❄❄❄

❄Astarion❄

❄❄❄

Astarion hitetlenül figyelte az összekulcsolt kezeiket. Gale egy lilaszínű selyemingben foglalt helyet mellette, amit elegánsan egy bőszárú élére vasalt nadrágba tűrt. Az egyik zokniba bújtatott lábfejét az övének dörgölte és Astarion alig bírta magába tartani az arcán szétterülő mosolyt. Hát ilyen érzés volt szeretve lenni? Ismerte a szeretet, hiszen a barátai mindig a tudtára adták, hogy sokat jelentett nekik, de ez mégis egy másfajta szeretet volt. Gale ujjai gyengéden cirógatták a bőrét. Legszívesebben felrángatta volna magával a férfit az emeltre és órákon át csak csókolta volna. Felfedezett volna minden ismeretlen bőrfelületet az ujjaival, addig csókolta volna, míg meg nem ismerte az összes hangot, amit a férfi ki tudott magából ereszteni. Kívánta őt. Annyi éven át nyomta el az érzéseit, csupán amiatt mert kezdetben nem érezhetett így. Felesége volt, egy házas férfi életében mégis mit kereshetett volna ő? Miután pedig elváltak Astarion időt akart adni a barátjának. Gale-nek nem egy újabb szerelmes kalandra volt szüksége, hanem barátokra, támogatásra és szeretetre. Most pedig ki mondhatta volna meg neki, hogy mit csináljon? Együtt voltak. Úgy igazából. Nem csak egy színjáték miatt szorították egymás kezét, nem csak megjátszották a szerelmet néhány idegen, kíváncsi tekintet előtt, hanem mindezt azért tették mert megtehették. Mert éreztek valamit egymás iránt. Kívánhatott volna valaha is többet ennél?

Elnézte a barátját. Barna fürtjeiben itt-ott már elvegyült néhány őszhajszál, a tekintete körül pedig ott garázdálkodott pár nevető ránc, de Astarion talán egész életében nem látott szebb férfit nála. Mélyen ülő, barna tekintete mindig meleg volt és barátságos. Minden érintésében ott ült a törődés és a kedvesség. Mégis melyik tettével érdemelt ki magának egy ilyen barátot? Mikor mit tett, hogy a Sors ezzel a férfival ajándékozta meg?

Egy halvány mosollyal dőlt hátra az ültében és csendben figyelte Gale-t, ahogy egy tagadhatatlan vigyorral merült el a rokonaival való párbeszédben. Nyoma sem volt annak a rémületnek, ami délelőtt megült a vonásaiban. Astarion büszke volt rá, szembe nézett Mystrával pedig hányszor végig nem hallgatta már azt, hogy Gale képtelen lenne szembenézni az exével. Ismerte ezt az érzést, miután szakított a bántalmazó exével, Astarion sose kereste többé a társaságát, még csak látni se akarta, mert rettegett attól, milyen érzéseket taszítana elő a lelkéből. Astarion szerencsés volt, soha többet nem kellett Cazadort látnia. Persze Cazador és Mystra nehezen eshettek egy kalap alá, de mindketten bántalmazták őket a saját torz módjukon.

– Alig hallottuk még a barátod hangját! – szólalt fel Morena húga. Teresa kíváncsian dőlt előre. – Astarion mesélj egy kicsit magadról! Hogy ismerkedtetek meg?

– Elég régi történet – nevette el magát és azonnal az arcára húzta jól ismert maszkját. – Egy egyetemi programon, még évekkel ezelőtt. Kilenc éve?

– Úgy-úgy! – helyeselt Gale lenyelve egy korty vörösbort.

– Kilenc éve? Szent egek és még egyszer sem hallottunk rólad! – rázta meg a fejét hevesen.

– Akkor már jegyesek voltatok Mystrával? – kotyogta közbe Anna, Gale nagyanyja.

– Valahogy úgy – húzta el száját Gale.

– És már akkor is éreztetek valamit egymás iránt?

– Teresa, elég volt – szólt közbe Morena, de Astarion addigra már megérezte a torkában azt a kellemetlen gombócot. Ismerte a rávetülő tekinteteket, mind azon gondolkodtak, hogy vajon ő tette-e tönkre a házasságukat.

