A telefonomat lenémítottam. Nem megyek, miért mennék?
Aztán mire leértünk a hallba, minden bajom volt. Miért nem mentem? Biztos Safiaról akar beszélni.
De ma buli lesz, és én jól akarom érezni magam. Holnap beszélhetünk.
-Mindenki megvan?-nézett körbe Cam.
-Devin?
-Elég furcsán viselkedik. Szerintem rossz napja van, ma ne számítsunk rá.

Quinn gyönyörűen nézett ki. Egy fehér garbót és egy miniszoknyát vett fel. A haját talán most először láttam kiengedve.
-Akkor induljunk!

A szórakozóhely tényleg közel volt, és kívül-belül elbűvölően nézett ki. Igazi elit diszkó, ahova csak a tehetősebbek járnak.
Rengeteg piát kértünk, és két tequila shot után már egész felszabadultan táncoltam a parketten.
De valami nem hagyott nyugodni. A telefonom folyamatosan rezgett a táskámban.
-Nem hiszem el...-sóhajtottam, miközben félrevonultam.

Devin:Beszélnünk kell.
Devin:Hallod?
Devin:Maeve, tudom, hogy a bulin vagy, de tudnom kell, honnan hallottál róla!
Devin:Ha látod ezt, válaszolj.
Maeve:Ha akkor csak úgy ott hagytál, most miért olyan fontos?
Devin:Majd megérted, ha egyszer elmondom.
Maeve:Hallottam két embert, akik rólatok beszéltek.
Devin:Mit mondtak?
Maeve:Csak hogy tudják, hogy itt vagy, és hogy Safia nem ezt érdemelte.
Devin:Gyere ide azonnal. Ez SOS.

Megfogtam a táskám, és Alexhez siettem.
-Mennem kell, de még visszanézek később.-mutattam az ajtó felé.
-Nehogy holnapra terhes legyél egy ittenitől.-röhögött.
A karjába ütöttem, majd elindultam.
Az este hűvösebb volt, de így is kellemes idő volt, még ruhában is.
Mielőtt bekopogtam, nagy levegőt vettem. Felkészültem, hogy tiszta ideg lesz, és hogy üvöltözni fog majd, de nem így történt.

Félmeztelenül nyitott ajtót. Mögötte egy félig üres vodka, amit, ha jól értelmezek, egyedül ivott meg.
Igazi roncsnak nézett ki.

Devin szemszöge

2017. július 17.
A mai nap tiszta ideggel keltem fel. Sosem mosakodtam még be szív-bypass műtétre, és nem hittem volna, hogy valaha is fogok.
De eljött ez a nap is.
Idegesen igazgattam a ruhámat, amikor Maya elém lépett, és összehúzta a köpenyem.
-Mit idegeskedsz? A kórház legjobb altatóorvosa vagy. Nem lesz semmi baj, hidd már el.
-Te is tudod, hogy a szívműtéteknél más az eljárás. Főleg, amikor megállítják a szívet. Mindig nagyon koncentrálnom kell, de ma különösen.
-És sikerülni is fog, ahogy eddig mindig! Higgy nekem!-ölelt át szorosan.

A műtét nemsokára kezdetét veszi, én pedig remegő kezekkel mosok kezet. Nem tehetem ezt. Mayának igaza volt, én jó orvos vagyok.
Felvettem a kesztyűt, és hagytam, hogy a nővérek ellenőrizzék a ruhámat utoljára.
Az ajtón belépve láttam, ahogy Safia nagy légvételekkel próbálja nyugtatni magát.
-Doktor Úr! Kérem mondja, hogy minden rendben lesz.-bólogatott izgatottan.
-Ne féljen, Safia. A legjobb kezekben van.-szorítottam meg bátorításképp a kezét.

Amikor az összes orvos megérkezett, felemeltem a maszkot, és ellenőriztem a paramétereket.
-Arra kérem, hogy nyugodtan számoljon vissza velem tíztől.-mosolyogtam, ahogy az arcára helyeztem.
Hangja egyre halkult, és láttam, ahogyan jobban fárad. Amikor csendben maradt, ellenőriztem az életfunkciókat, és bólintottam.
Miközben elkezdték felnyitni a mellkast, az előttem elhelyezkedő monitorokat néztem.
Éjszakai műszakom volt, de ettől függetlenül minden erőmmel figyeltem az esetleges EKG változásokat.

A kálium hatására a szív teljesen leállt, és kezdetét vehette a tényleges műtét.
Egy óra elteltével az infúzión keresztül megint beadtam az altatót, és figyeltem tovább.
Minden jól ment. Mindent kiszámoltam, hogy hány százalékos oldatra lesz szükségem. Hogy mennyi idő. Mindent.
Az utolsó órában jártunk, amikor kezdtem megörülni. Esküszöm, egy percre sem vettem le a szemem a monitorról.
De a csendet mégis az EKG sípolása törte meg. Mindenki a gépeket figyelte.
-Mi történik?-kérdezte az egyik nővér.
-Összeesik. Barone!

