apró bogárkák gyűltek a lámpa narancsos fénykörébe, ami a falra vetül. ők ketten közelebb húzódnak egymáshoz, de még így is vacognak a takaró alatt. lent, az utcán, a szaxofonos még mindig nem indult el hazafelé, pedig már teljesen besötétedett. azt gondolják, talán nekik zenél; nyitva az ablak és látszik a fény. egyiküknek elzsibbad a karja, mozgolódni kezd. csókot nyom a másik homlokára. a hidegen nem enyhít, de legalább nem bárki mással vannak, hanem együtt.