Ott bolyongtam egy lepukkadt lepratelepen a hátamon egy kb 80 kilós emberrel. Nem is kell mondanom milyen jól néztem ki.
A vállam már szinte leszakadt. Egy szűk folyosón csoszogtam, amikor lépteket hallottam meg, és hirtelen egy símaszkos ember
kiugrott elém.

Lukeot most pont leszartam, úgyhogy ledobtam a földre. Villám gyorsasággal futottam az ember felé. A földre terítettem, aztán ráültem a csípőjére. Lehúztam a maszkot és eléggé meglepődtem. Egy csaj volt,aki így ránézésre még fiatalabb nálam. Szőke tincsei kócosan lógtak arcába.

-Öllj meg!-mondta erényesen

Nem válaszoltam, csak néztem tovább rezzéstelen arccal.

-Öllj meg nem hallod?! Úgy se mered ribanc!-csak úgy köpködte a szavakat

-Ohhh tényleg nem?!

-Nem bazdmeg nem érted?!-most már üvöltözött- Ez a csitri nem mer megölni! Olyan balfasz,mint- itt elhallgatott,mert egy golyót löttem fejébe. Mondtam, hogy jól jön majd az a pisztoly.

Egy kezet éreztem meg vállamon. Felpattantottam és Luke büszke mosolyával találtam szembe magam. Kezét nyújtotta,amit elfogadtam.

-És most hova?-kérdezte,miután felsegített.

-Mondjuk ki innen?!-nem vártam meg,hogy válaszoljon. Átléptem a csaj hulláját és tovább kerestem a kijáratot.

Egy fél óra keresgélés után végre kijutottunk. Nem tudtam hol vagyunk,de aztán felismertem a környéket. Két utcányira lakik Kate,a nagynénim. Kiléptünk a kerítésen, és elindultam az ismerős ház felé.

-Te meg hova mész?-nézett rám zavartan Luke

-El.

-De nem arra lakunk.

-Hohoho! Te nem laksz erre.

-De hiszen azt hittem mi...

-Mi? Milyen mi? Elmondanád miről beszélsz?! Inkább menyj és gyűrd a lepedőt valaki mással,mert én meguntam. Meguntalak téged Luke, hogy egy ekkora szemét vagy! Néhány órával ezelőtt, még csak a kurvád voltam, most meg azt mondod mi?! Ohhh nem Luke! Jobb lesz ha elfelejtessz te kis farokfajzat!-Megfordultam és tovább mentem.

Valahol a szívem mélyén arra vártam,hogy Luke majd utánam fut és bocsánatot kér.
Ja bocs! Elfelejtettem,hogy egy érzéketlen gyilkos.