– Biztosítom mindannyiótokat arról, hogy semmi mást nem éreztünk az elején puszta barátságnál.

– De csak éreztél valamit, nem? – szólt közbe Thomas? Ha jól emlékezett Teresa fiának a nevére. – Vagy a semmiből született a szerelem?

– Ha arra vagy kíváncsi én tehetek-e arról, hogy Mystra és Gale szakított, akkor a válaszom nem – mosolyodott el erőltetetten, majd lenyelte a poharában maradt bort.

– Nem gondoltam volna, hogy egy férfival jössz össze. Nem úgy volt, hogy gyereket akarsz majd vállalni? – kotyogta közbe Thomas neje. Astarion megfagyott a mozdulataiban. Morena és Gale egyszerre pattantak fel az ültükből.

– Hadd emlékeztesselek May, hogy meleg pároknak ugyanúgy lehetséges gyermeket vállalniuk. Szerencsére egy szabad országban élünk, ahol ha úgy kívánjuk örökbe fogadhatunk bárkit – sziszegte Gale. A tekintete felforrott, feketén égtek az íriszei. – És most esetleg témát válthatnánk? Ha nem vettétek volna észre magatokat, a hülye kérdéseitekkel kényelmetlen helyzetbe hoztok engem. Ennek a beszélgetésnek vagy itt és most vége, vagy témát váltunk.

– Olyan kellemetlen a párkapcsolatotokról beszélni?

– Nem, Thomas. Ha valódi, érdeklődő és figyelmes kérdéseket tennétek fel, akkor talán én lennék a legboldogabb, hogy válaszoljak rájuk. De burkolt, passzív agresszív szándékkal feltett kérdésekre inkább nem reflektálnék.

Csend telepedett az asztalra. Astarion az ölébe húzta a kezét.

– Köszönöm, drágám – törte meg a csendet Morena. – Pontosan úgy, ahogy a fiam megmondta. Nincs kedvem vádaskodással és gúnyos kérdésekkel töltenem az ünnepeket, semmi köze sincs eleve senkinek ahhoz, hogyan éli a felnőtt fiam az életét, főleg, hogy kivel osztja meg azt! Ha nincs senkinek semmi értelmes, vagy kedves mondanivalója talán az lenne a legjobb, ha rátérnénk a desszertre és azután illedelmesen búcsút mondanánk egymásnak!

Úgy lett végül, ahogy Morena javasolta. Az íncsiklandó desszertet követően illedelmes búcsút mondtak egymásnak és Astarion csak azután lélegzett fel, hogy Gale nagyanyja elhagyta a házukat.

– Sajnálom, hogy ilyen kibírhatatlanok voltak – rázta meg a fejét a nő és hálás elfoga felé nyújtott borral megtöltött poharat. – Thomas és a neje, reménykedtem, hogy idén azért megemberelik magukat, tévedtem.

– Érthető – tette hozzá sietősen, miközben a mosogatóba helyezte a piszkos tányérokat. – Mindenkiben felvetődhet a kérdés, hogy nem én tettem-e tönkre a csodás házasságukat. Könnyebb egy ismertelenre kenni, mint elfogadni a tényeket, hogy két ember egyszerűen nem jó egymásnak.

– A véleményüket igenis megtarthatják maguknak! – pöffeszkedett a nő. – Mégis mikor kérdeztem rá arra, hogy pletykák szerint Thomas zavarba ejtően sok időt tölt a dajkájukkal?

– Anya! – rótta meg Gale nevetve.

– Na de őszintén! Megérteném, ha régi barátok lennénk, de így is alig látom az arcát egyáltalán nem muszáj tönkre vágnia az egyetlen vacsorát, ahol az egész nagy család összegyűlik.

– Thomas már csak ilyen, May pedig képtelen beismerni magának, hogy igenis ráférne a válás és nem érdemes a romokban leélnie az egész életét – rázta meg a fejét Gale. Egy félmosollyal pillantott rá. – Őszintén, ha tudtam volna, hogy kellemetlen helyzetbe hoznak sosem kértelek meg volna rá, hogy legyél szemtanúja ennek. Sajnálom.

– Ó, drágám volt már rosszabban is részem.

