Egyenesen a panelig rohant. Felrohantam a lépcsőn és a lakásánál utol értem őt. Elkaptam a karját és magam felé fordítottam.

- Mit kerestél ott Justin? Már itthon kellett volna lenned.

- Csak arra jártam, amikor megláttam.

- És miért könnyes a szemed? – kérdeztem és közelebb hajoltam hozzá.

- Engedj el öreg. – mondta és ellökött magától. – Utálom az ilyen Öregembereket, mint te. – mondta én pedig hátrébb léptem.

- Értem, szóval utálsz engem. – mondtam.

A szavai egy kardot szúrtak a szívembe. Meg akarok halni. Elővettem a telefonom és felhívtam Jessiet.

- Figyelj csak. El tudnád hozni nekem a táskámat a bárból? És hozz valami italt is, mert éppen most utasítottak vissza. – mondtam egyenesen Jusztin szemébe nézve.

A kezét a szája elé kapta. Amikor beszédre nyitotta a száját elindultam a lakásom felé. Becsuktam az ajtót és kiléptem az erkélyre. Elővettem egy doboz cigarettát és elszívtam egy szálat. Próbáltam lenyugtatni magam, de nem sikerült. A könnyek utat törtek maguknak.

A szemembe mondta, hogy utál. Pont akkor, amikor meg akartam csókolni. Ennél nem lehetek szánalmasabb. Egy meleg felnőtt férfi, aki megríkat az, ha visszautasítják. Komolyan kedvem lenne leugrani a 4-ik emeletről. Viszont ekkor csöngette. Biztosan Jessie az.

- Bújj be. – mondtam és megtöröltem a szemem.

A nő magabiztos léptekkel jött oda az erkélyemhez. Rá sem kellett néznem ahhoz, hogy tudja, hogy sírtam.

- Bőgő masina. Mindig csak, amiatt rinyálsz, hogy nem vagy elég jó neki erre elsírod magad, azért mert ezt a szemedbe mondja? Komolyan nem értelek.

- Nem vagyok bőgő masina. Én csak azt akarom, hogy ő szeressen. – mondtam és leültem a földre. A hátamat a hideg falnak döntöttem és az eget vizslattam. – Hogy lehetek ilyen szerencsétlen Jess?

- Nem tudom. Nem értek a melegekhez. – mondta őszintén.

Kínosan felnevettem. Igaza van. Nem tőle kellene segítséget kérnem. Viszont meghallgatott. Mindent elmeséltem neki arról, hogy mikor hogyan szerettem bele és ő egy szó nélkül hallgatott csak néha kérdezte meg, hogy töltsön e még egy pohárral.

- De tudod mit? Inkább utáljon, minthogy undorodjon tőlem.

- Az miben különbözik?

- Abban, hogy az utálata egyszer elmúlik.

- Szerintem inkább egyszerűen csak gyáva vagy. Ha annyira szeretnéd, átmennél hozzá és magadhoz ölelnéd és megcsókolnád, majd elmondanád neki, hogy szereted.

- De ő hetero.

- Na, kifogások azok vannak. – mondta és megitta a pohár tartalmát. – Nem vagy te valami horgász, hogy mindig kifogásokat keress. Állj a sarkadra és viselkedj úgy, mint egy felnőtt férfi, mert ezzel a viselkedéssel soha nem jutsz előrébb. – mondta és távozott a lakásból.

Komolyan mondom. Sokkal tartozom neki. Felálltam és elindultam kifelé. Még a folyóson Jessre mosolyogtam, aki épp visszanézett rám. Kinyitottam a lakása ajtaját és bementem. Ő ott ült az ágyán. Közelebb mentem hozzá. Amikor meglátott kikerekedett szemekkel nézett rám.

- Mit akarsz itt?

- Csak tisztázni akarok néhány dolgot.

- Nem lehetne máskor? Nem sokára jönnek hozzám.

- Egy lány?

- Nem hinném, hogy meg kellene veled osztanom ilyen dolgokat.

- Igen, mert én egy öreg iszákos vénember vagyok, nem igaz? – kérdeztem félve a választól.

- Igen az vagy. – mondta és csöngettek.

- Ne nyisd ki az ajtót. – mondtam egyenesen a szemébe nézve.

- Mert mi lesz?

- Soha többet... - kezdtem el, de magam sem tudtam mit akartam mondani.

- Hagyj engem békén. – mondta és kikerült.