Anabelle Drops ráérős léptekkel hagyta el Madame Malkin talárszalonját, hóna alatt egy papírzacskóval, benne legújabb szerzeményével. Erszénye súlya ijesztően könnyűvé vált a vásárlás után, és ezt a problémát haladéktalanul orvosolnia kellett. De még mielőtt lábai a Gringotts bank felé vitték volna, áttért a túloldalra, hogy a neki integető unokanővéréhez és családjához csatlakozzon.

- Ana, végre, hogy ideértél - morgolódott Meredith, smaragd szemei villogtak szőke frufruja alatt. - Mi tartott ilyen sokáig?

- Sajnálom, Mer! Bevallom, elbeszélgettem az időt. Tudod, mennyi közös témánk van Madame Malkinnal. Szia, Gideon. Fiúk - üdvözölte unokatestvére férjét, ikerfiaik fejére pedig egy-egy csókot nyomott, majd a varázslóbank felé indultak.

- Te és a talárjaid! - forgatta a szemét Meredith. - Megint egy újabb? Talán nincs még elég? Minden vagyonod talárokra költöd.

- Talárból sosem elég! Ráadásul holnap veszem át hivatalosan is a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főigazgatóságának vezetését. Nem mehetek olyan ruhában, ami már volt rajtam. Plusz szeretem, ha megbámulnak egy-egy egyedi darabban. A pénztárcám miatt pedig ne aggódj, nyitok egy talárkölcsönzőt, ha megszorulnék.

- Tudod, Ana, néha fel sem tudom fogni, hogyan kaphattál meg egy ilyen felelős pozíciót - csóválta a fejét Meredith, de rosszallás nem érződött a hangjából.

- Akkor lehet, hogy mégsem ismersz olyan jól, mint hittem. A munkámban maximalista vagyok.

- Naná! Egészen addig, míg a notórius késéseid miatt ki nem rúgnak!

- Olyan csak egyszer volt! Különben is, ezt a hibámat már kinőttem.

- Igen, azt észrevettem - gúnyolódott. - Most is milyen pontos voltál.

- Jól van, nem kell folyton az orrom alá dörgölni! Igyekszem, tényleg igyekszem, de sokszor...

Felértek a Gringotts lépcsőin és Ana tekintete egy viharvert körözési plakátra tévedt, és a torkán akadt a szó. Sirius Black. Ugyan már nem volt tele a képével az Abszol út, de ez az egy, régi darab most alattomosan kúszott Ana szemébe. Nézte a gyűlölt férfiarcot, aki oly sok szenvedést okozott családjának. A férfi, aki csak nevetett szeretett bátyja halálán. És még csak meg sem bűnhődött érte rendesen. Bár megkapta volna a dementorcsókot már a legelején!

- Ana? - hallotta meg Meredith hangját, aki valószínűleg nem látta meg a varázsló képét. Unokatestvére hangja kizökkentette sötét gondolatai közül.

- Bocsáss meg, Mer, csak elkalandoztak a gondolataim. Tudod, eléggé izgulok a holnap miatt.

- Valóban? Ez nem vall rád. Hol van az a magabiztos Ana Drops, akit én ismerek?

Ana csak mosolygott magában. Meredith-t nem tudta olyan könnyen átejteni, ahhoz túl jól ismerte. Igazából tényleg nem izgult a másnap miatt. Gideon és a fiúk nem tartottak velük a bankba, helyette kint vártak a két boszorkányra. Miután átverekedték magukat az ellenőrzéseken, az egyik kobold lekísérte őket széfjeikhez. Ana fejét lehorgasztva utazott, szemeit résnyire összehúzta, hogy ne is érezze, milyen mélyre utaznak a csillével, és hálát adott Merlinnek, hogy épségben leértek. Bár Meredith szerint, Ana minden pénzét talárokra költötte, azért a lány széfjében elég szép kupac arany csücsült. Az évek alatt a legtöbb munkahelyén rendkívül jól keresett, és a pénzzel is jól tudott bánni, elvégre a pénzügy volt az egyik szakterülete, a nemzetközi kereskedelem és jog mellett.

- Na és mondd csak, Ana, hogy áll a te nagy minisztériumi projekted? Mikor fogjátok nyilvánosságra hozni?

- Hamarosan. Jövő héten lesz egy interjúm, ami a Prófétában fog megjelenni. Abban fogok róla beszélni és a nagyközönség is akkor fog róla értesülni. Azt hittem tudod, hisz a férjed főszerkesztő.

