Vér.Sok vér.Rengeteg vér.
-Mi történik?-futottam hátra.
Hatalmas volt a felfordulás a kertben,én pedig anyuhoz futottam.
-Ki vérzik?
-Zion,elég csúnyán leesett a faház tetejéről.Még szerencse,hogy az orvos barátod itt van,hogy segítsen.
A faház felé néztem,ahol Devin próbálta megnyugtatni Ziont,miközben ellátta a sebet.
-Nagyon nagy a baj?-kérdeztem.
-Nem tudjuk,nagyon vérzik.Be kell vinni a kórházba megvizsgálni.

-Jönnek a mentők?-fordultam körbe.
-Már hívtuk őket,úton vannak.Reméljük nem lesz nagy baja.
Ez a hülye kis ördög.Mindig csak bajt csinál.
-Maya..-futottam oda a keresztanyukámhoz,aki a fia mellett guggolt.
Elég nagy sebnek tűnt.
-Jézusom...-néztem rá.
-Maeve,menj innen,nem bírod ezeket...-sóhajtott Maya.
-Tudok segíteni?-kérdeztem.
-Bejönnél a kórházba velünk?
-Én nem erre gondoltam...
-Nagyon kedves vagy Maeve,akkor gyere.-vonszolt maga után,miközben kisebb sírógörcsöt kapott.

Mindegy.Akkor ezek szerint mehetek a kórházba.
A mentő hamar megérkezett,én pedig beszálltam a többiekkel.
-Súlyos?-néztem Devinre.
-Elég nagy a seb,meg kell vizsgálni,nem lett-e agyrázkódása vagy bármilyen másik baj.
-Ah...-sóhajtottam.
Nem szeretem az ilyet,nem bírja a gyomrom.

[...]

Maya idegesen járkált fel alá.
-Itt dolgozol és nem engednek be?-értetlenkedtem.
-Nem lehet,én az intenzív osztályon vagyok.
-Akkor sem értem.-morogtam.
-Megmondtam neki,hogy ne csináljon semmi hülyeséget!Miért nem lehet rám hallgatni?-mérgelődött.
Felálltam,majd megállítottam.Biztatóan megfogtam a kezét.
-Nem szédülsz?Ez kábé a huszadik köröd lesz.
Halkan elnevette magát.
-Nyugodj meg,inkább ülj le.Hozzak neked egy kávét?

Abban a pillanatban nyílt az ajtó,mi pedig ritmusra pattantunk az orvos elé.
-Baj van?-kérdezte Maya.
-Szerencsére nincsen,az MRI nem mutatott ki semmit,csak nagy a seb.Bekötözzük illetve majd kenni kell,pár hét és elmúlik.Benntartjuk megfigyelésre minden esetre.
-Bemehetek?-kérdezte.
-Természetesen.
Maya után siettem a szobába.Szegény Zion...nem nézett ki jól.
-Minden rendben?-lépett be utánunk Devin.
-Igen.Szerencsére éjszaka dolgozok,úgyhogy tudok rá figyelni.-sóhajtott Maya.
-Én is itt leszek.

Kellemetlenül álltam kettejük között.
-Hát én nem leszek itt,csak mondom.-vontam meg a vállam,csak hogy én is megszólalhassak.
-Maeve,arra gondoltam...
-Nem!-vágtam rá.-Nagyon szeretlek Maya de holnap óráim lesznek.
-Megértem...Csak tudod,izgulok,hogy....Mi lesz,ha történik valami,és itt lesz egyedül?Én pedig a másik szárnyban.-mondta könnyes szemekkel.
Pontosan tudta,hogyan tud rávenni bármire.Elég szemét húzàs,de mindig ezt csinálja,ha el akar érni nálam valamit.
Sír.Nem is feltétlen azért,mert megsajnálom,mivel nélkülem is jól lenne.Inkább azért,mert tudja,mennyire nem szeretem,amikor valaki sír.
-De azt mondták...Azt mondták,nincs baja.-értetlenkedtem.
-De ki tudja,mi lesz az este folyamán...

