-Maeve,szívem...Maeve...
-Hm?-nyitottam ki a szemem.
-Ideje hazamenni.Köszönöm,hogy itt voltál Zionnal.
Az ágyra néztem,de nem találtam ott az ördögöt.
-Hol van?
-Az apja hazavitte.Én meg elviszlek téged.
Felálltam,és nyújtóztam egy hatalmasat.
-Úristen!-ordított fel Maya,én pedig összerezzentem.
-Mi az?
-Tele van a nyakad véraláfutásokkal!-takarta el a száját.
A tükör elé léptem...Úristen.
Nem csak egy szívás volt rajtam,hanem az egész nyakamat barna-lila foltok takarták,szinte nem is volt olyan rész,ahol nem lett volna.
-Mi történt veled?Azonnal meg kell,hogy vizsgáljon valaki...

Gondolkozz Maeve,gondolkozz...
-Amikor vasaltam a hajam...Akkor...-hebegtem idiótán.
-Ne nevettess,nem lenne ilyen durva.
-Rendben,elmondom,de akkor nem szólsz senkinek.
-Hallgatlak kisasszony.-nézett rám mérgesen.
Mit mondok neki?
-Tegnap találkoztam Xavierrel...
-Miért találkozgatsz a beteg exeddel?
-Ő csinálta.Na mehetünk?-kérdeztem.
-Hosszú magyarázat vár...Mit gondoltál,amikor újra az ágyadba engedted?-szidott le.
A kórház hosszú folyosóján végigsétálva elidőzött a szemem a 216-os rendelő ajtaján...

[...]

-Maeve,te egy vámpírral találkoztál?-ordított fel Lilly,magunkra vonzva mindenki figyelmét.
-Maradj csendben!-mondtam idegesen.
-Mi van a nyakaddal?Alapozózd le azonnal!
Magával rángatott a mosdóba.
-Mesélj.Ugye nem feküdtél össze újra Xavierrel?
-Dehogy.-forgattam a szemem.-Egy ideje nem láttam.
-Akkor mi az?Miért nézel ki úgy,mint egy zombi?
-Zionnak volt egy balesete,az éjszakát a kórházban töltöttem...-mondtam ki,amit azonnal megbántam.

A szájához kapott,majd felém fordult.
-Maeve...Melyik kórház?
-Micsoda?-kérdeztem.
Mélyen a szemembe nézett:utálom,amikor ezt csinálja.Olyan,mintha a lelkembe látna.
-Ahol Maya dolgozik,a Barnard Medical...
Megint a szájához kapott.
-Te lefeküdtél Devinnel?-sipákolta.
Honnan találta ki?Bárkivel lefeküdhettem onnan.
-Csendben maradnál?
-Ezt nem hiszem el.Rendben,nekem nem tetszik,mondjuk azt sem mondom,hogy kirúgnám az ágyamból...nagyon érdekel:milyen?Mikor kezdődött?Jézusom...ti már a bár után is...
-Igen.De figyelj ide,erről senki nem tud és nem is fog!Nincs köztünk semmi,ez csak szex.
-Persze persze...Ha te megelégedsz csak annyival...Kérlek,meséld el milyen...-könyörgött,én pedig a szememet forgatva indultam el a terembe.

Devin szemszöge

Összeszedtem a cuccaim,és elindultam haza.Fárasztó éjszakám volt.
Benéztem Zion szobájába,de addigra a nővérek teljesen kitakarították és fertőtlenítették.
Beültem a kocsimba,és beindítottam a motort,és csörögni kezdett a telefonom.
Amikor megláttam a nevet,kételkedni kezdtem.
Hogyhogy keres ennyi idő után?Mit akar tőlem?Bár ez lehetett volna egyértelmű.
Felvettem,és csendben vártam,hogy beleszóljon.

-Devin?
Amikor meghallottam a hangját,összeszorítottam a fogam.
-Quinn?
-Rég hallottam a hangod,bár még mindig ugyanolyan hatást vált ki belőlem.
-Mit szeretnél?
-Te is tudod...Mit csinálsz ma este?
Hosszasan elgondolkoztam.Mondjam azt,hogy nem érek rá?
-Semmit.-vágtam rá közömbösen.
-Remek.Akkor ott leszek hétre.
Azzal letette a telefont.

Régen jellemző volt az,hogy egyszerre több nő is volt,akiket a saját igényeim kielégítésére használtam,de egy ideje abbahagytam ezzel.
Most,hogy van Maeve...
Tudom,hogy nem vagyunk együtt,és az egyetlen dolog,ami működik köztünk,az a szex,mégis furcsán éreztem magam a tudat miatt,hogy mással csináljam ma este.

A gondolatmenetemet a telefonom újbóli csörgése zavarta meg.
-Naomi?
-Bátyuskám...ha jól hallom,éjszakai műszakod volt?
-Eltaláltad.
-Az kár,pedig ma haza kell jönnöd!
-Aludni szeretnék...-sóhajtottam fel.
-Ma mutatom be anyáéknak az új barátomat,és számítok a lelki támogatásra.És te is megismerhetnéd!
-Miért akarja mindenki,hogy én támogassam lelkileg?-forgattam a szemem.
-Mert nagyon jó vagy benne.-nevetett.-Akkor eljössz?
-Naomi...
-Kérlek...
-Rendben.Úton vagyok.
-Te vagy a legjobb!

