Maeve szemszöge

Láttam, hogy Devin hosszasan gondolkozik valamin, ezért úgy gondoltam, ideje, hogy visszavonuljak.
A buli hangulatot azonban teljesen megölte, amit mesélt. Tudom, hogy sokat ivott, és most nem fogja fel, de szó szerint vadásznak rá. És ez engem kiidegel.
Mi fog történni?

Bezuhantam az ágyba, arra volt valamennyi erőm, hogy átvegyem a pizsamámat. Mire kinyitottam a szememet, már reggel volt. Mellettem Andy őrült hangosan horkolt. Neki nem sikerült az átöltözés részig eljutnia.
A telefonomra néztem:Nyolc óra van.

Felkaptam egy melegítő szettet, a hajamat gyors kontyba kötöttem és elindultam reggelizni.
Az asztalnál kevesen voltak, sokan a tegnapi bulit próbálják kipihenni.
Csak Maya, Eleanor, Devin, anyu és apu ültek az ebédlőben.
-Jóreggelt.-ásítottam, ahogy helyet foglaltam.
-Neked is. Hamar elmentél, minden rendben volt?-kérdezte apa.
-Honnan tudod, hogy hamar eljöttem?
-Láttalak a folyósón, olyan fél tíz körül.
-Persze, csak megfájdult a fejem.-motyogtam.

Megfogtam a tányérom, és elmentem reggelit szedni.
Épp tojásrántottával tömtem a tálam, amikor megláttam a tegnapi, két unszimpatikus alakot.
Egyre közeledtek, és valami azt sugallta, hogy ők tényleg nem akarnak jót Devinnek.
Feldobtam a tálra két virslit, majd elindultam visszafele.

Valamin hangosan nevetett a társaságunk, amikor visszaértem.
Leültem és rátapostam Devin lábára, majd a fejemmel biccentettem a kijárat felé.
Értetlenül ráncolta a szemöldökét.
Nem zavartattam magam, csak felálltam, és magammal húztam a csarnokba.

-Ha biccentek, akkor csak kövesd.
-Mit?
-Devin...Te talán nem fogod fel, mi történik?
Ártatlanul a szemembe nézett.
-Vadásznak rád. Keresnek téged. Itt vannak.-mutattam az ebédlő felé.
-Maeve, nem hiszem, hogy ez ilyen komoly. Biztos beszélni akarnak velem.
-Beszélni?-röhögtem hangosan.-Ezek az alakok pont csak beszélni nem akarnak.

A szemem sarkából láttam, ahogyan a két srác minket figyel.
-Gyere. Menjünk...-indultam a lift felé.
-Még nem fejeztem be a reggelim.
-Devin! Indulj meg!-morogtam rá.
A lift felé indultunk, miközben zakatolt a szívem. Mintha egy horrorfilmben lennénk.

Megnyomtam a hetes számot, és nagyot sóhajtottam, amikor a lift elindult.
Mire kinyitottam a szemem, vészesen közel állt hozzám.
-Félsz?-kérdezte.
-Neked is kellene.-motyogtam.
A derekamnál fogva finoman a lift oldalának lökött. Másik kezével feltolta az államat, hogy mindenképp egymás szemébe nézzünk.

-Hagyj...-fordítottam el a fejem.
Az arcomtól indulva a nyakamig mindenhol megpuszilt, amitől gyorsabban vettem a levegőt.
-Nem akarlak hagyni.-suttogta a fülembe.
-Nem csinálhatod ezt velem. Velünk. Elmondtam Devin. Itt az életeddel játszol. De miért is aggódok én érted, ha te saját magadért nem?

Zaklatottan a szobám felé indultam.
-Maeve...
-Ne fáradj, igazad van. Biztos ez semmi komoly... Én nem leszek az az ember, aki megmondja neked, mit tegyél.
A falhoz nyomott, és megcsókolt.
Nem hagytam a kísértésnek, hiába vágytam erre oly rég.
-Menj vissza Quinnhez, Devin.

Becsaptam magam mögött az ajtót, és most az először sírtam el magam, de úgy igazán. Ez az egész vakáció túl megterhelő lett.

Annyira, hogy a hét végéig elkerültem Devint. Mindenhova Andyvel mentem, hogy elfelejtsem. A hazafele úton sem néztem rá, elköszönésnél pedig csak biccentettem nekik.
Nem tehetek róla, a gyerekes és makacs énem átvette az irányítást.

