A számat beharapva néztem,ahogyan elmegy mellettem,elég közel,hogy egy kicsit hozzámérjen.
Nem hittem volna,hogy ez a nap így alakul,de nem panaszkodhatok.Talán nem is lesz olyan rossz ez az összejövetel.
Elnyomtam a csikket,és a kert felé vettem az irányt.
De mielőtt bárkivel beszélhettem volna,két kicsi kéz elkapott és a faház fele rángatott.
-Zion,mit csinálsz?-kérdeztem.
-Találtunk valamit,gyere!

A kisház mögötti padon volt Paxton,az unokaöcsém.
-Szia Maeve.
-Mit csináltok?-kérdeztem.
-Találtam egy sünit,és csapdába ejtettem.-nevetett Zion.
-Micsoda?Ez nagyon gonosz,ereszd el!-mondtam kissé zavartan.
-Miért?Ez csak egy állat.
-Én is mondtam,hogy engedje el.-szólalt meg Paxton.
-De ez az állat érez.Biztos fél,engedd el!-rinyáltam.
De ekkor kivette a kis sünit a ketrecből és a fejem tetejére tette.

Paxton testvérei sietve szaladtak hozzánk.
-Miért van a fejeden egy süni?-kérdezte Olivia.
Nem mertem megmozdulni,nehogy a kisállt leessen a földre,így kétségbeesetten próbáltam egyensúlyozni.
De hogy az Istenbe fogjak meg egy sündisznót?Utálom a kölyköket...

Devin szemszöge

Még mindig nem tudom túltenni magam a tényen,hogy Ő Maya keresztlánya.Pont,hogy kissé kihevertem,ami történt,erre megint felbukkant.
A szemem sarkából láttam,ahogy két kislány a faház fele fut,és ijedten néznek valamit.
Nem szeretem a gyerekeket,de gondoltam jó ötlet lenne megnézni,mi folyik ott.Zion iszonyatosan gonosz dolgokra képes.

A faházhoz érve megtaláltam.
Egy sündisznóval a fején állt,miközben a gyerekek sikoltozva ugrálták körbe.
-Mi folyik itt?-léptem oda.
Mindenki csendben fordult oda.
-Zion rátett egy sünit Maeve fejére!
-Szerintem nézzük meg,mennyit tud futni!Futtassuk!
-Nem fogjuk bántani a sünit!-mérgelődött Maeve,majd óvatosan az állatért nyúlt.
-Meg fog szúrni!
Sikerült a hasánál megfognia,és a kiskert fele indult.
-Most hova viszed?-futott utána egy kislány.
-Zion mentes környezetbe.
Nem akartam a gyerekekkel maradni...Érdekesebbnek tűnt,úgyhogy követtem

Maeve szemszöge

Letettem a kis állatot a nagy bokrok közé,hogy ne találják meg újra,de amikor elengedtem,az egyik tüskéje az ujjamba állt.
-Au!-ugrottam fel.
-Mi történt?
Követett.Tudhattam volna,hogy ez lesz.
-Az egyik tüskéje belém állt.
Mellém lépett,és megfogta a kezem.
-Mosd le,ez elég csúnya.-forgatta az ujjam.
-Te vagy az orvos,és nem látsz el?-cukkoltam.

-Honnan tudod?
-Lilly.
Elengedte a kezem,és a szemembe nézett.
-Azt gondoltam,egyedül is meg tudod mosni a kezed.
-Meg tudom,csak nem akarom.-vontam meg a vállam.
A szemét forgatta,majd a bejárat felé indult.
Idegesítettem,de egy nagyon játékos módon,ami tetszett neki.Tudtam.
A legtöbb férfi élvezi,hogyha egy nő ilyen játékokat játszik vele.És ő pont ilyen fajtának tűnt.

-Menjünk a fenti fürdőbe,ott van betadin meg minden.-indultam el a lépcsőn.
Elővettem a kis elsősegély dobozt,majd oda tartottam az ujjam.
Gyengéden lemosta,lefertőtlenítette,majd rakott rá egy ragtapaszt.
-Jó lesz?-kérdezte.
-Mikor akartad elmondani,hogy orvos vagy?-sétáltam át a saját szobámba.
-Nem ismerkedtünk különösebben.-állt meg az ajtóban.-Mit csinálsz?
-Átveszem a pólóm,összekentem földdel.-mutattam a koszos fehér pólóra.

Egy gyors mozdulattal ledobtam a felsőm,majd gondoltam egyet és felé fordultam.
Végignyalta a szája szélét.
Kíváncsi lettem volna,mire gondolhat abban a pillanatban,amikor végigmért.Biztos nem a kis sündisznó járt a fejében...
-Ebben is segíthetsz.
-Egy családi rendezvényen vagyunk...-sóhajtott.
-Senki nem fogja megtudni.
Próbálja visszatartani magát,de miért?

Mindegy volt,mert elkaptam a nyakkendőjénél,magamhoz húztam,majd az ajtónak toltam.Innentől az enyém volt újra.
Nem habozott sokat:egy mozdulattal felkapott,és az ágy felé cipelt,miközben lerántottam róla a felsőjét.
Őrületes,ami kettőnk között lezajlott.
Gyorsan levette a nadrágját,majd rám vetette magát.
Hevesen megcsókoltam,miközben lent is kényeztettem.
Egy hirtelen mozdulattal átlendültem,és letérdeltem elé.A számmal kezdtem kielégíteni,amire egyre hangosabban nyögött.
-Maeve...