- Egy interjú, hát persze! Csak stílusosan, olyan Ana Drops módra - nevetett fel csilingelő hangján Meredith. - Gideon ritkán beszél a munkájáról, ami nem is baj. Örülök, hogy amikor otthon van, akkor inkább a családjának él.

- Hát persze - mosolygott rá Ana. - Biztosan nem könnyű két ilyen kicsivel. Ha segítségre lenne szükséged, remélem tudod, hogy rám számíthatsz.

- Kedves tőled, de tudom, van neked is épp elég dolgod. Különben is, a szüleim és édesanyád is nagyon sokat segít, igazán nem panaszkodhatom.

Ana azon kapta magát, hogy már vissza is érkeztek a bank bejáratához. Szeme még egyszer Sirius Black hullaszerű, ronda képére vetődött, és dühében keze ökölbe szorult. Elkapta tekintetét a férfiról, és kizárta elméjéből a borús emlékeket.

Gideon két gyermekét kergette éppen a lépcsőkön, akik kacagva futottak el apjuk elől. A férfi nem találta olyan mókásnak a dolgot, hogy a két, alig két éves fiúcska cikeszként cikázik a lépcsőfokokon, egy Szent Mungo beli látogatást kockáztatva. Mikor aztán sikerült befogni a két vásott kölyköt, Ana Meredith fiai felé intézett szájtépését hallgatva, valahol örült, hogy nem neki kell nevelnie a két kis fenevadat. Elbúcsúzott családjától és hazafelé vette útját.

Ahogy tengerparti otthona, a Korallszirt elé hoppanált, megcsapta orrát a tenger imádott, sós illata. A Brit-szigeteknek ez volt az egyetlen olyan része, ahol korallzátony található, és ha belegondolt, milyen olcsón jutott ehhez a házhoz, igencsak szerencsésnek érezte magát. Ahogy fellépett a tornácra, egy baglyot pillantott meg kedvenc karosszéke karfáján ücsörögni. A madár lábához kötözött pergament óvatosan lefejtette, majd az állattal a karján belépett otthonába.

Korallszirt nem volt túl nagy, de Anának egymagára épp elég. Az emeleten egy háló-, és vendégszoba kapott helyet, az alsó szinten pedig a konyha és a hatalmas üvegablakokkal kerített étkező és nappali. A rönkház stílusú lakás, a benne lebegő több száz gyertyával meghittséget árasztott magából. Takaros. Aki csak járt már nála, mind így jellemezte. Ana enni adott postásának, lepakolta holmiját az egyik székre, és kibontotta a levelet.

Kedves Anabelle,

Tudom, meglep a levelem, de haladéktalanul egy találkozót kell kérnem tőled, az ügy nem tűr halasztást. Holnap este nyolc órakor meglátogatnálak, ha alkalmas az időpont.

Várom mielőbbi válaszod,

Albus Dumbledore

Anát villámcsapásként érte a levél, kikerekedett pupillái majdnem elnyelték mélybarna íriszét. Ha Dumbledore valamit ilyen sürgetően akar, az valószínűleg nem jelent jót. Külföldi útjai során előfordult, hogy levelezett az igazgatóval, legtöbbször tanácsért fordult hozzá. Legutóbbi levelezésük témája pont az a nemzeteken átívelő minisztériumi projekt volt, amin most dolgozik. Olyan viszont, hogy a professzor kezdeményezzen levelezést vele, sőt egy személyes találkozót kérjen tőle, arra még nem volt példa.

Egy kósza pletyka kúszott az emlékezetébe két nappal ezelőttről, miszerint Ő, Akit Nem Nevezünk Nevén visszatért. Anának szörnyű gondolatai támadtak. Elméjébe tolult elődje, Barty Kupor rejtélyes eltűnése és halála. Az egy évvel ezelőtti Kviddics Világkupa, ahol halálfalók randalíroztak. Talán pont Sirius Black egyesítette őket ismét. Aztán a balul elsült Trimágus Tusa; három helyett négy versenyző indult, az egyik nem más, mint Harry Potter. És szegény Amos fia, aki holtan került elő a tusa harmadik próbájáról. És most itt tartja a kezében Dumbledore levelét. Mi ez az egész? Érezte, az események összevágnak, csak még nem érti pontosan hogyan. Lekörmölte a választ az igazgatónak, hogy megfelel neki az időpont, és hogy várni fogja. Az immár jóllakott bagoly lábára kötözte levelét és útnak bocsájtotta azt. Sejtette, a másnap valami sorsfordítót tartogat számára, és ezzel nem is tévedett.

