Idegesen járkáltam fel-alá a börtöncellámban, már éjfél lehetett. Akkor még nem tudhattam, legalábbis nem kellett volna megtudnom, de egy későbbi harmoneriai rokonom is mindig így csinál, ha ideges, ahogy apa is. Apám gondolatára ismét elöntött a harag.

Ez is miattad van, Szürke Liták! - csattantam föl, és belerúgtam a kőfalba.

Meglepően kemény volt, szitkozódva leültem a földre, és valamivel finomabban a falnak döntöttem a fejem, és elgondolkodtam a helyzetemen.

Először jó ötletnek tűnt, hogy a börtönbe kerülök, és belülről rombolom az ostoba halandók munkáját. Aztán rájöttem, hogy ez nem fog menni, mert bár erős voltam, az egyik átkom visszapattant a rácsról, és eltalált. Sajnos mágiablokkoló volt, és nem úgy sült el, ahogy szerettem volna.

Legalább átgondolhattam pár apróságot. Harry Jones ismerős volt egy korábbi életemből. Fel is írtam a véremmel a falra azt a nevet, amiről sejtettem, hogy az övé. Ez egy ősi, brutális szertartás, a mágiátlanok szokták használni, egy mágus felfigyel rájuk, és átadja az ereje egy részét neki. Egyik korábbi életemben, amikor mágiátlannak születtem, így jutottam hatalomra. Csakhogy az a mágus nem látta előre, hogy nem elég nekem egy kis mágia, és meghalt.

Elkezdtem bámulni a feliratot, és az agyamba vágott a név: Harajonis egy Újatlantiszi herceg volt, csakhogy száműzték. Ekkor nevet változtatott: Iadinic, a jóságos, amazonasi király. Két gyermeke született, Janet és Nniciinniia. Mindkettő idegesítő, kotnyeles nő lett felnőtt korára.

Most megvagy, Jones.- mondtam, és elmosolyodtam.

Már csak egy dolog foglalkoztatott: hogyan sikerült blokkolniuk az erőm? Egy ismert mágia sem blokkolhatja az én kombinált erőmet. Aztán eszembe jutott a vér. Ha valaki megszerzi egy varázsló vérét, azt tesz vele, amit akar. Ellenmérget kever neki, vagy hasonlók.

Tehát Csakraella él, megszerezte a vérem, és elátkozta a börtönt. Ez volt az a perc, amikor elvesztettem a józan gondolkodásomat, és átadtam az irányítást az érzelmeimnek.

A pitekészítés mindig Smith anyámra emlékeztetett. Valami isteni volt, ahogyan ő csinálta, és szerencsére átadta nekem a receptet. Anya irigy is néha emiatt, de nagyon jól kijöttek egymással. Egyúttal a csakrámban is éreztem az áramló energiát, és így még több mindent meghallottam.

Sokan még nem jöttek meg, pedig a pite készen volt. Egyszer csak mintha egyik régi, felrobbant barátom, Duck hangját hallottam volna. Halkan sóhajtottam, és vágtam egy szelet pitét neki.

A holtaknak is jár az étel. - mondtam halkan, és kitettem a pultra a piteszeletet.

Az áfonyakrémen átsütő, első holdsugár megvilágította és kékre színezte anya esküvői ékszerét. Odanéztem: a piritangyal átalakulni látszott lapis lazulivá. Nagyon meglepődtem, az és a kalcedon volt a két kedvenc kövem. Egyszer egy egyiptomi származású, dorpieville-i szellemidézőtől elloptak egy koporsóról az összes lapis lazulit, és enyhén szólva furcsálltam, hogy tavaly megtaláltam ezeket Luke-nál. Minden esetre elkoboztam, de az eredeti tulajdonoshoz nem kerültek vissza a kék, arannyal pöttyözött kövek. Az angyalt körülölelő hegyikristály is átalakult, az viszont áttetsző, kék kalcedonná.

Abban a pillanatban imába fogtam volna, ha nem hallok meg egy poklon túli üvöltést. A rendőrkapitányság felől hallatszott a hang, feltételezhetően az új börtönszárnyból. A hang fülsiketítő volt, és a padlóra rogytam, fülemet befogva.

Egyszer csak anya állt mellettem, és valami halk dalt dúdolgatott, ami elnyomta a zajt. Lassan elvettem a kezemet a fülemről: szerencsére nem vérzett. Hálásan elmosolyodtam, és a piteszeletre mutattam.

Megeheted. - mondtam, és feltápászkodtam.

