augusztus és július között a határ olyan éles. besüt a nap az ablakpárkányra, ahol néhány olyan könyvet tartok, amit másoktól kaptam kölcsön. vonalakat rajzol. precízek, mintha egy építész meg a vonalzója hagyatéka volnának. ahogy esteledik, félig leégett gyertyákon, aztán kiürült vizesüvegen siklik végig a fénycsík. utána eléri az arcomat. nem hallja, de elsuttogok neki egy titkot.