Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

1.

Szédülök.A fejem rettenetesen kezd fájni,és én újból megfogom a poharat.Újból felemelem,és hagyom,hogy a tequila meleg érzéssel végigfolyjon a torkomon.Már nem is éget.Túl sokat ittam,hogy azt érezzem.
-Micsoda?Hallottad,hogy Xavier kivel töltötte a tegnap éjszakát?-kiáltott fel Lilly.
-Nem tudom.De nem is érdekel.
Végre elszabadultam az egyetemtől,erre tényleg muszáj felhoznia,mi történt az exemmel?Félreértés ne essék,imádom Lillyt,de úgy érzem,szándékosan kínoz.
-Igazad van,sajnálom.

A bár tele volt velünk egykorúakkal,a zene folyamatosan szólt és az egész helység ritmusra dübörgött.Pedig ez nem is egy szórakozóhely,inkább olyasmi,mint egy elegáns kocsma.

-Nem hiszem el...
-Mi van már megint?-pillantottam vissza.
-Aaron írt.Látni akar.
-Ennyi idő után képes írni mi?-forgattam a szemem.
Azt akarom,hogy Lilly boldog legyen,de nem egy ilyen fiúval,aki csak akkor keresi,amikor épp feláll neki.
-Adnom kell neki még egy esélyt.Te pedig full részeg vagy.-nézett rám, a szemeit forgatva.
-Sosem vagyok részeg.-húztam le egy újabb felest.

Persze ez nem igaz.Kissé nehezen jutok el addig a pontig,és ritka,de ez az este pont ilyen volt.
-Szerencse,hogy a vécébe menet korábban találkoztam Devinnel.-vette elő a telefonját,és tárcsázott valakit.
-Devin?-kérdeztem vissza,de elcsitított.
-Szia Devin!Hallasz?Igen,itt vagyok,ahol te,láttalak korábban,tudod...Rendben,tudnál nekem segíteni?Itt van egy barátnőm,aki eléggé leitta magát,nekem pedig el kell mennem,de...Tényleg?Angyal vagy Dev!
Megfogta a kezem,és a kijárat felé húzott.
-Nem akarok elmenni!-sóhajtottam.
-Nem is mész te bolond.-nevetett.-A bárhoz megyünk.

-Miért hiszed,hogy szükségem van a barátodra?
-Tudom.Hidd el,tetszeni fog.
Nem értettem,miről beszél.
A bárhoz érve egyből kiszúrta a szemem az egyik magas,vörös hajú fiú.
Meg is örültem,amikor Lilly elindult felé,de aztán pár székkel odébb állt meg.Na akkor...Akkor még jobban megörültem.
Egy álom volt.Emlékszem,ahogyan egy fekete ingben és egy krémszínű nadrágban állt a bárpult szélénél,kezében egy pohárral.Lillyre nézett,majd elmosolyodott.Átölelte a derekát.
Távolabbról figyeltem,és azt gondoltam:ez az este jól alakul.

Lassan közelebb léptem,minden egyes lépésemmel egyre jobban felmérve azt az Istent,akivel az este hátralevő részét tölthetem.
Aztán amikor végre ő is észrevett.Imádtam,ahogyan eleinte meglepődve csekkolt le,és azt is,hogy az arcán látható volt,hogy felkeltettem az érdeklődését,mégis csak annyit szólt:
-Devin vagyok,örülök.
-Hát még én.-motyogtam.
-Devin nemsokára hazavisz,rendben?-mosolygott Lilly.

Persze.Hazavisz.Hozzá haza max.
-Rendben.Tündér vagy Lilly.Hívj holnap.-nyomtam két puszit az arcára.
Amikor végre ketten maradtunk,helyet foglaltam a mellette lévő széken.
-Szóval,sajnálom,hogy rólam kell gondoskodnod,de van egy olyan érzésem,hogy élvezni fogod.-mosolyogtam halványan.
Értette a célzást,halkan felnevetett.
-Leszel olyan úriember,és veszel nekem egy italt?
-Úriember leszek,és nem fogok venni neked.Szerintem eleget ittál.

Még a hangja is olyan,mint ahogy elképzeltem.
-Talán igaz.
Egy pillanat alatt megfogtam az ő poharát,és beleszagoltam.
-Cosmopolitan?Amatőr.
-Az egyik legjobb.-vonta meg a vállát.
Úgy érzem,ha sokáig kell még ezen a zsúfolt helyen a társaságában lennem,akkor itt helyben...Igen.
Szóval egy nőnek néha cselekednie kell,hogy megkapja,amit akar.És én őt akartam.

-Nem érzem jól magam...-kaptam a fejemhez.
-Szeretnéd,ha hazavinnélek?
-Szeretném ha hazavinnél.
Megitta az utolsó kortyot is,majd fejével a kijárat fele biccentett.Kifelé sétálva azon gondolkoztam,hogyan is érjem el,hogy nála kössek ki.
A kocsi közelebb volt,mint gondoltam.Ideje improvizálni.
-Megadod a címed?-nyúlt a telefonjáért.
-Hát...-motyogtam,ő pedig az arcomat figyelte.
Kinéztem az ablakon,és hirtelen eszembe jutott valami.Nem a legjobb,de megteszi.
-Nem emlékszem.

