Katsuki szemszöge:

"Szóval. Én vagyok a te Kacchan-od~" kérdeztem Izuku-tól. Izuku fülig elvörösödött. "Hát öm-m izé ömm cs-csak az idegesség m-miatt véletlenül kitaláltam neked egy b-becenevet...De nem f-foglak így szólítani ha nem akarod!" hadarta Izuku. "Hát nem tudom, nekem tetszik a becenév szóval nyugodtan hívhatsz így, de csak akkor, ha én hívhatlak Deku-nak. Persze a jó értelmében amiről meséltem neked" mondtam neki miközben rámosolyogtam és közben beindítottam az autót. (lmao) Amikor megérkeztünk az egyetemhez akkor a legtöbb ember már bent volt az épületben. Izuku ránézett majd megcsókolt. "Akkor majd h-holnap jösz vacsorára u-ugye?" kérdezte Izu-Deku. "Persze ki nem hagynám. Este 7-re ott leszek" mondtam neki miközben kiszállt az autóból. "Rendben. Szia Kacchan!" köszönt el Deku majd elindult az épületbe. Én egy utolsót rámosolyogtam, majd elindultam az irodámba.

Izuku szemszöge:

Amint belépetem a UA épületébe Denki egyből letámadott. "Szia Izu!" mondta miközben szorosan átölelt. "Szia Denki" "Szóval milyen volt a randitok? Azóta nem is találkoztunk. Meg ha jól láttam az ő autójából száltál ki az előbb~" "J-Jó volt a r-randi. I-Igen ő hozott ide is. És holnap átjön v-vacsorára" mondtam miközben halványan elpirultam és a tarkómat vakartam. "Na ennek kifejezetten örülök" mondta Kaminari a tipikus örömteli mosolyával. "Na de gyere mert el fogunk késni" ezzel megragadta a kezemet és elkezdett maga után rángatni.

Katsuki szemszöge:

Amint beléptem az irodámba Kirishima jelent meg eljöttem a semmiből. "Csá Bakubro! Mi történt tegnap? Beszéltél valakivel telefonon,majd hirtelen leléptél. Minden oké?" kérdezte Kirishima. "Öm igen csak kisebb probléma adódott, de most már minden rendben van" válaszoltam neki. Nem ebbe akarom beavatni Kirishima-t. "Rendben Bakubro, de ha gáz van szólj nyugodtan" "Oké rendben. Most meg menj vissza dolgozni. Most van bőven nekem is" mondtam majd leültem az asztalomhoz. Egész nap a holnapi vacsora kattogott a fejemben. Nem akarom elszúrni.

✨Time skipp✨

Még mindig Katsuki szemszöge:

Megérkeztem Iz-Deku-ék háza elé. Deku anyukájának Inko-nak és Deku-nak is hoztam egy csokor virágot. Nem öltöztem ki túlzottan, de azért nem is átlagos ruhát próbáltam felvenni. Itt állok az ajtó előtt már 5 perce. Nyugi Katsuki csak kopogj be, nem kell izgulni.