– Ez pedig nem ad feljogosítást arra, hogy megengedd az embereknek, hogy ilyen szörnyűen bánjanak veled! – rázta meg a fejét Morena. – Valóban, én szégyenkezem a rokonaim viselkedése miatt!

– Sokkal többet számít nekem az, hogy azok, akiknek érdekel is véleménye elfogadnak Gale mellett – vallotta be őszintén. Morena arca felragyogott.

– Nekem csak az számít, hogy Gale boldog legyen, és Astarion melletted ragyog a fiam! És te is egy igen tündéri és szerethető teremtés vagy, megreped a szívem a boldogságtól, hogy egy ilyen csodálatos emberrel hozta össze a fiamat a sors! – könnyekbe lábadt tekintettel pattant fel a kanapéról és kettő remegő kezébe fogta az arcát. – Köszönöm, hogy eljöttél hozzám karácsonyra, hogy megismerhettelek! Rettenetesen sokat számít ez nekem, és alig várom, hogy viszontláthassalak benneteket! Minél hamarabb – emelte a mutató ujját a fia irányába. – Hiányozni fogtok nekem!

– Ó, anya, nem örökre megyünk el – nevette el magát Gale.

– Mégis úgy érzem – mosolyodott el Morena. – Holnap már indultok is?

– Délután, még megebédelünk és utána.

– Akkor pihenjétek ki jól magatokat az út előtt! Én is ledőlök, belefáradtam ebbe a temérdek családi drámába.

❄❄❄

– Thomas tényleg csalja a nejét? – tette fel a kérdést, mikor már mindketten Gale szobájában voltak. Gale elhúzta a száját.

– Valószínűleg, bár csak néhány pletyka jutott még anya fülére, de láttad, hogy viselkednek egymással, nem lenne nagy meglepetés, ha valóban csalná May-t.

– És May szereti?

– Inkább csak bele van ragadva a múltba – vonta meg a vállát. – Ismerős érzés. Néha olyan eleven él bennünk a múlt, hogy összetévesztjük a jelen érzéseivel. Az, hogy egyszer éreztünk valahogy nem jelenti azt, hogy most is úgy érzünk.

Astarion elmosolyodott és megfordulva az ültében két csókot nyomott a férfi borostás arcára.

– Lefürdünk?

Gale arca elnyílt, értetlenül döntötte oldalra a fejét, majd kinyújtva az egyik kezét az arcára fektette a tenyerét.

– Együtt?

– Együtt – súgta gyengéden. – Olvastam egyszer egy cikket arról, hogy az első szex előtt érdekes lehet felfedezni egymás testét, és az együtt fürdés egy jó alkalom rá. Hogy megértsük azt, hogy a meztelen test nem csak a szexet jelentheti, hanem komfortot, bizalmat. Tetszett az ötlet, de sose volt még olyan, akivel ki is szerettem volna próbálni. – Gale ujjai az orrára gördültek, majd le az ajkaira. – Mit szólsz hozzá? Csak akkor, ha ez neked is komfortos.

– Kicsit félek – ismerte be halkan. Astarion oldalra döntötte a fejét és közelebb kúszott a férfihez. Gale az ölébe ejtette a fejét és elrejtette az arcát előle. Gyengéden cirógatta a hosszú fürtöket, időt hagyva a férfinak.

– Miért?

– Te olyan gyönyörű vagy – nevette el magát kínosan a férfi. A fülei vöröslöttek és életében először alig találta a szavakat, talán néhány csipkelődő szóval enyhíthette volna a hangulatot, de akármit is szeretett volna mondani Gale, Astarion tudta, hogy mély volt. – És félek, hogy tiszta fények alatt, semmi vágy nélkül te nem találnál engem annyira vonzónak. Én-én nem vagyok olyan szép, mint te, nekem nincsenek vonzó izmaim, sőt egy-néhány helyen talán még húsosabb is vagyok. Jézusom – nevette el magát elkeseredetten. – Néha azt mondta rám, Mystra, hogy nem vagyok elég vonzó. Hogy megkéne változnom itt-ott, hogy vonzóbbnak lásson. Egy dolog, hogy az arcom jóképű, de a testem... félek nem lesz elég.