Egyed csak nyugodtan, én kinézek. - mondta anya, és arany-ezüst kígyóvá válva az egyik áfonyabokron telepedett meg.

Halkan, folyamatosan sziszegett, majd hátrabillentett fejjel, szaggatottan sziszegett, mintha nevetett volna.

Elkezdtem az angyalmedált vizsgálni: kicsit aszimmetrikus volt, és lüktetett az energiától. Úgy döntöttem, megszólítom a medált. Régi visuddhanátus trükkök egyike, ha egy mágus a csakrához kapcsolódó dologgá változik, például a pajzsmirigy kövévé.

Helló, a nevem... - kezdtem.

Veronica Réàlaqua? - tippelt az ásványangyal.

Igen. Helló. Téged hogy hívnak?

Lapis Lazuli. Üdv, én vagyok a harmadik személyes őrződ. Visi Uddha egy jó barátom. Sajnálom, ami a barátod családjával történt. Az én szüleimet eladták Egyiptomban, és feldarabolták őket ásványokként.

Sajnálom, Lapis.

Semmi gond. Persze van egy malachit ismerősöm, az ő apja szétoldódott a tengerben, amikor őt próbálta menteni. Van egy gyémántlány is, őt próbálták eladni is, és eltüzelni is.

Asszem ennyi elég, köszi.

Bocs, kicsit túl kommunikatív vagyok, ugye nem haragszol?

Dehogy, én is ilyen vagyok.

Lapis elmosolyodott, és anya visszatért a többiekkel együtt. Horatio csak mosolygott, amikor anya elmesélte, hogyan nevette ki Lord szerencsétlenségét, Harry J. viszont aggodalmasan nézett maga elé. Éppen meg akartam kérdezni, mi a baj, amikor Kevin egyik tanítványa megjött, és elmondta, hogy két lány megfulladt a kikötőben. Anais és Horatio aggodalmasan összenézett, majd Viola megkérdezte, milyen volt a két lány.

Fiatalok, tizennyolc és tizenkilenc évesek. Mindkettő ébenfekete hajú, az egyik vörös, a másik narancs szemű.

Ne folytasd! - mondta Thomas, egy percig feltartott kézzel, maga elé meredve ült, majd hirtelen felállt, és felszaladt a lépcsőn az itteni szobájába.

Kevin és Dahlia azonnal utánament volna, de Agnes lassan megfogta a kezüket.

Beszélek vele. - mondta, narancssárga szeme megvillant egy pillanatra, majd ő is felszaladt.

Kevin és Dahlia magukhoz intette Betty-t, Clary-t, és úgy összességében az összes lányt. Dahlia súgott valamit Betty fülébe, aki lassan bólintott, és lassan, óvatosan lépkedve felment a lépcsőn. Kevin súgott valamit Clarynek, aki először értetlenül nézett Kevinre, majd bólintott, és intett Nicholasnak. Nicholas enyhén szólva elsápadt, amikor Clary felmutatott egy sárga strandtáskát, de lassan bólintott, és elmentek. Nekem a strandról a Kristály-tó, arról pedig ismét Duck jutott eszembe, és a sírás határán voltam. Dahlia súgott valamit Jasminnek, ő bólintott, majd Iannel elmentek, az óvatos pillantgatások alapján Lord uralta területekre. Kevin igyekezett Kate-nek mondani valamit, de Kate testéből egyszer csak kiugrott az asztrálja. Mindketten sóhajtottak, majd Kate összeszedte magát, és Sammel kimentek svadisthanásítani a kertet. Dahlia egyszer csak hozzám fordult.

Vera, azt hiszem, neked most fel kéne menned a szobádba, és... Nem is tudom, pihenj! Intézünk mindent. Esetleg nézzetek át Amazonasba, hogy minden irat és tárgy megvan-e!

Lassan, könnyeimmel küszködve bólintottam, majd kitört belőlem a zokogás. Luke messziről figyelt, majd felkísért a szobámig.

Nekem is volt valakim, akit elvesztettem. - mondta. - Egyes idióták szerint a halál gyakori jellemzője a visuddha csakrának.

Ezen elnevettem magam, majd újra a gondjaimba mélyedtem.

És Amazonas?

Nyugi, maradj itt, Amazonast meg elintézem én.

Kösz, Luke. - mondtam hálásan, és Luke már el is tűnt.