Imádom,amikor egy pasi ezt teszi.Ez egyszerre indít be és biztosít arról,hogy nagyon jól csinálom.
És abban is biztos vagyok,hogy mostmár nem akar majd olyan könnyen elfelejteni.Tudtam abban a pillanatban,amikor sóhajtozni kezdte a nevemet.

-Istenem...-túrt a hajamba.
A nyelvemet lassan felfelé hoztam,majd az ölébe ültem.
-Ah...-nyögtem fel.
Eleinte lassan,majd egyre gyorsabban mozogtam.
-Hihetetlen vagy...-nyögte a számra,miközben újra és újra megcsókolt.
Egyre nagyobbra pattantam,kezeimmel a hajába túrtam.A hátsó felemre tette a kezét,és azzal segített.
Aztán egy hirtelen mozdulattól vezérelve elkezdett ujjával is kényeztetni.
Azt hittem,szétrobbanok ahogyan finom hullámok jelezték,hogy nemsokára megtörténik.
Felálltam,és az ágyra huppantam,csak a hátsó felemet mutatva felé.
Ő pedig tudta mire gondolok,így követett,és hátulról hatolt belém...

2 nap alatt ez volt a második alkalmam vele,és sokkal jobbnak éreztem,mint az elsőt.
Valószínűleg ilyen ez:Minél többször csináljunk,annál jobb lesz.
Remegő lábakkal fordultam a hátamra.
-Ez kurva jó volt...-lihegte.
Megsimítottam a hátát.Nem tudom,mi van köztünk,de az nagyon tetszik.

A szívem még mindig iszonyatosan gyorsan vert,így reméltem,hogy egy kicsit itt tudok maradni,ameddig összeszedem magam.
-Mennünk kellene,biztos keresnek.-jutott eszébe,majd gyorsan öltözködni kezdett.
-5 perc.-sóhajtottam.-Nagyon kemény vagy.
Magabiztosan elmosolyodott,miközben az ingjét gombolta be.
Kikeltem az ágyból,és követtem a példáját.

[...]

-Maeve baby!-nyomott Maya egy puszit az arcomra.-Hogy megy az egyetem?
-Hát,azt hiszem nem tudok újat mondani,a szokásos dolgok.
-Ilyen ez,amikor az ember politológiát tanul.-ölelt át anyu.-Egy áldás ez a lány.
Ha tudná,mit csináltam 10 perccel ezelőtt,lehet nem ez jutna eszébe...
Anya ugyanis teljesen elítéli az ilyen dolgokat.Ő úgy gondolja,hogy az embernek csak olyannal kellene szexelnie,akit igazán szeret,nem csak vonzódik hozzá.Én ebben nem hiszek.Ha valaki baromi jól néz ki és kívánom,akkor miért ne csinálhatnám vele?
-Nektek még nem is mutattam be Devint!-jutott eszébe.-Meg is keresem.
Remek...

Idő közben apu is megérkezett,így hárman vártuk Devin érkezését.
Nemsokára meg is jött.
-Ez itt az egyik nagyon jó barátom,Dr.Devine Barone.Ők pedig itt Maeve szülei,Simon és Britney.
-Doktor?-kérdezte apu.
-Igen,orvos vagyok.-mosolygott.
-Wow.-mondta anyu csillogó szemekkel.-Tökéletesen illene hozzád Maeve.
-Egyetértek.-biztatott apu.
Mi ütött ezekbe,hogy mindenáron össze akarnak hozni valakivel,és ez most pont Devin?
Elég régóta megy ez a kis játék."Hozzuk össze valakivel a szerencsétlen lányunkat,hátha végre felhagy a kalandozásaival,és igazán szerelmes lesz."
Ez az én dolgom kellene,hogy legyen:Eldönteni mit is szeretnék.

Devin szemszöge

Vicces volt látni a reakcióját,ahogyan zavarba jött.Sosem láttam még ilyennek.
Persze nem mondom,hogy nem gondoltam erre.Egy idő után meg lehet unni,ha az embernek csak kalandjai vannak.Egy férfi szeret gondoskodni egy nőről,nekem is volt kapcsolatom.
Persze neki lehet meg sem fordult a fejében.Még fiatal és kibaszott jó nő,akiért mindenki odavan.Miért akarna elköteleződni,ha így is megkaphat bárkit?

Maeve szemszöge

-Ne hozzátok zavarba a vendéget...
Zavarba?Inkább én voltam zavarba,ő nagyon is élvezte ezt az egészet.
-Csak egy feltevés volt.Maeve politológiát tanul az egyetemen!
-Anyu...
-Politológia...-mosolygott rám.-Szép szak.
-Köszönöm.-mosolyogtam vissza.
-Tetszik ez a fiú...-mutatott rá apa.-Nem bánnám,ha ilyen sráccal jönnél haza.Nem kell neked olyan,mint Xavier.
-Elég volt a magánéletemből...-akadtam ki.

Kínos csend lett.
-Inkább cigizek egyet...-indultam előre.
Mérgesen ballagtam a garázshoz.
-Mi történt?-nevetett Cameron.
-Csak a szokásos "keressünk Maeve-nek pasit" akció.
-Szeretnék,ha lenne valakid,ez nem akkora nagy baj.Ők a szüleink.
-Nem lehet mindenkinek olyan tökéletes kapcsolata,mint neked.

Ez igaz volt.Talán belül mindenki kicsit olyan kapcsolatra vágyik,mint ami Cameron és Eleanor között van.5 éve együtt vannak,minden ünnepet együtt töltenek és stabil a kapcsolatuk.Igazi tündérmese.
-Ajaj...-nyomta el a csikket.
-Mi az?-kérdeztem.
-Nézz hátra...-biccentett mögém,én pedig megfordultam.
De nem kellett volna.