– Ha tehetném megkopasztanám azt a nőt – sziszegte hátravetve a fejét. Astarion talán ezzel az egyetlen érzéssel nem tudott azonosulni, ha bármiben is biztos volt az életében az a kinézete volt. Astarion tudta, hogy vonzó volt, megragadó a szó minden egyes értelmében. Talán az egyetlen olyan vonása, amiben biztos volt. Hiszen ebből is szeretett volna pénzt keresni, a teste volt az, amit ismert, amiben bízott. Olyannyira, hogy a végére már a magáénak sem érezte. – Hogy hitethetném el veled, hogy nem igaz egy szó se abból, ami elhagyta a szádat?

Gale üveges szemei rátaláltak az övére.

– Mondd el mit szeretsz bennem.

– Fókuszáljunk a külsőre?

– Igen, kérlek.

Astarion egy halvány mosollyal cirógatta meg a férfi kipirult bőrét. Felsegítette az ágyról és gyengéden a fürdőszobába vezette őket. Minden érintése óvatos volt, mikor az ujjaival megpróbálta kigombolni a férfi ingjét felnézett Gale-re.

– Szólj, ha valami nem komfortos. Kérdezzek rá, vagy bízhatok abban, hogy elmondod? – cirógatta meg az arcát két apró csókot hintve az ajkaira. – Gale? Szavakra lesz szükségem.

– Kérdezz inkább, de nem kell mindenre, csak a nagyobb lépésekre.

– Rendben. Igen, nem? Vagy inkább színekben beszélnél?

Gale hálásan csókolta le a szájáról a kérdéseket.

– Jó lesz az igen, nem.

Mikor kigombolta a selyem inget, Astarion ujjai lesimították a puha anyagot a férfi széles vállairól, ami majd hangtalanul esett a csempére. A tenyerét Gale forró bőrére simította, és mohón itta magába a látványt. A mellkasa szőrős volt, a bőre puha a hasa és az oldalai környékén, de Astarionban fel sem merült egyetlen kétely sem arról, hogy vonzónak találta a férfit. Sőt. Hatalmasat nyelve emelte a szemeit Gale arcára.

– Gyönyörű vagy, drágám. Minden porcikád, ha ez a kis hús visszarémisztette azt a nőt, akkor a baj korántsem veled, hanem vele volt – mosolyodott el. – Szeretnéd, hogy én is levegyem a felsőmet?

– Kérlek.

Astarion könnyedén bújt ki a felsőjéből majd a földre dobva a derekánál fogva magához rántotta Gale-t.

– Csüccsenj le – intett a fejével a kád peremére. Lassan segítette ki a nadrágjából, majd a combjai közé térdelve egyenesen magába itta a férfi látványát. Szenvtelenül dörgölte az arcát a mellkasához és mélyen magába szívta az illatát. Vágyat érzett, lüktetett az ereiben a vére, de időt kellett hagynia, ez a fürdés nem a szexről szólt, lehetett benne gyönyör, de meg szerette volna mutatni Gale-nek, hogy odavolt minden porcikájáért. Az érintése alatt lassacskán felengedtek a férfi izmai. Sűrű pillák mögül lesett fel rá. A kádba segítette, majd levetkőzve követte a férfit. Forró vízzel áztatta át a testüket, ugyan Gale szavakat kért, de olyan nehéz volt kifejeznie az érzéseit. Gale volt a szavak embere, nem Astarion. – Kívánlak – ismerte be, mintha nem lett volna egyértelmű a vágya mindkettőjük számára. Nevetve dőlt bele a barátja érintésébe, összedörgölte az orrukat és felhabosítva a szappant az ujjai között beledolgozta azt Gale izmaiba. Az orrával a nyakhajlata vonalát követte. – Hmm. – A tenyerével eldolgozta a habot Gale mellkasán, és engedte, hogy Gale ujjai is rátaláljanak az ő sápadt, fehér bőrére. – Szeretem az arcodat, a borostádat – az ujjai alatt sercegtek az éles szálak. – Illik az arcodhoz. Szeretem a hajadat, ha tehetném naphosszakat csak cirógatnám a puha tincseket. Tetszik, hogy itt-ott már elvegyülnek benne ősz hajszálak is.

