hasonló gondolatok jártak a fejében, mikor Mrs. Weasley hangját hallotta meg.

- Ana, drágám itt vagy? - kérdezte az asszony, mire ő felocsúdott révedezéséből. Négy nap telt el a Siriusszal töltött csodálatos vasárnap óta, és ő már negyedik napja reggelizik a Grimmauld téren. Az új - zélandi delegáció itt vendégeskedése miatt, második napja nem dolgozik délelőtt a Minisztériumban, hisz az időeltolódás miatt vendégeik az esti órákban aktívak. Mivel jó brit vendéglátók, nem várták el a, hogy az új-zélandiak alkalmazkodjanak hozzájuk, inkább minden programot az esti órákra hagytak. Így azonban Ana volt kissé kialvatlan.

- Persze, Molly, itt vagyok - hagyta abba alsó ajka csipkedését. - Csak kicsit elgondolkodtam. - Oldalra pillantott és látta, hogy Sirius felnézve az újságból kérdőn pillant rá.

- És mi az, amin így elkalandoztak a gondolataid? - kérdezte Mrs. Weasley.

- Új-Zélandon - hazudta. - Hogy milyen lehet ott élni. A világ végén. - Ana kavargatni kezdte kávéját és aprókat kortyolt bele.

- Biztosan varázslatos hely - mondta az asszony, majd hirtelen témát váltott. - És Ana drágám te most egyedül élsz? - kérdezte zavartan az asszony, miközben valami süteményekkel bíbelődött, amit ebéd utánra készített. - Úgy értem, nincs senkid?

A kérdésre Sirius letette az újságot a kezéből és kaján mosollyal az arcán hátradőlt a széken, úgy várta, hogy mi fog kisülni ebből a beszélgetésből. Arthur, aki aznap szintén csak később ment dolgozni, a fejét fogta.

- Egyedül élek, Molly. - zárta rövidre a választ a lány.

- És nem gondolod, hogy Bill egészen jóképű fiú? - az asszony olyan zavarba jött a saját kérdésétől, hogy Ana nem állta meg mosolygás nélkül.

- Molly! Merlin szerelmére! - torkolta le feleségét Mr. Weasley.

- Jól van, jól van, csak egy ártatlan kérdés volt. Ha nem szeretne, nem is kell válaszolnia. Én csak...

- Molly - Ana felállt és az asszonyhoz lépett -, vehetek ebből? - kérdezte a sütikre mutatva. Mrs. Weasley, bólintott, Ana pedig elvett három darabot. A két férfi a két nőt bámulta. - De igen. Bill nagyon helyes fiú - mondta és visszaült a helyére. Az asszony arca felragyogott. Ana folytatta. - Remélem nem tőlem hallod először, de Billnek már van valakije.

- Igen, igen, az a francia kislány, de nem hinném, hogy az túl komoly lenne - motyogta az asszony.

- Hát, amit nekem mesélt az elég komolyan hangzott.

- Ó valóban? Nem is tudom. Francia is, véla is, legalábbis a felmenői között biztosan akad szép számmal. Nem hiszem, hogy ők összeillenének...

- Molly - Ana hangja együttérzően és barátságosan csengett -, a szerelmet nem lehet megparancsolni. Sem azt, hogy kit szeressünk, sem azt, hogy kit ne. Majd ők eldöntik, hogy összeillenek- e. Mit szóltál volna, ha valaki azt mondja neked, Arthur nem hozzád való? Mellesleg isteni ez a süti, bár így tudnék én is sütni. Mennyei! - terelte el a témát Ana, hogy Mrs. Weasley ne érezze magát kényelmetlenül sikertelen kerítői munkássága miatt. Az asszony csak bólogatott.

Arthur fejcsóválva nézte feleségét, majd elkérte az újságot Siriustól, hogy átolvassa. A férfi felállt, odavitte neki a lapot, majd megpróbált ő is venni a süteményből, de Mrs Weasley a pálcájával rávert a kezére. A varázsló dörmögött valamit az orra alatt, miközben sajgó kezét masszírozva visszaült a székbe. Most Anán volt a sor hogy kaján mosolyra húzza száját, mire Sirius gúnyos pofát vágott. Ana majdnem hangosan felnevetett, de visszafogta magát és utolsó megmaradt süteményét Sirius elé tolta.