Hiába kiáltot felém a kardiológus, Dr. Wilhelm, nem hallottam. Minden hang olyan messzinek tűnt, és csak a saját szívverésem hallottam a fülemben.
Wilhelm felém lépett, és idegesen megrázott.
-Az istenért is Devin, szedd össze magad!
Én láttam, amit ő nem. Hogy talán nem volt elég a 25%.
Nem lehet. Többször is átszámoltam. Nem tévedhettem.
Újra beadtam az anyagot, pontosan kimérve újabb 25%-ot.

A gépek továbbra is visítottak.
-Doktor Úr! El kell indítanunk a szívet, vagy meghal.
-A tappancsokat!
Egy próbálkozás. Két próbálkozás. Három próbálkozás. Aztán egy fájdalmasan hosszú, egyenes vonal.

Maeve szemszöge

Perceken keresztül csak ültem a kanapén, és a hallottakat próbáltam feldolgozni. Safia az egyik páciens volt, aki elhunyt műtét közben. Nem tudtam, mit lehetne erre reagálni. Hiszen ezt a fájdalmat az emberi agy sosem képes feldolgozni, inkább elrejtjük mások elől, annak legmélyén.
Egyikünk sem szólalt meg. Újabb shotot töltött, és szemrebbenés nélkül húzta le.

-Én...
-Ne. Ne sajnálj. Ne mondj semmit.
-Devin, én...
-Te mi, Maeve? Nagyon sajnálod, nem az én hibám? Felejtsem el? Ezeket már mind hallottam egyszer, hidd el.
-Én itt vagyok...-suttogtam, szinte alig hallhatóan.
De ő mégis meghallotta. A szemembe nézett, és hagyta, hogy a könnyek beborítsák az arcát.
Mellém ült a kanapéra, és a derekamnál fogva hátra fektetett, majd hozzám bújt. Szoros karjai közé fogott, és nem engedett el.

Feje a légzésem által a mellkasommal együtt emelkedett. A világ megszűnt forogni, ahogyan meleg testével átkarolt, én pedig most az egyszer tényleg biztonságban éreztem magam.
Egyik kezemmel a hajába túrtam, és finoman piszkálni kezdtem, másikkal pedig az egyik karját tartottam.
Felemelte a fejét, és megcsókolt. De nem úgy, mint eddig bármikor: Egyszerre tapasztaltam meg a gyönyör minden árnyalatát.
Nem tepert le, nem falt fel, csak megcsókolt, és visszahajtotta a fejét.

Néma csendben figyeltem, ahogyan kint pezseg az élet. Azt hittem, Devin elaludt rajtam, amikor megszólalt.
-Tudom, hogy beteg vagy.
Lefagytam. Honnan tudhatta meg?
-Miért nem mondtad el?
-Nem akartam, hogy sajnálj.
-Ettől csak sokkal jobban csodállak.-suttogta, majd adott egy puszit a mellemre.
Még mindig erősen szorított. Nem akartam, hogy ezek a pillanatok véget érjenek, ugyanakkor eszembe jutott Quinn.

-Devin...-toltam el magamtól, de nem engedett. Mint egy megnyugvásra lelt kisfiú, aki nem akar megint elveszni.
-Sajnálom a történteket. Tényleg. De most nem erről van szó...Hanem arról, hogy ez nem helyes. Azt hittem, Quinn-nel újra akarod kezdeni, és tudod mit? Ő egy rendes lány, nem érdemli meg, hogy játszadozzanak vele. És én sem.

Felemelte a fejét, és nagyot sóhajtott.
-Tudom. Igazad van.
-Szeret téged.

Devin szemszöge

Pontosan tisztában vagyok vele, hogy szeret. Hogy talán mindketten szeretnek.
A probléma az, hogy én is szeretem. Mindkettőt, de mindkettőt teljesen más módon.
Quinn mindig is el fog foglalni egy helyet a szívemben, mert vele kezdődött az életem. Mert megmutatott nekem fontos dolgokat, mert egykor, valaha, igazán szerelmes voltam belé.
De most akárhogyan is titkolom vagy próbálom kiverni a fejemből, tudom, hogy mit akarok.
Mert jelenleg nekem nincs más, csak Maeve.

Mire ezek a gondolatok lementek a fejemben, már egyedül voltam a szobában. A vodka rémesen a fejembe szállt, így azonnal az ágyba zuhantam.