– Astarion – súgta lélegzet visszafojtva a férfi.

– A vállaid is szélesek – motyogta az ujjaival követve a szavait, ugyan vöröslött az arca, de bármit megtett volna annak érdekében, hogy komfortossá varázsolja a pillanatot a férfi számára. Ha Gale szavakat kért, akkor akármennyire is esett nehezére kimondania az érzéseit meg kellett tennie. Mindkettőjükért. – Szeretem, hogy a bőröd puha, kényelmes elfeküdni rajta. Az ölelésed meleg. És a szemeid, drágám! A kezeid, a tenyered, a puha ujjaid. Odavagyok értük – nevette el magát szégyenlősen. – Minden, minden tetszik rajtad.

Ez nem csak Gale-nek volt sebezhető pillanat, Astarion is úgy érezte, hogy egy peremen áll, rettegve attól, hogy lent végzi e vagy még időben utána kapnak-e. Gale szótlanul ölelte magához a testét. Összesimult a mellkasuk és Astarionból felszakadt egy megkönnyebbült sóhajt.

– Köszönöm, szerelmem – csókolta a bőrébe a szavakat. – Te is csodaszép vagy.

– Igen? – pislantott rá mosolyogva.

– Talán a szavak sem elegendőek ahhoz, hogy leírjam mennyire.

– Akkor mutasd meg – motyogta bele az ajkaiba.

Mikor a férfi végül a matracra döntötte a felhevült testüket Astarion tekintete már-már elhomályosodott mindattól a fullasztó érzéstől, ami a mellkasában forrott. Hogy szerethetett valakit ennyire? Hevesen csókolta meg. A nyelvük összeért, és mintha minden atom felrobbant volna a testében, vagy egyszerűen csak életre keltek. Az ujjait a fürtjeibe fúrta és még közelebb rántotta magához, mert nem volt elég az, hogy minden bőrfelületük összeért. Nem. Astarion magában akarta érezni a másikat, a tüdejében érezni a férfi lélegzetvételeit, arra vágyott, hogy összeolvadjon a testük, a lelkük. Mohón nyelte el Gale nyögéseit, a kezei felfedezték maguknak a férfi széles hátát, a körmeit belemélyesztette barna bőrébe. Érezni akarta a másikat. Mindenestül és ez a felismerés egyenesen megőrjítette.

Gale ujjai a derekába mélyedtek, a bőre puha volt és minden szenvedély ellenére is gyengéd maradt. Zihálva rejtette az arcát a nyakhajlatába és felhevülten csókolta azt a vékony bőrréteget a vállainál. A fogai karistoltál a bőrét, de még ez az apró fájdalom is lángra lobbantotta a vérét, a lábujjai is beleremegtek. Úgy szorította, mintha bárki kikaphatta volna őt a kezei közül. Vajon ez tényleg a valóság volt? Nem csak a képzelete űzött az érzéseiből egy gúnyos álmot? Tényleg a tenyere alatt érezte a férfi hevesen verdeső szívverését, és vajon még mindig Gale íze égette az ajkait? Nem lehetett egy álom ennyire valósághű.

A tenyerét végigfutatta a férfi nedves hátán, az ajkaival megtámadva az arcát és ott csókolta, ahol elérték az ajkai. Hol a vállait, hol a mellkasát, hol pedig az arcát. Az ajkai alatt sercegett Gale borostája, míg a férfi ujjai a farka köré fonódtak. Egyszerre nyögtek fel, Gale egyenesen kiitta belőle a hangokat.

– Gyönyörű – súgta megrészegülten. A szemei barnája odalett, egy addiktív fekete gömb maradt a helyükön. – Hadd halljam a hangodat – búgta az arcára.

– Hogy az anyád meghallja? – nevette el magát Astarion, az egyik tenyerét az ajkaira szorítva, csakhogy el tudja fojtani a torkából előszökő hangokat. – Drágám, ha így folytatod egy perc alatt elmegyek! – sziszegte, de Gale a feje mellé szorította a csuklóját a szájával belefojtva a szavakat. – Van sikosítód?

A szemei elnyíltak és egyenesen a vállaiba sóhajtott.