Megráztam a fejem.
-Keresztanya kérlek...ne nézz rám így.
Elővette a kiskutya szemeit.
-Én is itt leszek.-szólalt meg Devin a hátam mögül.
Rendben,így egy fokkal jobb lenne,legalább elfoglalnám magam valamivel.A kórház falai vajon hangszigeteltek?
-Holnap reggel legkésőbb ötkor haza kell vinned!És jössz nekem egy egész doboz macaronnal!-mutattam fel az ujjam.
-Maeve!-ugrott a nyakamba.
-A nagy dobozzal...-sóhajtottam.

[...]

Az este hamar eljött,én pedig fel alá járkáltam Zion ágya mellett.
-Hoztam neked kávét.
Hátrafordultam és elállt a lélegzetem.
Devint a kezdetektől egy nagyon helyes pasinak találtam,ezt nem is titkoltam.De a gyengém a fehér köpeny.Az orvosok.Devin fehér orvosi köpenyben?Instant orgazmus a szemeimnek.
-Hm...Tetszik ez a köpeny.
Nem válaszolt,csak átnyújtotta a kávét.
-Minden rendben vele?-sétált Zion ágyához.
-Alszik és úgy horkol,mint valami...Milyen állat horkol?
Mélyen a szemembe nézett,majd az ajtó fele indult.
-Ha bármi baj lenne,itt vagyok,a 216-os az irodám.

Elhagyta a szobát,én pedig vártam 10 percet.Figyeltem Ziont,de meg sem mozdult.Úgy tűnt,minden rendben van.Így hát fogtam magam és elindultam.216.
Kopogás nélkül benyitottam.
Felkapta a fejét,majd lehajtotta és halványan elmosolyodott.
-Felkelt Zion?
-Hát...Nem.-vontam meg a vállam.
-Akkor mi a probléma?-kérdezte,miközben jegyzetelt.
Közelebb léptem az asztalához.
-Unatkoztam.

Felállt,majd megfordult és leemelt egy könyvet a polcról.
-Ez egy nagyon érdekes könyv,érdekelhet.-nyújtotta át.
Idegesen néztem rá.
-Egy könyv?-kérdeztem vissza.
Letette az asztalára,majd a szemembe nézett.
-Akkor mit csinálnál szívesen?
Mosolyogva az ajtóhoz sétáltam,a szemkontaktust egy percig sem megtörve,majd elfordítottam a kulcsot.
-Téged.

Devin szemszöge

Pontosan tudtam,mit szeretne.De ha bárki megtalál,azzal nem csak a munkahelyem,hanem az egész karrierem veszélyeztetem.
Visszajött és helyet foglalt az asztalomon.Elkapta a köpenyem,és magához húzott.
Megőrjít.Nem veszthetem el a kontrollt,ez egy kórház...
Puha ajkait újra és újra az enyémre helyezte.Finoman.Résnyire nyitotta száját,és megkereste a nyelvem.
Tényleg ilyen könnyen beadom magam?Megfogadtam,hogy ellenállok.De neki nem lehet...

Maeve szemszöge

-Nem tudsz nekem ellenállni,ne is próbáld meg...
Elkezdte levenni a köpenyét,de megállítottam.
-Hagyd magadon...-húztam újra magamhoz.
-Szóval tényleg bejönnek az orvosok,ugye?-sóhajtott két csók között.
Gyorsan letéptem magamról a nadrágot,megpróbáltam nem megtörni a csókot.
-Csendben kell lenned,megölnek,ha megtalálnak...
-Becsuktam az ajtót.-suttogtam.
-Akkor is maradj csendben.
-Nem ígérem,de megpróbálom.-fűztem lábaim a dereka köré,majd minden helyet bezártam a testeink között.-Ha most kicsit finomabban csinálod,talán könnyen teljesítem ezt a kívánságod.