Két hét telt el így. Ilyen frusztrációban, hogy azt sem tudom, Devin él-e még. Nem kerestem, és ő sem keresett engem.
Andyvel azonban folyamatosan tartottam a kapcsolatot. A kemény külseje alatt egy igazán érzelmes fiú, és egyre jobban kezdtem megkedvelni.
Így nagy örömmel olvastam, hogy meghívott a 27. születésnapjára, ami a szülei hétvégi házában lesz megtartva.

A buli előtt egy nappal felhívtam Lillyt, hogy jöjjön el velem vásárolni.
-Maeve, a nyaralás óta olyan furcsa vagy.
-Tudom. Egyszerűen csak az agyamra mentek a dolgok. Baromi nehéz.
-Devin?
Mit tehetek? Ismer.
-Is.
-És Andy?
-Is.
-Maeve...Engedd el. Devint. Mi értelme ennyit szenvedni egy olyan fiú miatt, akinek jó voltál pár alkalomra? És Andy...Nem ismerem, de annyira jól kijöttök.
-Tudom Lilly. De ez nem ennyire egyszerű. Ez jó lesz?-emeltem le egy vodkát az egyik polcról.
-Azt hittem, az órát viszed neki.
-Azt is. Ez a bulira lesz.-kacsintottam.

Másnap egész nap pihentem, este pedig felkaptam a legdögösebb piros bralettem, egy fekete bőrnacival, és indulhattunk is.
Axel és Naomi már a kocsiban vártak, hogy elvigyenek. Anyuék ugyanis nem engednek el kocsival, ha tudják, hogy inni fogok, nehogy éjszaka kedvem támadjon elindulni valamerre.

-Minden megvan?-nézett hátra Axel.
-Meg.
-Mesélj nekem erről az Andy gyerekről, mi van köztetek?-ült mellém Naomi.
-Bébi, nem ide ülsz?
-Neem, majd visszafele. Most beszélnem kell a húgoddal.

Az egész út a szerelmi életem kitárgyalásával ment el. Bár baromira unom ezt a témát, imádom Naomit és sosem lenne szívem lekoppintani őt, de azért nagyon megkönnyebbültem, amikor megérkeztünk a címre.
Nem egy ház, majdnem egy kastély fogadott.
-Biztos ez az?-nézett Axel a címre.
-Ez az. Ez volt a képeken.-nyitottam ki az ajtót.
-Bekísérlek.
-Axel. Tudok vigyázni magamra ennyi idősen!

Szomorúan a kocsira nézett, aztán felnevetett, és megölelt.
-Vigyázz magadra. És ha bármi lenne, csak hívj!

-Nem lesz semmi, figyelek rá.
Andy hátulról átölelte a derekam, másik kezével pedig intett.
-Vigyázz is, ajánlom!-nevetett Axel.
Szorosan megöleltem Andyt, aki a karjaiba zárt, mint aki nem akar sosem elengedni.
-Boldog Születésapot!-nyújtottam át a zacskót.
-Nahát, nem kellett volna. Te vagy a legjobb ajándék.-kacsintott rám, mire én elpirultam.
-Gyere kicsiszív, körbevezetlek.-fogta meg a kezem, ahogy bevezett a hatalmas házba.

Néhányan már a zenék közt keresgéltek, voltak, akik a konyhában habzsoltak, és olyanok, akik a medencébe ugrottak fejest.
Úgy érzem, ez az este nagyon jót fog tenni nekem.
-Ebben a házban összesen 6 vendégszoba van, azonban számodra egy sincs fenntartva.
Megfogta a derekam, és behúzott a mosdóba.
-Azt akarom, hogy mellettem aludj ma este.-suttogta.
-Valaki nagyon elszánt.-mosolyogtam, miközben a nyaka köré fontam a karját.
Megcsókolt, de ez nem olyan volt, mint Deviné. Ebbe nem volt az az erős szenvedély, ebben inkább csak a régóta meglévő vágy folyt bele.Finom volt, ahogyan újra és újra ajkaimra tette a száját, mint akik először csókolóznak.

-Talán az alvást jobban várom, mint magát a bulit. Messze te nézel ki a legjobban.-mért végig.
Mosolyogva léptem ki a fürdőből, és a konyha felé vettem az irányt.
De belém fagyott minden boldogság, amikor megláttam. Tudhattam volna, hogy itt lesz a legjobb barátjának a születésnapján, de nem fordítottam neki nagy figyelmet.
Így azért nehezebb lesz az éjszaka, bár egy ekkora házban megpróbálhatom kikerülni.

Ami nem lesz egyszerű, tekintve, hogy mennyire eszméletlenül jól áll neki az a sötétszürke ing a fekete farmer nadrággal.
És a rikító szemei, amik egyenesen az én tekintetem fürkészték. Csak hogy véletlen se tudjak csendben eltűnni előle.