Másnap az új, kristályokkal kirakott talárjában, az előző napi levél után kissé zavartan, de mosolyogva érkezett be a Minisztériumba. Sugdolózó varázslók és boszorkányok, ideges arcok, feszült légkör jellemezte a reggelt. Ana nem törődött vele, jól tudta, hogy este megtudja az igazságot és nem kell a pletykákra hagyatkoznia. Így, hát rögtön Barty Kupor egykori irodája felé igyekezett, ami előtt helyettese, Gilbert várta. A fiatal fiú, aki két éve végzett a Roxfortban, most asztalánál könyökölt, és mikor meglátta Anát, mutatóujját halántékához emelte, hüvelykujját pedig rá merőlegesen tartva, egy mugli pisztolylövést imitált, aminek következtében fejét mellkasára ejtette. Ana tudta, kollégája épp eljátszotta, hogy golyót repít a saját fejébe, és hamarosan arra is rájött, hogy miért. Az irodában Gilbert volt évfolyamtársa, egyben Kupor egykori jobbkeze, Percy Weasley várta. Önelégült mosollyal nézett Anára szarukeretes szemüvegén keresztül.

- Miss Drops - hajtott fejet a fiú, és meg sem várva a boszorkány reakcióját, belekezdett mondandójába. - Azzal a fontos és jelentőségteljes feladattal bízott meg, nem más, mint maga a mágiaügyi miniszter, hogy én adjam át önnek szeretett és megboldogult Mr. Kupor egykori irodáját, félbemaradt munkáit, páratlan, még meg nem valósult ötleteit. Megmutassam, mit hol talál meg, mely ügyek élveznek prioritást a többi előtt. Mint tudja, sokáig én vittem a hátamon ezt az irodát, de engem az államtitkárságra léptettek elő. - Ana, mintha némi szemrehányást hallott volna ki Weasley szavaiból. A lány sejtette, az államtitkári előléptetés helyett, jobban fájt volna a foga erre a pozícióra.

Percy mindent olyan szájbarágósan magyarázott, hogy Ana óvodásnak érezte magát, míg hallgatta. Ha nem lett volna egy előkelő, nemesi család sarja, és ha nem lett volna ilyen jól nevelt, már negyed óra után kipaterolta volna Percyt az irodából. Ha a Weasley-k közül kellett volna mentort választania magának, egészen biztos, hogy egykori évfolyamtársát, Billt választotta volna. Neki legalább volt humorérzéke és nem érezte úgy magát mellette, hogy csak azért nem ugrik ki menten az ablakon, mert az nem valódi. Na meg a tériszonya...De mivel csak egy napról volt szó, így Ana összeszorította fogát és illedelmesen bólogatott.

Dél után nem sokkal Percy ebédelni sietett, így Ana kicsit fellélegezhetett. Nyugalma viszont nem tartott sokáig, mivel az irodában megjelent a nyúzott Cornelius Caramel. A miniszter feldúlt állapotáról árulkodott paprikapiros arca és a ritkuló haja közül, helyenként legördülő verejtékcseppek. Ha ez még nem lett volna elég, szemei alatt olyan bőrönd nagyságú karikák éktelenkedtek, amiket Ana magán sosem akart volna látni.

- Jól érzi magát, Cornelius? - kérdezte.

- Jól, jól, kedvesem, igazán semmi baj. Vagyis... - A miniszter hezitált, vajon mennyit említsen a boszorkánynak az elmúlt napok eseményeiből. - Vannak bizonyos pletykák, Anabelle... Teljesen alaptalanok...

- Arra gondol, hogy Ő, akit Nem Nevezünk Nevén visszatért?

- Nem, nem és nem! - tajtékzott a miniszter. Hirtelen kirohanása meglepte a lányt. - Nem tért vissza! Szemen szedett hazugság!

- De Dumbledore...

- Dumbledore, Dumbledore! A pozíciómra pályázik és ilyen aljas eszközökhöz nyúl! - Ana azért ennél jobban ismerte az igazgatót, minthogy ezt elhiggye róla. - A Potter gyerek meg asszisztál neki. Mindig is kivételesen bánt azzal a fiúval, ahogyan mi is. De ennek most itt a vége, kedves Anabelle. A Minisztérium többé nem áll tébolyultak és szabályszegők mellé! E két személy mától ellenségünk, ezt jegyezd meg te is jól. Nem is kívánok több szót fecsérelni rájuk.

