Tehetetlenül álltam előtte.Az emlékek szépen-lassan kúsztak vissza az agyam legmélyebb pontjából a felszínre.
Szerettem.Mindennél jobban.Feleségül akartam venni.De eltűnt.Elment, és azon a napon megtört bennem valami.
Most pedig újra itt van, készen arra, hogy velem töltse az éjszakát.

-Devin, kérlek...
-Igen, vagyis...Maradj.-nyögtem ki nehezen.
A szemeiben felcsillant valami, amit ezer éve nem láttam.
-Viszont...
-Megzavarom a romantikus pillanatot?

Maeve szemszöge

Az ajtóból két ember nézett vissza rám. Az egyik csalódottan pillantott oda, a másik pedig félt. Mintha könyörgött volna, hogy menjek bele a játékba.

-Ő az?Felismerem a hangját...-kapott a fejéhez a lány.
-Nyugodj le hercegnő,egy barát vagyok.Jézusom, csak át kellett szaladnom ezért a borítékért...-lebegtettem meg a darab papírt, amit a kisasztalon találtam.-Korábban jól beijedtél, nem lehet veled viccelni?
Mindketten meglepve pillantottak rám.
-Szóval ti...
-Nem.-vágtuk rá egyszerre.
Begyűrtem a borítékot a zsebembe, majd felvettem a kocsikulcsot a kanapéról és elindultam.

-Akciódús estét barátaim.-karoltam át őket, azzal a lendülettel pedig továbbmentem a lifthez.
Reménykedtem, hogy nem jön utánam.Engedj el ennyivel.Nem kell mindig jó embereset játszanod.
Utánam szólt, de gyorsan beszálltam.
A lift ócska nyikorgását és a halk zenét hallgattam, miközben elővettem a borítékot.
Rosland Street 77.

Persze zavart az egész. Hogy vele van és nem velem. De nem tehetem ezt magammal, mivel semmit sem ígért nekem. 
A parkolóba kiérve elővettem a telefonom, és Lillyt tárcsáztam.
-Ne mondd, hogy megint...-nevetett.
-Lilly!Hogy vagy?
-Hagyjuk ezt, sosem hívsz fel csak azért, hogy hogy vagyok.
-Nem érdeklődhetek? Elvégre a legjobb barátom vagy nem?
-Maeve!
-10 perc és nálatok vagyok.Megyünk inni.
-Hát...Legyen.

Így ment ez mindig. Ha felejtenünk kellett, ha szomorúak voltunk vagy mérgesek, ha felettébb boldogok vagy csak rettenetesen unatkoztunk. Ilyenkor csak Lilly és én és egy kis pia. Az utóbbi időben sok szar zajlott le bennem, úgyhogy szükségem van erre.

És megint megfogtam a kis poharat, és lehúztam, miközben Lilly kiáltotta, hogy "Fenékig!".
Az este többi része meg, hát...

Fogalmam sincs. De tényleg. Régen történt párszor ilyen, hogy nem tudom, hol vagyok és kivel és mi történt, szóval nem igazán lepett meg a szexi meztelen idegen mellettem egy hatalmas franciaágyon.
Lerúgtam a takarót, és felvettem a földön heverő, piros inget.
-Ébredj, szőke herceg!-tapsoltam.

Fáradtan fordult a másik oldalra.
-Mennyi az idő?
-Csinálj nekem kávét idő!
Nevetett, majd minden szégyenkezés nélkül felállt. Több értelemben is.
Felkapott egy törölközőt, és a vállára csapta.
-Hogy szeretnéd?
-Kis tejjel és egy kanál cukorral.
-Tudod nem sok lány várja meg, hogy felkeljek. Általában elszaladnak, ameddig tudnak.
-Én nem vagyok ennyire unalmas. Kávé nélkül pedig sehova!

A szemembe nézett, és halkan felnevetett.
-Rendben, kedves...
-Lola.
Persze, nézhet ki bármennyire jól, a saját nevem sosem adnám meg senkinek sem.
-Lola. Tetszik. Andy. Elmentem zuhanyozni.