Nem tudom pontosan, hány órát voltam a szobámban, annyi biztos, hogy már reggel volt. Megnéztem az órám: június 28-a, reggel 7 óra volt, kedd. Következtetésképpen egy teljes hetet aludtam, közben álmomban többször is megjelent egy lány, aki a testvéremnek vallotta magát. Meg sem lepődtem volna, ha a lánynak sötét haja lett volna, vagy ördögszarva, ehelyett egy teljesen normális, kedves lányról volt szó. Zöld szeme volt, és egészen vörös haja, mosolya Wendy Smith-re emlékeztetett. Tizenkilenc éves lehetett, pont, mint Kevin és Dahlia.

Kop, kop! - mondta halkan valaki.

Gyere be! - mondtam.

Thomas bátyám jött be, narancssárga köntösben, haja már elrendezve, de lerítt róla, hogy nemrég meditált ésvagy aludt.

Hé, jól vagy, Thomas? - kérdeztem, és csak azért is összeborzoltam a haját. Én ettől csak szomorúbb lettem valamiért.

Remekül. Te viszont ramatyul nézel ki. Mi a baj, húgi?

Válasz helyett csak a fejemet ráztam, és elővettem a zsebemből azt, ami Duckból maradt: a kacsamedált. Félig össze volt gabalyodva az angyalmedállal, erről teljesen el is feledkeztem addigra. Ismét piritangyal volt, hegyikristály tokkal. Én viszont csak a kacsamedált bámultam.

Szegény srác. Tudod, mi segít rajtam, ha blokkolt a csakrám vagy csak szomorú vagyok? A művészet.

Thomas, én nem vagyok svadisthanátus...

Egy szót se! Itt ez a vászon és az ecset. - mondta, és azonnal ott termettek az eszközök. "Vigyázzatok, visuddhanátus vagyok!" feliratú pizsamámra egy festőköpeny is került. - Márts bele az ecsetet egy neked tetsző színbe!

Nem tudok rajzolni, ehhez nem értek... - tiltakoztam, majd a köpeny egyik varrását néztem: kézi varrás volt, narancssárga cérnával, Thomas munkája. - Na jó.

Véletlenszerűen választottam egy színt, és ez a kék lett. Thomas szinte vidáman bólintott, majd kopogtattak.

Jövök, egy perc! - mondta, én pedig hallgatóztam.

Kevin, helló! Mi a baj?

Lord börtönben, de valaki helyettesíti. Dahlia szerint Susan, Anais szerint Lunv. Cooper irányítás alatt van.

Az gáz. De ma meditáció van.

Halasztanunk kell. Sajnálom. Készüljetek fel! Ja, és találj ki valamit, gyorsan!

Meglesz.

Thomas visszajött, és mintha csak a fejemben olvasott volna, megidézett egy pianínót, és Beethoven ötödik szimfóniáját kezdte játszani. Én bólintottam, majd magához intette Visit, aki meggyújtott egy eukaliptusz-füstölőt. Agnes szerint ez is kábítószer, csak természetes, és ezért lassúak a koalák, de nem érdekelt.

Na és, ez hogy fog segíteni? - kérdeztem, és Thomas abbahagyta a zongorázást.

Jobban tetszene a G-dúr szonáta? Van itt egy kis gyümölcs. Ne koncentrálj semmire, csak húzd a vonalakat érzésből! Be is kötöm a szemed.

Akkor hogyan festek?!

Bízz bennem, Vera!

Elkezdtem befesteni a lapot kék színűre, aztán mélyet szippantottam az eukaliptusz illatú levegőből. Az érzékeim kiélesedtek, és akaratlanul is egy tizenhat szirmú lótuszt kezdtem festeni. Hamarosan a fejemben hallottam a G-dúr szonátát, és az ösztöneim átvették az irányítást. Mindeközben a csakrám mintha kék fénnyel vibrált volna, megvilágította az egész testem, majd belevesztem az ősi visuddhanátus energiába. Egyszer-kétszer vettem egy valamit a tálból: Smith-féle áfonyás pite volt. Aztán láttam egy elmosódott lány alakját, a titokzatos nővéremét, majd egyszer csak visszazökkentem a valóságba.

Ejha! - mondta Thomas, és levettem a kendőt.

Magamat festettem le, kék ruhában, kezemben a botommal, mögöttem anya, félig Visuddha, félig Csakraella volt, mint egy árnyék. Körülöttem visuddhanátus jelképek, Visi Uddha, Áfi, minden évi pénteki órarendem óráinak stilizált ábrái, naplórészletek, mr Peterson profilja lebegett, a háttérben egy ötös szám volt, én magam egy tizenhat szirmú lótuszon álltam, hajam vége kék volt az energiától, ami a valós Ént éppúgy bejárta, mint a teljes festmény. A kép áfonyaillatú volt, mintha a G-dúr szonáta belőle szólt volna, valahol leghátul ott volt a titokzatos nővérem árnyéka, és rám mosolygott.