- Értem, Cornelius. - Ana végignézett a miniszteren, és úgy vélte, a tébolyult jelző rá sokkal jobban illik. Pontosan még mindig nem értette, mi váltotta ki ezt az agressziót Caramelből, de sejtette, hogy Dumbledore esti látogatása megválaszolja kérdéseit.

- Most pedig gyere, Anabelle, bemutatlak a többi vezetőnek és a beosztottjaidnak is. Tudom, hogy a nagy részüket már ismered, hisz egy éve itt dolgozol, de a protokoll így kívánja.

A miniszter egy textilzsebkendővel megtörölte gyöngyöző homlokát, majd együtt indultak el a tanácsterem felé, ahol a többi osztály vezetője várta, hogy bemutatkozzon. Általában nagyobb szabású esemény szokott lenni egy főosztályvezetői kinevezés, de mivel Barty Kupor nem nyugdíjba vonult, hanem elhalálozott, emlékére tekintettel, csak egy kis társalgásra gyűltek össze a minisztériumi vezetők. Ana így is rendkívül élvezte a helyzetet, általában szerette az embereket és jó érzékkel kommunikált is velük. Hiúságát legyezgette a sok dicséret és gratuláció, amit kapott, és az, hogy a minisztériumi boszorkányok a csodájára járnak új talárjának, csak még nagyobb elégedettséggel töltötte el. Még akkor is, ha tudta, a dicséretek, nagy része nem őszinte. Még akkor is, ha jól tudta, hogy azt suttogták, hogy csak a neve miatt kapta meg az állást. Úgy gondolta, a bemutatkozása jól sikerült és annyira feltöltődött, hogy biztosra vette, hogy a maradék pár órát is nevetve kibírja Percy társaságában.

- Miért nem tegezel, Percy? Kicsit kellemetlen nekem ez a csendőr-pertu - mondta, mikor visszatért az irodába és ismét munkához láttak.

- Ha jól tudom - igazította meg szemüvegét a fiú -, ön a magasabb beosztású, és nos az idősebb is, ezért magának kell felajánlania a tegeződést.

Ana, bár még csak huszonöt éves volt, nem szerette, ha korával hozakodnak elő, pláne, ha mint idősebbet emlegetik. Ha hiúságába tipornak - akár vélten, akár valósan - , azt csak ritkán tudta szó nélkül hagyni, Percy megjegyzése pedig felhívás volt keringőre.

- Szerinted öreg vagyok? - kérdezte vészjóslóan.

- Nem, nem ezt mondtam. - A Weasley fiún enyhe zavar suhant át.

- Egyidős vagyok Bill-lel. Talán őt is magázod?

- Természetesen nem, de ő más, a...

- Tudod, Percy, néha lazíthatnál és kihúzhatnád a terelőütő méretű karót a hátsó feledből. Szólíts nyugodtan Anának.

Percy legalább húszat pislogott egy másodperc alatt, de végül is hamar megtalálta a hangját. Kihúzta magát és a lány felé biccentett.

- Nos, Ana, azt hiszem, innentől már egyedül is boldogulsz.

Azzal csapot-papot otthagyva kisietett az irodából. Ana magára maradt az asztalon heverő pergamenhalmokkal, amik a mai nap fényében egészen jó társaságnak bizonyultak. Nagy sóhaj kíséretében hátradőlt székében és pennája végére harapott. A megmaradt papírmunkát másnapra halasztotta ennél sokkal jobban érdekelte, mit tartogat számára Dumbledore jövetele. Tudta, hogy az igazgató fontos ügyben keresi és ettől ő is fontosnak érezte magát. Azt viszont egyáltalán nem sejtette, hogy a látogatás után élete száznyolcvan fokos fordulatot vesz.

☆☆☆

Szia!
Köszönöm, hogy olvasol, ha eddig tetszett a történet, nyugodtan csillagozz, vagy oszd meg a véleményed (ezeket egyébként bármelyik fejezet/bekezdés alatt megteheted ;) ), mert érdekel. :)

Ha tetszik a stílus, és esetleg mást is olvasnál tőlem, kövess itt wattpaden, instán vagy tiktokon.

Köszönöm még egyszer, hogy itt vagytok, további kellemes olvasást!♡