Erre mennyi esély volt? Hogy pont Devin a legjobb barát, akiről itt szó van?
-Ismeritek egymást?
-Hát...-kezdtem.
-Igen. Ha megbocsátasz Andy, most mennünk kell.
-Mennünk?-néztem rá.
Megfogta a karom, és a kocsija fele rángatott.
Aztán visszament, beszélt pár szót Andyval, és elindultunk.

-Mi van Hiszti Kriszti?-gúnyolódtam.
-Azt hiszed, ez egy kibaszott vicc?
Talán most először láttam ennyire...feszültnek.
-Mármint?
-Mindenféle jött menttel kúrni szoktál? És ha bedrogoz? Megerőszakol? Tudod meddig kerestünk téged? Nem lehetsz ennyire felelőtlen bassza meg.-csapott a kormányra.
Egy ideig halkan ültem mellette, de aztán kicsúszott belőlem.
-Bocsi apu. Egyébként a kocsimat ott hagytuk.
-Majd vissza viszlek. Mondhattad volna időben.
-Hova megyünk?

Devin szemszöge

Fogalmam sincs, hova megyünk. Csak azt tudom, hogy forr a vérem. Annyira felzaklat, a legkisebb dolog is, amit tesz. Annyira zavar, hogy nem figyel magára.
Hirtelen indulatból ültettem a kocsimba, de nem terveztem ki, hogyan tovább.
Hozzám nem mehetünk, mert nálam...Vannak.

-Hazaviszlek, aztán visszamegyek a kocsidért.
-Miért nem viszel vissza engem?
-Mert nem hiszem, hogy ilyen állapotban vezetned kellene.
-Nem vagyok ittas.
-Nem. Csak másnapos.

Maeve szemszöge

-Nem fordul a kulcs.-idegeskedtem, amikor nyílt az ajtó.
-Talán mert a zárban van egy másik belülről.-nyitott ajtót Cameron.-Sziasztok.
-Nem marad.-mutattam Devinre.-Csak hazadobott.
-Rendben, ahogy akarjátok, én léptem. Eleanorral megyünk vidékre a szülőkhöz.-fogta a fejét.
-Siess, nem szereti, ha késel.-nevettem.

-Na akkor én felmegyek azon a lépcsőn...-mutattam az emelet felé.
-Na akkor menj.-szólalt meg mögöttem.
Benyitottam a szobámba. Ahogy látom, anyu kicsit rendbe szedte. Imádom.
Belehuppantam a jó puha ágyamba.
-Végre...-suttogtam.
-Mit csináltál vele?
A hátamra fordultam, és Devin szemébe néztem.
-Andyvel? Nem teljesen emlékszem, az a helyzet...
-Hogy lehetsz ennyire felelőtlen?-nevetett szánakozva.

-Jajj, nem kell úgy tenni, mintha te jobb lennél.
-Nem teszek, de én férfi vagyok. Így azért más.
-Hagyjuk már.-fúrtam a fejem a párnámba.
-Jó volt vele?

Devin szemszöge

Teljesen hirtelen jött ki a számon a kérdés, és azonnal megbántam.
Megígértem Naominak, hogy tartom a távolságot. Quinn nálam töltötte az estét. Nem történt semmi, de tudom, hogy vár rám.
Szeretem, igen. Lehetne vele egy gyönyörű jövőnk.
Mit csinálok én itt?

-Hát be kell valljam, amit a nyelvével tud...-harapott az ajkába.

Megőrültem. Azt hittem, menten felrobbanok.
Összeszorítottam az állkapcsom a gondolatra, hogy miket tett vele.
De miért? Ha nincs köztünk semmi, nem tehetem ezt.
De annyira kívánom. Annyira érezni akarom. Eddig tartottam magam, de már éreztem, hogy nem sok tartás maradt bennem.

Maeve szemszöge

Tudtam, hogy ez nem fog neki tetszeni. Minden srác egóját bántaná, ha ilyet mondanának neki.
A csukott ajtómnál állt, szemeivel levetkőztetett, és mintha bennem gyönyörködött volna.
Aztán szép, lassú léptekkel felém indult, majd az ágy szélénél megállt.
Kezét a combomon elindította felfele, csak finoman hozzámérve, a szoknyám aljáig.