- Nekem most mennem kell. Köszönöm, Molly a reggelit. Nem tudom mi lenne velem nélkületek, sokszor még bevásárolni sincs időm, hogy magam tudjam készíteni a reggelim.

- Ugyan, drágám ez a legkevesebb - mosolygott rá az asszony.

- Bezárom utánad az ajtót - állt fel Sirius, és a lány után sietett. - Nagyon ravasz boszorkány vagy te, Anabelle Drops - szólt mikor a folyosóra értek.

- Valóban?

- Ó igen, szépen bevágódtál Mollynál, hogy szerezhess egy kis süteményt. Majd mikor megkaptad, közölted, hogy nem érdekel a fia.

- Bevallom, így volt. Elvette az eszem a süti. - Ana lesütötte a szemét és az ajkába harapott. A férfi közelebb lépett hozzá és finoman megsimította a kezét, a héten már sokadjára.

- Mikor jössz megint? - kérdezte, és hüvelykujja lusta köröket írt le a lány kézfején.

- Amint tudok, jövök. - Viszonozta az érintést, és furcsán kalapálni kezdett a szíve. Megijedt az érzéstől és elhúzta a kezét. - Mennem kell. - Azzal lobogó talárral elsietett.

☆☆☆

Az új-zélandiakkal töltött idő egész kellemesen telt, Ana nem is érezte munkának. Éjszaka városnézés, vacsora elegáns éttermekben, kötetlen beszélgetés. Igazán élvezte, és legalább elterelte gondolatait a szürke szempár tulajdonosáról. Mivel a héten szinte minden nap éjszakai műszakban dolgozott, a hétvégi őrszolgálatot is bevállalta a Minisztériumban, ami szerencsére csendesen telt. A péntek esti Rend gyűlésről, amin nem tudott részt venni, Kingsley adott gyors beszámolót az irodájában. Megtudta, hogy Hagridról és Madame Maximról még semmi hír és Bill se nagyon jut előbbre a koboldokkal, valamint azt, hogy Harry Pottert csak a szünidő második felében kívánja Dumbledore átvinni a Grimmauld térre. Ana nyitott füllel járt a Minisztériumban, hátha hall valami hasznosat és igyekezett meggyőzni olyan embereket Voldemort visszatéréséről, akikben teljesen megbízott. Hétfő reggel a liftben összetalálkozott Dolores Umbridge-dzsal. Nem igazán ismerte az apró nőt, néhányszor volt kisebb dolguk egymással, még a kinevezése előtt, akkor olyan se nem negatív, se nem pozitív vélemény alakult ki róla magában. Mégis úgy gondolta, hogy aki a macskákat szereti, az rossz ember nem lehet. Ezen a hétfői reggelen viszont bebizonyosodott az ellenkezője.

- Anabelle Drops, nahát, milyen jó, hogy találkoztunk! Még nem is gratuláltam a kinevezéséhez és a ragyogó terveihez - mondta mézes-mázos hangon. - Bár ez a mugli majmolás...ehem, ehem. Milyen szép is lett volna, ha magától találja ki, nem igaz? Na, nem mintha le szeretném kicsinyíteni a munkáját, hisz mindenki oda van érte, de - a nő lemondóan sóhajtott -, hát igen, minden nem lehet tökéletes.

- Ha ez a terv megvalósul és a hazámnak jobb lesz, és még az iskolában is tanítják majd, hogy Anabelle Drops mit vitt véghez, higgye el, e kis szépséghiba ellenére is elégedett leszek.

- Persze, persze kedvesem - mosolygott cseppet sem őszintén.

- Apropó iskola. Nem tudja Albus Dumbledore talált már Sötét varázslatok kivédése tanárt a Roxfortba?

- Én? Honnan tudnám?

- Igaz is. Butaság volt öntől kérdezni. Tudja, jelentkeznék az állásra. Van pár  ötletem az oktatás megreformálására. De úgy érzem, valamiért Dumbledore nem adná nekem az állást. Szegénynek már nincs ki a négy kereke, tudja. Na, nem mintha nagyon bele tudna szólni a dologba. Ha nem talál önként jelentkezőt, a Minisztérium nevez ki valakit, és akkor jómagam itt leszek - húzta ki magát büszkén, de még így is akkora volt, hogy átfért volna a lány kinyújtott karja alatt, pedig ő sem volt magas.