Lassan összeszedtem a cuccaimat.
-Hogy jöttünk ide?-kérdeztem, mikor visszatért.
-A kocsimmal.
-Remek. Mennyire vagyunk messze a bártól?
-Pár perc. Eldoblak.

Sokkal egyszerűbb alak volt, mint Devin. Felkapott egy melegítőt, és lazán levezetett az udvarba.
A kocsijában is nagy kupi volt, és úgy száguldott az utakon, mint egy forma 1-es versenyző.
-Látlak még?-mosolygott, amikor kiszálltam.
-Ha szerencsés vagy.-kacsintottam.-Kösz a fuvart!

Könnyen bejutottam az autómba is, ahol feldugtam a töltőre a telefonom.
Rengeteg nem fogadott hívás Lillytől, egy pár Axeltől, és... Devin?
Mi a franc?

-Napszemüveg, rúzs, lakáskulcs...-turkáltam a táskámban.
Merre vannak az irataim?
Nagyot sóhajtottam. Ez nem lehet.
Elindultam visszafele, a szexi Andy házához, miközben Lillyt tárcsáztam, aki nem vette fel. Remélem, minden rendben vele.

A fejem szétmegy az alkoholmennyiségtől, ami tegnap a szervezetembe jutott. Annak mind, nem bennem lett volna a helye. Nem tudom, mit és mennyit ittam, de a fájdalom erősségéből ítélve jóval többet a kelleténél.
Ezt az oldalam szégyellem. Nem nőies dolog ennyire kiütni magát az embernek.
A gondolataimba meredtem, amikor csengett a telefonom.
-Lilly. Mizu?
-Mizu? Inkább azt mondd, hogy jól vagy, minden rendben?
-Persze, lökött. Te merre?
-Aronnál vagyok.
A szememet forgatva válaszoltam.
-Míly meglepő...
-Mérges vagyok! Megint csak úgy eltűntél. Pedig szóltam neked, hogy kimegyek, felhívom Devint, hogy jöjjön érted.
-Hát jó, hogy nem hívtad, találtam magamnak másik partnert.-nevettem.
-Hívtam. És jött is. Csak eltűntél. És kerestünk téged, de egy idő után feladtuk.
-Hé! És ha elraboltak volna?
-De tudjuk, hogy mennyire szereted szingli helyes pasiknál tölteni az éjszakát.
-Haha, vicces. Mennem kell, beszélünk !

Basszus... Nem emlékszem a kódra.
Viszont a nevére igen. Valamilyen Andy...
Ujjaimat végighúztam a gombokon, majd beütöttem a kiírt számot.
-Tessék?
Ismerős hang.
-Itt hagytam az irataim?
-Talán. Vagy csak azért vettem el, mert látni akartalak újra.
Ez cseles. Nem is ismer, de nagyon teper.
-Rendben Romeo, megtennéd, hogy lehozod nekem? Nem szerencsés jogsi nélkül az utakat járni.
-Megyek.

Nem sokkal később nyílt a hatalmas kapu, és a szőke herceg bukkant ki rajta.
-Lola. Örülök, hogy újra látlak.-mosolygott pimaszul.
-Azt elhiszem. De sajnos nem érek rá egész nap.
-Én sem, ne aggódj, jön az egyik haverom. Állítólag mindjárt itt van.-nézett körbe.-Ha van kedved, addig...-mutatott a lakása felé.
-Fékezd magad. Nekem az iratok kellenek.
Egy fájdalmas sóhajtást hallatott, majd odaadta a kis pakkot.

-Itt is van.-mosolygott.
-Ki?
-A barátom. Az én kedves drága barátom.-mutatott a hátam mögé.
Hátrafordultam, és a legrosszabb, egyben a legszebb rémálmommal néztem szembe.
-Oh ne is törődj vele, orvos a srác, azért van ilyen szettben.
Meg se törte a szemkontaktust, ahogyan hagyta, hogy Andy átölelje. Majd a fogait csikorgatva annyit mondott:
-Merre jártál, Maeve?