-Sokkal jobban kinyallak, mint ő tette.

A hasamban forróság keletkezett, és automatikusan feljebb csúsztam.
Az ágyra vetette magát, és szétnyitotta a lábaimat. Egyik kezét lassan a pólóm alá vezette, ahol finoman csipkedni kezdte a mellbimbómat, a másikkal pedig a combomat tartotta.
Finom puszikkal hintette be a lábam, vészesen közeledve az alsó tájékomhoz, én pedig egyre hangosabban sóhajtoztam, és éreztem, hogy már ettől el tudnék menni.

Félretolta a tangát, és egy határozott mozdulattal belém engedte a nyelvét, amit hangos nyögéssel díjaztam.
Jobb kezemmel az ő ujjait fogtam, a másikkal pedig a hajába túrtam, miközben ugyanazzal a tempóval, finoman fel-le mozgatta a nyelvét.
A gyengém, ha valaki foglalkozik a mellemmel, ezért a másik kezét is oda vezettem, miközben a hajába túrtam. Hirtelen rántottam össze magam, amikor jobbra-balra mozgott, körkörös mozdulatokkal.

És nekem már nem kellett sok, a mennyországban éreztem magam, és azt kívántam, bár sosem lenne vége ezeknek a pillanatoknak.
A szemembe nézett, és pimaszul elmosolyodott.
-Még mindig azt gondolod, hogy jobban csinálja, mint én?-kérdezte, közben bal kezét a csiklómra vezette, és finoman dörzsölni kezdte.

-Sosem mondtam...-nyögtem ki nehezen, és visszatoltam a fejét, mert közel éreztem magam.
Nyelvével újra kényeztetni kezdett, és amikor azt hittem, jobb nem lehet, két ujjával belém hatolt, miközben a csiklómat szívta.
Erősen a hajába téptem, és hangos nyögésekkel jeleztem neki, hogy jól végezte a dolgát, nekem olyan orgazmusom van, mint még sosem volt.

Kábultan feküdtem az ágyon, ő pedig végigpuszilta a combom.

Devin szemszöge

Otthon vár rám "életem szerelme", én pedig itt vagyok, és a nyelvemet egy másik lányban járatom.
Nem tehetek róla, egyszerűen kikészít ez a lány, annyira édes, mint a nektarin, és egyszerűen vágyok rá.
Mostmár tudom, ha bárki más hozzáér, abba megbolondulok. Azt akarom, hogy én legyek a fejében, hogy az én nevemet nyögje.
Csak az enyémet.

Maeve szemszöge

Nehezen térek vissza a valóságba, ugyanis teljes extázisba estem.
-Máskor, ha bárki hozzád akarna érni, azt akarom, emlékezz, hogy más nincs olyan jó, mint én.-suttogta a fülembe.
Megcsókoltam.
-Elmegyek a kocsidért.-állt fel.
-Mi?Máris?
-Miért, azt akarod, hogy egész nap ott álljon?-nyitotta ki az ajtót.
Még mindig gyorsan kapkodtam a levegőt.
Egyre jobban kezdek ráfüggni, lassan olyan nekem, mint egy káros szenvedély, amiről tudom, hogy távol kellene maradnom, mégis annyira édes, és annyira jó.

Devin szemszöge

Elégedetten konstatáltam, hogy a lélegzete is nehezen áll vissza. Ahogyan elindultam az ajtó felé, a bűntudat és az öröm egyszerre kavarogtak bennem.
Mit csinálok? Miért nem tudom távol tartani magam tőle?
Kinyitottam az ajtót, vissza sem nézve.
El kell mennem, hogy kiszellőztessem a fejem.

A lépcsőfordulón lelépve azonban a legrosszabb rémálmommal kellett szembe néznem.
-Devin? Mit keresel te itt?
-Naomi?
A húgom csillogó szemeibe néztem, ahogy Axel karjaiban csüngött. Rideg tekintet váltotta az örömet.
-Devin...-húzta össze a szemöldökét.
Most mihez kezdjek...