A nevem Victoria Smith, azaz ez volt. Ma már tudom, hogy igazából Veronica Réalaqua vagyok, egy csakramágus, aki az ötödik, a torokcsakra jang erejét képviseli. Képes vagyok kék színű tárgyakból energiát felvenni, kalcedonokat mozgatni, irányítani a vizet és az étert, és azonnal kiszúrom a hazugságot. És ez csak ízelítő a visuddhanátus fogalomból.

Aniplancityben élek, tizenhárom csakramágus testvéremmel, és arra vagyunk hivatottak, hogy végérvényesen megállítsuk Kharinnausz nagyurat. Eddig tizenháromszor reinkarnálódott, de nekünk, a gyermekeinek akár hatalmunkban állhat végleg elvágni a sorsfonalát. Elég zavarosnak tűnik, ugye? Mikor az ikertestvérem, a város leghíresebb tolvaja, Luke elmondta nekem mindezt, sokkot kaptam. De, végül is, nem mondhatok nemet, csak mert abszurdnak tűnik ez az egész. A szembeszomszédom egy krumpli-plantamágus, aki rajong a krumli minden változatáért. A Kos jegyében születtem, szókimondó vagyok, és végigviszem, amit elkezdtem.

Régen nagyot sokat beszéltem a város fő támogatójával, Christopher Lorddal, aki valójában az újabb kharinaid reinkarnáció. El se hittem Luke-nak, hogy egy olyan segítőkész és kedves ember, mint ő, hogy lehet az a másik, világpusztító pszichopata őrült... de ő az. Az apám. Juhéj.

Simán előfordul, hogy húsz évvel később írt kis emlékezésembe bele lesz szúrva néhány olyan személy nézőpontja, aki meghatározta az életem cselekményének folyását. Vagy gyökeresen megváltoztatott mindent a cselekedeteivel, szavaival vagy a puszta létezésével. Ha így is bele mersz vágni ebbe a kis történetbe, az összes személyváltással, akkor lapozz!

Ó, és ha már a második könyvnél tartasz, ezek szerint elolvastad az elsőt?