– Kibaszott kurva életbe.

– Nincs?

– Mégis miért lenne? – nevette el magát hitetlenül. – Az anyámhoz jöttem és vagy egy éve nem szexeltem senkivel.

Astarion hitetlenkedve felkönyökölt és egyszerűen képtelen volt letörölni az arcáról a vigyorát. Gale fáradtan eldőlt mellette, de mielőtt még álomba sírhatta volna magát Astarion egy könnyed mozdulattal átfordította a helyzetüket és egyenesen Gale arca fölé hajolt. Fehér tincsek mögül dörgölte össze az orrukat, majd három mély csókkal üdvözölte a kedvesét.

– Nem hiszem el. Astarion Ancunínnal tervezel egy utazást, és még egy rohadt óvszert és síkosítót sem pakolsz be a bőröndödbe? Gale, drágám – nevette el magát gúnyosan, majd egyszerűen Gale farkának dörgölte a fenekét. A férfi kezei hirtelen kaptak a dereka után és Astarion nem tudott betelni a barátja arcával, ahogy lassan elnyíltak az ajkai és összeszorította a szemeit. Zihálva dőlt az ajkaira.

– Három nappal ezelőtt, baszki – lihegte elkínzottan. – Három napja még csak a barátom voltál.

– Na de semmi sincs ebben a szobában?

– Egy éve nem voltam ebben a szobában – nevette el magát feltárva a szemeit. – De leszophatlak.

– Gale! – nyögött fel Astarion hátravetve a fejét. – Ne kísérts. Magamban akartalak érezni – bökte ki végül elkínzottan elterülve a matracon. Gale nem késlekedett menten fölé mászott és csókok ezrével terítette be a meztelen testét.

– Majd ha hazaérünk, megígérem, drágám. De most kurvára el kell élveznem – sziszegte zihálva. Beleköpött a tenyerébe és mielőtt felfoghatta volna mibe kezdett a férfi, a tenyere közé szorította mindkettőjük farkát. Astarion háta ívben feszült, Gale ajkai a mellkasán érezte, a nyelve apró köröket írt a mellbimbója köré. – Baszki, mindjárt.

– Erősebben, drágám.

Egyszerre élveztek el. Gale zihálva dőlt el mellette és a nyakhajlatába rejtve az arcát nevetve rázta meg a fejét.

– Azt gondoltam jobban felkészültél erre az utazásra, főleg, hogy tervedben volt meghódítani.

Astarion hangosan felkacagott és összenyomta a szájukat.

– Őszintén, nem tudom mire gondoltam, mikor egyetlen egy óvszert sem raktam el – kuncogott bele a csókukba. – Sosem gondoltam volna, hogy itt végezzük – ismerte be halkan, kisöpörve néhány tincset Gale arca elől.

– Három napja még tagadásban éltem – mosolyodott el a férfi. – És most nézzenek rám. Egy gyönyörű férfi van a karjaimban. Köszönetet kéne mondanunk az anyámnak.

– Mm, majd az esküvői levelemet neki címzem és megköszönöm, hogy el szerette volna hívni Mystrát egy ebédre. – Gale hangosan felnevetett. – Belegondolni, hogy mindez egy hülye meghívás miatt kezdődött. Mi van, ha Jen igent mondott volna?

– Előbb vagy utóbb úgy is melletted végeztem volna.

– Azt mondod?

– Már ezelőtt is szerettelek, Astarion. Csak fel kellett nyitnom a szemeimet.

Ha aznap este jobban aludt, mint azelőtt valaha, az kizárólag az ő titka maradt. Gale karjaiban a világ minden gondja megszűnt létezni. 

heyhoo

itt is vagyok az új fejezettel! már csak egy epilógus van hátra és vége is lesz Astarion és Gale történetének. Rég túlcsúsztunk sajnos a karácsonyi határidőt, de még legalább a tél befejeztével sikerült a végére jutnom! :)

köszönöm mindenkinek, aki részt vett ezen a kis utazáson! köszönöm a kedves szavakat, és minden támogató csillagot és lelkes olvasót! mind-mind rengeteget jelentenek nekem!

igyekszem az epilógussal hamar érkezni!

puszilok mindenkit :)