Devin szemszöge

Nem tudtam racionálisan gondolkodni.Orvosként tudtam,hogy amit csinálok,helytelen és büntetendő,de férfiként nem bírok ellenállni a nőknek,és neki főleg nem.
Tökéletes a teste,ahogyan egy ritmusra mozgunk,megőrjít,ahogyan a nevemet kiáltja,amikor közel jár a csúcshoz.
Letérdeltem az asztal elé.Mit csinálok?Ez kurvára nem helyes.
De talán ez az,amitől annyira...jó...

Széttártam a lábait,és lassan ajkai közé vezettem a nyelvem.
-Úristen...-suttogta,miközben a hajamba túrt.
Miután megtaláltam a pontját,körkörös mozdulatokkal kényeztettem.Nem bírtam betelni vele,a látványával,az ízével...
Egyik ujjamat bele helyeztem,így mostmár több helyen is dolgoztam rajta.
-Devin...Még,kérlek...-sóhajtotta.
Becsúsztattam még egy ujjam,ő pedig erősen kézfejére harapott.

Tudtam,hogy közel jár.Egyre erősebben markolta a hajam és az asztál hátsó részébe kapaszkodott.
Másik kezemmel a combját tartottam,hogy ne zárja hirtelen össze a lábait,és abban a pillanatban remegni kezdett.Ugyanabban a tempóban mozgattam az ujjaim és a nyelvem,ő pedig kis híján felsikított,alig bírta visszatartani magát.
Felálltam,és lenyaltam az ujjaim.

Figyeltem,ahogyan mellkasa gyorsan emelkedik fel és le.Felemelte a fejét,és a szemembe nézett.
-Csinálj meg.-könyörgött.
Nekem sem kellett több:letoltam a nadrágomat (a köpeny maradt,ahogy a hölgy kérte) és lassan behatoltam.
A kezeivel átjárta az egész testem,majd hátradőlt az asztalom,leverve egy két kórlapot.
De ez cseppet sem izgatott.
Felé hajoltam és dereka mellé helyeztem a kezeim,ő pedig könyökével felemelte magát,és a nyakamat csókolgatta.
-Menj el.Bennem.
Fel sem fedeztem idáig,milyen mocskos szája van.Ez nem volt megszokott nálam,de nem bántam.

Maeve szemszöge

Nehéz volt hangtalanul csinálni,de megérte a kockázatot.Ha már itt kellett maradnom,akkor ennyi jár nekem.

Lihegve dőlt a vállamra,én pedig adtam neki egy kis pihenőt,majd szó szerint a kezembe vettem az irányítást.
-Maeve...
Megcsókoltam,majd a földre rogytam,készen állva arra,hogy megint a fellegekbe repítsem...

Devin szemszöge

A földön ülve úgy nézett ki,mint egy kiszolgáltatott.Nemrég élveztem belé,de máris újra éreztem a késztetést az orgazmusra.A szájába vett,és eleinte lassan,majd egyre gyorsabban mozgott,én pedig teljes extázisba estem.
Egyik kezemmel a hajába túrtam,a másikkal pedig az asztalba kapaszkodtam,és próbáltam ellenállni a késztetésnek,hogy felnyögjek,de minél többször néztem le,ez annál nehezebb lett.
Néha hatalmas szempilláival felém pillantott.
Lassan végignyalt felül újra meg újra,majd megint körém tekeredett.
Nem is kellett sok idő,hogy újra hihetetlen orgazmust éljek át...

Maeve szenszöge

Imádtam,hogy mennyire jó érzést adhattam neki,és türelmesen vártam,hogy újra elmenjen.
Ha már ő is ugyanezt megtette.
-Maeve...Hihetetlen vagy.-sóhajtott fel.
-Valami újat mondj...-nevettem,majd újra megcsókoltam,ő pedig magához húzott.
-Azt hiszem,ideje visszamennem Zionhoz...-suttogtam,majd adtam neki egy utolsó csókot.
-Lehet nem ártana...
Gyorsan dobogó szívvel és fáradtan mentem vissza a szobába,majd hamar elaludtam a kényelmetlen kórházi széken...