- Akkor sok sikert kívánok a tanári állás betöltéséhez, Dolores.

- Köszönöm kedveském, minden jót!

- Viszlát, minden jót!

Anának a hideg futkosott a hatán, ettől a nőtől. Tehát a Minisztérium már a Roxfort dolgaiba is bele akar szólni. A következő gyűlésen ezt majd biztosan megemlíti. Irodájában rengeteg munka várta Anát, az új-zélandiak miatt eléggé elmaradt teendőivel, amit igyekezett pótolni. Délután fáradtan és álmosan ért haza és korán lefeküdt. Majd holnap elmegyek a főhadiszállásra - gondolta egy nagy ásítás közben, majd Siriusszal a gondolataiban aludt el.

Másnap munka után, egyből a Grimmauld térre sietett, ahol a konyhában most egy lelket sem talált, kivéve Siport. A manó a szokásos szidalmait motyogta orra alatt és mikor megkérdezte tőle merre van a gazdája, csak annyit mondott.

- Véráruló gazdám nem köti Sipor orrára hová megy és mit csinál. De biztosan a többi vörös vérárulóval becsteleníti meg jó úrnőm házát.

Ana nem sokra ment ezzel az információval, de gondolta, hogy a többiek valahol az emeleten lehetnek. Jól sejtette, a kis csapat a második emeleten próbálta a hálószobákat minél lakhatóbbá varázsolni. A szobákban mindent por lepett hámlott a tapéta, dohos, penészes szag terjengett. Egértetemeket szedtek ki az ágyak és szekrények alól, doxikat irtottak ki a függönyökből, elátkozott tárgyak kidobásra ítélt kupaca gyűlt a folyosón. Mikor belesett a szobába, a Weasley gyerekeket, Hermionét és Siriust találta, akik egy elvetemült szekrényt próbáltak leküzdeni melynek ajtajai és fiókjai hangos csapódások közepette ki be csukódtak és nem engedte, hogy bármit is belerakjanak, vagy kivegyenek.

- Gyújtóst csinálok ebből az átkozott szekrényből - Sirius pálcájával egyenesen a szekrény közepébe küldött egy átkot, épp mikor ajtajai becsukódtak. De amikor a bútor újra kinyitotta ajtaját az átok kiröppent belőle, egyenesen a szobaajtó felé, ahol Ana állt. A lánynak még épp idejében sikerült előkapni pálcáját és hárítani a ruhásszekrény támadását. Az átkot újra elnyelte a szekrény, hogy aztán ismét kiköpje magából, de most egyenesen Ron felé repült. Sirius gyors pálcamozdulattal eltérítette előző átkát, így az most a falba csapódott. A szekrény egyre vadabbul csapkodta és nyitogatta tovább ajtajait és már el is mozdult a helyéről.

- Mi a franc? - kérdezte Sirius.

- Azt hiszem, felbosszantottuk - mondta Ana. - Srácok, jobb lesz, ha kimentek innen, gyerünk.

A szekrény egyre közelebb ért a kis csapathoz. A gyerekek kihátráltak a szobából, csak Sirius és Ana maradt bent, farkasszemet nézve a felbőszült bútorral.

A páros egymás után lőtte ki átkait, de mind visszapattant, alig győzték őket kerülgetni.

- Nem igaz, hogy nem fog rajta semmi! - kiáltotta a lány.

- Fel kéne gyújtani a francba. Csak attól félek, ha visszaröppen az átok, az egész ház kigyullad.

- Ez az! - Ana gondolt rá, hogy csak megérinti a szekrényt és az porig ég, de nem akarta képességét ennyi ember előtt leleplezni. Így hát magához hívott egy falon lógó olajlámpát. - Ledobom elé, te pedig célozd ezt meg és gyújtsd fel, mikor ez a szörnyeteg odaér. - A varázsló biccentett. - Mehet? Egy, kettő, három!