Kop Kop Kop

"Egy pillanat" jött az ajtó túloldaláról egy hang. Pár másodperc múlva Inko nyitott ajtót. "Szia Katsuki! Wow de jól festesz. Gyere beljebb" mondta Inko majd arrébb állt, hogy be tudjak menni. "Ezt önnek hoztam" mondtam neki miközben átadtam neki az egyik csokor virágot. "Aw~ Köszönöm szépen. És kérlek hagyd a formaiasságot. Nyugodtan tegezzél" mondta miközben halványan rám mosolygott. "Rendben". Éppen sétáltunk be a konyhába amikor megláttam Deku-t. Nem öltözött ki, de így is gyönyörű volt mint mindig. Éppen terítette az asztalt. Amikor az utolsó evőeszközöket is letette az asztalra feltekintett és a szemeink találkoztak. Lassan elkezdett felém sétálni. "T-Tessék ezt neked hoztam" mondtam miközben odaadtam neki a virágcsokrot. "K-Köszönöm" mondta miközben két lábon járó paradicsommá változott. (lmfao) "Akkor üljünk le" javasolta Inko. Én ültem Deku mellett ő pedig velünk szemben. Curry-t csináltak. Mindenki szedett magának, majd nekiálltunk enni. "Hm nagyon finom lett" mondtam az első falat után" "Örülök, hogy ízlik" mondta Inko. A vacsora után leültünk a nappaliba. "Szóval Katsuki mi is a teljes neved?" kérdezte Inko. "Bakugou. Katsuki Bakugou" "Te vagy A Katsuki Bakugou. Akié Japán egyik lagnagyobb vállalata?" kérdezte Inko hatalmas meglepettséggel. "Igen" mondtam halkan. "Akkor te voltál az aki Izuku-nak adta azt a sok pénzt. És te fizeted neki az egyetemet is?" "Igen. És ragaszkodok hozzá, hogy továbbra is én fizessem. Amiben csak kell szívesen segítséget, támogatást nyújtok. Izuku fontos a számomra" mondtam miközben Deku közelebb ült hozzám és megfogta a kezemet. Inko ránézett a kezünkre és mosolygott. "Örülök neki, hogy fontos számodra a fiam jólléte. De csak, hogy tudd. Ha megbántod én magam vadászlak le" mondta Inko miközben az arcáról le tudtad olvasni, hogy 'bántsd meg a fiamat és 6 lábbal a föld alatt fogod találni magadat'. Na most kurvára félek. "Persze. Soha nem bántanám meg szándékosan Izuku-t" mondtam miközben óvatosan megszorítottam Izuku kezét. "Anya beszélhetek Katsuki-val egyedül egy kicsit?" kérdezte Deku az anyjától. "Persze menjetek csak nyugodtan, de utána gyertek vissza, mert szeretnék még beszélgetni veletek". Izuku felállt és húzott maga után a konyhába. Amint beértünk a konyhába nekilökött a falnak és megcsókolt. Én azonnal visszacsókoltam és helyzetet változtattam. Most ő volt a falnak szorítva. Deku a nyakam köré rakta a kezeit én pedig a dereka köré raktam az én kezeimet. Megnyaltam az alsó ajkát és ő azonnal engedélyezte a bejutást. Átcsúsztattam a nyelvemet a szájába. Egy pár percig szenvedélyesen csókolóztunk majd megszakítottuk a csókot levegőért. "Bocsi csak már hiányoltam" mondta Deku majd zavarában oldalra nézett. "Én is hiányoltam" mondtam neki majd még egy gyors csókot helyezetem a szájára és visszamentünk a nappaliba. "Na visszajöttetek" "Igen" vágta rá Deku. "Szóval Katsuki még egy fontos dolog" mondta Inko miközben a közvetlenül a szemembe nézett. "Ne kényszerítsd Izuku-t semmire amit ő nem szeretne. És nincs szex" hoppá... késő. "ANYA. Felnőtt vagyok. El tudom dönteni, hogy mit szeretnék. És Katsuki nem kényszerít engem semmire" mondta Deku full vörösen. "Igen. Soha sem kényszeríteném semmire Izuku-t" mondtam Inko-nak. Tényleg nagyon védelmező, ha a fiáról van szó. De ez érthető is a történtek után. "Ennek örülök" mondta Inko miközben rám mosolygott. "Nem akarok ünneprontó lenni, de el kéne indulnom hazafelé" mondtam miközben felálltam a kanapéról. "Ajjjjjjj" vinnyogott Deku. "Nyugi akkor találkozhatunk amikor csak szeretnél" mondtam neki majd megöleltem. Inko és Deku kikísértek majd elindultam hazafelé.

Inko szemszöge:

Szerintem jó ember Katsuki. Nincsen rossz szándéka és egy nagyon figyelmes és kedves fiatalember. Örülök, hogy Izuku talált magának valakit aki megbecsüli és szereti őt.