És azt mondtad, nem tudsz rajzolni. Ez szép.

Energiakép. Ettől normális színű, igaz? Te mennyit csináltál eddig?

Naponta minden étkezés után, plusz akkor, ha megfog a látvány. Van egy teljes képgalériám itt APC-ben, a L'art d'East.

Hűha! Oda Lord is gyakran megy. Ha festenél egy labirintust...

Bezárhatjuk.

Őt magát nem. De a szörnyeteg mentorát igen.

Jó ötlet. Látod, a művészet segíti a gondolkodást. Szólok Kevinnek és Dahliának.

Remek. Hívom a többieket. Közös projekt lesz. A szürke jó szín?

Én szivárványosra gondoltam, egynéhány tükörrel és üvegfallal benne.

Tökély.

Az elmélet a következő volt: egy szörnyet be lehet zárni, ha nem lát mást, csak magát, beleőrül, és nem talál kiutat. Ha ráadásul kígyós haja lett volna, kővé vált volna.

Persze nem ez lett. Délelőtt megérkeztek a többiek is, és megbeszéltük, ki milyen feladatot kapott. Betty sikeresen leszoktatta Agnest a sörről - egy időre. Clary és Nicholas megnézték, hogy Susan és Zatine valóban megfulladt-e. Nicholas mondta, hogy nem, de kicsit megpörkölték Susant, Zatine-t pedig bezárták a Darksolarba. Thomas és Agnes egyszerre mordult föl. William Luke-kal nézte meg, minden megvan-e Amazonasban, és semmi nem hiányzott. Jasmin és Ian összenézett, majd elmondták, hogy Indn helyettesíti Lordot, és megtudták, ki Lord mentora. Nirvánus szörny egyik alakjában, másik alakjában egy nagyon erős boszorkány, aki segíti és uralkodik Lordon, Monsterrának hívják. Anya felszisszent, majd intett, hogy folytassuk. Kate és Sam, amíg svadisthanásították a kertünket, egy furcsa, de nagyon kedves lánnyal találkoztak, a neve Abigail Jane. Ismerős volt a név, de nem tudtam, honnan.

Az ilyen mágusokat, mint Monsterra, csak a nevük kimondásával lehet elpusztítani.- mondta anya. - Kifaggattam az egyik szörnyet, tett egy utalást. A mi szörnyünk egyik neve Nir A Nav. Az eredeti nevét kell kiderítenünk.

Azt hiszem, én tudom. - mondta Harry J. - Amikor egyszer Újatlantiszban jártam, nos, azt a királyságot ő rombolta le, odavalósi. De nem mondhatom ki a nevét, mert elátkozott. Ha kimondom a nevét, nekem annyi.

Írja le! - mondta anya. - Kérem!

Nem lehet. Egyesek szerint, ha leírunk valamit, az valósabb, mint a szóbeli közlés.

Activity? - javasoltam, de Kate leintett.

Volt egy zseniálisabb ötlete: megmondta Harry J.- nek, hogy csak a névre gondoljon, a többit meg bízzuk rá. Harry J. bólintott, Kate szintén, és koncentrált. Két perc múlva elégedetten megállt, majd ijedten összeráncolta a homlokát.

Kate? - nézett Ian aggódva Kate-re.

Ekh... Ekhidna. - mondta Kate.- Anya, ez a nő olyan, mint te. Az istenek kedvence. Te a Csakrák, ő a Szörnyek anyja.

Azok az idióta görögök...

Szerintem Monsterrának is megvan a véleménye az indiaiakról. - mondta Sam. - Nem érdemes egymást átkoznotok. Nem ér túl sokat.

Lehet. Viszont el kell mondanunk Monsterra összes nevét az elpusztításához. - mondtam.

Ez a csetepaté jó mókának ígérkezik. - vigyorgott Luke.

Enyém a feje. - közölte Nicholas.

Mind furcsán néztünk rá, majd Agnes megvonta a vállát.

Tedd ki a bárod ajtajára. - mondta mosolyogva. - Jól fog mutatni.

Ezen mind nevettünk, majd elteleportáltunk amazonasi edzőtermeinkbe, hogy felkészüljünk minden eshetőségre.