Természetesen nem mondhatok neki nemet.Mégiscsak a húgom.
Arra azonban közel sem számítottam,ami ott történt...

Kettőt kopogtam,és az ajtó azonnal nyílt.
-Devin!-ugrott a nyakamba Naomi.
Szorosan megöleltem.
-Itt van a barátod?-néztem befelé.
-Nem,de hamarosan megérkezik.Hogy vagy?-karolt belém.
-Fáradtan.Nagyon fáradtan.
-Devin!-ölelt át anya.-Örülök,hogy itt vagy.
-Jól vagytok?
-Jobban,hogy itt vagy.-simította meg az arcom,majd újból kopogás hallatszott.
-Itt van!-futott Naomi,majd nem sokkal később visszatértek.
Én pedig tágra nyílt szemekkel bámultam...Ez nem lehet igaz.
-Devin?
-Axel?

Maeve szemszöge

Unottan pötyögtem a laptopomba,és vártam,hogy vége legyen a napnak.Nagyon fáradt vagyok,és szeretnék hazamenni aludni.
-Hogyan fogaz hazamenni?Ma nem kocsival jöttél.-suttogta Lilly.
-Hazaviszel.
-Meg sem kérdezed,hogy ráérek-e?
-Ráérsz?
-Nem.
-Lilly!
-De akkor sietnünk kell!-sóhajtott.-Találkozok egy sráccal.
-Mi lett Aaronnal?
-Nem érdekel.Soha többet nem állok vele szóba!
-Mint az utóbbi 4 alkalommal?-röhögtem,ő pedig belém csípett.
-Nem vicces!

[...]

-Hívj,ha végeztél!-szálltam ki a kocsiból.
-Rendben.Szoríts!-azzal elhajtott.
Fáradtan ballagtam a lakásba.

-Maeve.Hogy van Zion?
-Végigaludta az éjszakát,figyelni kell rá,de semmi nagyobb baja nincs.
-Hála istennek.
-Hugica!-ölelt át hátulról Cameron.
-Legyél olyan kedves és csinálj nekem egy kávét.-mutattam a kávé gép felé.
-Még egy ölelést sem kapok,vagy bármi.
Hátrafordultam és nyomtam egy puszit az arcára.
-Axel?
-A barátnője családjával van,most ismeri meg őket.-mosolygott anyu.-Izgulok.Remélem jó benyomást kelt.
-Axel?Őt ismerve 20 percen belül kitiltják a házból.-válaszoltam,mire Cameron hangosan felnevetett.
-Ne legyél gonosz!Semmi baj nincs a bátyátokkal!
-Csak elég bolond.
-Mondja ezt az ikre.-cukkoltam Cameront.

Miután megkaptam a kávém,felmentem a szobámba,és elkezdtem nézni a közösségi oldalakat.
Néhány óra pörgetés múlva meguntam,majd a kontaktjaimba mentem.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve pötyögni kezdtem.
-Na lássuk...
Végigpörgettem a galériámon,majd kiválasztottam magamról egy kirívó képet.
-Csak hogy biztos hiányoljon.-mosolyogtam.
Látta,de nem válaszolt.
Maeve:Ha most éppen a képemre vered,akkor azt kell mondjam:csalódott vagyok,Devin.
Látta.Semmi.
Miért nem válaszol...

Devin szemszöge

-Ott voltál tegnap a bulin,nem?Te vagy az orvos!
-Igen.-helyeseltem.
Naomi meglepetten forgatta a fejét.
-Ismeritek egymást?
-Találkoztunk már.-helyesbítettem.
-Te vagy az,akivel a húgomat össze akarták hozni anyuék.-nevetett.
Naomi gyilkos pillantást vetett felém.
-Egy pillanat.-mondta,majd maga után húzott,egészen a ház másik sarkáig.

-Mi az?-kérdeztem.
-Együtt vagy a húgával?
-Nem,dehogyis.
-Kérlek,Devin.Ez fontos nekem,és...Mesélt a tesóiról,Maeve nehéz eset...
Ha sejtése lenne,mennyire...
-Bájos.-mosolyogtam.
-Ugye nem akarsz tőle semmit sem?
-Hogy jön ez ide?
-Nem való neked,Devin.Ígérd meg,hogy nem próbálkozol be nála!

Mielőtt válaszolhattam volna,felvillant a telefonom.Megláttam a nevét,így gyorsan eltettem a készüléket és a húgomra néztem.
-Megígéred?
-Persze.-forgattam a szemem.
-Te vagy a legjobb!-puszilt meg,majd visszarohant a nappaliba.
Újra elővettem a telefonom.
-Úristen...-suttogtam.
Hogy tartsam magam távol tőle ezek után?

És itt vagyok.Ígéretet tettem,hogy nem teszek semmit a lánnyal,akivel 3 nap alatt többször lefeküdtem,mint azt gondolni merné.
Talán jobb lesz így.Nem akarom magam beleélni valamibe,ami nem történhet meg.
Megkönnyebbültem,amikor Quinn kopogott az ajtómon.Igen,ő majd segít elterelni a gondolataim...