Izuku szemszöge:

Ma megyek elmondani mindenkinek a híreket. Először anyjához mentem el, hogy elmondjam. Ő nagyon jól reagált és boldog is volt. A barátaimnak is elmondtam és már el is kezdték tervezni az esküvőt. Bár igaz még van 3 hónapunk, de nagyon izgulok.

✨Time skip✨

Eljött ez a nap is. El se hiszem. Egyszerre vagyok boldog és ideges. Todoroki nemrégiben felkeresett és gratulált az eljegyzéshez és bocsánatot kért mindenért amit velem tett. Én még nem tudok neki megbocsátani, de egyszer lehet, hogy egyszer sikerülni fog. Most éppen az öltözőben ülök. Momo igazítja az esküvői öltönyömet, Uraraka sminket akar rám rakni, de sikeresen lebeszéltem róla, Tsu kint segít a díszletekkel és Denki pedig próbál megnyugtatni. "Izu nyugi semmi baj. Vegyél mély levegőket. Nem lesz semmi gáz. Minden tökéletes lesz erről gondoskodok. Szeretitek egymást és ma egybekeltek és még boldogabbak lehettek" mondta Denki miközben a kezemet fogta és köröket írt le rajta a hüvelykujjával. Nagyon ideges vagyok. Görcsbe van szorulva a hasam. Kacchan biztos jobban bírja.

Katsuki szemszöge:

Bazdmeg. Bazdmeg. Bazdmeg. Nem tudok lenyugodni. Már mindjárt itt az idő. Éppen a nyakkendőmet próbálom megkötni, ami nem éppen jött össze. Sero és Mina kint készítik elő a kellékeket. Kirishima pedig próbál lenyugtatni. "Bakubro nyugi van. Nem lesz semmi vész. Szeret téged, te is őt és ma összeházasodtok. Mitől vagy ennyire ideges?" "Kirishima. Ezt te nem értheted. Mi van ha az oltárnál ráeszmél, hogy nem is szeret és otthagy" mondtam neki miközben már a hajamat téptem. "Bakubro, Midobro teljesen beléd esett. És innen már nincs visszaút. Szeret téged. Hidd el ő nem olyan ember aki csak úgy lekoptat". Igaza van. "Na de gyere, mert idő van. Mondta majd elkezdett kilökdösni az öltözőnkből. Odamentem az oltárhoz. A pap is készen áll. Denki és Kirishima mögöttem álltak. Kirishima az én tanum, Denki pedig Deku-é. Nagyon izgulok. Aoyama leült a zongora elé és elkezdte játszani a zenét. Pár másodperc múlva kinyílnak az ajtók. Deku sétált be Inko kíséretében. Deku egyszerűen tündököl. Izuku mindig gyönyörű, de a mai nap még 100x szebbnek néz ki. Deku és én felvettük a szemkontaktust. Ő elpirul én pedig elmosolyodtam ezen a tettén. Amikor odaért az oltárhoz szembefordult velem. Amint vége van a zongoraéneknek a pap bele is kezdett. "Azért gyűltünk ma össze, hogy eme két fiatalember ma egybekeljen"

😌Sok papi szöveggel később😌

Izuku szemszöge:

"Katsuki Bakugou. Elfogadod-e Izuku Midoriya-t férjedül. Mellette maradsz-e egészségben, betegségben, jóban, rosszban, szegénységben, gazdaságban és örök szerelmet ígérsz neki?" kérdezte a pap miközben Kacchan-ra nézett. "Igen" mondta miközben egyenesen a szemembe nézett és egy pillanatig se tekintett el. "És te Izuku Midoriya. Elfogadod-e Katsuki Bakugou-t férjedül. Mellette maradsz-e egészségben, betegségben, jóban, rosszban, szegénységben, gazdaságban és örök szerelmet ígérsz neki?" "Igen" mondtam miközben Kacchan-ra néztem és elsírtam magamat örömömben. Felhúztuk egymás ujjára a gyürűket amin mégjobban elkezdtem sírni.

"Akkor ezennel házastársakká nyilvánítalak titeket. Megcsókolhatjátok egymást" mondta a pap. Kacchan hátradobta az arcomba lógó fátyolt. Megfogta két kezében az arcomat és megcsókolt. Én körbefontam a kezemet a nyaka körül és közelebb húztam magamat hozzá, miközben visszacsókoltam. Pár másodperc múlva elhúzódtunk és az ujjongó közösség felé tekintettük. Elindultunk kifelé, de mielőtt kiléptünk volna a kezemben lévő virágcsokrot a tömegbe dobtam. A lányok próbálták elkapni, de Denki kapta el a csokrot. Mindenki elkezdett ujjongani amikor Kirishima letérdelt Kaminari elé és mindenki előtt megkérte a kezét. Na erre nem számítottam. Miután mindenki lenyugodott, kocsikba szálltunk és elindultunk a lakodalom helyszínéhez. Sato elkészítette nekünk az ebédet ami isteni finom volt. Miután befejeztük az ebédet elkezdődtek a zenék és mindenki táncolt. Én és Kacchan is mentünk táncolni. Pár szám után végre jött egy lassú tánc. Kacchan magához húzott és a csípőmre tette a kezeit én pedig a vállára helyeztem a kezeimet. "Jól érzed magad?" kérdezte Kacchan. "Soha jobban" mondtam majd megcsókoltam őt. "Szeretlek Izuku" mondta miközben egymásnak helyezte a homlokainkat. "Én is szeretlek Katsuki" mondtam neki. El se hiszem, hogy eljött ez a nap. Ennél nem is lehetnék boldogabb. Megvan mindenem. Boldog vagyok. Sokáig azt hittem, hogy soha nem leszek igazán boldog. Végre hozzámentem életem szerelméhez aki mindig itt volt nekem és itt is lesz bármi történjen. Úgy érzem magamat, mintha egy tündérmesében. Eljött a mi életünkben is a:

❤️Boldogan éltek míg meg nem haltak❤️



















(Hát itt a vége a könyvnek. Köszönöm szépen, hogyha elolvastátok. Remélem tetszett nektek. Hamarosan elkezdek egy másik sztorit is amit részletesebbre és hosszabbra tervezek. Remélem tetszett nektek. (^3^)❤️)