Ana elhajította az olajlámpát, pontosan a szekrény elé, Sirius pedig egy jól irányzott lövéssel meggyújtotta az olajat, ami égni kezdett.

- Bazieto - kiáltotta Ana és a lángok akkorára nőttek, hogy egészen a szekrény tetejéig értek. - Szerinted elég?

- Én már nem vagyok benne biztos, de abban igen, hogy mi megfulladunk ebben a füstben - azzal az ablak felé intett, hogy kitárja azt, s a füst szabadon távozzon.

A tűz úgy tűnt felemészti a megvadult bútordarabot, mert nagy recsegések és ropogások közepette kezdett összeesni.

- Jól vagytok, srácok? - kérdezte Ana a gyerekeket, akik az ajtóban leskelődve követték végig a küzdelmet.

- Aha- bólogattak mind, mást nem is igen tudtak kinyögni ijedtségükben.

- Menjetek csak le, ezt mi itt elintézzük. - Ana pálcája segítségével terelte ki a füstöt az ablakon, de még így is jutott bőségesen a kis helyiségbe és a folyosóra is.

- Anyám meg az ő átkozott holmijai - szitkozódott Sirius. - Legszívesebben ezt az egész házat máglyán égetném el. Ha vége ennek az egésznek, Merlin aranyeres seggére esküszöm, meg is teszem!

- De legalább volt egy kis izgalom, nem igaz? - nevetett fel Ana.

Sirius mintha csak most fogta volna fel, hogy a boszorkány van ott vele a szobában.

- Ez igaz - mosolyodott el a varázsló és közelebb lépett a lányhoz. - Jó, hogy itt vagy.

- Valóban? - Ana gyomra bukfencet vetett, az utóbbi időben vészesen sokszor.

- Igen, úgy elviharzottál a múltkor. Azt hittem kerülsz engem.

- Dolgoztam - vont vállat.

- És van valami újság?

- Ami azt illeti, van. - Azzal elmondta a Dolores Umbidge-dzsal történt beszélgetésüket Siriusnak, amíg a romokat takarították.

- Oktatásügyi reformok...hmmm. Remélem Dumbledore talál valakit. Nem hiányzik, hogy a Minisztérium a befolyása alá vonja a Roxfortot is. Meg, hogy egy idióta, rosszindulatú tanárral több legyen. Arra ott van Piton.

- Mi volt köztetek? Miért gyűlölitek egymást ennyire?

- Régi történet, Ana. A lényeg, hogy elsős korunk óta ki nem állhatjuk egymást. Nem tagadom, én is sokat tettem azért, hogy az ellenszenv gyűlöletté fajuljon...Piton mindig is oda volt a fekete mágiáért. Gondolom tudod, hogy halálfaló volt.

- Igen, de még Tudjukki bukása előtt átállt a jó oldalra.

- Igen. Viszont Dumbledore-on kívül senki nem tudja, hogy miért.

- Sirius. Ha ő ilyen sokáig halálfaló volt, és az átállása után is kémkedett a Rendnek, akkor... akkor neki tudnia kellett, hogy nem te árultad el Jamest és Lilyt, nem?

- Nem tudom, Ana, hogy Féregfark kapcsolatban állt-e a többi halálfalóval, vagy egyenesen Voldemortnak jelentett. De ha Piton tudta... Akármi is volt a múltban, ezt hagyni még tőle is kegyetlen lett volna.

- Hát igen. Mindenesetre, tényleg hagynotok kéne ezt a gyűlölködést.

- Ne várd tőlem, hogy csendben maradjak, ha Pipogyusz beszól valamit.

- Nem várom - mosolyodott el Ana. - Ha ilyen történne, egyből az Imperiusra gondolnék.

- Apropó Imperius. Tényleg vigyázz. Dumbledore is megmondta... Ahogy nő Voldemort hatalma, az elsők között leszel, akiket a befolyásuk alá akarnak vonni. - Sirius ezt aggodalommal a hangjában mondta.

- Akkor segíts nekem.

- Tessék? Miben?

- Gyakorolni akarok, hogy meg tudjam törni, ha szükség lenne rá.

- Benne vagyok - húzta széles mosolyra ajkait a varázsló.