- Akkor mit szeretnél? – kérdeztem egyenesen a szemébe nézve. Szólásra nyitotta a száját, de nem mondott semmit. – Ne akard, hogy erővel szedjem ki belőled.

- Csak szeretném, ha valaki megértene engem. – mondta és leült az étkező asztalhoz és összekulcsolta az ujjait.

- És én vagyok az, aki megért téged?

- Igen.

- De én nem vagyok olyan, mint mások. Én, nem tudlak jó tanácsokkal ellátni.

- Ezt tudom jól.

- Hát rendben, hallgatlak.

Leültem vele szembe és hallgattam, amit mesél. Nem szóltam semmit csak hagytam, hogy kitárja nekem a szívét. Amikor befejezte érdeklődve nézett rám. Komoly késztetést éreztem, hogy átöleljem, de nem tehettem meg. Ő csak barátokat akar.

- Szeretnék egy szívességet kérni.

- Igen?

- Az iskolába nyílt nap lesz a szülőknek. És mivel nekem csak egy gyámom van, de őt nem érdeklem, ezért arra gondoltam, hogy bejöhetnél te, mint a felügyelőm.

- Biztos, hogy ezt akarod? Én bemehetek, de annak megvan az ára. – Istenem miket beszélek.

- Rendben. Bármit megteszek, ha bejössz.

Komolyan mondom, hogy már nagyon a határomon vagyok. Részeg vagyok és teljesen begerjedtem rá. Az asztaltól biztos, hogy nem fogok felállni, mert félek, hogy meglátja a merevedésem.

- Azt mondod bármit? – kérdeztem és éreztem, ahogy az alkohol az uralma alá kerít. – Akkor, majd később behajtom rajtad, most menj haza. Nem igazán érzem jól magam.

- De akkor itt kellene maradnom, ha nem érzed jól magad, nem? – kérdezte és oda jött hozzám.

Francba. Nagy sebességgel felálltam és a falnak nyomta. A kezeit a feje fölött lefogtam az egyik kezemmel. A másikkal az álla alá nyúltam és kényszerítettem, hogy rám nézzem. Meg akartam csókolni, de amikor megláttam a rémült arcát elengedtem. Most pontosan azt tettem, amit nem akartam.

- Mikor menjek?

- Holnap kellene, hogy 9-re be gyere. A mi osztályunk a 8-as terembe lesz akkor.

- Rendben. Akkor most menj haza. Ott leszek. Megpróbálok kimenőt kérni a munkából.

- Tényleg? Köszönöm. – mondta és felragyogott az arca, majd távozott.

Összeszorított fogakkal álltam ott. Hogy lehettem ilyen barom.

- Hiszen ő még csak egy gyerek. – mondtam és ököllel belevágtam a falba.

Másnap reggel elővettem a legjobb öltönyöm és megborotválkoztam. Lezuhanyoztam és utána felöltöztem. Elővettem a ritkán használatos kölnimet és magamra fújtam egy keveset. Amikor mindennel készen voltam elindultam az iskolába. 9 előtt pár perccel értem oda. A kapuban egy szigorú tekintetű nő állt. Biztosan ő az igazgató.

- Maga melyik tanuló édesapja?

- Justin Walkeré. – mondtam és bementem.

Éreztem, ahogy minden szempár rám szegeződik. Ezek szerint elértem a kívánt hatást. Amikor megtaláltam a termet, akkor kivágódott az ajtaja és azt láttam, hogy verekednek oda bent. Amikor megláttam, hogy ő benne van beléptem a terembe és megragadtam Justin karját.

- Nem hinném, hogy így kellene viselkedned.

- Ők kezdték.

- Ne legyél gyerekes Justin. Legyél te az okosabb. – mondtam a fiúnak, amikor oda lépett a másik gyerek.

- Na, mi van öregem. Apuci leszidott?

- Nem vagyok az apja. – mondtam és egyenesen a szemébe néztem. – Pontosan ezért nem hagyom, hogy még egyszer hozzá érj. Nem azért vagyok itt, hogy boksz meccset nézzek. Megértettétek? – kérdeztem és éreztem, hogy kezdek ideges lenni.

Vettem egy mély levegőt. Amikor a másik fiú szülei is megérkeztek Justin megragadta a karomat. Hátra fordultam és megláttam a boldog arcát.