Értetlenül fordította el a fejét.
-Nem emlékszel a saját címedre?

Devin szemszöge

Pontosan tudtam,mire megy ki a játék.Azt hiszi,hülye vagyok?Kissé idegesít,ha ennyire könnyűnek néznek.
De bevallom,tetszett a kis játéka.Nyilván nagyon megnyerőnek találom,és ezt talán ő is érzi,és a gyengém,amikor egy lány csak egy éjszakát vár el tőlem.Megígértem Lillynek,hogy vigyázok rá.
De azt nem mondtam,ezt milyen módon fogom tenni...

Maeve szemszöge

Halványan elmosolyodott,mintha sejtette volna,hogy ez az egész hazugság.
-Akkor azt hiszem,elvihetlek egy Hotelbe.
Na erre viszont nem számítottam.
-De nincs nálam semmi pénz,és a telefonom is lemerült.
Az utóbbi nem is volt hazugság.
Nem válaszolt,csak elindította az autót.Akkor tudtam,hogy nyertem.

[...]

-Ez lenne az.-engedett előre a nyitott ajtón.
A lakásba sétálva elámultam.Nem hittem volna,hogy egy panelban lehetnek ekkora lakások.
-Készítek neked ruhát meg törölközőt.-indult el a folyósón.
Ameddig a fürdőbe ment,én felfedeztem a lakás különböző részeit.Biztos jó munkája van,mert egy ilyen lakás milliókba kerülhet.
Minden fal fehér volt,a padló pedig fekete.A vörös bútorok kontrasztot adtak az egész helynek,és egyben komollyá is varázsolták.
Sehol semmi kép egy lánnyal,szóval nincs senkije.

-A fürdő a jobb oldali,megtalálsz mindent bent.
Egy szürke pulcsiban és alsónadrágban jött ki.
-Köszönöm.Ha gondolod,csatlakozz nyugodtan.-rebegtettem a pilláimat,majd a fürdő felé vettem az irányt.

A zuhanyrózsa alatt állva arra gondoltam,hogy vajon Lillyvel minden rendben van-e.Talán olyan lánynak tűnök,akit csak egy dolog érdekel,és nem törődik semmi mással,de ez nem teljesen igaz.
A szennyes kosárra néztem,ahol a fekete ing hevert.
Visszahajtottam a pólót,és magamra dobtam az inget.Erre vajon mit szól?
Magabiztosan elrendeztem a hajam,és azt kell mondjam,meg voltam elégedve az eredménnyel.
Jól nézel ki!-mondtam magamban.

A nappaliba ballagtam:sehol senki.
A konyha fele vettem az irányt.Mert a legjobb dolog egy ilyen este után bekapni valamit.Persze ez mindkettőnknél más jelentéssel bír.
Éppen egy szendvicset evett,amikor megérkeztem.
Látszott rajta,hogy meglepődött.
-Kihúzod a gyufát.Nem szeretem,ha elveszik a ruháimat.-harapott bele egyet a szendvicsbe.
-Szóval nem tetszik?
-Ezt nem mondtam.Bár rajtam jobban áll.
A konyhasziget választott el tőle.Hamar megkerültem,és felültem a tányérja mellé.

-Mi az szépségem?Nem tudod tartani magad?-mért végig.
Ahogy gondoltam.Felismerte.
-Csodálkozol?-simítottam végig a karján,és neki sem kellett több.

Devin szemszöge

Megfogadtam,hogy a ma estét végig fogom aludni.Holnap találkoznom kell Maya-val,mert valamit mondani szeretne,de ehelyett itt vagyok.
Megfogtam a derekánál és a konyhaszigetre ültettem.Túl sokáig húzta az agyam,és amúgy sem szoktam sokáig bírni.

Emellé pedig iszonyatosan jól nézett ki az ingemben.Tudta,mit csinál,amikor ezt vette fel.
Próbáltam tartani a távolságot,eleinte nem akartam semmit.De ezt én sem gondoltam komolyan.
-Itt akarom csinálni.-suttogta a fülembe,majd elkezdett puszilgatni.
Éreztem,ahogyan lent alakul a helyzet.Teljesen a lába közé fúrtam magam.
-Tudtam,hogy te is akarod.-húzta el magát,majd lassan hozzámért.Eleinte nadrágon keresztül,aztán megtalálta az utat a gatyámba.
Nem tehettem mást,halkan felnyögtem,ami kellő bíztatást adott neki.

Mostmár nagyon vágytam rá.Erőszakosan a hajába túrtam és megcsókoltam.Egy percig sem volt lassú,inkább szenvedélyes.
Kezét tökéletes gyorsasággal mozgatta,és azt hittem,már ettől elmegyek,de nem akartam.
-Engedj el.-suttogtam két csók között,ő pedig így tett.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro